Légy

Lég szavunk lágyulása adja eredetét.

Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 484. oldalán Budenz József szóhasonlításaiból tallózva hozza a fi. lentä "repülő készség"; la. lije "repül" szavakat és TeSz verdiktjét:

Finnugor eredetű; vö. zür. led'ź "bögöly, lódarázs", vot. luź "dongólégy, bögöly". Más finnugor egyeztetése téves.

Antal István Tündéres, derengő című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében írja, hogy a régen "Méh"-nek nevezett csillagképet a csillagászok "Légy"-re keresztelték át.
Ahogy muscat címnél is írtuk, a Belzebub címnél is említett légy kétségtelenül az alvilághoz tartozó megvetendő állat és a méh az anyaméh szóval homoním, és az anyaméh, a Tejútanya hasával azonosulva ismét csak a Skorpió csillagkép felé visz, ahol Végvári József adata már szerepelt légyről és méhről.

A csótány-Sátán azonosság is mutatja, hogy az is az alvilághoz tartozik.
Lásd még féreg címnél írottakat.