Méz

Péterfai János írja:

A hun Medos Mézös ital, amiben szintén benne van a Méd/Méz szó. De a szumer Me (és Mé, Mu) Fény, amely szó Da jelzőt kapva alakul ki a Méd – Méz szó.

Mead címnél szerepelt a kelta medus és akkád mizu = mézsör. A japánban mizu = víz jelentésű ugye.
Mássalhangzók felcserélődése címnél is írtuk, hogy a magyar nyelv belső működésében is tetten érhető a D-Z változás jelensége, nemcsak a méz szóban, hanem jól mutatja a bűz > bűzös > büdös fejlődés is.

A médek nevét is ilyen Mé-D formában elemzi Péterfai János. A méd címnél előjövő Medea pelaszg istennő neve nyilván nem a magyar névből indul ki, hanem a méz méd nevéből. A mézfolyam a Tejút.

Az alábbi Quora oldalon válaszoló Samapriya Basu szépen felsorolja az összes ismert nyelven a méz és mézsör (mead) (általában M-D vázú) neveit és a magyar szót is említi. Szóba kerül (a kommentek között is) a medve alakja és neve is, tabu/tisztelet kapcsán is, mely ukrán és más válaszolók szerint méz (lelőhely) ismerőt és/vagy evőt jelent:

I am surprised no one mentioned the most widespread (after pronouns and mom/dad words) Indo-European word *médʰu – a term meaning honey or honey-based alcoholic beverage. Its descendants include: (from West to East, most of the examples are from Wiktionary)

Celtic: all meaning mead
Breton: mez; Welsh: medd; Scottish Gaelic: miedh; Irish: meá; Gaulish: medu
Germanic: all meaning mead
English: mead; High German: Met; Low German: Mia; Icelandic: mjöður; Swedish: mjöd; Danish: mjød; Dutch: mede; West Frisian: mea; Faroese: mjøður; Yiddish: דעמ (med)
Hellenic:
Ancient Greek: µεθυ (metʰy) – wine; Modern Greek: µέθη (métʰē) – drunkenness
Slavic: all meaning honey; some mean mead, in addition
Old Church Slavonic: медъ (medŭ); Russian: мёд (mjod); Serbo-Croatian: мед, med; Slovenian: med; Polish: miód; Czech: med; Lower Sorbian: mjod; Upper Sorbian: měd; Ukrainian: мед (med); Bulgarian: мед (med)
Baltic:
Lithuanian: medus – honey, midus – mead; Latvian: mēdus – honey, mead; Old Prussian: meddo – honey
Avestan: maδu – wine; Kurdish (Kurmancî): motî – grape molasses; Kurdish (Soranî) (mhī) – honey; Persian май (may) – alcoholic beverage; Scythian: madu – honey; Ossetian (Iron): мыд (myd) – honey; Ossetian (Digoron): муд (mud) – honey
Indo-Aryan: usually honey, related words may mean alcoholic beverages
Sanskrit: madʰu – honey, madirā – alcoholic drink; Bengali: mô-mācʰi – honey-bee, mad – alcoholic drink; Assamese: mô – honey; Gujarati: madʰ - honey; Konkani: mhov – honey; Marathi: madʰ – honey; Carpathian Romani: miza – honey; Nepali: mah – honey
Kuchean: mīt – honey

A szanszkrit mādhurī = édesség nyilván inkább a méz neve nyomán ered, de magyar címhez is bekerült. Női név is Indiában Madhuri.

A Szinnyei Tájszótárában talált geny szavunkkal azonos (ma már más értelmet felvett) genyó (a korona-ákác gyümölcse s ennek a nedve) szó és a mézga szó ébreszt rá, hogy a méz jelentésfogalmai között egyik a nedv, azaz lé (honnan eredhet a mix címnél taglalt víz jelentés is akár). Ahogy tej is Isteni lé/jó, a Tejútfolyóra értve.
A méz ezen értelmét még bizonyítja, hogy a nedvességet jelentő met, med, stb. nevek Magyar Adorjánnál is előjöttek. Igen ám, de a méz szó is olyan, amibe több ideát be kellett építeni. A fehérség (mész, MISZ) mellett a Tejútfa fogalmát (MES) is.

