Kárpát-medence

A Kárpok az Észak-keleti Kárpátok mellett laktak, a Kárpátok nevét is ők adták. Kári népünkhöz tartoztak.
Graham Hancock "Fingerprint of the Gods"-ában említi Charles Hapgood Antarktisz-elméletét. Az elmélet szerint (azaz annak általam továbbgondolt változatában) 30°-kal a korábban sarkköri Kárpát-medence lejjebb csúszhatott, a mostani helyére.
Földkéreg vastagsága a Kárpát-medencében cím/alcímnél volt szó a többek által említett témáról.

Péterfai János írja:

A Kárpát-medence északi részén emelkedik a Mátra hegysége. A Mátra hegység valójában egy hármas rendszer legdélibb tagja, a rendszerről manapság nem akar hallani a tudományos világ. A Tátra – Fátra – Mátra rendszerről van szó, amely nevek, milliárd íziglen, magyar nevek. A Tát-Ra a legfelső hegyek neve, a Fát-Ra a fás hegyek neve, amelyek alacsonyabbak a Tátránál, a Mát-Ra a Földanyához közel eső hegyek neve, amelyek a legalacsonyabbak.

A Ra és Ar itt hegyeket jelentenek. De a Mát-Ra az Igazság-Hegye is, mert a Mát nem csupán Mátka, a Földanya-Háza, a jegyesünk, aki feleséggé lesz, hanem a Maát az Igazság is. Ma-Át a Földön-Át, az igazság tehát az egész Földre érvényes hatállyal bír.

Legfőbb központunk a Kárpát-medence. Legalább 2 millió éve ezen a térségen olyan ősök járnak, akiknek kései utódai a mai magyarok. Mindig magyar terület volt, olyan emberek laktak ebben a medencében, akik a magyar nyelv ősi változatait beszélték. Harmincezer éve magyar írásjeleket rónak őseink a kövekre, több helyen. A déli területen óriási piramisok épülnek, amelyek Kr.e. 30.000 és Kr.e. 12.000 között jöttek létre, Boszniában. Rengeteg a bizonyíték egy ősi magaskultúrára, amely biztosan 100.000 évesnél régebbi. Kőeszközökkel dolgoznak, de közben rohamos a biológiai fejlődés és az eszközkészlet fejlődése.
A Kárpát-medence nincs feltárva régészetileg. Megdöbbentő számban kerülnek elő a 9.500 éves városok, némelyik régebbi, némelyik fiatalabb. Az Atlanti-óceán partjától messze keletig, a Kaukázusig, az Altájig, Koreáig ez a kultúra és nép létezik csak ebben a régi időben. Erdélyben magyar magaskultúra jön létre, magyar írással és értelemszerűen, magyar nyelvvel. A kultúra kiterjedése igen nagy, a medence déli felét öleli fel. Csupán Kr.e. 5.500 körülre teszik megjelenését, de nem kapcsolják egybe Európa összes többi kultúrájával, amelyek mind magyarok ebben az időben. Így működik a történészet.

Kur ország a Kura-folyótól délre fekvő magyar, vagyis szavárd ország. Erről a földről beszél Arany János is. Egyes könyvekben Éden a neve, ami szintén színmagyar országnév.

Varga Zsigmond írja még Kur-ról:

A kur nem jelent idegen országot, hanem a szumir [északra, Szkítaföldön fekvő] őshazát, szemben a babiloni mélyfekvésű síkfölddel, legfeljebb az Enlil appozíciójául szolgáló lugal kurkurra jelenti még a mellette fekvő elámi felföldet.

Péterfai János véleménye szerint ez az őshaza a Kárpát-haza:

A szumir őshaza egy hegyektől övezett, körbe vett ország, ami a Kárpát-medence. Tehát a szumirok ősei a Kárpát-medence magyarjaitól vándoroltak Mezopotámiába, és nem a szumirok jöttek Magyarországra, magyarnak lenni. A mítosznak legtöbbször hinni kell, mert egyetlen nép, egyetlen ember sem tagadta meg őseit soha, inkább elpusztult. A mítoszok arról szólnak, hogy délről egy másik nép érkezik Mezopotámiába. Ők az igazi giga címnél taglalt] Fekete Fejűek. Valamiképpen rokonok, a magyarnak vélhető őslakosság nem vív honvédő háborút a betolakodókkal szemben. Ám az idegenek nyelve rátelepszik a magyar nyelvre, ami megváltozik, de nem annyira, hogy bármely becsületes kutató nem ismerné fel azonnal a szumir nyelv magyar nyelvből való eredetét. A jövevények vagy afrikai kusiták, vagy ázsiai dravida-rokonok, vagy mind a két területről érkeztek behatolók. Ettől az időtől kezdve a szumir kultúra nem tekinthető magyar kultúrának, de az alapjai magyarok maradtak. Ezért a későbbi időkben is számtalan magyar nyelvű bizonyítékkal találkozhatunk, ha szumir történelemben kutakodunk. A szumir nyelv nagyjából a Kr.e-i 3. században halt ki, bár élhetett tovább is, mert rendkívül hasonlított a mai magyar nyelvhez. Szumir, vagy Sineár népe a zsidók és oroszok őse. Ezért nagy a felelőségünk a nyelvészet harcaiban az igazság követésében. Nem elhagyni a magyar nyelvet, de mindig követni az igazságot, bármely rovás olvasatban.

