Magyar ősnyelv szótagnyelv

Bevezetést lásd etimon és magyar nyelv – ősnyelv-e a magyar?

Magyar Adorján Ősműveltség...

...című könyvében kő szavunk kapcsán írja:

Az igazi ősszavak mindig egytagúak, mivel egyszerű hangadásokból keletkeztek, és természetesen mindig olyan dolgokat neveznek meg, amelyeket már az ősember is ismert, vagyis olyanokat, amelyek a természetben fordulnak elő, mint például kő, főld, víz, fa, fú stb., stb. Mihelyt tehát valamely szó többtagú, akkor az csakis valamely egytagú ős-szó származéka lehet. Eszerint kétségtelen, hogy nemcsak a szláv kamen, hanem a finn kive = kő szó is a mi kő szavunk származéka.

• Magyar Adorján más írását lásd magyar két-, három- és négy hangból álló istenségnevek címnél. Magyar A. elmélete szerint a főisten neve egymássalhangzós, a Napistené már kétmássalhangzós.
  
  Ha már kő, Baráth Tibor A magyar népek őstörténete I. kötetének 80. oldalán Jerikó nevében mutatja ki a kő = föld alapszót és tesz utalást a magyar nyelv szavainak szótagnyelv-szerkezetére:

Ezekben a földrajzi nevekben kétségen kívül ősrégi egytagú magyar szavak szerepelnek.

Péterfai János írása:

A gyerekmondókák általában nagyon régi korból származnak, ami miatt rendkívüli értéket képviselnek. Olyan régi korból, amikor még a szótag nyelv létezett, az emberek szótagokkal beszéltek, mert a szótagok voltak a szavak. Abban az időben még nem léteztek indoeurópai nyelvek, és az afroázsiai nyelvek sem terjedtek el nagy területekre. Az indoeurópai nyelveknek meg kellett várniuk a szavak kiteljesedését, amiből aztán felgyorsulhattak, lerövidülhettek, elsősorban a magánhangzók kivetésével, és megjelenhettek a minden szótagot, vagyis eredetileg minden szót kimondó nyelvekből, nyelvjárásokból.
Itt bejön a Szótagolás és az eszetlenség által kitalált Darabolás eljárás. Ha valaki Darabolja a szavainkat, nagyon rosszat tesz. Fogalma sincs a magyar nyelvről, sem a többi magyar származású nyelvről. Tilos a Darabolás! A Szótagolás a helyes művelet, amikor egy szóban ismerjük a szótagok jelentését, akkor az egész szó jelentése is teljesen világos. Vigyázat, legnagyobb nyelvészeink sem ismerték fel ennek a módszernek a hibáit, és gyakran tévútra vezették a magyar nyelvtudomány igazi kutatóit. A morfémák felismerése tehát rendkívül fontos. A magyar nyelv módszereinek kutatását külön írásban adtam meg, aminek a címe: Éden nyelve.

Mint kiderül Rédei Károly Őstörténetünk kérdései című okoskodás-gyűjteményéből (ahol a több helyen idézett Hegedűs Józsefhez hasonló dilettáns nyelvhasonlítási kísérletekről ír), Kúr Géza volt vagy lehetett egyik úttörője annak, hogy a szavakat szótagszinten kell értelmezni:

Az etruszk-magyar rokonság híve Kúr Géza (Etruszkok Magyarországon? Ohio, Warren 1970; Az etruszk-magyar rokonság I-II. uo. 1966, 1968). Kur eljárása az, hogy a magyar szavakat szótagokra bontja és azokat egyezteti etruszk szavakkal. Például: etruszk ax ~ m. ah 'sóhajtás, óhajtás, vágy; emelkedni, jobb sorsa kerülni'; etruszk mar ~ m. marad.

Valójában az indogermán nyelvészet címnél Götz László által említett A. Pictet (Les origines Indoeuropéennes on les Aryas primitifs, essai de paléontologie linguistique (1859-63)) lehetett az első, aki szóösszetételekkel, szóelválasztásokkal dolgozott. Götz László amit ír:

Például ind kabhara (micsoda étel!) nála az ófelnémet habaro = Hafer szónak felel meg, vagy az ind ka-rasa = (micsoda táplálék!) az ófelnémet hirsi = Hirse szónak. Ilyen módszerekkel mindent bizonyíthatunk, amit csak akarunk, jegyzi meg Schrader idézett művében. Pictet kérdéses könyvét ugyan azonnal hevesen kritizálták (A. Weber, A. Kuhn és mások), de sokan, ennek ellenére, azóta is belőle indulnak ki kutatásaikban.

