Lélek

Kezdjük a szóalakkal. Lélek Magyar Adorján adata szerint korábban [értsd: alakváltozataként] lilek volt. Igen ám, de a lil = lélek jelentést viszi. Átok címnél taglaltuk, miféle többes alakos főnévrag ez az -ek, -ok.

Lélek szavunk (gyöke) kapcsán, más nyelvek, például sumér szavaival lásd (Magyar Adorján adatával) lilom és leek.

Péterfai János megközelítése:

A Lil is, a Lél is magyar szó. A Lile madár Lil Házából való. Ismert a Nagy Lilik és Kis Lilik, amely madarak fehérek, tehát isteni színt viselnek. A Lél Lehel neve a Levegőhöz kapcsolódik, Enlil pedig a levegő istene. Lél Éke a Lélek.

Folytassuk azzal, hogy valójában nem csak egy lélek létezett, hanem, ahogy szellem címnél is láttuk, a szellem is egy lélekforma. Itt egyrészt (judeo-)keresztény vallási és nyelvi felfogásbeli szakadékokra kell rámutatni az új és a régi, pogány-szkíta (hun) (magyar) ősvallásbeli felfogás között.
A kérdés, amit szellem címnél feltettünk, itt is feltehető: ha a szellem is egy lélek, akkor a mentális képességekre utaló szót, amire idáig (és feltehetően eztán is) szellem szóval utaltunk, minek hívhatnánk (vagy hívhatták korábban)? Nos, nyilván ész szavunk megfelelne. Igen ám, de ez az ész szó már kísértetiesen hasonlít, sőt azonosnak tekinthető az alant taglalt, léleknévként kezelt íz és isa szavakkal. Azaz megint azt látjuk, hogy ugyanazon szavak lelki vagy szellemi minőségre is lehetnek érthetők. A dolog hátterében természetesen az áll, hogy hímségi, tüzet, fényt jelentő etimonok adják a neveket (más nyelveken is).

Szellem és lélek cím/alcímnél szerepelt a (jó helyről) Delitzsch-től származó (és egy-két Pap Gábor műsorban is hasonlóan megfogalmazott) egyenlet: a lélek az összekötő kapocs a test és a szellem között.

Rőczei György Az ősi magyar kettős lélekhit emléke a Halotti Beszédben...

...című a Dobogó 2011/6. sz. megjelent (még lentebb, isa, por és hamu alcímnél is említett) cikkében nagyszerűen írja (nem is nagyon tudok nem mindent betenni tőle):

Az emberi életnek szemmel látható jele a lélegzés. Amikor őseink az élet megmagyarázhatatlan végét – a halált – tapasztalták, azt, a lélegzés megszűnéséhez kapcsolták. Éppen így tapasztalhatták azt, hogy a gyermek születésekor, mikor az egyén önálló élete megkezdődik, a köldökzsinór elmetszése után az újszülött lélegzik, felsír, élni kezd. Kialakult tehát a lélegzéssel szorosan összekapcsolt élet fogalma: a lélek.

Magyar Adorján is írja:

Az illat a virág leheleteként fogatott föl, de ugyanígy azonosíttatott egymással a lélek és lehelet is, amit tanúsít e két szó azonos alakja, valamint "kilehelte a lelkét" = meghalt, mondásunk, de amelynek meg pontos megfelelője a latin-olasz spirare (szpiráre) = meghalni, holott a spiritus szó egyaránt jelent leheletet, szellőt, szellemet. Aminthogy a magyarban is szellem, szellet, szellő, szél szavaink azonos alakúak. Viszont a latin-olasz respirare = lélegzeni, amely szavunk meg lélek szavunkkal azonos.

Tomory Zsuzsa...

...is írja:

Nyelvünkben a lélek és lélekzés szavunk egy tőről fakad. A Biblia szerint Isten lelket lehelt az emberbe. A lélekzet és a lég Isten lehelete, s nélküle nem tudunk élni.

• Rőczei György és mások itt szereplő adatai alapján látjuk, hogy ez a Tomory Zsuzsa által is említett isteni lehelet lesz isa/íz néven használva.

A lélek szorosan tartozik a személyhez, mint életének és személyiségének testtől független hordozója, az ember belső valósága, az emlékezés, értelem és képzelet hordozója. Miután az élet szorosan kötődik a lélekhez, minden rítus, mágia és hitrendszer alapja a lélekre vonatkoztatott elképzelések rendszere is. A vallás- és hitvilág, mely a valóság és a szellemi világ összekapcsolását hozza létre, szinte minden megnyilvánulásában az azt létrehozó népesség, törzs vagy nemzet lélekfogalmát tükrözi.
Különböző korok különböző népei más és más lélekfogalommal rendelkeztek. A zsidók például egyistenhitüknek megfelelően egyetlen lelket képzeltek el, mint isteni szikrát az élő emberben, de a görögök és rómaiak sok istenben való hite is csupán egyetlen lelket tételezett fel. A keresztény lélekfogalom is eme "haladó európai" hagyomány folytatója. Ez a lélekfogalom vált általánossá Európában, így a mi nyelvünk is csak(?) ezt ismeri a magyar néprajzi irodalomban. Ez a lélekfogalom az Én-lélek (élet-lélek, lehelet-lélek, Breath-soul), és néprajzi irodalmunk kellőképpen körüljárta, mi történik vele születésünkkor, életünkben és halálunk után. (Például: "Egy lelkem van, azt is odaadnám érted.") A finnugor nyelvészek is bőségesen alátámasztják az ÉN-lélek ősiségét (vogul: lel, lili; osztják: lil; zürjén: lol, lov; votják: lul; finn: löyly; észt: leil; lapp: lievl) , de érthetetlen módon ennél többet a magyar lélekfogalomról ők sem állítanak. Pedig tehetnék! A finn-ugornak nevezett ősi népesség feltételezett rokonsága bőven megengedné, hogy a legközelebbi rokonainknak hirdetett vogulok és osztjákok nyelvét is jól ismerő kutatók az ő lélekfogalmukhoz hasonlót keressenek nyelvünkben.
Ők valóban tudják, hogy a legtöbb finn-ugor nyelvben ismert egy másik lélekfogalom is, a vogulok által is-nek, jis-nek, az osztjákok által ilt-nek, is-nek, ishornak, a finnek által itse-nek, az észtek által ise-nek nevezett lélek, ami ÁRNYÉK-lélek (képmás-lélek, shadow-soul)...

• Jó ez a képmás-lélek kifejezés az ember címnél is említett asztráltest alternatív neveként.

...jelentésű. Ha más nem is, de az elgondolkodtató lehetne számukra, hogy a magyar lelke halála után az árnyékvilágba távozik, de ezt az árnyékvilágot néprajzosaink mintha messze elkerülnék! Ki tudja miért? (Egy finn nyelvész, Paasonen, és nyomában Szendrey Ákos viszonylag helyesen elkezdte keresni rokonságunknak(?) ezt a szálát is... de aztán hirtelenül nagyon elfelejtődött ez az irány! Arról is kevés olvasható, hogy micsoda ez az ÁRNYÉK-lélek valójában.

Még mielőtt nyomába erednénk a magyar lélekfogalomnak, villantsuk fel egy pillanatra az altáji népek lélek-elképzeléseit. Szerintük egy testben több lélek is lakozik, így megkülönböztetnek tin-lelket (én-lélek, lélegzés-lélek), kut-lelket (életerő, elrablása halált okoz), sür-lelket (hasonmás-lélek, amely elválhat a testtől), körmös-lelket (a halott szelleme), ezen belül pedig aru-körmös és gyarman-körmös lelket (a halott jó és rossz szellemét.) [Ezen adatsor Körmöc és kut címnél is megvolt.]

Fehér M. Jenő Középkori magyar inkvizíció...

...című könyvében Körmöc nevű démont és mást is említ a téma kapcsán:

Ugyancsak a sárospataki monstreperben tesznek említést a vádlottak védelmében felszólaló tanúk a "körmöc" nevű démonról az ártékony szellemek sorából (421). Radloff kök-türkök szóelemzésben említi meg ezzel a körmöc szóval kapcsolatban, hogy az altáji népek hiedelemvilágában a szellemet két kategóriába osztották: a töc (másként möc) és Nama nevű szellemekre. Az utóbbinak, vagyis a Nama csoportnak is két változata van, a jó és rosszindulatú, testtől levált lelkek csoportja és a gonoszakat a körmöc gyűjtőnévvel illetik.

Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia...

...című könyvének (nem a PDF) 100-101. oldalán hozott idetehető adatai:

A finn-ugorok a leheletet valami páraszerű, szélféle anyagnak képzelték el. Gőznek, meleg levegőnek, mely tovaszáll, elillan.
Ezért is lehet az, hogy ami a keltában tine = tűz, az a sumérben tin = élet és a türk nyelvekben tin = szellet, lélek (lásd a könyvének 100. oldalán); ezen szavak mind a tündér szavunkban is jelen lévő tün = tűz értelmére mutatnak rá.
A türk népek négy különböző lélekről tudnak. A perzsa és ősi kínai hagyomány is több lélekkel látja el a testet, de hogy ennyire messzire ne kalandozzunk el, látható lesz, hogy ennyi háttérismeret is bőségesen elegendő lesz ahhoz, hogy a magyarság lélekfogalmához közelíteni lehessen.
Mint láttuk, a mai magyar nyelvben csak az ÉN-lélek [ha már itt tartunk, EN = isteni lényeg értelműnek meghatározott, ahogy isa, íz is, azaz ez is egy isteni fényre vonatkozó fogalmunk, aztán a többes ME = MI szintén] fogalom találtatott meg. (Hasonló jelentésű pára, szusz, szufla szavaink (gőz és a lentebb még taglalt guta/kut persze kimaradt nála) mind élet-lélek, lélegzet-lélek jelentésűek. Szellem szavunk jelentése is az én-lélekhez kapcsolt: visszajáró vagy hazajáró lélek[?].) Mint tudjuk, a mitikus tudat valóságosságát és erejét minden változás és jelentésmódosulás ellenére az élő nyelv birtokolja. Ha ez az állítás igaz, a lélek-fogalomra – mint mitikus valóságunk alapelemére – feltétlenül igaznak kell lennie. De hát nyelvészeink nem lelik meg a teljes fogalom jeleit, néprajzkutatóink az ősi magyar hitvilág leírásánál csak az élet-lélekkel ismertetnek meg bennünket, amit jól ismerünk. Ez lenne valóban a teljes igazság?
Miután a lélek-kérdéskör az élet kérdése az ember számára, a halál alkalom az élet összefoglalására.
Milyen különös véletlen, hogy nyelvünk első, összefüggő és hiteles szövegemléke éppen egy Halotti beszéd!

• Innentől folytatást lásd lentebb isa, por és hamu alcímnél.

Illetve még Szendrey Ákos Ethnografia-s 1946-os A magyar lélekhit című tanulmányából idézve írja arról, hogy néphitünk is két lélekről tud:

Kiskunhalason azt tartják, hogy amikor a gyermek megmozdul az anyjában, akkor adja Isten beléje a lelket. Addig el lehet hajtani, de ha már megmozdult, akkor vétek. A magzat lelke az Isten titkos akaratából megy bele a gyerekbe. A lélek az a bizonyos isteni szikra. Egy másik lélek, ez azonos a levegővel, ha ezt nem kapja, akkor az ember megfullad, a levegő tartja fönn az embert, ha ez megáll, megáll az élet működése. A kopácsiak szerint az élő lélek akkor megy a gyermekbe, amikor az anyja megszüli, addig csak mozog benne.

Hasonlóról szól Jankovics Marcell A Nap könyvében:

Az elterjedt hiedelem szerint a lélek a napsugárral jut az anya testében növekedő magzatba. Ezt a gondolatot csak kivételes személyek esetében tartották fontosnak kihangsúlyozni [hogy a szeplőtelen fogantatás értelmezése alól egyúttal ki tudjanak bújni]. Például az első ember vagy dinasztia- és népalapító atyák születésével kapcsolatban. Jó példa a bibliai ősapánké, Ádámé, akibe lelket a világosság Istene [hát Jahve nem az] lehel, és Jézusé, Isten fiáé. A középkori keresztény művészet úgy ábrázolja Jézus fogantatását, hogy a (szent)lélek fénysugáron hatol Mária méhébe. Az első ember, aki tehát az eredetmondákban mindig az ágyékából származó nép első fejedelme és főpapja (sámánja) is egy személyben, rendszerint a Nap fia vagy leszármazottja.

Molnár V. József mondja, hogy egy székely imádságban szó van az isten szájából kieresztett lélekről (mely már a fogantatás pillanatában lehívódik).
Ezért is lehet a száj azonos a SZA etimonnal, de amennyiben Isten az istenanya/Tejútanya és a száj a vulva/Tejútközpont, akkor sem járnánk messze az igazságtól. Más kérdés, hogy annak fekete lyuk felel meg, ahogy odú címnél is írtuk.

Simon Péter Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön...

...című az Ősi Gyökér 2009/4. sz. megjelent cikkében is szó esik arról, hogy a dakoták a gyermek korát fogamzásától számították:

A gyermek személyiségét ugyanis a fogantatás pillanatától egyenlőnek tartották a megszületett, vagy felnőtt emberével. Ez olyan tisztán él bennük a mai napig is, hogy a fehérbőrű temető látogatókat időnként furcsa töprengésre kényszerítik. Hogyan is értsen meg a mi globalizált világunkban valaki például egy ilyen gyermek sírfeliratot: "Little Moon (Kis Hold) szül.: 1969. május 6-án, megh.: ugyanezen év június 8-án. Tehát a mi fogalmaink szerint egy hónapot és két napot élt. Az alatta lévő sorban mégis ez áll: "Mély fájdalmunkra csak 10 hónapra élhetett velünk." Itt bizony nincs áltatás. Az anya testrészének bizonyos ködös és vitatott időpontig személyes önrendelkezésre eltávolítható "sejtburjánzása" náluk ismeretlen fogalom. A magzat a fogantatás pillanatától teljes értékű ember és megismételhetetlen személyiség. A dakoták elnevezési rendszere csodálatos erővel sugározza ezt az ősi és Isten eredeti elgondolásával harmonizáló meggyőződést a magyar szülőknek és a már régóta várt új magzati törvény alkotóinak egyaránt. A dakoták magukat a saját nyelvükön egyszerűen emberek-nek hívják. A gyermekek a kis emberek, a magzatot pedig (és most kapaszkodjanak meg kedves hallgatóim!) a titokzatos ember-nek szólítják. Micsoda kimondhatatlan bölcsesség és ezer évek letisztult filozófiája szól hozzánk ebben a nómenklatúrában. Ha csak ennek az egy titokzatos ember kifejezésnek a misztériumát képesek leszünk mostanában igazán megérteni, hitem szerint gyermekkacagástól lesz újra hangos e Kárpátoktól koszorúzott táj, és Magyarország minden fenyegető demográfiai jóslat ellenére megmenekül!

Rónai Lászlóné Reinkarnáció...