A Termékeny Félhold egy kitaláció, amit azért hoztak létre, hogy a földművelés felfedezését erre a területre tehessék. A földművelést a Kárpát-medencében találták ki őseink, mintegy 25.000 évvel ezelőtt, vagy még régebben, 35.000 éve. De kínai adatok 50.000 évről szólnak, amikor már magokat találtak a kutatók egyes barlangokban. A földművelés eljárása sokkal régebbi, amint azt sok kutató gondolja. Ezzel őseink is tisztában voltak, aminek a nyelvekben is kellett nyomának maradni.

• Péterfai János itt nem hivatkozik Varga Zsigmond adatára, talán azért sem, mert vonakodott volna a KUR és a Kárpát előtagjában szereplő KÁR szavak összevetésétől. Ezt mi már Kárpát címnél megtettük.

Berényi László Géza Holisztikus világszemlélet 7000 éve a Kárpát-medencében (a KöR-iS-TeN fraktál)...

...című Ősi Gyökér 2007/1. sz. megjelent cikkében kissé önkényesen gondolja, hogy a Köristen elvnek megfelelően a kör a Kárpát névben keresendő (míg Is a Tisza névben és Ten a Duna névben). De amit utána ír, annak nagyon is van szakralitását tekintve értelme:

A Kárpát-medence az elképzelt világgömb alsó fele, míg a Szent Korona a felső felének feleltethető meg. Mint látható a kettő összeillik, mi több – ha közös tengelyre fűzzük és eltekintünk a léptékváltástól – kiderül, hogy a kettő egymástól el nem választhatóan EGY!

Kárpát-medence, a földi paradicsom

Fentebb már volt szó Édenről. Itt most a földi Paradicsomról lesz szó.

Péterfai János vezeti elő:

A Kárpát-medence a Paradicsom. Természetesen lehet bizonyítani. A Kárpát-medence az emberiség igazi őshazája, legyen fehér, sárga, fekete vagy vörös bőrű az az emberi csoport. Mind innen ered.

Hol volt a Paradicsom földrajzilag? Egyetlen lehetőséget lehet látni, a Mátrát. Egyedül itt van csak Par-Ád, az Atya-Háza, sehol másutt. Az Ősi Atyák Háza eszerint a Mátra, esetleg a Kárpát-medence. Sehol máshol nem találunk nyomokat a Paradicsom – Par-Ád-Iseum földrajzi terület létezésére. Nagyon nehéz felvenni a hátunkra olyan súlyos terheket, amelyek azt igazolják, hogy a magyar nyelvből erednek az emberiség legszentebb szavainak jelentős része.

Parád és Parádsasvár a Mátrában lévő települések. Parád neve a Paradicsom névnek első részével azonos. Régóta gondolkodtam a Paradicsom és a Parád nevek egy tőről való származásán, csak a régészeti bizonyítékok hiányoztak a végeredmény kimondásához. Újabban azonban igen sok régészeti tényt ismertem meg, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, a Kárpát-medencében már nagyon régen laknak emberek. Nem Alemberek, Előemberek, Félemberek, Majomemberek, Felegyenesedett emberek, hanem valódi, igazi emberek, akik magyarul beszéltek.

• Megemlítendő azonban, hogy Parád nevű falu Erdélyben is van.

Az alábbi A mindenséggel mérd magad 16/1. című Szántai Lajos előadásban 58:10-nél idézi Freisingi Ottó freisingi püspököt, a német-római császár testvérét (tehát megint csak magyargyűlölő) (1147): "Ez a tartomány ugyanis, amit a régiek Pannóniának neveztek, tudvalevőleg bensejében nagy kiterjedésű síkság van, amelyet jeles folyók és vizek öntöznek. Erdőben fölötte gazdag, telve mindenféle vadakkal, s szépségében éppoly bájos, mint amilyen dús a föld termékenysége. Hogy mintegy az isten paradicsomának, avagy a pompás Egyiptomnak látszik lenni."

Ezen oldalon írottakat is lásd. Itt is szerepel Johannes Cuspinianus (1473-1529) Habsburg szolgálatban álló humanista diplomata Magyarország gazdagságáról szóló tudósítása, amely a velencei követ Vincenzo Guidoto-jéhoz hasonló; lásd azt a szöveget magyar népről, országról idegenek címnél.

