Magyar nyelv – ősnyelv-e a magyar

Bevezetést lásd magyar nyelv ősisége.

Péterfai János már szólt magyarjainkról, akik a magyar nyelvet más nyelvek anyjának tették meg. Egy előadás adatai szerint:

"A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere." – Berzsenyi Dániel
(Berzsenyi Dániel önmaga is kutatta a magyar nyelv múltját, s eredményéről így ír: "Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja".)
"Isten nyelvén szólok én!" – Arany János
"A magyarság alkotta meg az emberi nyelvet, és ruházta fel a hangokat jelentéssel." – Táncsics Mihály

Jókai Mór elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta:

"Mellemre tett kezekkel hajolok meg a nagybecsű etnographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt; /.../ de minderre csak azt mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt."

Oláh Imre A magyar lélekhit keleti elemei...

...című Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelent cikkében is hoz hasonlókat (a nem-magyarokat nem veszem ide és Bowring méltató szövegét sem):

Füst Milán találóan írja:
"Szent ez a nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is....... Halld meg szavam! Én prófétáktól származom." (A magyarokhoz, 1934)
Babits Mihály is, aki gondolom, hajlandó lett volna esküt is tenni arra, hogy "a magyar nyelv a világirodalom minden zenéjének leghívebb letéteményese, legméltóbb edénye lehet."

Arany János...

...a kutatóknak megüzente, hogy Szkítiáig kell visszamenni, hogy a választ a fenti kérdésre megkapjuk. Márpedig a szkítákat még Jézus korában és utána három évszázaddal is a legrégebbi népnek mondták.
Arany 1877-ig volt az MTA főtitkára. Az alábbi írások utána készültek. A címe:

AZ ORTHOLÓGUSOKRA

I
De mivel verba valent usu, Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
(1877)

II
Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt; Ami új van benne, mind rossz, Ami régi, az meg tót.
(1878 körül)

III
Motto: Üsd, nem anyád!
Közmondás.
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész? Tartozik ez tereád?... Egy bizonyos: nem anyád!
(1879 jún.)

IV A NAGY MUNKA
Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok'
Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
(1881 vagy 1882)

V
Ahogy indult a nyelvészet árja: Árpád nyelve csak ferdített árja.

VI
Ezután már hát hiába Küldtök vissza Ázsiába, Illünk az orosz igába, A nagy Szláviába.

VII
Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt. Kapkod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,
Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.

VIII KI VAN
Azon hírre, hogy ezt ,aus ist'-nek (vége van) olvasták nálam s meg akarják támadni Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod, Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.

IX
Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz, Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.
(Az utolsó évekből)

Mint kiderül, nemcsak Arany János foglalta versbe a finnugrászokat és a szkíta hősmúlt lappra cserélését, hanem az Ősi Gyökér 2007/4. sz. megjelent, (az Arany előtt élő) Barcsay Ábrahám (1742-1806) Tsillag néző Sajnovits és Hell hibái tzáfoltatnak című versében megtette ezt korábban:

*Meg szűnik nap kelet nép özönt küldeni,
Délszín villongásit kezdi felejteni,
Nap nyugat oltárit készűl el dönteni,
Éjtszak új világot akar teremteni.

Nem elég, hogy már rég nyúlt gyilkos fegyverhezz,
'S a' sok ki ontott vér kiáltoz egekhezz,
Hanem hogy emelje Királyit ezekhezz,
Böltseit idézi a' fagyos tengelyhezz.

Lássák a' jeleket, mi fog következni,
Talám szabad lészen Hellel szövetkezni,
És általa olyly nagy hatalmat szerezni,
Hogy e' földet lehet lántzokra kötözni.

El lepik Gróóknak zuzmaráz hegyeit,
Viszik Zoroaster' tündér eszközeit,
Ijesztik Lappóknak félénk nemzeteit,
Midőn tsőből nézik az égnek jegyeit.

Tsillagoknak ezek szabnak ösvényeket,
Bolt hajtáson húznak melleslegeseket,
Mérnek esméretlen világ szegleteket,
Tsak nem ostromolnak' újra Isteneket.

Partról partra űzik természet' tsodáját,
Keresik Neptúnus' el hagyott tsigáját,
Azokkal meg töltik Királyok' szobáját,
Mondván, ott tartották Elei gályáját,

Némelylyek le szállván a' földnek gyomrábann,
Ott a' fövenyeknek sok rétű ágyábann,
Világnak kezdetét kérdezik hijábann,
'S a' föld hogy önthette magát e' formábann.