...című az Ősi Gyökér 2016/1-2. sz. megjelent cikkében viszont a születés idejére vonatkoztatja a (lélegzet)lélek megjelenését:

Mikor megfoganunk, elkezdjük felépíteni testünket, azonban a szellemi és lelki erőnket csak 9 hónap múlva, amikor megszületünk, az első lélegzetvétellel költöztetjük a testünkbe.

Tibold Makk Szabina A lélek fénye és árnyéka...

...című az Ősi Gyökér 2018/1-2. sz. megjelent cikkében Tomory Zsuzsa fiatalkori élményének elmesélése kapcsán is erről volt szó:

Ápolónő tanuló korában, a szülő osztályra vitték csoportját, egy szülés megfigyelésére nőgyógyászati ismeretekhez. A háttérben álltak, s hangtalanul figyelték a folyamatot. Amikor a kicsi feje kibukkant a szülőcsatornából, Zsuzsa néni egy hatalmas fényt látott megjelenni, mely szinte villámként besuhant a csecsemő nyitott korona csakráján, ott, ahol a pici kutacsai még nem nőttek össze. Ez a látvány hatalmas benyomást tett Zsuzsa nénire, és tudta, hogy a Lélek testbeszállását pillantotta meg, magát az isteni életcsodát. Ő volt az egyetlen, aki tanítvány társai közül ezt megpillantotta.

Tehát ez a bizonyos isteni szikra illetve önvaló/énség az isa/íz lenne.

Pap Gábor Gondolatok a szkíta nép-nemzeti szertartásrendről...

...című cikkében a zoroasztrianizmusban és manicheizmusban is alapvető tételként mutatkozó jó és gonosz küzdelme kapcsán utóbbi vallás hívői szerinti gondolatok megfogalmazásában igen érdekes összefüggéseket találunk:

Evodiusnál (429 előtt) ezt olvashatjuk: Mánész [Mani] tehát azt mondja, hogy két természet van: az egyik jó, a másik rossz. A jó csinálta a világot, a rossz miatt vált olyanná, amilyen (Adam 1969., 71. o.). Thmuiszi Szerapion (350 körül) szerint pedig ...azt mondják a manicheusok: a Sátán testét viseljük, de a lélek Istene. A test így rossz, a rosszból jött elő, a lélek pedig jó, a jóból veszi kezdetét; tehát kettő az őselv és kettő a lényeg; és a két őselv lett az okozó, az egyik a rossz testé, a másik a jó léleké. (Adam 1969., 59. o.)

Schmidt Irén A magyarok és elődeik istenképe, találkozásuk a kereszténységgel a római térítés előtt 1-2....

...című az Ősi Gyökér 2011/2. és 3. sz. megjelent dolgozatában írja:

A néprajzosok szerint az embernek két lelke van: egyik a test-lélek, mely a halál beálltával elenyészik, a másik az árnyék vagy szabad lélek^[1], amelyik a halál után néhány napig még a földön marad. (Az árnyék-lélek az, mely reinkarnálódik – ezt a ma érvényes keresztény dogmák nem fogadják el!) Ha az árnyék-lélek eltávozik és nem jön vissza idejében, az az egyén súlyos megbetegedését, akár halálát is okozhatja. A magyarokra oly jellemző, jelképes koponya-trepanáció egyik, nem orvosi oka is talán éppen a lélekhitre vezethető vissza. Ugyanez lehet a magyarázata a szemre és szájra helyezett halotti fémlemezeknek is! A magyar nyelvben egyébként a "lélek" és "lélegzet" szó egy tőről fakad.
Egy nép szimbólumai a lélek mélyén meghúzódó ősképek halmazából tűnnek elő: ezek egy közös nemzeti gondolkodásra/őslátásra vezethetők vissza. A magyar nép jelkép-rendszerében meghatározó a madár, a szarvas és a tulipán. A madár az égi kapcsolat jele – az ókereszténységben is a lélek előképe – a Szentlelket (Szent Szellemet) pedig a galamb jelképezi.

Internetes forrásból:

A honfoglaló magyarok is a lélek pluralizmusát hihették. Dienes István A honfoglaló magyarok és ősi hiedelmeik – Uráli népek című könyvének 83. oldalán írja, hogy megkülönböztették a testi lelket, azaz az életlelket, amely mindenfajta életműködés, értelmi-érzelmi képesség hordozója, s ez "leheletlélek" formájában nyilatkozik meg. Az utolsó lehelettel következik be a halál. Emellett ismerték a testtől teljesen független szabadlelket vagy árnylelket.

Rostás László Mit lehet tudni a hunok és magyarok kapcsolatáról? című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkében Dienes adatára is hivatkozva írja, hogy a hun lélek jelentése cím/alcímnél is szereplő adata szerint hun a kínai nyelvben lelket jelent: két írásjellel van leírva (felhő ill. ördög-gonosz), melynek együttes fogalmi jelentése a testtől külön létező lélek, azaz a szabadlélek, mely az ember szellemét irányítja és a születés pillanatától, a halál pillanatáig kíséri az embert (Tokaji Zsolt: Kínai jelképtár, Szukits Könyvkiadó, 2002). Ehhez még azt is pontosan tudjuk – melyet Dienes István is említ –, hogy Árpád idejében a magyarok szabadlélek tisztelete oly erős, hogy bármit odaadnának fogságban kivégzett vezetőjük fejéért, mely a szabadlélek helye.
Rostás László "Lehel-kürt" és a "Szent László legenda" ikonográfiai azonossága a szkíta kereszténység tükrében című az Ősi Gyökér 2008/3-4. sz. megjelent cikkében már ezen fogalmakat összevonva szabadlélek mint fejlélekről írja, hogy a szabad fejlelket, a kínai nyelvben mind a mai napig HUN-nak nevezik.
Emellett még létezik a kínai nyelvben az anyagi lélek, mely a fogamzás pillanatában jön létre és ezt (bo vagy po(r) hangértékkel és szintén két fogalom jellel határoz meg (fehér ill. ördög-gonosz)). [A neten talált, hun címnél említett húnpò tehát a Rostás által taglalt két név egybevétele.]
Rostás László ezután a Gyárfás Ágnes által is taglalt Halotti beszéd "isa, por és hamu" fogalmait említi (de érdemben nem mond róluk semmit).
A témát lentebb isa, por és hamu alcímnél folytatjuk.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 342. oldalán is szóba kerül a két lélek (bizonyos Kunt Ernőt, majd bizonyos Balázst idézve írja):

A kereszténység előtti magyarság a lélek legalább két minőségét, összetevőjét különböztette meg: a lélegzetlelket (pára, lehelet), amelyet lényegében az életfunkcióval azonosított, s a képmáslelket (vagy árnyék-leiket), amely inkább a személyes adottságokat, mentalitást és karaktert határozta meg. Az utóbbi időlegesen, súlyos betegség, önkívület, álom állapotában elhagyhatta a testet, s oda visszatérhetett, míg, ha az előző távozott a testből, az egyet jelentett a halállal. Ezt a képzetet őrizték meg a szólások: kiadja a lelkét, kileheli a lelkét, kiajánlja a lelkét, kirepül belőle a lélek. S ezt fejezi ki a durva, de szemléletes kiszólás: kifingott a világ kéményén. A lélegzetlélek az utolsó sóhajjal távozik. Ilyenkor – a hagyományok szerint – látni is lehet pára formájában, vagy galamb, lepke pillangó], méhecske alakjában."
"...láttam a száján, amikor ment ki egy kicsi kékes köd... levegő. Akkor szakadt ki belőle a lélek. Ilyen formába láttam. Szabad szemmel! Amíg az a kicsi kékes levegő, mint a köd, így elszállt. De nemcsak én láttam, még látták így. Beszélik, hogy így a lélek, s úgy a lélek, s a gyerekek is így lesznek, s úgy lesznek, hogy az öregeink formáját visszakapják... Csak egy pillanatig láttam. Csak. Mások is látták. Közel voltunk. Aki mellettem volt, lökött meg könyökkel, hogy ne! Me, ugye, nem lehet beszélni akkor...", "... úgy tudjuk, hogy a testet amíg kiviszik a temetőbe, addig a lélek es ott kering a házba és a ház körül. És még egy óráig hall a test. Hogy félünk-e az itt keringő lélektől? Nem – ...Ha szeretted életedbe, akkor nincs mit féljél tőle"... "A méhek bizony elmennek a halott gazdájuk után. Ez saját tapasztalatunk. Például a vejem bátyjának volt negyven család méhe az erdőn. Mind meghaltak a gazdájuk után... Még más állat es, nemcsak a méhek..." "A méheknek, hogyha valaki meghalt, akkor oda kell menni s bé kell szólni nekik, hogy "Tudjatok róla, hogy gazdátok meghalt!" Ha nem (szólnak nekik) mind megdögölnek. Egy kicsit megveregessük csendesen a kaptárt, hogy ne ijedjenek meg, s beszólok s mondom nekik szószerint, hogy "Meghalt a gazdátok, Áron, tudjatok róla!"... akkor visszamaradnak a háznál."

Péterfai János is több lélekről szól (ezeket a szavakat az óegyiptomi nyelvből ismerjük):

Ka jelent lelket, vagy a Bikát, de a Ka önmagában is tartalmazza a Király jelentést. A lélek neve volt az Ah, a Ka, a Ba, a Bi. A Bi-Ba összetételből ered a Bűbáj, amit egy kitűnő magyar kutató vezetett vissza a Bi-Ba nevekre.

• Érdekes még megemlíteni itt, hogy a duplázott baba = (tündér)gyerek is utalhat arra, hogy két lelke van a gyereknek. Ezt a megjegyzést egy másik dupla, double címnél is megtaláljuk.
  
  Több lélekről szólunk LEB és kutya és szív címnél.

A szabadlélek vagy árnylélek a testi lét ideje alatt el tudott szakadni az eleven embertől. Erre jó példa, amikor a lélekvesztéses betegségekkor a táltosok vissza tudják hozni az elkóborolt szabadlelket. A táltos napokra képes volt életműködését is leállítani, hogy "utazása" [álomutazás; vesd össze francia rêve = álom és rave és repülés; lásd még lélekutazás] során megkereshesse az árnyéklelkeket, vagy kapcsolatba kerüljön az égiekkel. Ilyenkor tilos volt idő előtti zavarása, mert az az életébe kerülhetett. Az árnylélek normál esetben, az ember koponyájában lakik. Az árnylélek az egyén halálakor túléli a halált, az ember szabadlelke, mint testetlen, anyagtalan lény bolyong tovább és képviseli az eltávozottat. Hívásra vagy kéretlenül bármikor meg tud jelenni az övéinél. A "hálni jár belé a lélek" mondásunk is ezt, a testtől elválni képes lelket jelenti. A halott árnylelke képes félelmetes és veszélyes szellemként hazajárni; ezért volt fontos a halott méltó búcsúztatása, minden haragosának megbocsátása. Csakis ez az árnyéklélek félés késztethette 954-ben Bulcsút Cambriában arra, hogy testvérének dárdahegyre tőzött fejéért cserébe minden addigi zsákmányát odaígérje. (Ajánlatát nem fogadták el.) Ezért érthető meg a nagyszentmiklósi aranykincsen levágott fejet cipelő győztes hős ábrázolása. (Ezt felismerve 955-ben Augsburgnál, Lél és Sur tetemének bitófán kellett száradnia. Ezért készíttetett 971-ben a besenyők vezére, Kurja a megölt Szvjatoszláv kijevi fejedelem koponyájából ivócsanakot.) Meséinkben is gyakran előjön ez a motívum, amikor a másvilágról megszerzett koponyával, vagy az élet vizével a halott még feltámasztható.

Pintye Mihály A kölcsönadott magyar mitológia című Ősi Gyökér 2004/3. sz. megjelent cikkében azt írja, hogy a magyar kettős lélekhit szerint mindenkinek van lehelet lelke, ami a halállal megszűnik. Van vándorlelke, ami örök. Az atya vándorlelke által születik újjá saját fiában. Az atya, a fiú és a lélek ezért egylényegű (Szentháromság). A szívben lakik a vándorlélek, a lehelet lélek a fejben.
Lélekszékhely alcímnél még visszatérünk erre.

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvéből:

Az apró termet naphéroszi sajátság a mesékben, ugyanakkor magzati létre, meg nem születettségre, vagyis "lelkiállapotra" utaló jel, s elterjedt képzet szerint a lélek halála után és újjászületése előtt csillagban lakozik. A néphit szerint a haladó lélek vándorlása akkor ér véget, amikor az ember életcsillaga lefut az égről. A Nap esetében ez remény szerint nem következik be, az ő csillaglelkének az idők végtelenjéig kell világítania az éjben.

Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének (nem a PDF) 97. oldalán szól az animizmusról és a lélekről, árnyéklélekről. Nagyon jó, rövid összefoglalást ad.
A könyv 101. oldalán szereplő adatai árnyéklélek kapcsán szerepeltek fene, íz és legutóbb a török son (szon) = vég, halál szó kapcsán SZON címnél: például az altáji török tatár nyelvjárásokban san, son = árnyéklélek.

Arról van tehát szó, hogy az ősfelfogás szerint a megszemélyesített fene, franc, íz mint rossz szellem hatalmába keríti a(z árnyék)lelket és okozza, például rányomódás (lásd a boszorkány és lidércnyomás szavakban a basz, nyom igéket) által a betegséget illetve – ahogy Tom Montalk Fringe Knowledge-jában is szó volt erről – a negatív energiákon így élősködnek ezek a láthatatlan entitások.

Varga Zsigmond említi Bárczi adatát, miszerint pogánykori hiedelmen^[2] alapszik, hogy a betegség gonosz szelleme keresi áldozatát, s ha megtalálja, akkor az illető megbetegszik.

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében Hoppál Mihályt idézve írja:

Hoppál Mihály a sámánvilág mai, nemzetközi hírű kutatója így ír a lélekutazásról: "A víziók hatása alatt megtapasztalt "lélekutazás" élménye lett a forrása ama hitnek, miszerint az ember két lélekkel bír: az egyik a testtel, az élettel van kapcsolatban és csak a halállal hagyja el a testet, míg a másik könnyen kiléphet az ember testéből és az álom, illetve az önkívület, az extázis idején érzékelhetjük távozását." (Az utóbbi lelket nevezzük magyarul árnyékléleknek és nyelvünkben az íz, izé szavak őrzik a képzet emlékét.)

Várkonyi Nándor írja:

A léleknek viszont kétféle formáját ismerték, az egyik volt a ká, az ember kicsiny, szellemi hasonmása, asztráltestszerű lény: a testben lakik, mint a magyar "íz", vagy a mese Hüvelyk Matyija, de elválhat tőle, s a halál után el is hagyja. Az igazi lélek a bá, sokkal önállóbb lényeg, madár természetesen, mégpedig emberfejű és -kezű sólyommadár; a halál pillanatában ez is elrepül, de az örök életben ismét egyesül halhatatlanná lett földi porhüvelyével.

