Méh

A méh nyelvünkben homonima. Két jelentése is van: a rovar méh és anyaméh. Mindkettőről egyszerre lesz szó, de a méh állattal vezetjük elő.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 114. oldalán írja:

A méh a magyar nyelvben egyaránt jelenti a mézgyűjtő és a virágot megtermékenyítő rovart, valamint a nő gyermekáldást biztosító testrészét.

Egyébként a magyar nyelv (és CzF) szerint a méh az egyetlen "állat" amely nem döglik, hanem "hal."

Péterfai János...

...becses adatsora:

A Méh Fény. A Méh kiejtése ME, de sok régi névben a "h" megjelenik. Mehi fáraó nevében is tapasztalhatjuk. Mexikó spanyol kiejtése Mehikó, amely névben a Kó a Kő, Ország neve. Mehikó városa régebbi, mint az országra zúduló aztékok kora. Mikerinosz fáraó neve görög jellegű. Mingge kínai neve Mike magyar nagykirálynak. A székely Mikó név is ebbe a csoportba tartozik. Mike-Él a héber Mika-El párja. A Mehi – Méhi, a Mikes, Méhes nevek mind a Mé, vagyis Fény fogalmába tartoznak. A Mihók, Miska és német Miksa, a Mihály, Michael, a Miske mind a Mé Fény jelentéséhez kapcsolódnak.
A Mé jelentése Fény, párja a Mu. Magas és mély hangrend. A Méh tehát nem más, mint a Fény. A Méhek a Fényből jövő kis állatkák. A Napgyermek, minden fiú és minden leány, ebből a Mé-ből, Méhből születik. Ez az Anya-Méh. A Méh tüzes, izzó, fényes hely, itt születnek a babák, az emberiség utódai. Ebből az izzásból, fényből születnek az emberek gyerekei. Természetesen ezt az egyszerű képi fogalmat sem ismeri már az emberiség.

• Ez a tüzes hely pedig a vulva, pina.

Magyar Adorján írja:

Szemere törzseink legfőbb szent állata volt a méh, azaz méhek, amelyek mindenkor számosságot, nagy sokaságot képeznek, ugyanúgy, mint a gabonaszemek. Ezenkívül a méhek óriási többsége is mindig nőnemű, mivel mind ilyenek a munkásméhek, csakhogy ezeknek nemi életük nincsen, vagyis mindhalálukig szüzek maradnak. Szűz szavunk szemere szócsoportbeli szónak vehető, csakhogy egyenlő mássalhangzósnak. Hiányozik belőle az m vagy n hang, és ehelyett is sziszegő hang van benne. Az egész méhkasban, illetve a sok ezernyi méh között is legfőbb szerepe a méhkirálynénak van, vagyis a többinél valamivel nagyobb anyaméhnek, amely sok ezernyi tojást képes tojni, s az egész sok ezernyi rajnak valóban nem csupán királynéja, hanem anyja is, valamint rajzáskor vezetője. Ő az egyetlen a kasban, aki évekig él, holott a többi egy évig sem. Tőle függ tehát az egész raj léte is, mivel az oly raj, amelynek királynéja nincsen, igen rövid idő alatt elpusztul. A méheknél a hímek, akik egyébként szintén mind ugyanazon méhkirályné fiai, igen kevesen vannak és igen alárendelt szerepet játszanak, illetve egyetlen szerepük az, hogy valamely más raj királynéját megtermékenyítsék, ami azonban valamennyi közül csak egy-kettő sorsa, a többi mind céltalanul vész el. Amikor is valamely méhraj új királynéja, hogy megtermékenyülhessen, kirepül, ugyanakkor röpülnek kint a hím méhek (a herék) is, és a magasban valamely királynéval találkozva azt megtermékenyítik. Amely hím azonban e föladatát teljesítette, ezután azonnal megdöglik [használhatta volna hal szavunkat is, méhekről lévén szó]. A többi hím még egy ideig még elél, de hogy a fölgyűjtött mézkészletet céltalan ne fogyassza, a munkásméhek elűzik, avagy meg is ölik, úgyhogy legkésőbben őszre valamennyi elpusztul. Viszont a Természet azt is már úgy rendezte be, hogy előbb röpülnek ki a hím méhek, és csak valamivel később a királynék, aminek célja az, hogy a hímek lehetőleg más méhrajok királynőivel találkozzanak, és hogy így tehát beltenyésztés létre ne jöjjön, ami az utódok életereje kárára lenne. Fullánkja pedig csak a királynénak és a munkásméheknek van, a hímeknek nincsenek, amiért is harcképtelenek, és a harcias nőméhekkel szemben azaz e valóságos amazonokkal szemben teljesen fegyvertelenek és védtelenek.
[...]
A görög-római mythologia Héra-Juno-jának azonban már van férje, az őserőnyt megszemélyesítő Zeusz-Jupiter, vagyis ő már nem szűzanya, de ami tehát mindenesetre későbbi fejlemény, mivel az abszolút nőelvűség szerint az ős-Anyagistennő életet azaz erőnyt – csakis szűzen szülhetett, mivel azelőtt még nem létezett erőny, azaz tehát hímség, amely megtermékenyíthette volna. E gondolat aztán annak alapja is, hogy a szűzenszülő isteni nőalak mindig fiat, azaz tehát hímséget szül először, amely eszmét támogatta az is, hogy például a "méhkirálynő", azaz a méhanya, meg nem termékenyítve, csak heréket (hím-méheket) képes létrehozni, nőneműeket ellenben csakis ha hímméh által megtermékenyíttetett.

