Magyar nyelvészkedők

A magyar nyelv rokonítása más nyelvekkel és a magyar nyelv szavainak értelmezési kísérletei

A több helyen (turanizmus címnél szerepelt a legtöbb) idézett Hegedűs József Rendhagyó magyar nyelvhasonlítás-történet című, a Magyar Nyelv 1998. december számában megjelenő tanulmányában és a szintén kritikus hangvételű, szintén finnugrász Rédei Károly Őstörténetünk kérdései című írásában a felsorolt szerzők (könyvcímeket is megadnak) dilettáns nyelvhasonlítási kísérletekről írnak.
Az egyes kritikai észrevételeket elnézve abszolút igazuk is lehet egyes esetekben, ugyanis az általuk felsorolt szerzők zöme ki nem forrott elméleteket adnak úgy közre, olyan szófejtésekkel és hasonlításokkal, amelyek Dudás Rudolf és Jásdi Kiss Imre esetében is lehetnek tudománytalanok és nevetségesek. (A két illető felkészültsége a témában merőben eltérő, persze.)

Péterfai János is megteszi a magáét kritika ügyében: hol tévednek az eljárásukban stb.
Addig, amíg a kutatóknak nem jönnek rá, hogy a szavak a nyelv alaprétegüket tekintve csillagvallás-kori és a szavak kettős, asztrális és telluris vonatkozásúak, addig nem is lesz változás.

Végvári József is rámutatott, hogy szavaink és a köztük fennálló szerves összefüggések magát a világmindenséget képletezik szerkezetében, keletkezésében és működésében egyaránt, tanulmányozásuk – együtt népünk alkotóerejének más megnyilvánulásaival, mint a népművészet különböző ágazatai – a tudás teljességét adhatja meg.
Azóta ennek tudatában rengeteg ember vállalta magára azt a szerepet, hogy megmondja az igazságot a magyarok ősműveltségét illetően, de persze csak kisebb részegységek (téves) kidolgozásáig jutottak (legtöbben). Ők azok, akik a komolyabb kutatókhoz hasonlításra kerülve lejáratják a magyarság ügyét. Több kárt okoznak, mint hasznot. Erről a Quorán lévő fő cikkem végén is szóltam. Ott szóba került a Stockholm – Istókhalma eset is. Állítólag ezt az összefüggést Horvát Istvánnak tulajdonítják, melyre (vagy más, általa még nem nevezett forrásra hivatkozva) Péterfai János azt írja, hogy...

Stockholm Istók-Halma fogalmát Horvát Istvánnál nem találtam meg, ellenben az ellenséges Gestapo és NKVD ügynökei által terjesztett szövegekben igen!

Így működik a dolog. A baromságokat összehordókat egy napon/lapon (és, ahogy alant látjuk a példát, összevágott videókban egy csomagban) említik a komoly kutatómunkát végzőkkel.

Az alábbi videóban is szerepelnek egy csokorral. Az ott kommentelő Tündérdombi fények nevű beíró gondolatai legyezhetők ide:

Sajnos az efféle értelmetlen és nevetséges, elmeháborodott zugnyelvészkedések rendkívül sokat ártanak a valódi, elmélyült nyelvkutatásnak. (Ezt már Hamvas is kifigurázta a Karneválban: lásd Maximus Barnabás és az ő "Ri" elmélete, miszerint az ősvallás a Ri istenre épült, például ennek nyoma: Bod-ri, Ma-ri, Gyu-ri, ri-ma, ri-banc).
A magyar nyelv ősgyökeinek feltárását, ami Czuczor-Fogarasi szótárával indult, és igen mélyreható eredményei vannak, sajnos a tájékozatlan és tapasztalatlan emberek könnyen összemossák ezzel az idióta zugnyelvészkedéssel. Talán nem véletlenül. A Kali Yuga az értékek és elvek teljes összemosásának és összekeverésének korszaka, amelyben ember legyen a talpán, aki képes az igazgyöngyöt a műanyag vacaktól megköülönböztetni. A legtöbben erre nem hogy nem hajlandók és lusták, hanem olyan szellemi szinten vannak, hogy képtelenek is rá. Ezért harapnak rá esetleg jószándékúan az ilyen könnyen befogadható, álnemzeti álezoterikus katyvaszra. Azonban azzal sem lehet elintézni az egészet, hogy a magyar az csak egy olyan nyelv, mint a többi. Egyrészt mivel az anyanyelvünk, másrészt viszont aki belemélyed rendszerébe, mélységes logikájába, szépségébe, az valóban azt érzi, hogy ez egy nagyon ősi nyelv. És az, amit a hivatalos tudósok állítanak, hogy a magyar nyelv, épp mint a Szent Koronánk, innenonnan összegányolt, összetákolt, összerabolt, szókészletében 60%-ában más nyelvektől összekukázott valami, az ugyanolyan baromságosan kártékony álláspont mint az Arisztotelész: Tarisznyás Kis Illés, Buddhi = budi vonulat.