Ezen íz egyértelműen a árnyék- vagy más nevén szabadlelket, azaz asztráltestet látszik tehát jelenteni.
Visszatérve az iménti gondolatmenetre, Varga Zsigmond is írja (tüsszent címnél is szerepelt):

A lélek távozhat a testből önként, vagy erőszakos beavatkozás következtében. Az álom egy középforma, az altáji népek annak a jeléül fogják fel például a megijedést, hogy a lelket hatalmukba kerítik a gonosz szellemek. Ilyenkor a lelket különböző fogásokkal vissza kell csalogatni. Különösen kis gyermekeknél veszélyes a megijedés, mert ezek lelke végleg el is távozhatik. De a tüsszentés is arra szolgáló jel, hogy démoni beavatkozás történt. Innen ered a tüsszentésnél a szerencsekívánás. Magyar népünk még ma is gyakorolja e szokást. A lélek távozása a szájon, az orron, és a fülön át történhetik. Mihelyt a lélek eltávozik, az illető különösen érzi magát és ha huzamosabb ideig nem tér vissza, meg kell kísérelni mindent, hogy a visszatérést kikényszerítsék, mert az elhagyott beteg lesz és a végén még meg is halhat. A súlyosabb betegségek démonizáltatnak, s mint ilyenek tárgyi bizonyítékaivá válnak a szumir-ural-altáji azonos lélek-szemléleti módnak. Erről majd a démonvilág kialakulása című fejezetben lesz szó. A végleges távozása azonban csak a halálban következik el.
[...]
Az árnyéklélek az emberi testből való kiszakadása után csak annyi kapcsolatot tart fenn a testtel, hogy a sír közelében tartózkodik, de többé nem alkotórésze annak. Egyébként, míg ki nem alakul a minden halottat befogadó közös alvilág képzete, addig kóborol a világűrben és csak éjszaka tér vissza szállására az elhagyott testbe. Ezt tükrözi a következő magyar szólásmondás: ''Csak hálni jár bele a lélek." Ma ugyan arra szokták mondani, aki felette rossz bőrben van, de valószínű, hogy nem ez volt az eredeti értelme.

Lélek halhatatlansága

Magyar Adorján A lelkiismeret aranytükre...

...című könyvében írja:

A Napból a Földre származó erő a földi életjelenségek létrehozója, s ilyen tehát a lélek is, amely minket élőkké és a legfejlettebb alakban: emberré, (ősnyelvünk szerint: magyarrá) tesz, vagyis tehát mindnyájan a Nap fiai, gyermekei vagyunk. A Napistentől származik belénk azon "isteni szikra", amely bennünket életre kelt, emberré fejleszt, és amely holtunk után el nem enyészik; aminthogy a mai tudomány is tanítja az erőny megmaradását. Ez "a lélek halhatatlansága" igazi magyarázata, értelme is.

Ősműveltségében hosszabb lére eresztette:

Magától értetődik, hogy a kunhalmok tetején álló szobor mindenkor az elholtat ábrázolta, aminthogy napjainkig is szokás elholtak sírjára azok szobrát, a Középkorban főképp domborművű ábrázolatát, ma festett képét, sőt újabban fényképét tenni. E szokásnak azonban őseinknél mélyebb értelme is volt, de ami ma feledésbe ment. Az értelem az volt, hogy ameddig szobra áll, ez az élőket folyton az illető elholtra emlékezteti, és hogy ameddig reá emlékeznek, amig emléke él, addig mintha ő maga is élne. Őseinknél ez volt a "halhatatlanság" egyik igazi értelme is. Vagyis őseink ezt sem vették volt szó szerint. Szellemi ősműveltségünk idején az értelme az volt, hogy aki emlékezete az emberek között örökkön él: az "halhatatlan". Avagy ha például a kínaiaknál mindmáig is azt mondják, hogy "Konfucse nagy szelleme védi Kínát", ugye mondás szerint legföljebb a tudatlanok képzelik, hogy Konfucse szelleme valóban ott lebeg valahol Kína fölött, és védelmezi, holott e mondás igazi értelmét minden művelt kinai tudja, ami az, hogy: Konfucse szelleme, azaz Konfucse tanai, erkölcsi tanításai azok, amelyek Kínát, vagyis Konfucse követőit minden baj és romlás ellen megvédelmezik. Másrészt ugyane gondolatok vezetnek minket rá a "lélekvándorlás" tana igazi magyarázatára, azaz e tan egykori tulajdonképpeni értelme fölismerésére is: Aminthogy a halál után a test, illetve azon anyagmennyiség, amely a testet képezte, egy ideig még együtt maradhat, eszerint elképzelhető, hogy ugyanígy azon erőnymennyiség is, amely az ember lelkét képezte, a halál után szintén valameddig még együtt maradhat; mivel pedig az értelem és az öntudat is erőny, ennélfogva az is elképzelhető, hogy tehát ezen halál utáni lélek vagy szellem is bírhat értelemmel és öntudattal, mindaddig, amíg föl nem oszlik.

• Folyt. lásd lélekvándorlás.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 479. oldalán áll azon adata, miszerint a Bhahavad-Gíta 2.20-ban szerepel adat a lélek halhatatlanságáról:

"A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem szűnhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető."

• Ez a lélek nem más, mint az alább taglalt isteni lélek, őslélek, az isa.

Lélekvándorlás

Magyar Adorján logikus írása:

Ha tehát későbbi babonás hit azt tartotta, hogy holta után az ember lelke átmegy más emberbe, avagy állatba, vagyis hogy megszülető emberben avagy állatban újraszületik, ennek értelme eredetileg csak az volt, hogy miként ugyanazon anyag részei, amelyek valamikor valamely ember testében voltak, utóbb más élőlény teste részei is lehetnek, mert hiszen az anyag örök és el nem veszhet, ugyanígy azon erőnymennyiség részei, amelyek egyszer egy ember avagy állat lelkét képezték, utóbb más élőlény anyaga élővé tevőjét, azaz lelkét is képezhetik, mert hiszen az erőny is örök, és el nem veszhet. Sőt, ezek szerint azon erőny-mennyiség, amely valamikor egy ember lelkét képezte, megnyilvánulhat mondjuk szélben, viharban, avagy tűzben is.
Úgyhogy azt kell következtetnünk, miszerint a lélekvándorlás tulajdonképpen csak babona, tévhit, de aminek eredeti eszméje, értelme ugyanaz volt, amit a mai tudomány az erőny (energia) megmaradásának nevez.
Ezeken alapulhatott tehát a régi egyiptomiak azon hite is, - amelyet azonban már babonának tarthatunk hogy a halott lelke addig nem oszlik el, nem semmisül meg, amíg teste megmarad, amiért is a hulla feloszlását ennek bebalzsamozásával igyekeztek akadályozni.

A lélekvándorlás ismeretének bizonyságául nemcsak az a történet szolgál, hogy Miksa (Ipolyi Arnoldnál Konrád?) császárnak mondja Bulcsú vagy Lehel(?): "A következő életben te leszel a szolgám^[3]," hanem az is, hogy egyes madarak nevében szerepel a Kör fogalma, azaz az életkör, karma fogalma. Lásd még legutóbb ÉL címnél írottakat.

Ipolyi Arnold Magyar mythologia...

...című könyvének (a PDF) 426. oldaláról vett adatsora:

Különösen pedig már észrevehető lesz, hogy az illető bünnek megfelelő állati alakbani kárhozat állíttatik ellenébe; mi már szinte a metempsychosisi hindu, egiptomi és pythagorasi tanokban is ekkép jön elő; miszerint a lélekvándorlást az elkövetett bűn miatti sanyargatásnak állítván, erre az első fokul a vad, torz kinézésű ragadozó állatok: vadkan, disznó, medve, farkas, kigyó, béka st. állanak; míg utóbb a bűnhödés általi tisztulással, mindig lágyabb, szellemibb: madár, galamb, rovar, lepke idomba juttatják a lelket; s így fejezte ki már azután általánosban a madár, galamb, lepke, rovar alak, a psychet, valamint azt azért még így találjuk előállítva, különösen a lepke alakban a görög s római ábrákban; s mikép, mint láttuk, meséink is ez utolsó fokozatot a galamb, rovar, bogárban ismerik; mely utóbbiban már nyilván ismét a rovarnak, hernyónak lepkévé s viszonti átalakulási megfelelő képletérőli eszme is fenforog. A lélekvándorlásróli ezen eszmék ily irányban még következetesebben voltak kiképezve egyes tanokban, mint a manichaeismusban, hol minden egyes bünnek saját állati alak felelt volna meg. Szerinte a vérszomjas, ragadozó ember a farkas alakjában, a kevély a páva, a parázna a kakas alakjában st. bünhödik.

Kandra Kabos Magyar Mythologia című könyvének (a PDF) 234. oldalán szól a lélek(vándorlás)ról.

Pap Gábor említett Gondolatok a szkíta nép-nemzeti szertartásrendről...

...című cikke közepétől a szkíta ősbölcsesség sámánisztikus és manicheista leszármazás-vonalának hasonlításában (a manicheizmus és szellem címnél taglalt első és harmadik, valamint a hármas rétegződést taglaló második tétel után) negyedik tételként hozza fel a reinkarnáció tanáét:

Bármily meglepően hangozzék is, ez a tanrendszer a samanizmusnak – legalábbis az obi-ugorok körében máig eleven – gyakorlatában a maga teljes kifejlettségében dokumentálható. (Vö.: Schmidt Éva 1993/1-2.^[4])
Ami a manicheizmus idevágó elképzeléseit illeti, erre vonatkozólag most elégedjünk meg két rövid idézettel. Az első a nevezetes Acta Archelai-ból való, s így szól: Ha valaki megöl majd egy kismadarat, kismadár lesz, ha valaki megöl majd egy egeret, ő is egér lesz (Adam 1969., 57.o.).
A második a Suidas-Lexikon Mánész szócikkében található: És valamiféle átkos lemerüléseket és éjszakai, törvényellenes együtt hálásokat... végeztetett, egyik testből a másikba való átköltözést és más görög dolgokat tanítván (Adam 1969., 78. o.).

Rónai Lászlóné Reinkarnáció...

...című az Ősi Gyökér 2016/1-2. sz. megjelent, több helyen idézett cikkében szól a témáról:

Mi a reinkarnáció fogalma? Az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek egyik testből a másikba vándorol, más-más életfeladattal. A Lélek és a Szellem örök. Halálkor csak a sűrű fizikai test bomlik le, maga a lélek egy új testbe költözik, a léleknek megfelelő karma szerint. Mozgatórugója: az állandó tapasztalással, tanulással való lelki-szellemi fejlődés. Amit előző életünkben nem oldottunk meg, vagy adósságunk maradt, azt egy új életben kell megvalósítani, ill. visszaadni.

Az ember tükörképének kezdetleges, lélekként való felfogása

Magyar Adorján A lelkiismeret Aranytükre...

...című könyvében nagyszerűen írja:

Szerintem a lelkiismeret fölismerésére az embert a tükröződés jelensége vezette, akár a vízben, akár arany, kristály vagy csiszolt kő fölületében magát meglátva. A tükröződés pedig, mint fényjelenség, valóban nem is más mint a Napból származó erőny, amelynek észlelhetősége ámbár ismét csak a Földanya által nyújtott anyag segítségével válik lehetségessé (a fényt magát nem is láthatjuk, hanem csak az általa megvilágított tárgyakat), ugyanúgy, mint ahogy a gondolat is a Napból származó erőny, de amelynek, hogy megnyílvánulhasson, az agyvelőre van szüksége, amely pedig a Föld által nyújtott anyagból áll. A tükröződésnek tehát saját teste nem lévén, valóban a lélekkel hasonlítható össze. Dr. Mészáros Gyula A magyar kerek tükör című, a Néprajzi Értesítő folyóiratunk 1914. évfolyamában megjelent cikkében számos adatot találunk arra, hogy az ősember a tükröző fölületen megjelenő képét a léleknek tartotta, illetve azzal hasonlította össze. Ennek oka szerintem az, hogy tükörképünk tényleg teljesen hozzánk hasonló, de mégis: teste nincsen, tehát anyagilag nem létezik, vagyis bár látjuk, ott van, de mégis tulajdonképpen nincsen, azaz hogy csak anyagilag nincsen, mivel hiszen csak fényjelenség.

Az ember képmás-lelkét fentebb is említettük. A képmás az árnyék is lehet. Doppelganger is szóba került valahol.

Két lélek

Fentebb már szó esett arról, hogy kétféle lelket különböztettek meg (alant, GA írásában újra szó esik még róla).
Fa címnél még az is szerepelt, hogy régi hiedelmek szerint az embernek két lelke van, az egyik a testében, a másik a fáéban, amit születésekor ültetnek. Ahogy ezt egy Quora válaszban is kifejtettem, erre az az egyszerű magyarázat, hogy a régi ember a Tejútfáról származtatta a lelkét.
Az alábbi Ne Legyen Áldozatos videó legvégén egy 869-es konstantinápolyi zsinatról volt szó, ahol rendelkeztek volna a lélek kivételéről. Előjön itt is a két lélek, de úgy, mintha sosem hallottak volna róla illetve ebben az esetben úgy hitték a zsinat vezetői, mintha "az alperesek" a szellemet is léleknek akarnák venni (judeo-kereszténység címnél is szerepelt a téma, de egy internetes cikk teljes anyaga erről Szentháromság címnél szerepelt).
Pap Gábor itt még beszél arról, hogyan működik a csúsztatás: úgy teszek, mintha azt állítaná a másik fél, hogy (jelen esetben, hogy az embernek három részt tulajdonító tábor szerint két lelke lenne az embernek) és azt cáfolom. A megtévesztő szándékú kezdeményezés (lásd még megtévesztés) első mozdulata az efféle csúsztatás. Ugyanis utána már senki nem foglalkozik a kiinduló premisszával, csak a cáfolattal (hiszen a jóhiszemű ember azt gondolja, minden változtatás jobbító szándékú, a fejlődés jegyében). Ezen utóbbi gondolatokat én teszem hozzá már.

Három lélek

Ennyit számolt össze GYÁ, némiképp önkényesen. Lásd alant.

Isa, por és hamu

Több szerző felhívta a figyelmet a Halotti beszéd ezen három szavára (Ipolyi Arnold és Kandra Kabos adataira nem sikerült lelnem, vagy nem is szóltak róla).

Elsőként, ahogy alant is felmerül: lehet-e a Szentháromság test-lélek-szellem hármasságához viszonyítani (új adat szerint igen), vagy ha itt lélekminőségekről van szó, akkor hány lelket ismertek az őseink (és egyáltalán, a Halotti Beszéd alkalmas módja annak bizonyítására, hogy ez a három külön külön az a minőség amit számba kell venni)?
Ugyebár kétféle lélekről beszélnek legtöbben, de alant Gyárfás Ágnes azt bizonyítaná, hogy három lélekformát ismertek.

Haladjunk sorjában.
Az, hogy Pais Dezső, Lugossy József, CzF és mások szerint a Halotti Beszédben négyszer előforduló isa = bizony értelmű lenne, az alábbiak alapján nem elfogadható.