Ki választá külön a' kis követseket,
'S kintstsel elegyítvén a' hideg értzeket,
Mi moshatta öszve így a' fövenyeket,
Hány ezer esztendő végzé mind ezeket.

A' Nap még is fel jön enynyi tébolygásra,
Setét felegekből tér szánakozásra,
Súgárival segélyt igazság látásra,
'S Vénus önként készűl szokott utazásra.

Te is el érkeztél oda kukutsálni,
Hellel tsillagokat Nap alatt vizsgálni,
Ezeken, mondjátok, nintsen mit tsodálni,
Azért hagyjuk őket kedvekre bujkálni.

De mivel olyly távúl találtál feledre,
Mondd meg, hogy esmértél kedves Nemzetedre?
Látom, írásodbann hárítod tsak Hellre,
Hogy ő kínszerített ilyly esméretségre.

Tudom, meg örűltél az Atyafiságnak
'S ilyly Nemes Nemzettel való rokonságnak,
Nagy híre vólt mindég híres Lapponságnak,
Valamint most köztünk a' jeles Tótságnak,

E' népnek lehetnél valaha Vezére,
'S el vivén a' jeges tengerek' szélére,
Talám emelhetnéd majd ditsőségére,
Melylyet Jó 'Svatoplug vesztett szégyenére.

Adunk mí tí néktek anya leveleket,
Kik bizonyíthassák eredeteteket,
Serény jobbágyoknak tudunk benneteket,
Ugyan azért hagytuk vólt meg földeteket.

Lássátok, ha immár nem tetszik a' pórság,
Mivel nem tudjátok, melyly szent a' Magyarság,
Ott talám sorsotok lehet majd Uraság,
Mert itt nem osztozó szolgával Szabadság.

Avagy vélitek e, hogy ama' Vitézek,
Kik hajdan Sándornak olyly fenn felelének,
'S kinek kópjájokkal büszkén kérkedének,
Vélitek e, hogy most Lapponok lennének?

O! nem: távúl légyen olylyan káromkodás.
___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___
___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___
___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___

Nem vóltak Scytháknak fatytyú gyermekei,
Mutatják még ma is vitéz erköltsei,
Deli készűlettel jöttek seregei,
Így vóltak barmai, nyelvek, fegyverei.

Ezt érzi magábann ki ki mí közöttünk,
Érzették mások is, ha kardot kötöttünk,
Aggódjék ámbátor világ, honnét jöttünk,
Elég az, hogy vala Márs első Istenünk.

Te pedig, Tsillagász! bár akár ki lehetsz,
Kedves rokonidhozz töstént viszsza mehetsz,
Vélek száraz halból készűlt málét ehetsz,
Mert lám ítéletet Nyelvünkről nem tehetsz.*

Arról turanizmus címnél volt szó, Max Müller megállapításában, hogy az ősnyelv ragozó turáni nyelv volt. A finnugrász Hegedűs József Rendhagyó magyar nyelvhasonlítás-történet című, a Magyar Nyelv 1998. december számában megjelenő tanulmányában arra is kitér – nem kis gúnnyal (ahogy Hunor és Magor címnél és pártus címnél álló passzusában is tette) – hogy voltak, nem csak magyarok, akik szerint ez az ősnyelv a magyar lenne:

Úgy a XVIII. század közepe óta kezdenek felbukkanni azok a vélekedések, hogy a magyar nyelv tulajdonképpen "ősnyelv", egyik nyelvnek sem a leszármazottja. Végső soron ezt példázza HORVÁT ISTVÁN "Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégibb történeteiből" (Pesten, 1825.) című, gyakran emlegetett, szertelenségekben tobzódó munkája is. A nyelvi társtalanság hitét nagymértékben felerősítette a híres, sok nyelvet (így a magyart is) tudó angol JOHN BOWRING, aki azt fejtegeti, hogy a magyar nyelv saját egyedi formában alakult ki, s születését bizonyossággal olyan korszakra lehet tenni, amikor a legtöbb európai nyelv vagy még nem is létezett, vagy nem gyakorolt befolyást a magyar régióra (Poetry of the Magyars. London, 1830. VI.). Többen is értekeztek nálunk a magyarról mint ősnyelvről, még a XX. század elején is (például DÉSY FERENC, A magyar ősírás. Bp., 1902.).

—

Péterfai János írja:

Az igazság lényege pedig az, hogy a mai magyar nyelv annak a hatalmas és csodálatos ősnyelvnek egyenes utódja, amely összezavarodott, és sok új hajtást hozott létre. Ez a nyelv Isten saját nyelve, amelyből keletkeztek az emberi nyelvek. Erre a tényre rengeteg bizonyíték van még az ókori szövegekből is, a jégkori írások pedig mind magyarul szólalnak meg.
Egy néphez egy nyelv tartozik, az ősnép, az Elsők Népe magyarul beszélt.