Gyakori hiba magyar szófejtőknél, hogy hallották/tudják, hogy a magyar az ősnyelv, és minden szó automatikusan egy magyar szóra visszavihető. Pl. Kolumbán Sándor a vicc szót magyarnak védi, ahelyett, hogy belátná, ez német szó átvétele, de wit valóban magyar eredetű. Light címnél sok-sok példát láttunk arra, hogy két (vagy akár több) lépcsőben kell gondolkodni.

Ezen oldal (mely Kubínyi Tamást is felvette a lejáratandók közé) háttérképén is találni ilyeneket (már szándékosan túlvariálva), hogy Seattle = Sötét Ló, Arisztotelész = Harisnyás Tóth Illés, vagy a "geolingvisztikus"-nak aposztrofált Jásdi Kiss Imrétől idézett pogány = Gányolni a Pókat... (A Turul < "háturul" egy másik őrület tőle. A Bazilika "Vót ott egy bazi nagy lik" értelmezése elképesztő, de PI és mások is tévedtek.)

A "mindent visz" kategóriába tartozik Kiss Balázs Youtube-os kommentelő Kenéz nevünk eredetének meghatározásával: "a Kenéz egy kineziológus, kinéz egy helyet, amit a törzs elfoglal."

Az ausztráliai magyar nyelv cím/alcímnél említett videóra és másutt is nyelvi aforizmákat kitaláló Kiss Balázs színvonaláról: például aboriginal = "apu régen él", ugyanakkor néha meg egész jó gondolatai is támadtak. Egy visszafogottabbnak mondható írását a Körmendi Figyelő egyik számában leközölték.

Mutatja a magyarságkutatók(?) nyelvészeti reménytelenségét, hogy egy műsorban valaki a Torah-ra a magyar Tó szavunkból és Ra Nap névből próbál okoskodni. Más szerint arámi megfordítva: "imára".

A sor folytatható:
Tibold Makk Szabina Gondolatok a Világ végéről című az Ősi Gyökér 2011/2. sz. megjelent cikkében a celestial angol szót, dacára hogy ragozott alak, "Szeles/Széles[?] Tál"-nak aposztrofálja, ráadásul egy Sitchines/Nibirus kontextusban.

Péterfai hibái címnél mesterem némely tévutat jelentő pontatlanságára felhívtam a figyelmet; ami ott talán nem szerepelt, hogy az olasz nem "ólas"; ez inkább egy felkészültebb kutató játéka a szavakkal (az önkritika viszont megkívánja, hogy minden ötlet ne legyen elektronikusan felvíve; magam is igyekszem a sok évvel ezelőtti szárnybontogatósdi eredményét áthúzni vagy kitörölni).

Ezen oldalon egy érdekes Hubbes László Attila nevű cikkíró is írja A főbb etno-pogány webhelyek számbavétele alfejezetcím alatt:

A magyar újsámán/újtáltos netcsoportok, vagy újabban közösségi hálózatok leltára, a teljesség igénye nélkül, sok olyan webhely nevet tartalmaz, amely a magyar nyelv szakrális jellegére utaló szójátékokra épül – ilyen a Magtár; a Magok Vagyunk blog – vagy a magyarok történelmére, mitikus őseire utal:...

Léteznek persze komolyabb, felkészültebb kutatók is a magyarságtudomány köreiben, de nekik is tudni kell arról, hogy egyes szavak már belső fejlődéssel jönnek létre. Például Czeglédi Katalin hiába hajtogatja, hogy ez meg az szkíta korból való szó és sorolja a csuvas szavakat, ha nem ismeri fel, hogy egyes szavak szótövének magyarítása már elegendő. Például a valóban gondot okozó piramis – mely a tűz alkimista háromszög-jelével mutat kapcsolatot – görög (de magyar eredetű) tüzet jelentő szótövét nem említve, mindenáron csuvas, perem szavunkhoz hasonló szavakból való levezetése után hátradőlni, mondván "de jó munkát végeztem," nem megfelelő eljárás. Ilyen esetben tessék kimondani, hogy nem egyértelmű, honnan ered, de ha belső fejlődéssel ered a görögből, az sem gond.

