Liberalizmus
Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...
...című könyvének Kényszercselekvés és szabad akarat című fejezetének (Kényszer, kényszerítettség alcíménél található) tanulságos sorai:
A vallás Isten képviseletében feltételez egy központi akaratot, amely előtt – noha a társadalom épületét hierarchikusan emeletesnek fogja fel – minden ember egyenlő, ezért alapvetően rend- és közösségpárti. A liberalizmus (szabadelvűség), mint a neve is mutatja, az egyén és a másság védelmében minden elé helyezi a szabadságot, s szembefordul minden nyilvánvaló erőszakkal (kényszerítő erővel). Nyilvánvalót mondok, mert hiszen ha megszerzi a hatalmat, valamilyen eszközzel uralkodnia kell. (A polgárság ideológiájaként pénzzel és manipulációval uralkodik a demokrácia mezében.) A tradicionális vallásosság szerint ideális életforma a szerzetesi élet volt, mely a rend (l. még a nevét is: szerzetesrend) és a közösség varázsszavára épült. Tilalmak, kényszerítettség, ritualizálás, ismétlés: sorolhatnám még a szerzetesi létforma jellemzőit, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a kényszerbetegségek tüneteire. Lényeges különbség, hogy a szerzetesrendbe önként léphetett az ember, legalábbis az esetek többségében. Mert bizony sok ezerre rúg azok száma, akiket közvetlenül vagy közvetve kolostorba kényszerítettek.
A liberális fölfogást ezzel szemben az egyéni szabadságjogok maradéktalan (szélsőséges esetben mértéktelen) érvényesítésére való törekvés jellemzi, anarchisztikus törvényen felüliség nem egy esetben. Miközben az embernek mindig a rend és a szabadság külső-belső egyensúlyára kellene törekednie, a valóságban mégis e két utópista szélsőség közt billeg a mérleg.
Hatalomra jutásuktól a felvilágosodásig Európában a történelmi egyházak az élet minden területén rajta tartották a szemüket, még az intimszférán is. Ma már a liberalizmus regnál a nyugati világban. Túlhatalmát s annak csődjét az ezredvégi káosz jelzi minden területen: a gazdaságban, a kultúrában, az erkölcs (a "mentálhigiéné") és a jog területén. A szekták és a (hamis) próféták elszaporodása is az "idők jele". Ez – ahogy Fukuyama mondja – a történelem vége. [Nem is akarják tanítani, de eddig sem rendesen tanították.]
- Folytatást lásd még rend és káosz.
Drábik János írja:
A rend harmóniája, a természet törvényei állnak szemben a rombolás, a pusztítás erőivel. A szabadsággal való visszaélés szabadságává degenerálódott az a liberalizmus, amely valamikor az emberi jogokat és a poltikai szabadságjogokat hirdette. Ma ez a degenerálódott liberalizmus anarchiát és káoszt akar. Identitásuktól megfosztott tömegemberekkel, akiket viaszként gyúrhat bármilyenné. Ez a morbid és dekadens liberalizmus ma már nyíltan nihilista. A szervezett magánhatalom nem ismer el semmilyen szabályt, törvényt; az élet értelmetlenségét és a küzdelem hiábavalóságát hirdetik. Emberellenes. A halál kultúrája. Az erőszakot is egy másik erőszakkal akarja felszámolni. A bűnözővé vált liberalizmus az állam által alkalmazott törvényes erőszak helyébe a senki által nem ellenőrzött magánerőszakot erőltette az emberiségre.
Drábik János impromptu megfogalmazásában a klasszikus liberalizmus pozitív dolog, mert az a hangsúlyt a despota kollektív hatalommal szemben az egyéni szabadságra, az emberi jogokra és politikai szabadságjogokra helyezte. Mondhatta volna, hogy a szkíta-magyar vallás és erkölcs alapja a szabadság eszméje.
De ma a liberalizmus ennek a szervezett magánhatalomnak a korlátlan visszaélési lehetősége, az ő hatalmi fölényével, amelyet a pénzrendszer biztosít számára. Vagyis ma a szabadsággal való visszaélés szabadságát jelenti a liberalizmus.
Másutt röviden úgy fogalmaz, hogy az erősek szabadsága, hogy a gyengéknek szabadságával (szabadságjogaival) korlátlanul visszaéljenek.
Kubínyi Tamás úgy fogalmaz, hogy a liberálisok a mindenkivel való jól megférést hirdeti, de ha valaki szembemegy az elgondolásaikkal, azokkal szemben terrorista eszközökkel lép fel.
Liberalizmus és terrorizmus
Ezen videó deskripciójában...
Bogár László...
...hasonlóan fogalmazza meg:
Érdemes egy kicsit eltöprengeni azon, hogy miként született meg a szabadság fogalma. Ma talán úgy érezzük, hogy öröktől fogva létezik, és mindig is ez volt minden korokban és kultúrában az ember legfőbb célja, de ez nem így van. Az utóbbi néhány évszázadot leszámítva a szabadság, mint társadalomfilozófiai elmélet és gyakorlat egyáltalán nem létezett. Az ember nem szabadságban akart élni, hanem méltóságban, életét és létét az üdvösség határozta meg. Ma a szabadság-terrorja a terror szabadságát hozza el, brutálisan büntetik, kiközösítik azt, aki nem fogadja el engedelmesen a totális káoszt, ahol tehát minden abszolút szabad, kivéve a rendet, mert az viszont abszolút nem szabad. Homofóbiának bélyegzi a nemi önazonosságot, nacionalizmusnak nemzethez való ragaszkodást, rasszizmusnak, keresztény európai fehér ember kultúráját. Pedig Weöres Sándor Birkaiskola című miniatűrje négy mondatban foglalja ezt az önfelszámolást:
A birka-iskola
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
Tulajdonképpen az eszme, visszatérni a szkíta kereszténységhez [lásd szkítizmus] (ahol rabszolgatartás, zsarnoki elnyomás nem létezett, a szabad döntés joga még a későbbi vallásszabadság kapcsán is megmutatkozott Magyarországon), helyes lenne, csak nem ezt teszik. Amíg pénz- és erőszak-alapú rabszolgatartás van, addig nem lehet valódi liberalizmusról beszélni. Ma az ember emberi alatti szinten van és rabszolgasorban van/munkát végez = robot. Ez mind Jehova-program címhez is betéve.