Péterfai János igyekszik pontosan fogalmazni:

Lehetetlen azt állítani, hogy az ókori nyelvek magyar nyelvek. Csak azt lehet állítani, hogy sok ókori nyelv, így a hatti-hettita is nagyon közeli rokona a mai magyar nyelvnek. Egy régebbi, magyar nyelvnek tekinthető nyelvből származott, amelyik nyelvet Kis-Ázsiában beszéltek, de sok ezer évvel a hatti, hurri, szumir nyelvek előtt.

Péterfai János Atlantiszról szóló írásában úgy fogalmaz, hogy a magyar nyelv több ősi nyelvjárásból ered. Szerintem már az Aranykorban kialakult a nyelv, és azóta csak vallási-mondai rárakódások útján változott (Napvallás és kereszténység ráhatása).
Nosztratikus nyelvcsalád címnél is szereplő folytatása:

A Nosztratikus Nyelvcsalád nyelvész kutatói helyes úton járnak, csak azt nem látták meg, hogy az általuk kutatott nyelvek egy még ma is létező nyelvből ágaztak ki. Ebből a nyelvből könnyű levezetni a mai nyelvek sok tízezer, sok százezer szavát, ami igazolja a magyar nyelv ősiségét, a konkrét rovás feliratokon és genetikai bizonyítékokon kívül.
Mivel az ősnyelv a magyar nyelv volt, amit sok kiváló tudós is felismert, a nosztratikus kutatók az ősi egységes nyelvet Kr.e. 15.000 körül gondolják részeire szakadni, ezt az elméletet nagyjából el kell fogadnunk. A magyarnak nevezett ősnyelvből származó más nyelvek keletkezése azonban ma sincs tisztázva. De rengeteg szavuk bizonyíthatóan magyar eredetű, ezért aztán nem lehet vita e nyelvek magyar eredetéről.

Ezen Quora válaszomban a több helyütt idézett...

Nagyernyei Szabó Zoltán...

...misszionárius pap Let There Be Light című írásából idézem:

This appointment brought new spiritual vistas into my life. I studied Hebrew and Greek, and at the same time I studied the Bantu language, the language of Cameroon, in order to translate the Holy Scriptures. This was in addition to the many languages that I had learned from childhood, and the ones I learned during the years of work with different nationalities. I came across the missionary and professor Wange's great dictionary of the Bantu language, entitled "Sumerian, the Sanskrit of N'tu." (N'tu is the plural of the Bantu name.)
—
Ez a kinevezés új spirituális távlatokat hozott az életembe. Héberül és görögül tanultam, és ezzel párhuzamosan a bantu nyelvet, Kamerun nyelvét, hogy lefordíthassam a Szentírást. Mindezt azon a sok nyelven kívül, amelyeket gyermekkoromtól kezdve tanultam, és amelyeket a különböző nemzetiségekkel való munka évei alatt tanultam. Rábukkantam Wange misszionárius és professzor nagyszerű szótárára a bantu nyelvről, amelynek címe "Sumerian, the Sanskrit of N'tu". (A N'tu a bantu név többes száma.)

My amazement grew as I continued to compare the Bantu and Magyar words, where both form and content were so identical that it made the common origin of the two languages evident. But this was only the beginning. The more dictionaries and languages I consulted, the result was the same. I took the blinders off – which were designed to keep horses in line – and by now I started to look around in a 360 degree arc in all the languages around the world to find the words identical to MAGYAR words.
The Magyar identity in the languages, the immense volume, is shocking. It is an enormous amount of material! Their cataloging, organization, explanation requires a whole lifetime of dedication. The end-result of such studies can be only one thing: The Magyar language is mankind's first language, the language of creation, the ancestral language.
—
A csodálkozásom egyre nőtt, ahogy folytattam a bantu és a magyar szavak összehasonlítását, ahol mind a forma, mind a tartalom annyira azonos volt, hogy nyilvánvalóvá vált a két nyelv közös eredete. De ez még csak a kezdet volt. Minél több szótárat és nyelvet néztem meg, az eredmény ugyanaz volt. Levettem a szemellenzőt – ami a lovakat hivatott kordában tartani –, és ekkor már 360 fokos ívben kezdtem körbejárni a világ összes nyelvét, hogy megtaláljam a MAGYAR szavakkal azonos szavakat.
A magyar azonosság a nyelvekben, a mérhetetlen mennyiség, megdöbbentő. Hatalmas mennyiségű anyagról van szó! A katalogizálásuk, rendszerezésük, magyarázatuk egy egész életre szóló odaadást igényel. Az ilyen tanulmányok végeredménye csak egy lehet: A magyar nyelv az emberiség első nyelve, a teremtés nyelve, az ősök nyelve.