Több infót lásd mézzel kapcsolatosan honey.
Minden továbbit lásd persze MISZ.

Egy összefoglaló írás Mész – Méz – Méh/Anyaméh szavakról illetve jelképiségükről:
A lényege az kell legyen, hogy azon túl, hogy közös bennük a (mécsben is meglévő) ME = fény, mely fény egyrészt (száj címnél írottak alapján) a Tejútanyát (szájon át) megtermékenyíti, majd az szeplőtelen fogantatása után méhében kihordja a Napot és megszüli, azaz a fényt, forrását, a Napot világra hozza (napi szinten keleten reggel, kis éves szinten december 21-24.-én a téli napfordulókor, Nagy Éves szinten pedig a Galactic centre címnél írottak szerinti módon), ahol a szülőcsatorna illetve a vulva nem más, mint a vele azonos Tejútfa azon odva, ahol a (Napállat) méhek a kaptárban termelik a mézet (és ahol a Nap is megszületik, illetve ezzel analóg, az a hely, ahonnan az emberek lelkei származnak).

Bíró Lajos A magyar régmúlt titkai...

...című könyvében is írja (kaptár címnél is szerepelt):

Az anyaméh és a mag kapcsolata nyilvánvaló. A lélek-méhek tehát a magokhoz hasonlóan jutnak be az anyaméhbe, ami magtárhoz vagy kaptárhoz (méhkas) hasonlítható. Ez a világfa (életfa) illetve a Tejútistennő égi képéhez kapcsolódó hit: a világfa odva (azaz az istennő hüvelye, illetve méhe) az égi méhek lakhelye, ahonnan kirajzanak mézet gyűjteni. A magyar méh-kultusz annyira ősi, hogy a nyelvünk is őrzi. Míg az indoeurópai nyelvekben az összefüggés a méhek és az anyaméh elnevezése között nincs meg.

A méz így kapcsolódik a Tejútfához és Tejútanyához, kinek tejes jellege állatalakjain (a kígyón [lásd még például anaconda, Kundalini és kígyóistennő] kívüli négylábú (tán nem mellékesen vízszintes gerincű/testtartású) ló, tehén, szarvas, kecske, gazella [lásd gazella], gnu, emse (lásd Emese: E-Mesz/E-Messze?), stb., és akár a Tejút-melletti fontos hattyú^[1], kutya és farkas) keresztül kerül igazán megjelenítésre. (Bíró Lajos A magyar régmúlt titkai című könyvének (a PDF) 20. oldalán maga a méh is említtetik, mint Nagy Istennő-alak, nyilván a méh – anyaméh analógia alapján terjedt el a képzet. Írja azt is, hogy az epheszoszi Artemiszt is méhként ábrázolták.)
A tej viszont gazdag calciumban, mely a mész alapanyaga, illetve azzal azonos.
A mész illetve a szaru pedig szintén egymással azonosak (a lovon kívül mindegyik állat szarvat vagy agancsot is visel), és ezekkel a csontok és a fogak is, mely fogak tejfogak is a gyerek esetében, aki Fehérlófia meséjében is 7x3 = 21 éven át szopja anyja csecsét/tőgyét, mely tőgy szóról megállapíttatott, hogy a nyári napfordulós életfa tölgy és a tud szavak hangalaki változata.
A Tejútanya illetve jelképállatainak teje pedig megfelel az életadó Tejútfa mézgájának, másképp: amrita-jának^[2].
A mézga és méz nevek tehát azért vehetik fel a tej értelmet, mert közös fogalmi rendszert alkotnak a Tejútanya-Tejútfa azonosság okán, másrészt a méz a méhek tejének is tartható, továbbá a méz is lehet fehéres színű, ahogy a (szent) tej, a mész, az agancs, a (szintén szent) csont és a fogak (mely az angolban is tooth = Tejút vagy tud) is. A fehér és a sárgás/arany szín (a zöld mellett) mindig is a legtisztább, legkifejezőbb színei a fényes, tűző Nappal azonos hímségi-asztrális elvnek.
Valahogy így kell látni az összképet.
Ami a MISZ címnél felsorolt erdő jelentésű szavakat illeti (beleértve az angol miss-el azonos) mis = erdei, tündér értelmű vogul-osztják szót is), nyilvánvaló, hogy nem a mező szavunkat vette át. MES-fán kívül (minthogy a fa és erdő kapcsolata egyértelmű) kívül viszont méz szavunkat is felhozhatnánk eredetéül.
Annál is inkább, mert ahogy jungle, juniper és honey címnél is láttuk, az erdőlakó tündérnép nevéről kapta a nevét: a kún-hun nyelvben tehát erdő, erdei és tündér lehet egyszerűen hun (az azték hun^[3], csecsen ẋun [hun] = erdő és a német hain = berek, liget szavak alapján is) vagy efféle név, míg a magyarban mes, mis, mez, méz alakú szó. Tulajdonképpen mindkettő fény jelentésű alapszóból indul ki.
Egyébként istentiszteleteit is erdőben (lásd Sir James Frazer The Golden Bough című könyvének adatait nemo- és missel címnél Rex Nemorensis = Az Erdő Királyáról, sylvan címnél pedig Silvanus erdei istenről szintén Frazertől) tartották népeink, különösen, amikor a vaskori rabszolgatartó népektől bujdosniuk kellett.