Magyar Adorján muscle címnél szereplő adatsora is kerüljön ide:

Az egyiptomi mehi szó tehát nem a méhállatot jelentette, hanem az anyaméhet, míg az egyiptomi apisz szó ugyanúgy, mint a latin-olasz apes, ape valóban méhet jelent, de eredetileg csakis a hím méhet jelentette, és tehát a mi apa szavunkból származott, amelynek kicsinyítő api alakja is létezhetett. Mi a méhek alatt ma azok összességét értjük, beleszámítva a hímeket, azaz a heréket is, ami azonban bizonyára későbbi fejlemény, ha több ezeréves is. Ugyanígy, de megfordítva történt ez a latinban is, amelyben, valamint az olaszban is, apes, ape ma méhet általában jelent, holott ez eredetileg csak a hím méhek neve volt. Említettem, hogy a méheknek lehetett régen zi, zú, züm, megfordítva mísz, mész, músz neve is, mielőtt itt a sziszegő hang h-vá változott. És íme a latinban, olaszban tényleg musca, mosca (muszka, moszka) = légy; az pedig érthető, hogy a légy és hím méh neve összecserélődött, hiszen a hím méh úgy alakjában mint abban, hogy fullánkja nincsen, teljesen légyhez hasonló. A szlávban musko, a latinban masculus = férfi, hím.

• Lentebb mehu forma is előjön az egyiptomi méhre utalva.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 239-240. oldalán is írja, hogy a méhkirálynő az, amely képes szűznemzéssel de csak fiú utódokat világra hozni. A szűznemzés emlősöknél azonban lehetetlen. A judeo-keresztény hagyomány ezt az egyszerre költői és filozófiai hasonlatot tudatlan természetéből adódóan szó szerint alkalmazta, mint például a test szerint való teljesen értelmetlen feltámadást.

Ami innen még tőle kimaradt, hogy a méh több ókori népnél is szent állatnak számított, főként az önfeláldozása miatt. Ugyanis köztudott, hogy ha a méh a fullánkját beleszúrja egy másik élőlénybe, utána elpusztul. Vagyis az életét adja a rajáért.