Grandpierre Atilla ezen cikkében írja:

A zoroasztrizmus az időszámításunk előtti első évezredben fejlődött ki Észak-Perzsiában, amely a méd, párthus, khorezmi kultúrkör erős befolyása alatt állt. A zoroasztrizmus a mágusok befolyását abban is tükrözi, hogy Zoroaszter legtöbb tanítványa a Mágusok közül került ki (The Encyclopedia of Religion, ed.-in-chief M. Eliade, MacMillan, New York, 1987). Zarathusztra, és az "asha"-val (melyet Sergei Tokarev a Fény és Igazság országának nevez)) rendelkezők...

• Ez kapcsolatban állhat az árpádkori "isa"-val ("isa, por és hamu vogymuk"). Adatok léteznek az isa "többes lélek", "közösségi lélek" jelentésére vonatkozóan, lásd Rőczei György: Az ősi magyar kettős lélekhit emléke a Halotti Beszédben. Zöldövezet, 1. szám, 1992)

...isteni képességekkel, virtussal bírnak, amíg az extázis állapotában tartózkodnak, amely állapotot "maga"-nak nevezik. Ebben az állapotban kapcsolatba lépnek a jótékony halhatatlanokkal.

• Mag mint lélekmag cím/alcímnél is szerepelt.

Ezen Rőczei György féle, Az ősi magyar kettős lélekhit emléke a Halotti Beszédben című cikket a Dobogó 2011/6. számában találtam meg (közben a címszó elejére is került bőven adata). Itt folytatjuk tőle. Szinnyei József adatait követi (Nyelvtudományi közlemények 44. kötet (1917)) (Bárczi Géza a Nyelvtudományi közlemények 87. kötetében (1985) is foglalkozik a Halotti Beszéddel).
Azzal kezdi, hogy az ysa szó finn-ugor nyelvészeink BIZONY értelmű (Pais Dezső) vagy éppen ÍME értelemmel bír (Mészöly Gedeon) vagy ISMERETLEN jelentésű.
Aztán elemzésbe kezd, de minden tőle ide nem tehető be.
Megállapítja, hogy a Halotti Beszéd "ysa" fogalma alatt azt a lelket értjük, amit isten ad, büntet, feltámaszt. A másik az ÉN-lélek, ami az egyén életéhez kapcsolódik. (Nálam, egyszerűbben: ysa/isa/íz = isteni, fogantatással létrejövő, asztráltestnek megfelelő lélek, a lélek = lélegzés.)
Mondja még itt korábban, hogy az ysa/isa a halhatatlan lélek, mely a katolikus vallásban megjelenő "örök élet"-re utal, valamint felteszi a kérdést:
Mi ok volt rá, hogy azt írják: ysa, por és hamu vagyunk? Hitük szerint éppen így megfelelt volna a TEST és LÉLEK kifejezés is!
Na ez egy érdekes kérdést fel, melyet lentebb és Szentháromság címnél is taglalunk.

Ha elfogadjuk, hogy a halotti beszéd "ysa" fogalma az isten által teremtett lélek – őseink lelke(!) – bizonyos, hogy a III. Béla kori magyarságban még élt ez a kettős lélekhit. Ezek szerint az embernek kettős lelke van: egy ysa-lelke és egy lélek-lelke, az előbbi az isteni lélek, az utóbbi pedig az élet-lélek. Az ysa-lelket pedig ezért nevezhetjük árnyék-léleknek, hiszen mint az árnyék követi az élet-lelket és az élet megszüntekor, a halálban [ezt a lelket kíséri vissza a psychopomp kutya; innentől érthetővé válik a DOH címnél taglalt szláv szavak értelme is] visszatér az árnyékvilágba.
[Hogy a mellékelt képeken valóban a kettős lélekhitre utaló ábrázolások vannak-e, ebben nem vagyok biztos, de legyen idetéve.]

Az számomra nyilvánvaló, hogy a fentebb már említett íz megegyezik az isa forgalmával, mely isa-ről korábban a héber nyelv segítségével is kiemeltük a lényeget:
A Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének 39. oldalán (föníciaiként?) említett isch = tűz szó és bibliai-héber szó vizsgálata során megállapítottuk, hogy a jász-filiszteusból a héber nyelvbe kerülő szó ha nem tűzzel vagy árnyéklélekkel (ízzel) való önazonosításról van szó, akkor mondható ős szavunkkal párba állíthatónak mindkettő (az ős pedig az isteni énség, mely megint a lélekkel párosítható, ahogy AN, ÁN = ÉN).
Ezen a ponton értettem meg, miért mondják Istent ős-tennek (azaz is-t ős jelentéssel miért adják meg). Viszont ha Péterfai János szerint isten nem ős-ten, akkor itt sem az ős fogalmát kell keresni, hanem az ízt, fényt, tüzet, mely az ember belső isteni lényege és ezen ősiséget (annak fogalmát, hogy a makrokozmikus nagy egészben a mikrokozmikus ember fraktálisan jelen van) kell érteni alatta.

Gyárfás Ágnes A Halotti Beszéd szakrális szimbólumai című az Ősi Gyökér 2010/3. sz. megjelent cikkében azt írja, néprajzi tanulmányok tömege szól népünk hármas lélekképéről, s a HB e kutatásokat megerősíti. Szerinte tehát isa, por és hamu mind lélekforma.

1. Isa
Az isa vizsgálata után kimondja, hogy az Isa főnév. Ki az aki nem múlhatja ez vermet? Erre a választ a HB megadja: ISA és NEM EGY EMBER. (Az ysa, az őslélek átlépheti a vermet és a túlvilágon "van jövője".)
Az Isa tehát az az isteni lélek, amely a magyarok szerint nem kerül a "pucul fezébe". Hová kerül tehát? Az ISA, MIND ŐSHÖZ JÁRÓ, tehát felkerül őséhez, teremtőjéhez, akitől ered, akire ütött, mert hiszen, saját képére teremtette az "őse", az ISA, vagyis Isten. [Rőczei György gondolatait itt tehát elfogadja, utal is rá.] Ezért vagyunk valamennyien hasonlatosak hozzá, és ezért nem kerülünk a pokol legmélyére.
2. Pur (tehát nem por-nak veszi; én is már egyszer a por szót a "porból lettél, porrá leszel" sorból PUR értelműnek vettem, még Gyárfás Ágnes sorai olvasása előtt)
Az ember második összetevője a pur, az éltető lélek, amely szentséget, tisztaságot fejez ki. Ez egy ősi mezopotámiai szó, a máig emlegetett Sir Pur Laki városnévben (Lagas) megőrizte eredeti gyökszavát. A városnév jelentése: tiszta, szent, lakosok helye. Az orvosi nyelvben, s a tisztítással, purgálással kapcsolatos eljárásokban ma is megtalálható. A franciák ugyancsak tiszta, szent jelzőként használják, s a régi szanszkritben, a szent szkribában, ahogy Körösi Csoma Sándor mondta szent, tiszta a jelentése. Ez a pur szokott eltávozni, amikor leáll a szívműködés. Az ISA bizonyos betegségekben félrevonul, vagy működésképtelenné válik a gonosz hatása alatt. Mondanivalómnak ezzel a részével, mivel nem vagyok képesített pszichológus soha nem fogok foglalkozni, a néprajzosok pedig nem értették pontosan, mit tudtak a magyar gyógyítók. [Azaz nem tudunk semmit biztosan, csak hangosan gondolkodunk.]
3. Hamu
Hamuról már (h)amu-ként A szakrális nyelv elemei c. az Ősi Gyökér 2008/1. sz. megjelent cikkében is írt (lásd bővebben hamu címnél, külön alcímnél); Gyárfás Ágnes meggyőződése szerint a Halotti Beszéd hamu szava nem az égési terméket tünteti fel, mivel őseink mindig temettek, nem égették halottaikat, és hogy a hamu valójában arra utal, hogy a teremtés része vagyunk, de azt amit Gyárfás Ágnes elemzés gyanánt felmutat, elégtelennek találom: (h)AMU helyes értelmezése szerinte: VIZ ATYA MŰVE, azaz az AMU egy betűmondat (H)AMU lehelés, víz, magasság, ég = égi víz, Isten leheletével: H a lehelés, vagy víz hangja A(tya) MU(ve).

Amit még második vizsgált cikkében ír:

Harmadik összetevője az embernek a /h/amu. Ez a léleknek és magának az embernek kézzel fogható volta. A és MU a lényeges elem, a H hang a hehegés, a lélekzetvétel hangja, pontosan az, amikor szájba lélekzéssel élesztenek újjá. A és MU a víz és a fény, amiből a világ létrejött, s amelyből, szerves egységben mi is vagyunk.

Hamu értelme kapcsán Péterfai János sorait tudom leginkább elfogadni a Tűz Háza értelemben, de így sem mond túl sokat.
A színszimbolikát figyelembe véve a hamu fehér, de felfogható fekete-fehér vegyüléknek is; a fehér a fény, az élet, a fekete az elmúlás, a halál, a gyász jelképe.

Czeglédi Katalin Gyárfás Ágnes A Halotti Beszéd mondattana...

...című könyvéről c. az Ősi Gyökér 2010/3. sz. megjelent cikkében megfogalmazott véleménye szerint:

A por szóban valóban kettősség van. Tartalmazza a szemet, mint forrást, valamint a holttá válás utáni port hamu formájában. A hamu szó összetartozik a magyar homok szóval, amely a törökségben qumak stb.
Megállja a helyét "a (cha)mu ugyanez anyai szinten", mármint atya, vagyis ős megfogalmazás. Természetes, hogy a pur egyben elevenítő lélek, hiszen mint forrásnak az egyik fő tartozéka.
[...]
A por, hamu és a lélek szavak jelzik, hogy az ember egyszerre halandó és egyszerre halhatatlan. A teste halandó, a lelke halhatatlan. Másképpen, az ember úgy teljes, hogy egyben mag is. Ez a tulajdonsága megegyezik az ysa tulajdonságával, s a mag állapot egyben a mennyei nyugalom állapota is.

A véleményem az, hogy a Halotti Beszéd isa, por és hamu szavait nem kell bizonyító erejűnek tekinteni annak vonatkozásában, hogy a magyarok mit ismertek milyen néven. Ki tudja hány nevünk volt az évezredek során ilyen-olyan fogalomra. A kutya alakú, lélekkel, lélekerővel ill. életerővel, lélegzettel kapcsolatba hozható guta, kut, gőz és hasonló kifejezésekkel Gyárfás Ágnes mikor foglalkozott, ha egyáltalán?

Kérdés még, hogy a kún-hun nyelv (valamelyik) lélek jelentésű szava a kutyával azonos *kuta, guta alakú kellett legyen, akkor már a hun nyelvben is DOG, DOH alakú volt az árnyéklélek neve, tekintve, hogy nemcsak szláv, de még a szenegáli volof nyelvben is ilyen értelmet találtunk, továbbá a kutya és szív címnél is említett csecsen dog = szív jelentésű szó nem éppen a lélekszékhelyre mutat?
Kell-e egyáltalán itt az egyes szóalakokkal foglalkozni, mármint bizonyítékát keresve az ómagyar elnevezéseknek? Az ezen oldalon talált komi lov = lélek; szellem szó is a LU = fény jelentésű etimon nyomán ered.
Ember szavunk Eb (Kutya/Szkíta) értelme az Ikrek cikkelyébe tartozó Kutyára vonatkoztatva cím/alcímnél volt szó a kut, kuta, guta szavakról és a kutyahit címtől áttett információkon keresztül vizsgáljuk a hunok kutyalelkét. Lásd ott.
Közben egy MagyarMegmaradásért oldalról levett, több mint tíz éves, azaz a fenti cikkek idejét megelőző,...

B. Kántor János Látjátok feleim...

...című Halotti beszédről szóló cikkében jogosan teszi fel a kérdést: hogy lehet az, hogy egy keresztény "búcsúztatóban" egyszer sem fordul elő a megváltó Jézus Krisztus neve, holott segítségül hívja a "Szent Asszonyt Máriát", "Mihály arkangyalt", "Szent Pétert", és "minden angyalokat" is?
Szerinte a megoldás kézenfekvő: az ysa/isa jelöli a jézusi minőséget/eszenciát^[5]. Azzal nyitja a cikket, hogy egy korábbi cikkében megfejtette Isten nevének előtagját:

Egy korábbi írásban, a magyar nép, és más ősi népek emlékeiből merítve arra a következtetésre jutottam, hogy az összetett "Is-ten" szavunk első tagja az "Is" nem más, mint az "elemi állapotban tengődő" ősanyagot életre keltő, megformázó isteni erő, a "Szentmag", pontosabban annak "érzékelhető" kisugárzása.
Ami, keresztény "fordításban" a Szentléleknek, más értelemben, az általa "életre keltett", a sugárzást, a fényt hordozó Jézusnak felel meg.
Mi több, ezen meghatározást – az is, íz, izzó, izsa, isa szavaink rokoníthatóságából kiindulva a Halotti beszéd "isa" szavára is helytállónak véltem.

BKJ tehát azt mondja – ezzel utalok ama fent említett tényre, hogy a Szentháromság Szentlélek fogalmát is taglalni fogjuk itt –, hogy isa-ban a Szentlélek és Jézus egy. (De mivel szellem címnél írottak szerint a Szent Szellem is egy a Szentlélekkel, ezért szinte minden egy, amit darabokra szedtek.)
Folytatja itt azon négy közül három hellyel, ahol isa előfordul (a régies s betűt a Word nem tudja megjeleníteni):

Első részlet:
Eredeti szöveg: Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. yſa pur eſ chomuv uogmuc.
Általános értelmezés:
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme/biza, por és hamu vagyunk.
Általunk szorgalmazott értelmezés:
Látjátok, feleim, szűntünkkel, mik vagyunk: Isa ("lélek"), por és hamu vagyunk.
Második részlet:
Eredeti szöveg:
iſa eſ num igg ember mulchotia ez vermut. yſa mend ozchuz iarov vogmuc.
Általános értelmezés:
Íme/biza, egy ember (sem) kerülheti/múlhatja ez vermet. Íme/biza, mind ahhoz járók vagyunk.
Általunk szorgalmazott értelmezés:
Isa ("lélek") és nem egy ember múlhatja ez vermet. Isa ("lélek") mind ahhoz járulók vagyunk.
És a sokat vitatott harmadik részlet:
Eredeti szöveg:
Ge mundoa neki meret nu eneyc.yſa ki nopun emdul oz gimilſtwl. halalnec halalaal holz.
Általános értelmezés:
De mondá neki, mért ne egyék (enék). Bizony, (a)ki (egy) napon eszik az gyümölcsből/től, halálnak halálával halsz.
Általunk szorgalmazott értelmezés:
De mondá neki, miért ne egyék. Isa ("lélek"), ki (egy) napon felemelkedék, (emdul, lásd; indul) az gyümölcsből. (s) halálnak halálával halsz.
Az "elfogadott" változatnál a "ki"-ből "aki" lett, valamint az "emdul" kifejezés besorolást nyert az "eneyc (egyék), evec (evék, evett)" szinonimájaként.
Az érintett szavakat ízlelgetve, minden magyarul értőnek, és beszélőnek éreznie kell, hogy sem hangtanilag, sem szótanilag nem vehetőek egy kalap alá, azaz jelentéseiknek is különbözőeknek kell lenniük.
(Az esetlegesen előforduló másolási hiba teljességgel kizárható, hiszen a szöveg előző mondatában egyértelműen az "eneyc" szó szerepel.)
A kérdés kizárólag az, hogy mi a valós tartalma az "emdul" szónak?
Nincs sok választásunk, hiszen a feltételezhető szótő, az "em" szinte kizárja a növekvőn, az emelkedőn kívüli megoldásokat. Magyarán, az "emdul" nem más, mint "felemelkedik" [indul].
Tehát, a kérdéses mondat helyes olvasata a következő: "Isa ki egy napon felemelkedék [indul] az gyümölcsből."
A jó és rossz megkülönböztetésének, a megismerés isteni tudományának ára volt. Az "elfogyasztott", részünkké váló gyümölcsből, egy napon eltávozik isteni énünk, Isa, a "lélek", s bekövetkezik az elmúlás, a halál.
De, eme paradicsomi történés által váltunk igazán Isten gyermekeivé, emberekké.
És ennek okán küldi el hozzánk Isten Szent Fiát, Isát, hogy a Szentlélek erejével, fényével mentse meg gyermekeit a teljes anyagba süllyedéstől, s biztosítsa számunkra a "halálnak halálával", lelkünk továbbélésével történő átalakulást.
(Jézus "halálnak halálával hal", értsd, halálával (feltámadásával) győzi le a halált.)
Egyszóval, mindezek tudta nélkül is hihetetlennek tűnik, hogy egy közel kétszáz szavas keresztény "búcsúztatóban" egyszer sem fordul elő a megváltó Jézus Krisztus neve.
Holott, segítségül hívja a "Szent Asszonyt Máriát", "Mihály arkangyalt", "Szent Pétert", és "minden angyalokat" is.
Ez csak egyképpen képzelhető el, ha Jézust a még elevenen élő ősi hitünk alapján, Isa-ként ("az Isteni Magnak, Lelkének Fia") jeleníti meg.