A sumér is szótagnyelv volt, krétai-mükénéi jelek szótagjelek, míg a kínai írás ideogrammái akár komplett szavakat is takarhatnak – a magyar szótagok is saját jelentéssel bíró szavak.
A vezér az egyik legkönnyebben érthető magyar név (de a Mag-Ur is az lenne), mely rávezethetné a díszes társaságot arra, hogy a magyar nyelv szótagnyelv.
Végvári József munkásságával kapcsolatosan annyit, hogy sajnos az etimon-rendszerig még nem jutott el, csak szócsaládokban (béke – béka, stb.) gondolkodik. Azt jól látja, hogy a CzF szótárban is alkalmazott gyöknyelvészettel sokra nem megy az ember.
Péterfai János jól látta meg, hogy a magyar szótagnyelv. Ezen szótagok pedig egy, két vagy három hangból álló alapszavak, idegen szóval etimonok.

A címnél is szerepelt Péterfai János adatsora, ahol elmondja a magyar szavak működésének receptjét:

Ha a magánhangzók jelentéseit feltártuk, akkor a két hangból álló szavak jelentéseit kell meghatározni. Utána jönnek a három hangból álló szavak. A két hangból álló alapszavakat az U-A-E-I magánhangzók alapján vizsgáljuk, az O-Ö-Ü magánhangzókra csak ez után megyünk át^[1]. A mássalhangzók a következők, zöngétlen és zöngés párokban: T-D, Sz-Z, K-G, J-H, P-B, F-V, és M-N, L-R. Ez a 16 betű alkotja az alapvázat, amely alapszavak jelentései megadják az egész emberiség nyelveinek alapját. Az emberiség összes nyelve tehát egyetlen nyelvből ered, amit nevezzünk ősnyelvnek.

Kétszótagú szavak összeállása

Illetve még a fentiek kiegészítéseként inkább kezdjük a legelejéről.
Először jönnek a magánhangzók (ahogy Tomory Zsuzsa Szerves magyar nyelvtudomány című az Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelenő, itt-ott idézett cikkében írt róluk), ahhoz járulnak a mássalhangzók, melyek közül kimondottan az alant taglalt szócskákat alkotó N és R érdekes (még a G, H, K is, mely az ég és föld kétbetűs szavait alkotják és variánsait, szavak végén gyakorta).
Az alapszavak mássalhangzó-vázra épülnek, bennük a magánhangzók cserélhetők (a magyar nyelvben nagy a variációs lehetőség, más nyelvekben hiányoznak hangok), általában mély magánhangzó mélyre, magas magasra, de ha az első szótag magas magánhangzós, akkor az általán mély magánhangzósnak ismert szóelem magasra vált, a magánhangzós harmónia szabály miatt.
A mássalhangzó-vázban a mássalhangzók szervrokonokkal (kategórián belül) cserélhetők; például Cölöp Cöl eleme Szül változata.
A leginkább ismert és alkalmazott mássalhangzó-változások/cserék a P, B, V, F hangok között vannak (Pater, Bátor, Vezér, Fószer/Fasz-Úr például).

Ró-Ma például tipikus magyar kifejezés, hiszen Nap és a Föld egymáshoz való kapcsolatáról szól. Tulajdonképpen ez az alapséma. Hiszen ez határozza meg életünket (mi másra alapoznánk?).
Nyilván sokan ágálnának az ellen, hogy sok (néha úgy tűnik, szinte minden) magyar szó Nap az Égen, Nap-Föld, Nap Háza és hasonló jelentésű alapszavakból összeálló szókapcsolatból lenne kialkotható. De valóban, ha pl. a Bárány (Nap az Égen) és Barom (Nap a Földön) szavakat nézzük, nehéz mást mondani, mint hogy a szavak azért állnak ilyen tagokból, mert:
1. a Nap és éltető ereje nélkül nincs élet és így élőlény sem a Földön;
2. nem mellékesen ezen állatok (gondoljunk a Bárány, Kosnak megfelelő ind nakshatra Bharani párjára) az égre is felkerültek és a Nap ezen házakban való tartózkodását a fölről nézve állapítjuk meg és a Nap Földre és élőlényeire kifejtett hatását kívánjuk nyomon követni ezzel.