Efféle információkat a Quora oldalakon is megírnak. Például az alábbi válaszban:

Why do bees die after mating?
The male dies because his mating equipment, the testes and penis have been torn from his body. He is virtually disemboweled. That is why he dies.
The queen on the other hand does not die after mating; she returns to the hive with the male's junk still embedded and still pumping semen into her body. Once back at the hive the workers will remove the male's kit and toss it away. The queen will now be fertile for the next 2 to 5 years and she will lay thousands and thousands of fertilized eggs which will develop into workers and perhaps other queens. Any unfertilized eggs that she lays will develop into drones (males). When she runs out of semen from her mating flight she will start casting mostly drones. She will be immediately replaced if she has a bee keeper. If the hive is living wild without a keeper the bees will raise a new queen from one of the few fertilized eggs. When the new queen hatches her first duty will be to seek out the old queen and kill her. Then she will depart on her mating flight the next noontime when the sun is at its zenith.
—
Miért halnak el a méhek a párzás után?
A hím azért hal meg, mert a párzási eszközei, a herék és a pénisz kiszakadtak a testéből. Gyakorlatilag kibelezik. Ezért hal meg.
A királynő viszont nem hal meg a párzás után; úgy tér vissza a kaptárba, hogy a hím fütyije még mindig be van ágyazva, és még mindig pumpálja az ondót a testébe. A kaptárba visszatérve a dolgozók eltávolítják a hím csomagját és kidobják. A királynő a következő 2-5 évben termékeny lesz, és több ezer megtermékenyített petét rak le, amelyekből dolgozók és esetleg más királynők fejlődnek ki. A megtermékenyítetlen petékből hímek fejlődnek ki. Amikor elfogy a párzási repülésből származó sperma, akkor főleg hímeket kezd el ivarzani. Ha van méhlegelője, azonnal lecserélik. Ha a kaptár vadon, gondozó nélkül él, a méhek a kevés megtermékenyített tojás egyikéből új királynőt nevelnek. Amikor az új királynő kikelt, az első feladata az lesz, hogy megkeresse és megölje a régi királynőt. Ezután a következő déli órákban, amikor a nap a zenitjén áll, elindul a párzási repülésre.

• Ezen utolsó sora figyelmet érdemel, azért, mert a magyar ősgondolkodásban nemcsak a dolgok hogyanját, hanem az idejét is megfigyelték és ezek alapján alkották meg a mitológiájukat és szavaikat is. Ennek ellenére a lábjegyzetben csak szűznemzésről van szó és arról, hogy régen nem tudtak volna párzásról.

Bíró Lajos A magyar régmúlt titkai című könyvének (a PDF) 19. oldalától szól a méh-kultuszról.
Práczki István Szittya Biblia című könyvében mindenütt méhet és mézet keres a nevekben. Nincs vele egyedül (Szécsi Levente és mások is ezt teszik).

Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink III. rész...

...című Ősi Gyökér 2005/3. sz. megjelent cikkében írja:

Nyelvünk a raj szót leggyakrabban méhekkel hozza kapcsolatba, s éppen e vidéken "az Isten aranyos madárkái"-nak hívják. (Mágócsi gyűjtés). Egyiptomi ősnépeink szerint a meg nem születettek lelkei, mint méhek rajzották körül a napot, megtestesülésre várva.

Jankovics Marcell...

...Jelkép-kalendárium című könyvének 116. oldalán és A Nap könyve c. könyvének 107. oldalán szól a méhekről. Utóbbi könyvéből:

Napállatkák voltak azok a szárnyas rovarok, melyeknek Naphoz társítható tulajdonságaik vannak és hasznosak [lásd Varga Zsigmond írását féreg]. (Vannak kivételek. A mesékben, a mesék keleti hősének párhuzamaiban az aranyhajú naphérosz feje olykor bizony tetves. A mesélő csak annyira szépíti az élet eme tudomásul vett tényét, amennyire az a Naphoz illik: aranyhajában aranybogarak tenyésznek.)
A méh. Arany színű állatka, mely az aranyló mézet és a világításra szolgáló gyertya viaszát állítja elő. Fullánkjának fájdalmas csípése a napsugarak okozta leégést asszociálja (l. még napszúrás). Első kirajzása a tavaszi napéjegyenlőség, Húsvét idejére esik Európában; ezt jelzik a "méheresztö" szentek ünnepei (Patrik: márc. 17., József: márc. 19., Benedek: márc. 21., Ambrus: ápr. 4., György: ápr. 24.)
A méh "államalkotó" rovar. A méhállam uralkodóját, a hatalmasra duzzadt potrohú királynőt úgy gondozzák alattvalói, mintha istennőjük lenne. Gyermekei, a dolgozók életüket áldozzák a kaptár védelmében, férjei, a herék pedig belehalnak a vele való egyesülésbe. Csupa napmítoszi mozzanat. Figyelemre méltó, hogy a méh háziasítása a Nagy Istennő, az anyajog egyeduralmának az idejére esik (Kr. e. 6-5. évezred). A Nap anyját egyik alakjában "Nagy Méh" néven tisztelték a Közel-Keleten.

• Az ANA címnél képpel is bemutatot hurrita/heta Hannahannah istennő is ilyen.
  

Jankovics Marcell folytatja:

Egyiptomban azt tartották a méhről, hogy Ré könnyeiből keletkezett. Alsó-Egyiptom szimbóluma volt – Neith istennő delta vidéki templomát Szaiszban a "Méh házá"-nak nevezték –, az országrész első királyainak a jelzői között szerepelt: "Ő, aki a méhhez tartozik."
Egy Kréta szigetén előkerült aranyfüggő két méhet vagy darazsat ábrázol (53. rajz). Egy kerek lépet fognak közre; szárnyaikról és összeérő potrohukról három kisebb és dísztelenebb korongocska függ. A lép a delelő (nyári) Nap teli "mézes bödönjét" jelképezheti – gyöngyös borítása utal a sejtekből kigyöngyöző mézre –, de az elrendezés és a díszítésmód arra enged következtetni, hogy a három másik, "belül üres" korongocska is napjelkép lehetett; a Nap "oldalsó" és "alsó": tavaszi és őszi, illetve téli állását szimbolizálhatták. A méhkultusz középpontja háziasításának színtere, Kisázsia volt. Méh és oroszlán kísérte Kübelét, a kisázsiai napanyaistennőt.

• Az epheszoszi Artemiszról nem szól; a mellékelt, őt ábrázoló képen is látni, hogy a méh szerepel rajta.

Carla Ionescu, a torontói egyetem hallgatójának The Enduring Goddess: Artemis and Mary, Mother of Jesus című disszertációjában további idevágó adatok szerepelnek^[1].

Méh és oroszlán együtt szerepel Sámson történetében; a naphérosz megöl egy oroszlánt a szőlőben, majd otthagyja a dögöt. Amikor ismét arra visz az útja, a tetemben méhekre és mézre lel (Bír 14,5skk). A szorgos kis állat nevét viselte a Nap pálmája alatt bíráskodó Debora ("Méh") prófétanő (Bír 4,4-5).

Az itt elmondottak mind arra utalnak, hogy a méh = anyaméh. Lásd méhről Skorpió csillagképnél írottakat is. Az alábbiak pedig a Tejútanya állatalakjai címnél is szerepeltek:
Igen ám, de rovar-alakja is volt, méghozzá a több szempontból legmegfelelőbb ilyen rovar az epheszoszi Artemiszt is jelképző méh:
Egyrészt a méh a szeplőtelen fogantatás jelképe^[2], így alkalmas a Tejútanya állatalakjaként, másrészt a méh kettős jelentésű: a Tejútanya méhében hordozza a Napgyermeket is. A Skorpió csillagképnél (ma így hívjuk) van tehát a Tejút-Szarvasünő/tehén méhe/méhszája/vulvája.
Várkonyi Nándor Patala címnél álló sorai ide is illenek az üsző méhével (fontossága miatt Krisztus a szarvasfiú születése az üsző méhéből, a Tejútközpontban cím/alcímnél is szerepelt):

