Lóbál

Péterfai János írja:

Lóbál szavunkban a Ló az Ember, a Bál jelentése Nagy, Ragyogó, Fényes, mivel a Bál és Bél a Nap egyik neve. Ráadásul ige. Kifejezi azt, hogy ember egy nagy és fényes dolgot, valószínűleg egy fém fegyvert lóbál.

A lobog és lobban szavakhoz hasonlóan LOB teszi (vagy teheti) ki. CzF írja:

Valamely függő, vagy ingadékony nehezkedési ponton fekvő testet ide-oda, vagy fel-alá ingat, mozgat. Lóbálni a szalagokról függő bölcsőt. Lóbálni a kötélhintát. Lóbálni egymást a keresztűl tett deszkán vagy gerendán. Lóbálni a kezeket am. hányni, vetni. A szél lóbálja a csónakot. Lóbálni v. lóbázni a hajót am. lulázni.

Azért is hímségi, mert lóbálni fegyvert, kardot is lehet és lám, az angol brandish = lóbál szóban is a Nap Bar neve látszik meglenni. Lóbálni mást is lehet, főleg ha olyan hosszú, mint egy lóé...