Jézusnak az iszlám, és az indiai forrásokban fellelhető (Isa, Issa, Isha) elnevezései pedig nem másból, mint – a szkíta, pártus, hun közvetítéssel átmentett – sumér IZ isteni lélek (Lásd: Badiny Joós Ferenc), pontosabban az Iz, Izza, Izsa ("Lélek" Fia) szavainkból erednek. (A szkíták és a pártusok Kr.e. első évszázadban jelennek meg Indiában.)
Jézus egyéb hindi neveivel (Yuz Asaf, Isah Manisih) kapcsolatosan írja Mullah Nadiri az 1400-as években:
"Olvastam a hinduk egyik könyvében, hogy a próféta neve valójában Hazrat Isa volt, azaz Isten lelke..."

A fentiek alapján mondhatjuk, hogy az Isten szavunk alakváltozataként tekinthető ösztön is egyfajta (maga az isteni/isa azaz Szent) lélek, mely – ha az állati ösztönt is idevesszük – a kutyahiten keresztül ismét visszakapcsol minket a kutya/guta fogalmaihoz és a God cím bevezető soraiban taglaltakhoz: a guta lélek fogalma is adhatja a Khuda és God szavak isten-fogalmát (persze Göd címnél írottak alapján a helyzet bonyolultabb).

Por és Pur kapcsán ami még ide tehető.
A parázs par- eleme hasonló a por és pur szavakhoz.

Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz...

...című tanulmányában finnugor képzetkörből próbál okoskodni:

Ha "leásunk" a fa szó etimológiai gyökeréhez, a rokonnépek nyelvében pa, pu, pea, pū, po megfelelőket találunk. Azt látjuk tehát, hogy az ősi fa igen közel esik a por frátria-névhez, mintha belőle képződött volna. Két olyan szavunk van, amely esetleg idevonatkoztatható. Egyik a 'húzóháló úszója' jelentésű para (belőle származik a jól ismert nyelvújításkori összetétel: a parafa). A para finnugor megfelelőiből (tutaj, fa-, úszó a húzóhálón) nyelvészeink számára a "vízen úszó fa" eredeti jelentés hámozható ki. A másik szavunk, amelynek lehet valami köze a por frátria-névhez a por főnév. E szócikknél vogul és finn megfeleléseket találunk, előbbi jelentése 'szemét', utóbbié 'forró hamu, törmelék'. A para szó jelentéséből – 'vízen úszó fa' – egyértelmű, hogy az ősi fa tővel áll kapcsolatban. (A Parne az egyik elképzelés szerint: olyan lény, aki ha vízbe ugrik, nem süllyed el.) De ha a para az ősi fát őrzi, miért ne őrizhetné a por is. A két szó rendelkezésre álló jelentései között van egy konstans értelmezhetőségi lehetőség: olyan fa, amely nincs a helyén. Kidöntötték, vízre fektették, elégették, törmelékké, szemétté tették, már nem él és nem áll. Por és hamu. (Lásd: elporlik.)
Érdekes párhuzam, hogy amikor a Kalevalában isten fája, a tölgy nem akar megfoganni, feljő egy hős a tengerből, lángra lobbantja a lekaszált füvet, amely elég, utána nagy halom hamu marad. "Száraz por egész egy domb van", – olvassuk az eposzban – ebbe hull bele a makk, és a csemete kizsendül. Hamu lesz Fő és Fa közös égéséből, lángokban történő egyesüléséből a regében is, de a mitikus hamut semmiképpen sem foghatjuk fel úgy, mintha az eggyé válás eredménye a "semmi" lenne, hanem csak mint a termékeny jövő talaját. Végül: a vogul por megfelelője szemét jelentésű, és a finn hamu alapszavának jelentése is az: szemét. Por és hamu felcserélhető.

Lélek a test-lélek-szellem trichotomiában

A test-lélek-szellem szentháromság cím/alcímnél taglaltakat másoljuk ide:
Test lenne a por, mely szóban viszont Czeglédi Katalin Gyárfás Ágnes A Halotti Beszéd mondattana című könyvéről c. az Ősi Gyökér 2010/3. sz. megjelent cikkében megfogalmazott véleménye szerint kettősség van: tartalmazza a szemet, mint forrást, valamint a holttá válás utáni port hamu formájában.
Itt viszont már behozza a hamu fogalmát, mely szónál a parázs fogalmával való azonosítás is szóba került, mely parázs valóban lehet pur = tűz. Ugyanakkor a szintén avar-hun alakú pára is lehet lélek.
(Ugye amit egyik kutató sem említ, hogy a magyarnak itt különböző, hosszú időre és hatalmas térre kiterjedő nyelvjárásainak szavaiból csak úgy összeállítani a magyar fogalmakat nem olyan egyszerű. hun lélek jelentése cím/alcímnél is volt szó hun = lélek jelentésről, de kut is lehet lélek, stb.)
Valójában itt a gondot az oldaná meg, ha az elemekkel is foglalkoznánk: Föld (ez a testhez tartható elem), víz (ez is, a testünk nagy százalékban vizet is tartalmaz), tűz (ez utóbbi lehet íz/isa-ként tulajdonképpen az, amit asztráltestként és akár isteni énként/szentlélekként és akár a GK megfogalmazásában is adott isteni/szent szellemként is értelmezhetünk, továbbá lehet Pur és Hamu (Fény/Tűz Háza) olvasatban), valamint levegő, melyet szél/szellő/szellet/szellem (a germán seele és soul szavak mutathatnak rá, hogy a szellem valóban egyfajta lélek) is értelmezhetünk.
Tehát ha elemek szintjén gondolkodunk, akkor juthatunk dűlőre a fogalmak jelentése terén. Elsőként, az alkimisták szerint a tűz és a víz (hamu értelmezése kapcsán Gyárfás Ágnesnél víz is előjött) elegye a föld, ez esetben a test, mely a porhüvely. A fény háza a test. A halállal az isa-lélek visszakerül Istenhez (a Tejútra), a test idővel eporlad, de még mielőtt ez megtörténne, kihűl. Erre utalhatna hamu, melyet nem halottégetéssel kell ugye magyarázni.
A lélek/szellem különbség/azonosság kérdését nyilván sokan (köztük egyházi atyák és teológusok) vizsgálták, és amit ezen a ponton mondani merészelhetek az az, hogy az isteni szellem, az íz/isa árnyéklélek/szabadlélek az, ami szél szavunkból a germán nyelvekben megjelent.
Csak egy kis párhuzamot adjunk itt, hogy értsük a problémát:
A "magyar"[?] isa-nak viszont nemcsak a szél, hanem a guta (és közben God) címnél is említett hun-türk kut = lélek; életerő is megfelel. A Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének 349. oldala alján hozott, isteni rangra emelkedett kudai szellemek kapcsán elmondható: az altáji tatárok kudai szava, perzsa jövevényszó vagy sem, úgy tűnik, ha inkább isteni szellemmel vagy emberi lélekkel kapcsolatos, és a kún-hun guta = lélek [de milyen lélek? nyilván a szintén altáji/hun-türk kut] szóval lehetne hasonlítható. Annál a címnél még az is áll, hogy a tatár kudai sem csak isten, hanem szellem, lélek jelentésű lehetett, ahogy a KAN címnél említett japáni kami is ilyen többszörös jelentésű és végtére is az isten jelentés onnan eredhet, hogy isteni attribútomokról van szó.
Hogy írtam bizonytalanul tehát immár hónapokkal vagy akár egy-két évvel ezelőtt? Isteni szellemmel vagy emberi lélekkel kapcsolatos az a fogalom. Valójában egy és ugyanaz a kettő! Az isteni, anyagtalan tüzet, az isteni szikrát, a testünk árnyékmásának tekinthető, ma ezoterikus körökben asztráltestnek, de akár csillagpornak is nevezhető, a kereszténységben nyilván eredetileg a szentléleknek nevezett lelket, a testünkben az életet fenntartó erőt/lelket kell érteni alatta. Több különböző fogalommal ír körül mindenki mindent.
Annak vizsgálata is fontos, hogy a lélek székhelyét a hová (solar plexusba, koponyába/fejbe) helyezték, viszont az asztráltest egy teljes testnyi, sőt, az auralátók beszámolói szerint a test körvonalain is túlnyűló méretét tekintve. A szellemnek nevezett lélek viszont valóban lehet a fejben, ahogy a népművészeti ábrázolásaink is erről tanúskodnak.
De más idegen nyelv segítségét is hívhatjuk: a latin spirare = lélegzeni szóra visszavezetett spiritus ezek szerint az a szellem, ami a lélegzet/lehelet-léleknek felelne meg (Magyar Adorján írása fentebb is megvolt):

Az illat a virág leheleteként fogatott föl, de ugyanígy azonosíttatott egymással a lélek és lehelet is, amit tanúsít e két szó azonos alakja, valamint "kilehelte a lelkét" = meghalt, mondásunk, de amelynek meg pontos megfelelője a latin-olasz spirare (szpiráre) = meghalni, holott a spiritus szó egyaránt jelent leheletet, szellőt, szellemet. Aminthogy a magyarban is szellem, szellet, szellő, szél szavaink azonos alakúak. Viszont a latin-olasz respirare = lélegzeni, amely szavunk meg lélek szavunkkal azonos.

Ne feledjük itt még a székely-magyar rovásírás gy és sz betűit sem, GA olvasatát és a sumér Ász jelet:
Grandpierre Atilla A királyi mágusok című dolgozatának adata szerint és ezen előadásának adata szerint az ősi magyar rovásírás "egy" jele egyháromság (mely a lélektől egy, mert ha a lélek elhagyja a testet, akkor szerinte szétesik ez a egység): ahol a három vonal értelme az ember szintjén és kozmikus szinten a következő: a függőleges vonal a lélek, ami az élet elve, az alsó vonal az anyagé/testé és a felső vonal értelemé/szellemé.
Szellem és lélek cím/alcímnél szerepelt a (jó helyről) Delitzsch-től származó adat: a lélek az összekötő kapocs a test és a szellem között.
Amiről GA sem beszél viszont az az, hogy a székely-magyar rovás egy számnevet kifejező jele (megegyezik: magyar-egyiptomi-etruszk-latin I) is éppen azonos a rovás GY függőleges vonalával és a rovás SZ jelével is, melynek SZA és isz/Ász olvasatokat is adtunk (mástól előjött szellem, de az nem elég rövid elnevezés). Ha eszerint az elgondolás szerint megyünk, akkor az Isz/isa-nak megfelelő lélek kellene legyen a függőleges vonalnak, viszont mi ezt adtuk meg egyúttal a szentlélek/szent szellemnek is. GA felső vízszintes vonalának mi felelne meg?
(Az is érdekes még itt, bár nyilván véletlennek vehető egybeesés (vagy olyan fogalmi viszonyt lehet köztük felállítani, mint a lélek kut és guta nevei és a germán isten Gott/God nevei között), hogy Jézus turáni neve is Isza volt, ki pedig négy és az ötödik irány cím/alcímnél a szent/isteni közép volt.)

Hun lélek jelentése

Hun lélek jelentése cím/alcímnél taglaltuk a kínai (nyelvben fennmaradt) hun = lélek jelentésű és a perzsa jân = lélek jelentésű szót, így még egyszer nem tenném ide.
Az viszont érdekes, hogy ami egy helyen hun, másutt kut, már amennyiben a két lélekre utaló név ugyanarra utalt volna-e.

Rostás László Mit lehet tudni a hunok és magyarok kapcsolatáról? című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkében írja, hogy a hagyományok szerint a HUN a szabad szellemlélek, míg a MAG (magzat) az élő testet öltött lélek és a PO(R) a kötött anyaglélek. Mindezt sok halandzsa után, mindenféle adat nélkül.

Lélekszékhely

Volt már róla szó, hogy a szíven kívül a májban is gondolták lakni, illetve vese kapcsán kínai info jött elő.
Csak itt ugye az a gondunk, hogy ha többféle lelket különböztetünk meg, akkor melyik léleknek melyik a székhelye?

Nagy Róbert Hol van a kutya elásva...

...című, az Ősi Gyökér 2007/1. számának 76. oldalán található cikkében az áldozati ebekről szólva az írja, hogy az állat lelkét a koponyában képzelték volna el (kutyaáldozás cím bevezetőjében is szerepelt):

Ismert szokás a középkori Magyarországból, hogy a halotti torok áldozati állata volt a kutya. A halott lelkét az ég és a föld között a kutya kísérte el.
Kutyák és farkasok végtagjait, testrészeit (leginkább valamely koponyadarabját – hiszen az állat lelke abban lakozott [az nem lélekszékhely, hanem azon át távozhat a halál után]) gyógyító eszköznek, vagy rontást távol tartó amulett készítésére használták fel.

Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz című tanulmányában írja, hogy a hit szerint az árnyéklélek – tehát az íz – a fejben lakik (fentebb is taglaltuk az íz = ész azonosíthatóságot).

Pintye Mihály A kölcsönadott magyar mitológia...