Pátála a "verem" is, az Alvilág, az újjászületés helye. Ide szállnak le a beavatandók, s ezért kellett Arjunának "leszállnia". Pátála mélységeit "az új Nap fénye járja át", s ennek dicsőségébe jut az "újszülött", miután átment az "üsző" méhén. Ez a leírás a beavatás rítusait jelzi a szokott képletes módon. Az üsző, Surabi, Visnu szent állata, a "bőség borja", a "tej és aludttej forrása", a teremtéskor a Tejtengerből "extrahálták", s innen ered a szarvasmarha vallásos tisztelete Indiában.

• Valójában ősi képzet; a Tejútanya állatalakja.

Mivel a méh nemcsak az Artemisz-szobron szerepel, hanem külön érméken is (más érmék szarvas-állatalakját mutatják), ez is bizonyítéka lehet annak, hogy i.e. 300-ban és korábban még magyarul beszélő illetve értő emberek alkották meg a kultuszt és verték az érméket. Ugyanis csak magyar nyelven hordozza méh ezen kettős jelentést. Ha az itt szereplő két érme ugyanazon érme két oldala lenne, az lenne igazán csak az igazi, mert rámutatna, hogy az alant még taglalt szarvas méhéről van szó.

Tulajdonképpen arra is rámutatna, hogy az akkori emberiség már előre tudta/várta a mayák által is kiszámolt születésnapot (lásd Galactic centre).

Anyaméh

Ha a ház (szavunk) a Tejútra (és lényegében a Tejútanyának hasára/méhére!) vonatkozik, és emse-Emese is a Tejútanya (állat- és ember)alakja, akkor a koca/coca is az, de mivel a koca név közvetlenül a kota, kútya = ház értelmű szavakkal azonos, ezért gyakorlatilag ezen (koca nőstény)állat neve is közvetlenül asztrális eredetű lehet.
Az igazság az, hogy a köldök/méh/vulva/pina fogalmak nem igazán határolódnak el egymástól a régi és a mai felfogás szerint sem. A méhszáj például ugyanolyan száj/nyílás, mint a külső szeméremnyílás, melyet a vagina köt össze, de a vagina ma már leginkább pina értelemben használatos. De ilyenek a kútya címnél előjövő doboz és vagina jelentésű szavak és az angol szleng box is, mely buksza szavunkkal is azonos. Doboz is annyit jelent mint Nap háza ismét.
MAG címnél is volt arról szó, hogy a dolga, hogy a méhbe jusson.
Kutya cím bevezetőjében lábjegyzetben szerepelt:
Méh szavunk kétértelmű. Jelenti a Napot szülő Tejútanya (és a földi nők) méhét de jelenti a Napállat méhét is. Mivel a Tejútanya nemzését (legalábbis kis éves vonatkozásban) a (még meg nem született) fia (vagy annak Széth-minőségű árnyék-énje) végzi, ezért a Napállat méh alkalmas neve lehet a Skorpió csillagképnek is. Minden továbbit lásd ott. (Közben a Skorpióról kiderült, hogy Szarvas szavunkból ered. Skorpió csillagképnél új méhes infók is szerepeltek.)

A Szimbólumtár anyaméh címnél álló adata:

Az embrió beágyazódását és a magzat kifejlődését szolgáló szerv. A női termékenység, a szaporodás szimbóluma; jelentése a természet termékenységével áll szoros kapcsolatban. Az ősi mitológiákban a föld, mint minden teremtmény szülője, anyaméhként jelenik meg.
• A hinduizmusban a világegyetem anyaméhe, a Prakriti, a természet, a világ jelképe. A kultikus szobrot rejtő templomcellát így is nevezték.
• Keresztény értelmezésben az Egyházra vonatkozhat, Bod Péter szerint: "Az Anyaszentegyháznak, melly a' Krisztusnak sok fiakat szül, tulajdoníttatik a méh" (Szent Irás' értelmére vezérlő magyar leksikon). A "méhednek gyümölcse" jelképes kifejezés (Lk 1,31), amely a Bibliában az utódokra vonatkozik, József Attila Ódájában is szerepel.
• A szemmel nem látható titok és az összes lehetőség hordozójaként a teljesség, a megbonthatatlan ősi egység szimbóluma például Weöres Sándor Anyámnak c. versében: "én s nem-én közt nem volt / mesgye-hegy, / benned a világgal / voltam egy." Alvilágként is megjelenhet: az alvilágba való leszállás mint regressus ad uterum (visszatérés az anyaméhbe), az újjászületés ígérete. Szimbolikájával összefüggésben áll minden, ami nedves, ami titkot rejt: például tojás, barlang, kút; minden, ami bezárt: például doboz/szelence, város, valamint az alkímiában a bánya és a lombik.

Japán étel körülírásakor indirekt módon kiderült(?), hogy a womb és a bee, azaz a magyar méh két jelentése japánul ugyanúgy homoním szó, mint a magyarban! (A Wordsense.eu oldalról szedett japán szavak viszont nem mutatnak egyezést, de ez nem jelent semmit. Egyébként rákérdeztem Quorán, de mindenhol negatív választ kaptam.)
Erről Végvári József sem szól És mégsem mozog... című írásában, de felemlíti, hogy a latinban van átfedés a szavak közt:

A latin-magyar szótár szerint: alváriam = méhkas; alveus = teknő, csónak, kaptár; alvus = has, hajó ürege, anyaméh, méhkas (Györkösy 1986: 34).

• Az alvus mintha alvós, álmos alakú lenne, márpedig tudjuk, hogy az álom és halál (Jankovics Marcellnél asztrológiai kiindulással) magzati állapotra utal, mely magzat helye a méh.

Lásd még legutóbb kaptár címnél írottakat.
Lásd még masculine és ME.
Hasonló szimbolikájú a szintén homoním öl szavunk.

Falk Nóra réntartásról szóló disszertációjában az áll, hogy az északi lappok a réntehén méhét úgy hívják, hogy "borjúsátor": miese|goahti (goahti 'lapp sátor').
A szarvasmarha szaporító szervrendszeréről képekkel lásd szarv.

Szarvas méhe/pokla

Fentebb esett róla már szó.
Krisztus a szarvasfiú születése az üsző méhéből, a Tejútközpontban cím/alcímnél szerepeltek az alábbiak:
Tulajdonképpen Várkonyi Nándor üsző, Patala és méh címnél álló sorai ezt mondják el, csak éppen Krisztus vagy – a Szarvasnak nézett és Világfánál lenyilazott – Krisztna-Krishna maradt ki (Arjuna viszont Krishna társa és tanítványa volt, aki "leszállt" Pátálába, s ott nőül vette a "nagalik" királyának, Kauravjának Ulupi vagy Ulupl nevű lányát):

Pátála a "verem" is, az Alvilág, az újjászületés helye. Ide szállnak le a beavatandók, s ezért kellett Arjunának "leszállnia". Pátála mélységeit "az új Nap fénye járja át", s ennek dicsőségébe jut az "újszülött", miután átment az "üsző" méhén. Ez a leírás a beavatás rítusait jelzi a szokott képletes módon [a Nap születéséséről van itt szó inkább]. Az üsző, Surabi, Visnu szent állata, a "bőség borja", a "tej és aludttej forrása", a teremtéskor a Tejtengerből "extrahálták", s innen ered a szarvasmarha vallásos tisztelete Indiában.

• Valójában ősi képzet; a Tejútanya állatalakja.

Ha már Alvilág, pokol címnél is méhről volt szó Práczki Istvánnál:

A magyar pokol szó vallástörténelmet tár elénk. Hajdan kettős jelentése volt. Az egyik egy ige, mert a pókol szó a várandós, vagyis pókhasú anyát fejezte ki, míg a másik jelentése a magzatburok szittya neve, amit pokolnak hivtak. Főleg a nagy patás állatok méhét hívták pokolnak. Vidéken még ma is jól ismert az a megjegyzés, hogy a megellett ló "eldobta a poklát".