Visszatérve a vogul-osztják mis^[4] = erdei, tündér szóra, figyeljük meg, a latin is hasonlóan operál, hiszen a szilf tündérek neve egyezik a silva = erdőt jelentő szavával, és ezért láttatja Péterfai János a fairy szóban fa szavunkat is (nem tudni, helyesen-e).

Hogy maga a méz tekintetett valamiféle zsírnak, olajnak, nem tudni, mindenesetre ...

Acharia S The Christ Conspiracy...

...című könyvében is írja, hogy a világ más területein is hasonló, "felkent" jelentésű szavak jönnek elő:

A more complex etymological similarity can been found in the Mexican name Mexitli or Mesitli, meaning "the Anointed One," obviously related to the Egyptian Messu and the Hebrew Messiah.

• Hogy valóban felkentet jelent-e az ómexikói szó, kétséges. A szent jelentés átmehet más jelentések felé (asszociálható hozzá szinte bármi^[5]), ez kétségtelen.

Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvének 392-393. oldalán említi ilyen-olyan forrásból az aranykori mézes-tejes állapotokat.
A tejóceán köpüléséről szó van Feuerstein, Kak és Frawley In Search of the Cradle of Civilization – India című könyvük 236. oldalán.
Talán az ott szereplő adatok alapján is lehet az, hogy (BL adata szerint) a szanszkrit madhu nem csak mézet jelent, hanem tejet és nektárt is, stb.
(Ezen madhu szóval egyébként igen hasonlatos az ind asvamedha = lóáldozat kifejezés utótagja is, bár az inkább a MATA = halál (áldozat) fogalmával lesz kapcsolatos.)

Tej és méz

A két isteni/anyai ital mindenütt együtt említtetik. Ezért is lehet a szanszkrit madhu mindkettő és ezért is lehet a méz árja neve M-L vázú, mint a milk is.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 113. oldalán ennyit ír:

A tej és a méz, az állat, mint emberi élelem. A tej és a méz az istenek és a haldoklók eledele, mind a kettő kifejezetten női tulajdon. Az anyatej az élet fenntartásának, a létezésnek elsőrendű élelme annak kezdeti időszakában. Az emberi vért tejjé változtatni kizárólag a női test képes. A nő korai istennő szerepkörének ez lehet elsőrendű adottsága és feltétele. Saját testéből egyformán biztosítja az élet- és élelemadást.

Tej-, méz- és borfolyók

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében néhány oldalon belül két különböző (sémi és árja) kultúra hasonló tejjel, mézzel és borral csörgezedő folyókról ad leírást, így ezek eredete közös magyar lehet. Mivel háromról van szó és nekünk (Ardvisura Anahita és Apam Napat címnél írottak szerint) négy kell, lehetne a negyedik víz (bár a borban már az is meglehet). Akár még színkódok szerint is ki lehetne deríteni az irányait is.
A két forrás közül az első az arab Paradicsom-képzet:

Az arab dzsanna ("Paradicsom, kert") részletes leírása megtalálható a Korán különböző szúráiban (47:15; 55:46-78; 56:12-40; 76:12-22). "A szent életűek a "sötétzöld" kertben tartózkodnak, ahol a vízfolyók nem romlanak meg, a tejfolyók íze nem változik, a borfolyók kellemesek azoknak, akik isszák, a mézfolyók tiszták."
A másik Homérosz Odüsszeiájának tizedik énekében jön elő (Kirke a varázserejű istennő Odüsszeuszt hazatérési gondjaiban a halott Teiresziászhoz utasítja, akit azonban csak a mély vizű Okeanosz mellett, a kimmerek városa környékén tud megidézni; Kirke elmondja neki, hogyan kell a varázslatra felkészülnie, s ehhez megjelöli a pontos helyet, ahol az áldozatot bemutathatja):
"Ott Acheron árad, s a Pyriphlegetón beleömlik, s Kókytos, mely a Styx folyamából ágazik arrébb, és az a két zúgózajú víz szirtnél szakad egybe; innen menj csak előbbre, te hős, ahogy intelek, ássál árkot, légyen a hossza és szélessége könyöknyi, áldozatul hints körbe italt valamennyi halottnak, tejjel mézet előbb, azután édes boritalt is, a harmadszorra vizet, fölibé a fehérszínű lisztet.
És az erőtlen elhunytakhoz hosszan esengve, mondd, hogy amint hazaérsz, gyönyörű meddő tehenet vágsz áldozatul számukra s a máglyán kincseket égetsz; s külön áldozatul juhot ígérj Teirésziasznak, éjfeketét, mely egész nyájadból messze a legszebb.
És ha kiengeszteled a holtak híres népét, akkor egy éjszínű kost áldozz, meg egy éjszínű nőstényt, és fejüket fordítsd Erebos felé, ámde te fordulj visszafelé, s a folyóra tekints: majd jönnek az elhunyt holtak lelkei rengetegen hozzád s a gödörhöz.

Tej-, méz- és boráldozatról Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 216. oldalán a bolgár Marazov I.: Thrákia és a thrákok c. könyvéből idézve írja (Szentháromság címnél is szerepelt):

A Nagy Istenanyán nyugodott az egész világ. Ő volt az Ég [Falvay Károlynál menny] és Föld, az élet forrása és az emberiség ősanyja. A tudósok szerint ez a mítosz keleti eredetű. [...] A háromrészes edénynek is megvan a megfelelője az Iránban, Kis Ázsiában és az Égei-tenger mellékén talált, bronzkorszak végéről származó vázákban, melyek három részből állanak. Ez a hármasság eszme talán megfelel az e körzetekre jellemző mitológiai hármasságnak: anya, leánya, fia-férje. Mindenesetre ezzel az edénnyel mutatták be az ősidők óta ismert tej-, méz-, és boráldozatot. A szófiai körzetből származó urna a korai vaskorszakból való (Kr. e. 1700). Egymásba helyezett agyag, bronz és arany edényekből áll. Nem utal-e ez szintén három személyre – teszi föl a kérdést a bolgár régész: Nagy Istennőre, lányára, és fiára?

A Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvéből való, Szent Ágotáról szóló passzusa alapján a bor a vérrel, tej és méz a tejjel, ondó és magzatvíz az (eső)vízzel feleltethető meg (amíg nincs jobb ötlet):

Ezoterikus tanokban a magzatvíz, a tej, az ondó és a vér a négy életnedv, melyek az emberi lét négy különböző korszakában jutnak főszerephez (a magzati, a gyermek-, a felnőtt- és az öregkorban). Ez a négy életforrás ered a világfa tövéről, és folyik a világ négy tája felé. Színeik: a fehér, a sárga, a vörös és a fekete ősi ég-tájszínek (a primitív kor természetes festékanyagainak színe miatt; inkább lásd színkódok). Életkor- és égtáj-jelkép voltuk eredményeképpen az évszakokat (a napisten egy esztendős életének négy szakaszát) is jelképezték a napisten születésnapjának időpontja szerint. Európában ez a téli napforduló lévén, az ezt követő időszak a csecsemő napisten szoptatásának az ideje, s a tejfehér (hófehér!) ezért lett sokhelyütt az amúgy is havas csillagászati tél jelképes színe.

Lábjegyzetek