A folyók az égi Tejút alternatív nevei, a hegyek a Naphoz tartoznak (lásd erről bőven hímség és nőiség). Az országok eredetileg égi területek (Éden is). Népek a Nap vagy annak anyja után neveztetnek el, illetve egyes fontos csillagképek után (Hunor nyári, Magor téli napfordulós születés). Stb.
Az esetek nagy százalékában a Nap jelentésű szó van elöl (Ró, Tu(r), Du, Sza, Szak, Szek, Szik, Tak, Tek, Teg, Tik, Mag, Bog, nem sorolom el mind a kb. 150-200-at) és a Föld (Ma, Da, Ta), Hely (La, Da), Ház (Ga, Na, stb.) illetve az Ég/Menny (Án) jelentésű etimon a második helyen (az Án/Ány végződés Eget jelent; Cig-Ány (Szik-An), Pog-Ány, Bak-Ony mind Nap az Égen jelentésű). Állhat második helyen Ház (Ga, Ha, Na, stb.) jelentésű etimon (akár mint birtok értelemben; lásd GA), valamint Úr jelentésű szavak (Ér, Ár, stb. változatokban).

Így épülnek fel a két szótagos szavak. Ezt így Péterfai János szájbarágósan nem írja le, de ez a lényeg. Lásd még kifejtve alant.

A magyar nyelv szavainak logikája

A magyar nyelv szavainak eredetét a Nap-Föld reláció és az erre alapozott három időkör (napi, kis éves^[2] és precessziós Nagy Éves) (Hunor és Magor rendszer) illetve életkör, azon belül pedig – annak felosztása után – az ellentétekre épülő dualisztikus világkép adja. (Lásd még erről például gond és félelem évköri értelmezése cím/alcímnél írottakat.)
A szavak állhatnak egy magánhangzóból, lehetnek két és három betűsek, de számunkra leginkább az ötbetűs/öthangos szóösszetételek értelmezése és ezek közül is azon szóösszetételek, szótagpárok érdekesek, melyek a Nap nyári (Nap az Orionban) állására vagy Nap az Égen jelentésűek:
UR/OR/AR/ER/ÉR;
AN/ON/EN (ÁNY/ONY/ENY);
OG, ÖG, ÉG, EG, IG (akár K hangos változatban is).
Az R-es és N/NY-es végződésű szavak összehúzhatók három hangosra, de úgy is mondhatnánk, hogy a három hangosak széthúzásai a hosszabbak: Kan <> Cahen, Kohén; Szír <> Sihor, Szigor, stb.
Ha a magyar és magyar-utód nyelvekben talált szó 3-4 hangos, akkor lehetséges, hogy ezek csonka változatai egy hosszabb szókapcsolatnak és az UR címnél taglalt módon rá lehet próbálni az An, Ur stb. végződéseket, és a kapott szavakból analógiát keresni más nyelvek szavaival.
Jó példa a Sátán és Satyr/Szaturnusz nevek tulajdonképpeni azonossága: azonos előrész, egyszer ilyen, másszor olyan végződéssel, de a téridőbeli helyük alapján azonosak.
Zsúp és zsupán nevek értelmét egymás értelmei alapján tudtuk meghatározni; érdemes volt rápróbálni, de akár -Ar végződéssel is eljuthatunk a téridőbeli helyét tekintve azonos sacchar- címnél taglalt nevekhez.
Weak szó is így a vékony rövidült alakja.
Péterfai János is ezt teszi, amikor a (magyar lélekjelkép) galamb szavukat a Gal-Ember összetételből igyekszik magyarázni.
És hogy miért van erre szükség? Hogy ne legyenek rövid egymáshoz nagyon hasonló szavak (mint az angolban).

Arra is rá kell mutatni, hogy – ahogy (majdnem) erről nyelvészet mint tudomány címnél is volt szó – hogy az igék alakjai a végződésekkel együtt nem térnek el a főnevektől. Ugyanis:
UR/OR/AR/ER/ÉR igeképző (igekötő);
AN/ON/EN (ÁNY/ONY/ENY) igeképző (igekötő);
OG, ÖG, ÉG, EG igeképző (igekötő).

An/Án, Any, On, Ony, En, Eny, stb. szóvégződések a magyar és magyar-utód nyelvű szóösszetételekben cím/alcímnél írottakat is lásd.
Lásd még legutóbb magyar szavak idegen nyelvekben címnél írottakat is.

Lábjegyzetek