...című Ősi Gyökér 2004/3. sz. megjelent cikkében talált adat ezzel viszont ellentétes:

A magyar kettős lélekhit szerint mindenkinek van lehelet lelke, ami a halállal megszűnik. Van vándorlelke, ami örök. Az atya vándorlelke által születik újjá saját fiában. Az atya, a fiú és a lélek ezért egylényegű (Szentháromság). A szívben lakik a vándorlélek, a lehelet lélek a fejben.

Fentebb, Rostás László cikkében meg azt olvastuk, hogy Árpádék idejében a magyarok szabadlélek tisztelete oly erős, hogy bármit odaadnának fogságban kivégzett vezetőjük fejéért, mely a szabadlélek helye.
Ha a szabadlélek = árnyéklélek és az árnyéklélek = vándorlélek, akkor Pintye Mihály adatával ez megint ellentétes.
Igazságot tenni talán megint csak az idegen nyelvek segítéségével tehetünk (ha figyelembe vehetők). A latin spirare = lélegzeni szóra visszavezetett spiritus ezek szerint az a szellem, ami a lélegzet/lehelet-léleknek felelne meg.
Azért mondom, hogy megint, mert a germén seele/soul = lélek szavak kapcsán egyszer már rámutattunk, hogy ezek meg éppen szél/szellet/szellem szavainkra mutatnak rá.

Harmadik szem címnél szintén más, már a lélek és szellem fogalmainak összetévesztésére utaló információkat látunk:
A szimpatikus idegrendszert a görögök a [melyik?] lélek székhelyének tették meg, Schleich a kozmikus kapcsolatok felfogó szervének, Jung a faji emlékezés tárházának; vele azonosíthatók a hindu jóga csakrái, vagyis az életerő áramának központjai.
A görögök viszont, egyiptomi és babiloni mestereik nyomán azt tanították, hogy a lélek lakóhelye a rekeszizom alatt levő idegköteg, a nap-fonadék (plexus solaris).
Azaz mindenki beszél mindenről, lélek gyűjtőnév alatt, másrészt nem tudták már régen és ma sem, mi micsoda.

Itt egy újabb:
A védikus bölcselet a lelket [melyiket?] az agyalapi mirigybe helyezte, olvassuk tovább Várkonyi Nándortól. Azaz, annak a zsinat címnél taglalt folyamatnak megvoltak az előzményei. A magas tudásúnak gondolt kultúrák nem voltak tisztában mi micsoda, vagy pedig tudták, csak nem a megfelelő neveken és indoklással.
Végül a lélek Szentháromságból való kivételéhez hozzájárult az, hogy a Halak-korszakban a materialista felfogás érvényesül: ahogy Pap Gábor is fogalmaz, amit nem tudok definiálni (határok közé venni), az (mármint a lélek) nem is létezik.
Az alábbi ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás 1:06:36-nál a védikus felfogást követve mégis megpróbálta a lelket definiálni: ahogy mondja, a hipotalamusz egyfajta vegyi üzemként működik, és a hipofízisen keresztül a véráramba jut az az anyag, ami hordozza az információt és a lélektartalmat is.
Szellem címhez is betéve külön alcím alá és Szentháromság címnél is említettük a témát.
A több helyen, DOG, valamint kutya és szív címnél is említett csecsen dog = szív jelentésű szó azzal, hogy más nyelvekben lelket jelent az ilyen alakú szó, nem arra mutat, hogy a lélekszékhelyre helye a szív?

Rónai Lászlóné Ébredjenek az alvók...

...című az Ősi Gyökér 2013/4. sz. megjelent cikkének több helyen szereplő passzusában az asztráltest helyett egy pontba centralizált fénymagról beszél (a lélekszékhely szívről is szólva):

A ki vagyok én? – kérdésre a válasz: az ember is egy hármasság, fizikai, múlandó test és hallhatatlan lélek, szellem. Ebből adódik, hogy a lélek mind az anyagi világban, mind pedig az érzéken túli, un. asztrális, ill, mentális síkon is létezni tud. A [Delitzsch által megfogalmazott definíció szerint] lélek a test és a szellem közötti összekötő kapocs. A Teremtő Isten, amikor megformálta az embert, végül önmagából egy fény-magocskát helyezett a szívébe, s az embernek akkor felfénylett a szeme, mely a lélek tükre ma is. Ily módon lakozik bennünk az Isten és tett halhatatlanná minket is, a lelkünk, s szellemünk által. Azonban mivel minden mindennel analóg és összefügg, Isten nemcsak bennünk, hanem a teremtett mindenségben is benne található.

Rónai Lászlóné A lélek erejének szerepe a gyógyításban...

...című az Ősi Gyökér 2015/3-4. sz. megjelent cikkében viszont revideálja magát; mondanám, hogy lányos zavarában, de aztán kivágja magát az asztráltest meghatározással:

Hol van a lelkünk? Mutogatunk a szívünkre és a homlokunkra is a talamusznál. Mindkét helyen ott van. Fizikai testünk körül a 4-es aura rétegünk, az asztrál- vagy a Lélek-testünk van. A szív és a homlok csakránkhoz kapcsolódik. Egy átlagos embernél fizikai testétől minden irányban kb. 60 cm-re sugárzik szét, spirituális embernél viszont lehet 1,5 m-es a sugárzása. A formája a fizikai emberé, van keze, lába, feje. Színe optimális működésnél lehet fehér, rózsaszín, zöld, vil. kék, de mindig pasztell szín. Mérete: max. 4 mikron, mely csak beavatott, magas etikai és tudatszintű embernek van. A lélek híd az alsó síkok és a szellemvilág között.

Internetes adat:

Even Descartes thought the soul might stem from the pineal gland. Others have stressed other areas as the possible seat of the soul. The ancient Egyptians believed it was the heart. The heart was the seat of the soul. A person who so lived from his/her heart was called, by the Egyptians, a true person. He or she was called a Makaru.
—
Még Descartes is úgy gondolta, hogy a lélek a tobozmirigyből eredhet. Mások más területeket emeltek ki a lélek lehetséges székhelyeként. Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a szív. A szív volt a lélek székhelye. Azt az embert, aki így a szívéből élt, az egyiptomiak igaz embernek nevezték. Makarunak nevezték.

Biz. Gozaimasu nevű ausztrál kutatótól (aki a 2016-ban elhalálozott, ausztráliai magyar nyelv cím/alcímnél említett Flink Attilát tanítójának és mentorának tartotta) való ezen videójában a magyar nyelvről (is) beszél és talán Max Igan és másoktól való azon információit is átadja, hogy az által folyamatosan ujjal mutogatott gyomor lenne a lélek helye (nyilván arra gondol, hogy a bél a második agy illetve a "gut feeling" összefüggésre, hogy minden első reakció gyomor reakció, még mielőtt az agyunkkal feldolgoznánk). A májat valóban mondták lélekszékhelynek.

Ember, lélek, Isten – a lélek az ember és Isten közötti kapcsolata

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 192-193. oldaláról való passzusa önazonosítás címnél is szerepelt:

Az emberré válás eredeti és egyre tudatosabb lépései a vallás eszményeinek és gyakorlatának eredendő kialakítása. Annak az intelligens törekvésnek a megnyilvánulisa, hogy az ember kiszabadulhasson az anyagi létezés fogságából. Az Istentől elszakadt lélek egyre tudatosabb kapcsolatfelvétele az örök forrással. Egy nemzet fejlődésének nyomonkövetésében nélkülözhetetlen az a mentalitásvizsgálat, hogy mit tett az Istenkeresés útján. Több más mellett nyelvünk transzcendentális intelligenciája, szívós egysége és rendezettsége önmagában alkalmas mindennek bizonyítására. Emberi lény nem adhat többet annál, mint hogy a végső felszabadulás módjáról, az egyetlen és alkalmazható igazságról hoz koronként üzenetet. S ember nem követhet el nagyobb bűnt, mint hogy földi uralmi ambíciója és az Isten iránti irigysége miatt eltakarja, meghamisítja a fény felé vezető utat. (Az anyagi történetírás a létért való küzdelem borzalmainak elkendőzése, ahol a győztes mindent tisztára mos, megmagyaráz.)
Minden bizonnyal az ilyen ember, atmadzsa (szanszkrit), vagyis a lélek gyilkosa. Ez utóbbi típus gondolkodását jól jellemzi a világi történetírás. Szerintük az élet "ásvány anyáktól s kövület alyáktól" származik s a fajok evolúciójának csúcsára kapaszkodó ember a beszéd- és a munkaképességével lett mára az, ami. Ám ha körbetekintünk világunkban, többnyire azt találjuk, hogy a lélekről, Istenről s a kettő közti kapcsolatról mit sem sejtő ember, ma sem más, mint egy magát modern embernek álcázó állat, hiszen az eszét, és munkavégző képességét csupán anyagi érzékeinek kielégítése, s mások kihasználása köti le. A beszéd, a megtévesztő személytelen kommunikáció eszköze és nem a személyesség, a testvéri szándék kifejezője. Pedig mennyire mást hordoz az áldott magyar nyelv.
Minden emberi lény számtalan nehézséggel küzd. Azonban aki sikeresen meghódolt a Legfelsőbb Létező előtt, az felvilágosulhat Ő általa. Ez a felvilágosulás annyit jelent, hogy az ember megérti, valójában örökléttel bíró transzcendentális lény, aki jelenleg a testi önazonosítás, vagyis a születés és halál birodalmába kényszerült.

Lélek és ösztön

Fentebb már volt szó Istenről. De mi lenne, ha Istent Istennőnek neveznénk?
Kezdjünk neki, és bontsuk ki a témát.
A lélektan fontos része a tudatalatti, mely az istennőhöz tartozó terület, ahogy Falvay könyvében is volt erről szó. Ösztön címnél (ahol az alábbi passzus is szerepelt) pedig arról, hogy az Isten és főleg az istennő tartozik hozzá.
Babona és vallás címnél is szerepelt Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvének Kényszercselekvés és szabad akarat című fejezetében álló passzusa:

A vallás(osság) – ez már az én előfeltevésem –, legalább a szimbolizáció és a ritualizálás tekintetében ösztöni eredetű. Nem tudom, merte-e már valaki rajtam kívül Carl Jung archetípus és kollektív tudattalan fogalmát egyszerűen ösztönnek nevezni?

• Ösztön = Isten.

Amennyiben a babona fentebbi említése e tárgyban magyarázatra szorul, íme. Felfogásom szerint a babona, hiedelem, néphit és vallásos hit között csupán fejlődéstörténeti jellegű a különbség. A meg nem értett jelenségekkel kapcsolatos, még kialakulatlan képzelgéseket és a vallásos hit kiürült, érvényüket vesztett, tartalmukat feledett formáit szokás babonának nevezni, túl azon, hogy hívő emberek hajlamosak a másvallásúak hitét is babonává kicsinyelni.

Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz...

...című tanulmányában amit az árnyéklélekről ír, szintén jól hangzik ösztön – isten témában (kérdés, mennyire tudálékoskodó):

A világügyelő Férfi azonban a nappal ellentétben éjszaka jár Tovling-luván az égen – akárcsak Dia. Ha vizsgálat tárgyává tesszük az őr funkciót – mert a Világügyelő Férfi a világ őre – az árnyéklélek fogalmához juthatunk. Hiszen az árnyéklélek végső soron egy, a tudattalanunk éjszakájában lévő másik személyiség lehetősége, amely módosult tudatállapotban felszínre kerülhet és működni tud. Ez a második, mély én nemcsak minden tudásunk tartománya (ebből a régióból kerül felszínre, ami tudatosul), hanem vigyázó őrünk is. Megfigyelték már, hogy valaki ránk szól vezetés közben, amikor közeledik az út széle, ha elkalandozik a fegyelmünk? Dia tehát fénykorában, az igazi mitikus időkben, mielőtt még kicsinyes trickster lett volna belőle, a közösség közös árnyéklelkét jelenítette meg, ennek megszemélyesített, és kivetített figurája volt, akárcsak Ekva-Piris, akit felfoghatunk úgy, mint a manysi nép kollektív tudattalanjában vigyázó és figyelő őrt.

Az alábbi Turul és Szarvas II. rész című ÁKA előadásban Kubínyi Tamás 17:41-nél szól arról, mi a különbség a tudatos és tudatalatti énünk között. Egy felfújt lufi az agyunk, mely lufi anyaga a tudatos énünk és ami benne van, az a tudatalatti énünk hordozója, mely képes őseink tudatalattiját (ez a Jung féle kollektív tudatalatti) is örökölni. Tehát ahogy az alábbi Turul és Szarvas III. rész című ÁKA előadásban 23:30-nál megint elmondja, hogy a tudatalatti arányaiban sokkal nagyobb mértékű, sokkal nagyobb erő, hatalom, tudás rejlik benne. Erre nem tér ki, de nem véletlen, hogy inkább a nőhöz tartozik, tehát amikor azt mondom, hogy női ösztön, ezzel megint csak azt bizonyítom, hogy a magyar felfogás szerint Isten = inkább nő (Boldogasszony Péterfai János adata szerint is a táltosoknál a legnagyobb és a Csudaszarvas is ünő, márpedig a szarvas a régi felfogásban isten).

Mindig, mindenütt azt hangoztatom és erről dogma és címkézés címnél is volt szó, hogy a mai fogalmak tisztázása a magyar nyelv alapján mennyire fontos. Ennél is fontosabb a jelképek és a magyar szavak vizsgálata, ugyanis az analógiás/képi gondolkodásra építő őseink a mélyen a tudatalattinkba átmentett tudását kell felszínre hozni ahhoz, hogy a magyarság és a világ megmeneküljön. Ez a kulcs. Ezt lefordítva lehetne betenni a Quora főcikkem aljára is.

Dr. Gyárfás Ágnes az Ősi Gyökér 2010/1-2. sz. közölt Magyar őskutatás a szimbolikák jegyében című cikkének bevezetőjében szereplő képet lásd csatolva. Tetszik amit, a lélek mélyén lappangó homályos képekről ír és azokról a jelképekről (szarvas, madár [Turul] és tulipán), melyek a mélytudat képeit előcsalogató ún. közképek.

Csoportlélek

Ha már az ösztönről épp fentebb volt szó, folytassuk azzal, amiről a 'Mi' volt a régi 'én'? Hangya/termesz vagyis inkább méh-tudatú volt a régi emberiség? cím/alcímnél és animal címnél szereplő Gyárfás Ágnes A király virágoskertje című az Ősi Gyökér 2015/1-2. sz. megjelent meseelemzésében a mitikus erejű állatsegítők (a kisegér, a kutya, a farkas és a róka) kapcsán (annak kapcsán, hogy lelkük erejét – sípot – ajánlották fel a király védelmére) szó volt, miszerint az állatok lelke – ahogy hányszor megmagyarázták nekünk – csoportos: csak csoportos lélek működik bennük és csak ösztöneik vannak. (Lehet, hiszen a síppal még a lelküket is nekünk adták. Ha belefújunk, a lelküket érintjük leheletünkkel. Eggyé válunk, mert a természet egy egységes egész.)

Tibold Makk Szabina A lélek fénye és árnyéka...