Még mindig Nagyernyei Szabó Zoltán misszionárius pap Tomory Zsuzsa Magyar-English word origins című könyvéhez csapott addendumában európai ősműveltségünk bizonyítékaiként sorol adatokat. Például:

The American Linguistic Seminar at Bochum University, Germany, including Russian and other linguists accepting The One Language of Mankind as a fact based on up to date computerized linguistic research rejected the existence of a separate Finno-Ugric language family – elvetvén az u.n. "finnugor nyelvcsalád" külön magábanlétezését megállapították, hogy egy nyelvezete van az emberiségnek és a magyar nyelvet az ősnyelv elágazásának jelenlegi állapotában az Elámo-Dravida/Uralo-Dravida törzs jellegéhez legközelebbállónak találták, s ezt ennek közelebbi kiágazásaival az Afro-Ázsia-i, kártveli, indoeurópai és altaival együtt egy közös nyelvnek nosztratikus névvel jelölt egyik főbb nyelvtörzseként ismertették. Láthatólag ezt a szétvándorlást és nem a nyelvben hordozott ősműveltség belső lelki fejlettségének kifejező erejét vette figyelembe (Walter Koch: Language in the Upper Pleistocene, 1991 Bockmeyer, Bochum, Germany az ősnyelvi elágazások ábráival: az 5.1 számú Koch 1991. kezdetén, az 5.2 számú Vitaly Shevoroskin 1990. évi és az 5.3 számú Bateman 1990-ben készült ábráját mutatja).

Magyar Adorján Kérdések...

...című írásában a töröközésről:

Olvassuk csak el figyelmesen Vámbéry Ármin "A magyarság bölcsőjénél" című könyvét! Látni fogjuk, hogy miként küszködik a lépten-nyomon feltoluló tényekkel, hogy azokat valamiképpen a magyarságnak Ázsiából való származtatása és keverék népként létrejötte elméletével összeegyeztethesse! Megállapítja, hogy a török nyelv legeslegősibb alakja emlékeit az élő magyar nyelvben találjuk fel, és hogy a magyarban éppen a tőle legmesszebb fekvő kelet-ázsiai török nyelvekben és nyelvemlékekben találják a legtöbb hasonlatosságot, holott nyugat felé haladva mind kevesebb rokonvonásra akadunk, - amit érthetetlennek tart! Végül is kénytelen azt föltételezni, hogy a magyarság Ázsia messze keletéről megszakítások nélkül, sebesen robogott be Európa közepébe, mert csak így fejthető meg azon csodálatos tény, hogy a közbenső, újabb jellegű török nyelvek a magyarság nyelvére semmi hatást nem gyakoroltak!
Mily délibábos és lehetetlen dolgok ezek? Holott mily egyszerű és természetes azt feltételeznünk, hogy a magyarság mindig ott volt, ahol ma van, és hogy nyelve azon aránylag elváltozatlanul maradott ősnyelv, amelyhez a tőle legmesszebb eső és legősibb török nyelvek egyszerűen azért állanak a legközelebb, mert hiszen azok a legrégebben váltak ki belőle. Maga a magyar nyelv pedig azért változott oly keveset, mert hiszen eredete helyén megmaradva mindenféle új és idegen hatásoknak a legkevésbé volt kitéve, hiszen a minden oldalról járhatatlan hegyekkel körülvett középeurópai medencében jól el volt szigetelve, és így önmagában fejlődött. Megállapítja Vámbéry továbbá azt is, hogy különböző nyelvi jelenségek miatt lehetetlen amellett maradnunk, hogy a magyarság csak egy ezredévvel ezelőtt jött volna Európába, illetve magyarázatként kénytelen a jazigokra, azaz a jászokra utalni, akik tudvalevőleg hazánk területén éltek már a rómaiak előtti korban is.
De megállapítja Vámbéry még azt is, hogy a magyarban az összes nyelveknek is nyoma van! Vagyis hogy eszerint a magyar nyelv csak azon ősidőkben alakulhatott ki, amikor az összes ugor népek is még együtt éltek, vagyis a történelem előtti idők messzeségében. Ha tehát a magyar nyelvnek úgy török, mint ugor vonatkozásai a legrégibb ősidőkbe utalnak, nem kézenfekvő dolog-e akkor az, hogy a magyart tartsuk mindezen nyelvek legősibb alakjának – ami mind e megfejthetetlen és "homályba burkolt" dolgoknak igen egyszerű magyarázatát adja?