A Szarv szavunknak megfelelő Surabi név a szarvas címnél szereplő Sarabha név mellé is betéve.

Alsó-Egyiptom Méh és Felső-Egyiptom Sás neve

Több helyen volt erről szó^[3]. Nyilván Péterfai János is említi, de Borbola János is és Szécsi Levente is talán utalt rá. Ezen oldal szerint is Alsó-Egyiptom régi neve Ta-Mehu volt.

• Ahogy fentebb láttuk, Magyar Adorján adata szerint az egyiptomi nyelvben mehi alakban is rögzítették a méh nevét. Melyik az elfogadott forma?

Jankovics Marcell is írja:

A Nap anyját egyik alakjában "Nagy Méh" néven tisztelték a Közel-Keleten. Alsó-Egyiptom szimbóluma volt – Neith istennő delta vidéki templomát Szaiszban a "Méh házá"-nak nevezték. Az országrész első királyainak a jelzői között szerepelt: "Ő, aki a méhhez tartozik."

• Méh-fáraókról másutt is volt szó.

Jankovics Marcell ezen passzusa másutt, égi területek földre tükrözése cím/alcímnél is szerepelt. Ezen adatát is annak bizonyítékául fogtuk fel – a méh-anyaméh-Nyilas csillagkép analógia mentén – hogy a sötét félév (ahol a Skorpió csillagkép és a Tejútanya anyaméhe is van) Alsó-Egyiptomhoz tartozik, így a Péterfai János által megadott Hun alternatív név Alsó-Egyiptomra szintén megfelel elnevezésként.

Nagy Károly A sakkjáték eredetének története című az Ősi Gyökér 2013/3. sz. megjelent cikkében mikor a Narmer-palettán ábrázolt összecsavarodott hosszú nyakú szörnyekkel jelképezett Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítésének említése után azt írja, hogy az egyiptomi nyelvben a SZEMA "egyesíteni" hieroglifa az ország egységére utal, akkor a semi- szó és a fél-egész téma ötlött fel rögtön, és aztán amikor azzal folytatja, hogy az óegyiptomi írásban Felső-Egyiptomot a SÁS, míg Alsó-Egyiptomot a MÉH jelképezi, akkor a sás indo-európai hatot (lásd six) jelentő szavainak lehetséges kapcsolatára gondoltam (a téridő 12-es rendszerének fele 6).

Írja még itt, hogy az egyiptomi nyelvben a szobrok mágikus funkciójával kapcsolatos megelevenítő szót SZANH-nak nevezik.
Borbola Jánostól nád jön elő sás helyett, de A Nílus-völgyi hitvilág című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében amikor említést tesz a nád népéről, pont fordítva, Alsó-Egyiptomot ír:

Hunn Íjász a Nílus-delta nádban gazdag vidékének volt korlátlan ura. Számos település, és még több vízi út tarkította ezt a termékeny területet, a szakirodalom elnevezésében Alsó-Egyiptomot. Megítélésünk szerint a nád népe alatt az itt élő hunokat értették.

A nád népe elnevezés hivatalos egyiptológusoktól származhat, ugyanis BJ másutt írja, hogy az itt élők a nád neme nevet valószínűleg a Nílus-deltát uraló növényről, a papirusznádról kapták.

Méh-tudatú volt a régi emberiség?

'Mi' volt a régi 'én'? Hangya/termesz vagyis inkább méh-tudatú volt a régi emberiség? cím/alcímnél leginkább a mi és én fogalmain keresztül vizsgáltuk a témát, de valahol már írt erről, talán Várkonyi Nándor a termeszek kapcsán, mármint hogy ahogy (már ezek szerint is nőiségi) Isten az emberiséget, úgy irányítja az anyakirálynő rovar a közösséglelkű/tudatú dolgozókat.

Lábjegyzetek