Ahogy a perzsa sag = kutya sem a szagol igénkből ered, ha még szemanto-logikai összefüggés is mutatkozik. Ezt még kb. 6-7 éve gondoltam, aztán 5-6 évvel ezelőtt már értettem is a szót.

A dilettánsok részvállalásának okai

Egyrészt az, hogy régóta hallják, a magyar az ősnyelv, illetve – a kevéssé veszélyes fajtából, akik a szerelem és szeretet szavakat házi ezoterikus módon bontogatják (Szer-Elem, "A Szer Etet") – a remény vezeti őket. Ők a magyar futball- és olimpiai arany (ki)szurkolók párjai: a nyomorban jut valami kis öröm, amit lelki és szellemi táplálékká alakítva próbálnak a nehézségeken túljutni. Ők nem okoznak kárt, de egyes ünnepelt előadóik már annál inkább, mert ki is szolgálják a kritikai érzékkel meg nem áldott közönséget: vegye-vigye.

Péterfai János Nyelvészeti gyalázkodások...

...című cikkében is írja:

Kétségtelenül sok olyan kutató volt és van, akik minden felkészülés nélkül vágnak neki az őstörténetnek, a nyelvnek, tudva, hogy a hivatalos tudomány állításainak többsége egyszerű hazugság. Senki sem hiszi el, amit a "tudósok" mondanak, gondolja, ezért ő is hozzászól a vitákhoz, amihez szíve joga. Csak az a baj, hogy sokat árt az érdeklődő és jóhiszemű olvasóknak, akik nincsenek felkészülve arra, hogy elválasszák az ocsút a búzától.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 371. oldalán szól (igaz, nem nyelvészeti, hanem őstörténeti vonatkozásban) annak körülményeiről, hogyan jelennek meg megfelelő elő­képzettséggel nem rendelkező autodidakták hogy megpróbáljanak "rendet rakni[1]."
A kiváltó ok természetesen az, hogy nem hozzáértő és egyenesen hazug ügynökök (ezen vádak felhozásától Götz László persze mindig óvakodik) dolgoznak a magyar őstörténet szétverésén és meghamisításán.

Lásd még magyar összefogás hátráltató tényezői.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    Götz írja:
    A kérdés azonban korántsem intézhető el azzal a felületesen odavetett megjegyzéssel, hogy e "csodabogarak" lélektani háttere csupán túlburjánzó nemzeti büszkeség vagy tudálékosság lenne – bár néha kétségtelenül ilyen motívumok is előfordulnak. De legtöbbször egyszerűen arról van szó, hogy kizárólagos finnugor származásunk iskolájának nyelvtörténeti és történelmi elképzelései – igen gyakran még nem szakmabeliek számára is világosan felismerhetően – valószínűtlenek és logikátlanok, legfőképpen pedig mélységesen egyoldalúak. Igen hasznos lenne tehát, ha azt a fontos szempontot is mérlegelnénk, hogy miután a magyar történelem iránt érdeklődő, megfelelő általános műveltséggel rendelkező olvasó ezt észrevette, természetesen más, ésszerűbb magyarázatot keres és talál is. Speciális ismeretei, kutatási lehetőségei azonban többé-kevésbé korlátozottak lévén, nem csodálkozhatunk azon, hogy ezek a magyarázatok sokszor nem megfelelőek. Legalábbis egészükben nem – ami azonban távolról sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az egyes részletkérdésekben gyakran nagyon is meggondolandó összefüggéseket lássanak meg.
    Többnyire ugyanis ez a helyzet a különféle, nem kizárólagosan finnugor irányban haladó őstörténeti elképzelések esetében. Hogy pedig néha egészen fantasztikus nézetek is napvilágot látnak, az csak logikus következménye annak a kézenfekvő analógiának, hogy ha "nekik" – azaz a szakembereknek – szabad bizonyítatlan, sőt sokszor a józan ésszel is ellenkező feltevésekkel érvelniük, akkor ő – a laikus – is gondolhat ki őstörténeti teóriákat. Vice versa. ↩︎