Más Péterfai János anyag:

Alaptézisünk szerint az ősnyelv az egyszerű, két hangból álló szavakat használó magyar nyelv. Erre a nagyon fontos alapszabályra rengeteg nyelvész ráismert, és közülük sokan elismerték a szabályt, ők az emberiség legnagyobb nyelvészei, de sokan igyekeztek meghamisítani a szabályt, különböző érdekek elképzelései szerint, ők az emberiségnek ártó ügynökök hada. A magyar nyelv, az írásos bizonyítékok alapján, már 200.000 éve létezett, az írásunkkal együtt, az utód nyelveink megjelenése általában 4-5.000 évnél nem régebbiek.

A magyar ősnyelvet a rovásírásos feliratok megtalálása és elolvasása teszi rendkívülivé. Kiváló magyar kutatók gyűjtik az adatokat, az olvasatokat közre adják, a hibákat kijavítják.

Nem lehet kijelenteni, hogy az írás megjelenésének helye Dél-Franciaország. Azért, mert még sok új felfedezés vár az emberiségre, és máshol is megjelenhetett a magyar írás. A magyar írás, fejlődése sok ezer éve alatt hatalmas területeket hódított meg, nagyon sokféle alakra fejlődött, és sok új formát vett fel. Ezektől a változásoktól függetlenül, azonban bárhol a Földön, vagy a Földön kívül, fel lehet ismerni a magyar írás jeleit.

Amikor az ősnyelv, a magyar nyelv, ami már az őskőkorban kohézió eredménye lehetett, kezdett ágakra tagolódni, akkor valójában jelentős magyar népi csoportok keltek vándorútra, magukkal víve nyelvüket. Az alapnyelvtől való elszeparálódásuk következménye lett az új nyelvek létrejötte.

Minél régebben történt a kivándorlás az ősnyelv területéről, és minél messzebb jutott a kivándorló csoport földrajzilag őseitől, annál önállóbban fejlődött tovább a nyelve. Az autochton lakosság nyelve azonban megdöbbentően konzervatív volt, szinte alig mozdult el nyelvileg a mai magyar, 2000 körül élő lakosság a 10-20000 évvel azelőtt élő lakosság nyelvétől. Ez okozza a mai magyar nyelv archaikus voltát, és rendkívüli rejtélyeit. Akár több százezer év nyelvi lenyomatai is rejtőzhetnek a magyar nyelvben. A magyar és például az indoeurópai nyelvek közötti rokonság is könnyen igazolható. A magyar szókincs ma is 90-95%-ban azonos az indoeurópaiak szókincsével. De a magyar nyelv szókincséből erednek az indoeurópai szavak, és ezt az alaptörvényt ezernyi példával lehet igazolni.

Kr.e. a VIII – VI. évezredekben fontos nyelvevolúciós folyamatok zajlottak, amelyek eredménye lett a magyar alapnyelv felbomlása és sok ágra fejlődése. Ebből a nyelvi rétegből és stádiumból fejlődtek ki azután az indoeurópai nyelvek, valamint az archaizáló finnségi nyelvek, az ugor nyelvekkel együtt. A magyar nyelv önállóan fejlődött, az ugoroknak nem közelebbi rokona, mint bármely más finnségi nyelvnek. Meg kell jegyezni, hogy az alapvetően téves, mai családfa beosztás terminológiáját nem tudjuk használni, ellenben az új terminológia szókincse még nincs kidolgozva, az új terminológia szókincsét éppen mostanában kellene létrehozni. De ilyen nyelvészek nincsenek, azt sem ismerték fel, hogy a nyelvek egymásból fejlődnek ki, de azt sem, hogy az alaptényből, a nyelvek evolúciójából bármit leszűrjenek és hasznosítsanak.

A nyelvi evolúciós folyamatba jól beágyazható az atlantiszi, eteo-kértai és a mykénéi civilizáció nyelve, bizonyítva a három struktúra magyar eredetét. A rnagyar + indoeurópai fázisok evolúciós menetrendjének egyik legjobban dokumentált területe éppen a szumer – atlantiszi – eteo-kértai – minoszi – mykénéi nyelvfejlődési övezet. Az Égeikum területén, nem távol Dél-Kis-Ázsiától, már a VI. évezredben is jelentős népesség mozgott, főleg Thesszáliában maradtak fenn a nyomaik. Később az Égeikum déli része lett az itteni magyarok mozgásának fő területe, a thesszál és makedon vidékek népe északi irányba vándorolt tovább.