...című az Ősi Gyökér 2018/1-2. sz. megjelent cikkében a közös lélek fogalmat használja alfejezetcímként majd ezt írja:

A léleknek és világának is megvan ugyan az a struktúrája, mint az egyénnek és nemzetének. Mindannyiunknak megvan az adottságunk látásra. Nézünk, de nem biztos, hogy látunk, legalább is nem lélekszinten. A táltosi látásmód ősi hagyománya a mélytudatunkban él. A Magyar Nép táltos nép, mágus nemzet, szív központú lény, aki magyar, az kell, hogy lásson táltosi szemmel is. Bár a sorsvállalásunk nem egyforma, de ami a Nemzetet összetartja, az ugyanabból az őserőből született Lélek, ami az előttünk haladó nemzetségeinket összetartotta és a csillagútról hozott kultúránkat megalapozta e földön. Mi ez a táltosi őserő, Szittya (szítja) vér, miért lényeges ma is számunkra, hogy egyáltalán szóba hozzuk azt, ami több ezer év alatt, már állítólag lepergett a sors kerekén? A legfontosabb erő, amit népünk képes előhozni magából: a lélekerő, mely fényerő, s ha szítjuk, egyre fényesebb lesz. Mivel szítjuk a lélek tüzét? A szellemünkkel. Ez ilyen egyszerű. Ahogyan színesítjük, gazdagítjuk az Ősökkel való kapcsolatunkat, tesszük azt szeretettel, ismerettel, megértéssel, önsajnálat nélkül, úgy erősödik a lelkünk fénye, mely fény magához vonzza a Nagy Nemzetség tagjainak fényét, beleértve személyes Őseink fényét is. Aki nem tagja a Nemzetnek, nem is fogja erősíteni egységének fényét, mert nem érezheti egy magyar ember értékrendjét, melyet sok-sok generáción át nemzetével, törzsével, családjával magában hordozott. Ne várjuk el azoktól, akik, ha bár magyarul is beszélnek, azonosuljanak a nemzeti egységgel, mert ők nem érezhetik a mi őseink szellemét lelkükben, rostjaikban.

Tejút, a Lelkek Útja – Lélekjárás a Tejúton

Tejút címnél szerepelt több adat erre nézve (nem kívánom ide másolni), például egyiptomi és kelta mitológiából is merít Jankovics Marcell.

Jankovics Marcell írja:

Macrobius, V. századi grammatikus vallástörténeti munkájában megemlékezik arról a hiedelemről, hogy a lelkek a Tejúton jönnek-mennek evilág és túlvilág között. A Nyilas csillagképben (Bak havában) lévő nyári napfordulói kapun közlekednek. Ez a képzet világszerte ismert volt, s rávilágít arra, miért lett a görög mitológiában Hermész, az Ikrekben "otthonos" planétaisten [mint Merkúr] a lelkek vezetője, hiszen ezek szerint az "átutazó" lélek Hermész "átjáró házát" el sem kerülheti.

• Macrobius írását Kákosy László Egyiptomi és antik csillaghit című könyvének 171. oldalán adja közre.

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvének 63. oldalán szól erről (Bak-Rák tengely és tavaszpont címnél is szerepelt):

Kákosy Lászlótól idéznék a fentiek megvilágításául:
"Macrobius túlvilág-topográfiája szerint a Rákban és a Bakban vannak az égi kapuk. Úgy hiszik, hogy a lelke ezeken a kapukon át jönnek az égből a földre és térnek vissza a földről az égbe. (...) A Tejúttól lefelé kezdődik Pythagoras (vagyis sokkal inkább az újpythagoreusok) szerint Dis alvilági birodalma. (...) Miután az első súly már ránehezedik a lélekre, tovább süllyed lefelé a bolygók szféráin keresztül. Ezekben fénytesteket vesz magára, és itt társulnak hozzá azok a tulajdonságok, melyekkel a földön rendelkezni fog: a Szaturnusz zónájában az intelligencia, a következtetési képesség, a Jupiterében a tetterő, a Marsnál a szenvedélyesség heve, a Napnál az érzékelés és képzelőerő; a szerelmi vágyat a Vénusznál, az értelmezési képességet a Merkúrnál, a nemi erőt a Holdnál kapja. (...) Amikor visszaszáll a lélek az égbe, újra leveti mindazt, amit leérkezése során szerzett."
Ez a visszaút az, amit Kardos Tibor az ős-Árgirus vándorlásával azonosít (s aminek végső célja, hogy egyesüljön a tündérrel, eredetileg a Nagy Istennővel, s véle újra nemzhesse önmagát; ezért kap a nemi erőt kölcsönző "ezüst" Hold, s egyáltalán a szerelem a históriában főszerepet).
Microbius magyarázatául: a Rák és Bak jegyében, azaz az Ikrek és a Nyilas csillagképben lévő "kapuk" a Tejút és a nappálya, valamint a Tejút és az égi egyenlítő szomszédos kereszteződéseit jelentik. Ez az értelmezés nagyjából időszámításunk kezdetétől érvényes, amikor a Nap precessziója folytán a nyári és a téli napforduló égi helye: a Rák és a Bak csillagképből az Ikrek és a Nyilas csillagképbe tolódott, melyeken a Tejút is áthalad. Ennek a hármas együttállásnak a következtében a "kapuk" mitológiai jelentősége hirtelen megnőtt.
(A szokás hatalmának tulajdonítható, hogy a kapuk új helyükre magukkal hozták régi nevüket, alig módosult formában – Rák jegy, Bak jegy –, l. a földrajztudományban: Ráktérítő, Baktérítő.)
A magyarázatból következik, hogy e felfogás szerint időszámításunk kezdetétől a lelkek és persze a felsőbbrendű hatalmak a Tejútról lépnek a bolygószférák lépcsőfokaira, s onnét a Földre, hogy testet öltsenek; visszaútjukon pedig a Tejútra lépve s azon végighaladva jutnak el a túlvilágra.
Ha Kardos Tibor lélekutazás-elmélete helytálló – márpedig az, s ezt az alábbiak (is) igazolni fogják –, akkor Árgirusunk másokkal együtt, így például, hogy csak a magunk körén belül maradjunk: a csodaszarvast űző vadásztestvérekkel, Csaba királyfival osztozva a Tejutat járja be Tündérország felé vezető útján.
A képzet, mely szerint a Tejút bizonyos feltételek: időhatárok közt a lelkek útja, az egész világon ismert, elterjedt hiedelem volt; az utóbbi kétezer évben a legkülönfélébb vallásos és költő műfajok témájául szolgált (egyik régi magyar neve is ez: Lelkek útja), mégpedig annál a mai ésszel nehezen felfogható oknál fogva, hogy felvilágosulatlan eleink az adott csillagászati helyzetet létmeghatározó körülménynek tekintették, így az beépült a kor tudati alapjaiba.
Így keletkezett az a kép, hogy a Nap (a régiek hite szerint isten, ős, kultúrhérósz, lélekközvetítő stb.) és planétatársai "lélekben" (amikor nem látjuk őket) a Tejúton járnak. Ennek nyomán készült például Mithras-Sol híveinek "égbe vezető" lajtorjája, melynek hosszanti szárai a Tejút ágait jelképezték, 7 foka pedig a bolygószférákat. (Természetesen nemcsak a Nap, hanem az összes bolygó is keresztezi a Tejutat látszólagos keringése során.)
Az igazsághoz tartozik, hogy e képzet nem előzmény nélkül való: talán egy néhány évezreddel korábbi, hasonlóan jeles "csillagállás" idején keletkezett, amikor a mondott tejútkereszteződések a tavaszi és őszi napéjegyenlőségi "kapukkal" estek egybe. Gondoljunk csak a Mithras létrájánál jóval ősibb 7 lépcsős mezopotámiai zikkurátokra, az egyiptomi Dzsószer fáraó hasonlóan régi lépcsős piramisára, s az egykorú piramisszövegekre, melyek a Nut létra- és tejútistennőn felkapaszkodó lélek nevében szólnak, Jákób lajtorjájára, amelyen angyalok járnak le s fel, vagy Salamon hat-, a trónussal együtt hétlépcsős trónusára (Kir 10,19), amit majd 1800 évvel később Nagy Károly a maga trónusához mintául vesz. De ha már példáknál tartunk, mondjunk térben távoli párhuzamokat is, amilyenek a közép-amerikai templompiramisok, melyeken a kiszemelt áldozat lélekben már az égi lépcsőket járva lépkedett fel, vagy a szibériai sámánok létrái, amelyeket még a filmkamera is megörökíthetett.

John Major Jenkins Galactic Alignment...

...című könyvének 8. fejezetében szól a Mithraizmusról. (John Major Jenkins ugye mindenütt napfordulós tengelyeket keres és itt meg is találta az előző világkorszakban a Tejúton fekvő Bak-Rák tengely személyében.)
Ami a lélekjárást illeti itt is az előző világhónapbani Rák-Bak jön elő:

Scholars have been able to reconstruct a great deal about Mithraism by examining the symbolism in many surviving Mithraeum (Mithraic sanctuaries), often well preserved in underground chambers or natural caves. Although there is scant historical information on the doctrinal beliefs of Mithraism, a central tenet of Mithraism is described in the writings of Porphyry. In his De antro nympharum (The Cave of the Nymphs), Porphyry tells us that the Mithraic cave symbolizes the cosmos. For the doctrine of two doorways in the cosmic cave through which the soul ascends and descends, he draws explicitly from the neo-Pythagorean philosophers Numenius and Cronius. The soul is believed to descend into manifestation (genesis) through the gateway in Cancer and ascend to the transcendent realm (apogenesis) through the gateway in Capricorn.
The doctrine of the celestial gateways is essential to understanding Mithraism. Notice, however, that Porphyry places the gates, like all Greek writers after him, in Cancer and Capricorn, as that was the position of the solstice axis in his day.
—
A tudósok sokat tudtak rekonstruálni a mithraizmusról a számos fennmaradt mithraeum (mithrai szentély) szimbolikájának vizsgálatával, amelyek gyakran földalatti kamrákban vagy természetes barlangokban maradtak fenn. Bár a mithraizmus doktrinális hiedelmeiről kevés történeti információ áll rendelkezésre, a mithraizmus egyik központi tantételét Porfirusz írásaiban írják le. A De antro nympharum (A nimfák barlangja) című művében Porfirusz elmondja, hogy a mithrai barlang a kozmoszt szimbolizálja. A kozmikus barlangban lévő két ajtóról szóló tant, amelyeken keresztül a lélek fel- és leszáll, kifejezetten a neopitagoreus filozófusok, Numenius és Cronius tanításából merít. A lélek a Rákban lévő kapun keresztül ereszkedik le a megnyilvánulásba (genezis), és a Bakban lévő kapun keresztül emelkedik fel a transzcendens birodalomba (apogenezis).
Az égi kapukról szóló tanítás alapvető fontosságú a mithraizmus megértéséhez. Figyeljük meg azonban, hogy Porfirisz a kapukat, mint minden utána következő görög író, a Rákba és a Bakba helyezi, mivel az ő idejében ez volt a napforduló tengelyének helyzete.

Magyar Adorján írja:

Priscus rhetor, a hunoknál járt bizánci követ, is megírta, hogy a hosszabb távollét után hazatéró Atilla királyt is elébe jövő és hún dalokat zengő kisleányok fogadták. Azt is tudjuk, hogy e leányok mindig már a városon illetve a város kapuján kívül mentek az érkező személyiség elébe. Csak e szokás eredeti, ősi értelmét nem tudja manapság már senki, valamint azt sem hogy e szokás a mi ősnépeinktől származott, még kevésbé azt, hogy a székely kapuk fölötti galambház is e szokással volt összefüggésbe hozva. Senki sem tudja már elég régóta, hogy az érkező kedves személyiség elébe jövő, fehérbe öltözött leányok őseinknél az érkező elébe szálló fehér galambok, illetve az érkező elébe szálló szerető lélek, jelképei voltak.

Lélek – lélekmadár

Varga Zsigmond írja:

A madár figuráknak itt más szerepe nem lehet, mint segíteni a sámánnak, hogy a gonosz démont a betegből kiűzze. A szumir hit is az volt a betegségről, hogy a beteg lelke valamiképpen gonosz démonok hatalmába kerül, s ezek igyekeznek őt az alvilágba magukkal vinni. Például Enkidu, Gilgames barátja és kísérő társa, megálmodja korai halálát és látja, amint lelkét halálmadár alakjában viszik le az alvilágba a gonosz szellemek. A varázsszövegek nem szólanak arról, hogy a sámánok kísérnék alá a hazajáró lelket az alvilágba, de tekintettel arra, hogy viszont mivel sámáni feladat volt gondoskodni, hogy alvilági szellemek ne zavarhassák meg az élők nyugalmát, jogunk van következtetni, hogy a primitívség kezdő fokozatán a szumiroknál is ez volt a helyzet. Ennek már csak utolsó hullámverése, amikor felvilági istenek, vagy hősök szállnak alá az alvilágba.

Madár címnél már volt szó a témáról illetve madárlélek kapcsán ember címnél is. A mellékelt képen is erről van szó (Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvéből való lehet). Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz című tanulmányában írja:

De vajon lehetséges-e, hogy ez a tyúkforma madár fajd] ilyen jelentőséget vívjon ki nyelvi eleink kultúrájában? Találunk-e erre utaló nyomokat az obi-ugor hagyományban? Igen. Hogy pontosak legyünk az obi-ugorok lélekhitében. Említettük már, hogy a manysik és hantik úgy vélik, minden embernek több lelke van, s hogy ezek közül legfontosabb a lélegzet-lélek és az árnyék-lélek. Utóbbi ki tud lépni a testéből, például akkor, amikor álmodunk. Beszéltünk arról is, hogy a sámánok is e lélektípust használják, amikor más világok között közlekednek. Ha valakinek ezt a lelkét ellopják, súlyos betegségbe esik, és ha nem sikerül visszaszereznie valamely sámánnak, a beteg akár még meg is halhat. Nos, az "álomlélek" (ulum isz - nevében a már említett íz szó szerepel) álommadár, azaz siketfajd alakjában járja útját, ezért alakját bölcsőkön ábrázolják.
A hanti mitológiában létezik egy Vont-Lung nevű erdei szellem is, aki a vadak pártjára áll az emberrel szemben, a menekülő vad alakját ölti fel és félrevezeti a vadászt. Ez a szellem is siketfajd alakjában mutatja meg a hazafelé vezető utat az embernek. Mivel az árnyéklélek sokszor állat alakját ölti (lásd fent: sámánutazás; valamint latin: anima [lélek] – animal [állat]), Vont-Lung és az ulum isz könnyen közös nevezőre hozható.
Eszerint a fajd-ban az árnyéklélek megtestesülését kell keresnünk. S pontosan ez az a lélektípus, amely által a faj, a nemzetség egyedei is, önmagukból kilépve eggyé válhatnak.
Ez csak akkor lehetséges, ha közös a lelkük.

