Kő

A Kő (lásd KU) az aztékoknál Isten is (lásd teotl), ami a bálványok isteni tartalmára is rávilágít. A bálványokat sokáig kövekből faragták. Mózes is kőtáblákat hoz. Így az angol stone (Kő) szó Isten értelme jobban érthető. Sok kő jelentésű szavunk fogalmában jelen van az isteni fogalom.

Péterfai János írja:

Földanya Isten, akinek Csontjai a Stone-ok^[1]. Csont és Stone azonos szerkezetű szó. Továbbá az Isztán is Kő, mint a Csont is Kő a testben, a halál után a csontok megkövesülnek. A magyar nyelv ötven szónál jóval többet használ a föld különböző neveire. Mivel a Földanya őseink szemében élő és női személyiség volt, testének a felépítésében a Kövek alkották a Csontokat, a Stone tehát a Földanya Csontja, Isteni megnyilvánulása. A hegyek a Földanya csontjai, a talaj, mező és egyéb változatok már nem a Földanya csontozatára mutató nevek. Kő szavunk nem általában Isten, hanem kifejezetten a Földanya isteni neve, több változatban is megismerhető. A Csont a Szont, vagyis Szent, a Szton a Szont rontása.

• A kő és a csont fogalmainak összefüggésére mutat rá, hogy a szlávban is koszt = csont, mint Csontváry Kosztka Tivadar nevében is.

Magyar Adorján Ősműveltség...

...című könyvében írja (köveszt címnél álló bevezetés után folytatjuk itt; a második része etimon és más címnél is szerepelt):

A kő: kemény, amiért is az általa okozott ütés ko, ku-szerű hangot ad. Világos tehát, hogy kopog, koccan, koppan szavaink hangutánzó szavak, és ko = kő szavunkkal közös eredetűek. Eszerint azonban a latin-olasz percussio, percuotere és cozzare (perkusszio, perkuótere, koccáre) = ütés, ütni és koccanni szavak, továbbá a szláv kucati = kopogní szavak is a ko és ku ős-szavunkra vezetendők vissza.
Mivel az ősember, aki a rezet, vasat még nem ismerte, a követ a keménység fogalmával természetszerűen azonosította, éspedig jogosan, mert hiszen a gyémánt is kő, és ezt ma is a legkeményebb anyagnak ismerjük. Kétségtelen tehát, hogy a magyar kemény szó is a kő szavunkból keletkezett. De ez fejti meg a szláv kamen = kő szót is, amely azonban már kéttagú szó lévén, csakis az egytagú kő szó származéka lehet, illetve tehát a kő legfőbb sajátságát megjelölő kemény szavunkból alakult.
Az igazi ősszavak ugyanis mindig egytagúak, mivel egyszerű hangadásokból keletkeztek, és természetesen mindig olyan dolgokat neveznek meg, amelyeket már az ősember is ismert, vagyis olyanokat, amelyek a természetben fordulnak elő, mint például kő, főld, víz, fa, fú stb., stb. Mihelyt tehát valamely szó többtagú, akkor az csakis valamely egytagú ős-szó származéka lehet. Eszerint kétségtelen, hogy nemcsak a szláv kamen, hanem a finn kive = kő szó is a mi kő szavunk származéka. Ugyanígy a magyar kova szó is, amely azon jellegzetesen kemény kőnemet nevezi meg, amelyből az ősember, és mindenesetre a kunok ősei is szerszámaikat és fegyvereiket készítették volt. Ezt igazolja azon tény is, hogy a finn nyelvben kova [kovan] = kemény, amely szó a mi kova szavunkkal teljesen azonos. Hogy azonban őseink kő, ko vagy ka szavunk továbbképzéseiben nem csak v hangot ejtettek (kova, kavics, köves, kövecs), hanem h hangot is, bizonyítja például az is, hogy Békés megye magyarsága kova szavunkat ma is koha-nak ejti (Lássad: Herman Ottó: "A magyar pásztorok szókincse". Budapest, 1914. 215 oldal.)

Hasonló utóbbiakhoz a japán kabe = fal, mely akár kőből épült is lehet.
Melyhez hasonló már egyúttal kép szavunk is, ahol szintén szó esett kőről. Lásd még alant.

Kőemlékek és bálványok

Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása...

...című könyvében sokat szól bálvány és faragott képek témában. Egy passzusa betil-kövek kapcsán Kaba címnél szerepelt. Ami ide tehető:

Hogy a hunnusok kőoszlopokat emeltek megholt vezérjeik emlékére, azt Thuróczi is irja. (Lásd 101. old.)

• De a keresztény egyház sem tiltja ma sem – lásd temetők sírjait.

Lásd még témát kunbaba. Cromlech Tomory Zsuzsa szerint "köremlék".

Lásd stone. Lásd még továbbá eskü.
Lásd még kovács és köveszt.

Lábjegyzetek