Madár és magyar címnél is szerepelt:
A magyar népnév értelmezése a madáron keresztül kétirányú. A vizimadár (női) és a ragadozó (hím) madáron keresztül a nőiségen (régebbi, őseredeti, primordiális nemzés, mocsármitológia) és a hímségen keresztül is kötődése van, de a magyar népnév gy hangjával és a napvallások előtti létrejöttével (ahogy isten istennőként való kezelésével) is az előbbi az eredetibb.
A magyar a legalkalmasabb nép arra nézve, hogy észre vegye, van lelke (dacára annak, hogy az ember háromrétegű felépítését kettőre hozták vissza). Ugyan a magyar névnek nincs lélekre vonatkozó értelme, alakváltozatának, madárnak van.

A magyar lélek

Logikusan következik, hogy a fentebb említett madárlélek után a magyar lélekről is szóljunk néhány szót. A madárlélek kapcsán ember címnél volt szó.
Pentaton címnél pedig a Kodály Zoltán kijelentése nyomán született vizsgálatok alapján arról, hogy a magyar lélek befogadó, elfogadó és a teljes egész részeként szemléli saját magát.
Szalay Zoltán Magyar lélek a népzene és a nyelv tükrében című az Ősi Gyökér 2013/1-2. sz. megjelent cikkének ezt követő soraiban a magyar lélek rejtelmeibe a (zenei után/mellett) nyelvi úton történő megközelítéssel ad betekintést, melyről lásd fél (és feleség).
Tőle való még:

Egy budapesti barátom írta volt nekem: "Mikola Istvánnak mondta egy magánkihallgatáson II. János Pál. "Csak ti magyarok tudjátok megvédeni a kereszténységet Európában."" ... A pápa bizonyosan tisztában volt azzal, hogy mit is jelent a magyar lélek. Valószínűleg azért mondta ezeket, mert Európa közepén főleg a magyar nép az, amely még valamennyire megtartotta ezt a mentalitást.

Lélekutazás – a sámán csillagutazása a világfán

Grandpierre Atilla Karácsony eredete és jelentősége...

...című letöltésre elérhetővé tett dolgozatában szól a lélekutazásról (a fentieket is újra elmondja a szabadlélekről):

A Magyar Néprajzi Lexikon "lélek" szócikke alatt (1987, 3.. kötet, 438-440) Pócs Éva a következőket írja:
A közelmúltban még fellelhető és egymástól több-kevesebb világossággal még megkülönböztethető lélekképzetek a következők: 1. lélegzetlélek (lehelet). Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik – halálakor az utolsó lehelettel "kileheli lelkét," "kiadja lelkét." Ez a lélegzetlélek a testtel szoros kapcsolatban van, akinek testéből eltávozik, az meghal. 2. A szabadlélek (árnyéklélek, képmáslélek): a testtől átmenetileg függetlenedhet; a hit szerint alvás idején eltávozik a testből, majd ébredéskor visszatér. Fogalma szórványos történeti adatokból (boszorkányperek) és hiedelemtörténetekből ismert. A szabadléleknek szerepe van a sámánhitű népek körében. E kétféle lélekelképzelést magában foglaló, dualisztikus felfogás igen régi, és a mai Európában már csak igen csökevényes formában lelhető fel; illetve dominál a lélek lélegzetlélekként való felfogása (Pócs, 1987 , 438).
A szabadlélek az egyéntől bizonyos mértékben szabad, - testétől független – és ezért távozásával a test élete nem szűnik meg. Tartózkodási helyét, az emberi testet elhagyhatja átmenetileg vagy alkalmilag annak életében is. Az így elhagyott testet még jellemzik az élet funkciói, csak éppen a test többnyire nyugalmi pozícióban, alvásban van, de ugyanakkor él, lélegzik. Főleg az illető álmában, tehát tétlen, cselekvőképtelen voltában hagyja el a testet. A szabadlélek az álom időszakán kívül – némely kiválasztott ember esetében – is elhagyhatja a testet. A sámántól éber állapotában, a révülés alkalmával is távol maradhat a lélek, ekkor beszélünk révületlélekről. A szabadlélek a testtől többnyire független – távozása nem okozza a test azonnali halálát, így egy magasabb rendű lélekféleséget feltételez. Azonban a test halálát is okozhatja, ha túl sokáig marad távol az elhagyott testtől, illetve míg a testtől távol tartózkodik, az alvó, üres testet elfoglalhatja egy testnélküli szabadlélek vagy alvilági szellem, és ezzel a nevezett test halálát okozhatja – írja Szekeres Gyula A gyógyító táltos című könyvében, a 26. oldalon. Ez azt jelenti, hogy a szabadlélek az élet és halál közti vékony mezsgyén találja meg az átjárót az égi világba.

Az obi-ugorok leheletléleknek nevezik azt a lelket, mely az élő emberhez (állathoz) hozzátartozik, s mely a halál pillanatában hagyja el a testet és kezd önálló, új, a testtől független létet. A másik lelket, az árnyéklelket az ember szellemi képességei és szellemi ereje megszemélyesítésének lehet tekinteni, ez képes önállóan élni. A jövőbelátók lelke akkor is elindulhat "tudakoló utakra" , amikor tulajdonosuk teljes öntudatnál van. Ez a "másik én" képes végtelen messzire gyorsan eljutni, sok olyan cselekedetet véghezvinni, amelyben az anyagi test nem vesz részt. Az obi-ugoroknál az árnyéklélek mindenütt ismert fogalom, s mint ilyen, feltehetően az ősi örökségbe tartozik, jóllehet nincs egységes neve. A legelterjedtebb a voguloknál és a nyugati osztjákoknál az isz szó, a finn itse 'saját maga' megfelelője – írja Vértes Edit Szibériai nyelvrokonaink hitvilága című könyvében (Tankönyvkiadó, Budapest, 1990, 115. oldal).

Piers Vitebsky A sámán című könyvében egy sor fontos adatra bukkanunk. "A sámán tevékenysége a térelméleteken alapul. Bár a mindennapi világot is a szellemek töltik be, vannak egyéb, különálló valóságrégiók, ahová a sámánnak el kell utaznia. (...) A tér szó itt metaforaként értelmezhető, a különálló szellemi régiók másságát fejezi ki. [De ugye a csillagok terét is jelenti.] Ha a szellemeket a bennünket körülvevő dolgok lényegének tekintjük, akkor ez a régió földrajzilag nem valami távoli hely. Inkább ugyanabban a térben van, ahol mi magunk, azonban közülünk csak néhányan és csak néha érhetik el. Az odajutáshoz nagy erőfeszítés és ügyesség szükséges. A "tér" különállást, másságot sugall, s a sámán utazása bizonyíték arra, hogy van lehetőség összeköttetésre" (Piers Vitebsky: A sámán. A lélek utazásai. Révülés, eksztázis és gyógyítás Szibériától az Amazonasig. Magyar Könyvklub – Helikon Kiadó, 1996, 15). [TÉR és Tree címhez is betéve.]

"A sámánutazás alapvető technikája az irányított transzállapot. Az utazás, amelyre [a sámán] készül, a hétköznapi ember számára lehetetlen. Ők csak egyszer tehetik meg ezt az utat, amikor meghalnak, s a testükbe való visszatérés reménye nélkül. A földet és az alvilágot (illetve a világfa a felső világgal köt össze minket – GA) egy hatalmas fa kapcsolja össze (a Világfa! – GA), ezen kell leereszkednie a sámánnak. Az út félelmetes szakadékok mellett vezet le a "borongós Nap országába, a virradó fény országába." A szora sámánok állandóan és nyugodtan utazgatnak. Szibériában az utazásra sokkal ritkábban kerül sor, akkor viszont sokkal drámaibb, mivel a sámánok felrepülnek a csillagok közé, vagy összecsapódó sziklák között szökellnek az alvilág felé" (u. ott, 70-73. o.). Ismét egy, a népmesékből ismerős részlet. És ismét a lélekutazás egyik jellemzője, az élet és a halál közti vékony mezsgyén utazás jelképei tűnnek fel, az összecsapódó sziklák, amelyek a mitológiából Scylla és Charybdys sziklái néven ismerősek, és a magyar népmesékben is gyakoriak.

• Lásd még a Jankovics Marcell által preferált szümplegádok kifejezést.

"A hanti (osztják) sámán az égből lehajló ágon mászik felfelé, miközben kezével félresöpri a csillagokat. A sámánok gyakran hátasállaton teszik meg az utat, madárra pattanva vágnak neki az égi utazásnak...sokszor maguk lesznek járművé. A sámán utazási eszköze emberfeletti erejének és mozgási képességének jelképe, amellyel a gyarló test önmagában nem rendelkezik. Az alaszkai eszkimó sámán a Bering-szoroson repül át Szibériába, hogy megnézze, mi történt az elveszett emberrel. A nepáli sámán szelleme is ismert utat jár be a Katmandu-völgyből kiindulva fel a tibeti hómezőkig. Erdőkön, folyókon, hegyeken kel át, keresztutakat hagy el, s erről részletesen tudósítja hallgatóságát" (u. ott, 72. oldal).

A sámán nemcsak erdőkön, folyókon képes lélekutazásai során átkelni. Gyakran a Világmindenségen keresztül megtett utakról is beszámolnak (u. ott, 73. o.). "[A sámánok] a terepmunkát folytató [amerikai] antropológusoknak feltették a kérdést, vajon igaz-e, hogy az amerikaiak a Holdra léptek, és még hozzáfűzték: "Miért volt szükségük olyan nehéz ruhára, hisz a mi sámánjainknak nem kell semmi efféle!" Szibéria-szerte jól ismert történet, hogy amikor az amerikai asztronauta, John Glenn a Holdra érkezett, egy öreg, fehér hajú orosz gyógyító bölcs, Ivanov fogadta, és segített neki. Az öreg hosszú élete végéhez érve, a Földről került oda (u. ott, 73. o.).

"A szibériai jakutok (az ő nyelvükön: szakák – GA) egy olyan férfiról regélnek, aki a halála után is hallott mindent, ami körülötte történt. Amikor eltemették, dübörgést hallott a Föld középpontjából, s egy fekete bika bukkant elő, hogy magával vigye. Amikor elérkeztek az alvilágba, egy öregember azt mondta a bikának, hogy vigye vissza a tetemet a Földre, mert újjá fog születni. Miután visszatért a felszínre, egy holló csapott le a tetemre, s olyan vidékre repítette a világ tetején lévő résen át, ahol egyszerre ragyogott a Nap és a Hold, s az embereknek hollófejük volt. Ott egy irdatlanul magas vörösfenyő csúcsán lévő fészekben helyezte el, s egy fehér, szárnyas rénszarvas szoptatta, míg hatalmas sámánként újjá nem született" – írja Nicolas J. Saunders Állatszellemek. A közös világ. Áldozatok, szertartások, mítoszok, állati szellemek és szimbólumok című könyvében (Magyar Könyvklub – Helikon Kiadó, 1996, 51. oldal).

Mindezek alapján megállapítjuk, hogy a kettős lélek eszméjének kialakulása teljesen logikus eszme azoknál és csak azoknál a népeknél, amelyeknél a lélekutazás elterjedt gyakorlat volt, hiszen ha gyakran vettek részt lélekutazásokon, és nem haltak bele, akkor lélekutazásaik alatti életben maradásukhoz egy másik, alap-lélek létét is fel kellett tételezniük. Úgy tűnik, a lélekutazásokat gyakorló népek teljesen biztosak abban, hogy lélekutazásaik valódiak. Fel kell ismerjük, akkor is, ha nyugati kultúránk szemellenzőit és évezredes beidegződéseit tágítanunk is kell, hogy ha a lélekutazásokat évezredeken át valóban gyakorlati célokra is használták, földi célpontokhoz is repültek, és utazásaikról részletesen beszámoltak, akkor beszámolóik részletesen ellenőrizhetők is voltak. A megalapozott, tudományos ismeretnek egyik legfontosabb ismérve éppen az ellenőrizhetőség. Úgy gondolhatjuk, hogy a részletesen leellenőrizhető beszámolókkal járó utazás rendszeres gyakorlása és a többé-kevésbé ismert közvetlen és távolabbi földrajzi környezet összevetése meg kellett történjen, hiszen csakis ilyen módon lehetett egy ennyire valószínűtlen eseményt hitelesíteni. Más szóval: a lélekutazásokat bizonyára gyakran ellenőrizték az évszázadok-évezredek alatt, és bizonyára nem egyszer a valóságnak megfelelőnek találták. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a lélekutazások valóságosak lehetnek, képesek lehetnek a valóság egy rendkívüli megismerési módjára. Ezt a következtetést a fenti érvek és adatok alapján el kell fogadjuk, tekintve, hogy ez a gyakorlat évezredekre és sok millió (százmillió) emberre terjedt ki. Mielőtt elutasítanánk ennek a lehetőségnek a gondolatát is, ahogy az a nyugati civilizáció általános beállítódottságának megfelel, gondoljuk meg, hogy ha nyomós érvek merülnek fel, időnként újra kell gondolni alapvető kérdéseket is. Azt is tegyük hozzá: nem azt állítjuk, hogy a lélekutazásokat és beszámolóikat mindig és teljes mértékben valóságosként kell elfogadni. Ez, be kell lássuk, még a nyugati tudományos kísérletek esetében sincs így. Még a fizikai laboratóriumokban lezajló alaposan és körültekintően megvalósított kísérleteket is le kell ellenőrizni ahhoz, hogy valóságosnak fogadhassuk el őket. Csakis alapos és körültekintő ellenőrzés vezethet annak a véleménynek kialakítására, hogy a valóság megismerésének létezik egy rendkívüli, lélekutazásos módja. Ezért megfogalmazásunk rendkívül óvatos, és ebben az óvatos megfogalmazásban állításunk már akkor is igazolást nyer, ha akár csak egyetlen beszámoló hitelesnek bizonyul, mégpedig mint más, hagyományos valóságismerési módszerek eredményeitől független megismerési mód.

A lélekutazáshoz rendkívüli tudatállapotra van szükség. Nem árt tudni, hogy korunkban már a rendszeres nyugati tudomány is kezd eljutni a valóság rendkívüli megismerési módjának felfedezéséhez.

Antal Zsuzsanna az Ősi Gyökér 2011/1. sz. megjelent cikkében...

...így summázza, illetve teszi hozzá megjegyzéseit:

A Tejút régi neve: Lelkek Útja. A Csaba-monda szerint is a lelkek otthona a csillagösvény. A hős kiszáradó testét elhagyja az utazás (révülés) erejéig, majd visszatér a testbe (lásd: Platón írásait. A görögök a lelket a szkítákkal való találkozásig felesleges, járulékos elemnek gondolták (ld. Meuli, E.R. Dodds szerzők műveit.)). A lélekutazás legismertebb módszerei: - álom, életveszély, szerelem, tánc, zene – a zene is "kozmikus járműként" üzemel, egy másik világba repíti az embert (szerintem ez a katarzis érzésével lehet összefüggésben). Földöntúli hatalmakkal kerülünk kapcsolatba.

Lásd még a lélek útjának stációiról sphere, létra, fok, valamint hermetikus adatot magyar számok.

Lábjegyzetek