Kárpát-medence a Talmudban

Még a Talmud is ismerte azt az országot, mely hegyekkel körülvett (igaz, ez egy középkori kommentár, de a Talmud sem biztos, hogy olyan nagyon régi):

"Van ország, melyet mérföldeken keresztül hegyek és erdők öveznek, úgy hogy nem lehet belőle kijutni, csak kapukon át. Ilyen például Magyarország." (Babilónai Talmud, Jomá 11a., Rasi-kommentár)
Ezt a Rasi-passzust a Magyar Történelmi Tár 3. sor. 3. kötet 1880, 102. oldalán is hozzák:
"Vannak tartományok, melyek sok mértföldnyire hegyekkel és erdőkkel vannak körülvéve, úgy hogy belőlök csak kapukon (szorosokon) lehet kimenni, mint például: Hágárország."

• Hágárország mint mindenütt, úgy itt is Magyarországot jelent.

A Kárpát-medence népességei az évezredek alatt – Őstörténet a Kárpát-medence tükrében

Magyar nyelv és nép kormeghatározása címnél voltak már hasonló adatok, és székely-magyar rovásírás címnél is.
Jégkorszak címnél már szerepeltek adatok, amelyek ide is tehetőek lettek volna, mert a Kárpát-medencéről volt szó.
Ha már jégkorszak, Péterfainak van egy idevágó passzusa:

A Kárpát-medence különleges helyet foglal el az emberiség evolúciójában. Dehogy Afrika az emberiség szülőanyja. Nem is Ázsia, bár ez a földrész sok bizonyítékot sorolhat fel az elsőbbség jegyében. De az igazi elsőbbség Európát illeti. A Kárpát-medence Európában a nyugati és keleti területek összekötője, már több millió éve. Az európai területekhez szorosan kapcsolódik Közép-Ázsia és Szibéria területe, továbbá Észak-Afrika térsége, és Délnyugat-Ázsia meg Kelet-Ázsia. Az állatföldrajz tudománya az említett területeket egységes övezetbe ötvözi, kiegészítve Észak-Amerika óriási kiterjedésű területeivel. A hatalmas térséget Holoarktikus faunaterületnek nevezzük, az észak-amerikai Nearktis, az eurázsiai Palaearktis faunatartomány nevet visel. Az állatok elterjedését nem lehet átvetíteni az emberek elterjedésére, mégis meglepő összefüggéseket fedezhetünk fel az állatföldrajz és az emberföldrajz között.
Az emberiség a jég övezetében jött létre. Néhány perdöntő bizonyítékot feltétlenül fel kell sorolni, annak érdekében, hogy meg lehessen érteni a Homo sapiens sapiens és a jég kapcsolatát. Úgy tűnik, mivel sehol sem olvastam ilyen összefüggésekben a felsorolt bizonyítékokat, előttem nem is állította össze senki ezeket az érdekes emberi specifikumokat, annak megokolására, az emberiség, a modern ember, nem származhat Afrikából. Mert a tények azt mutatják, a mi fajunk, nem Afrikából származik.
Krizsa Katalin és Karvaly Katalin A magyar nyelv gyöknyelv című az Ősi Gyökér 2013/4. sz. megjelent cikkükben is írják:
S így mégsem biztos, hogy Afrikából származna az emberiség? Nemcsak, hogy nem biztos, nem is valószínű. Mert a barcelonai emberelőd (majom) 13 millió, s a Rudapithecus 10 millió éves. Mindkettő európai és mindkettő megelőz bármiféle emberelődnek számító leletet – úgy Afrikában, mint az egész világon.

A Magyar Adorján Ősműveltségében említett Kárpát-medencét ellepő tengerről Krizsa és Karvaly Katalin említett cikkükben azt írják, hogy az általuk Pannon-tengernek nevezett tenger a Kárpát-medencét 10-6 millió éve árasztotta el.
Fister Mária Magdolna Magyar Adorján Tündérvilága és a térkép adatai című az Ősi Gyökér 2016/1-2. sz. megjelent cikkében Wikipédia adatot idézve írja, hogy a Pannon-tenger utolsó maradványai a térszín emelkedése és a folyók feltöltése miatt a pleisztocén derekán, mintegy 600 000 éve tűntek el a Kárpát-medencéből.

Kezdjük a régmúlttal.
Darai Lajos Mihály dr. Tízezer év ezer oldalról című írásában a kaposvári Költő László vezető régész, A Kárpát-medence régészeti vázlata, archaeometria című anyagából ad közre. Költő adataként első helyen a 12 millió éves Ramapithecus és kultúrája szerepel, mint első kárpát-medencei adat.

Ezen előadásában Grandpierre Atilla 5:50-nél 10-12 millió évről beszél. Kretzói Miklós anthropológus Evolutionary Anthropology című könyvében szerepelt az az adat, miszerint a kárpát-medencei, két lábon járó emberiség (nyilván bátor dolog lenne magyarságnak tekinteni) ilyen ősi lenne.

Magyar Adorján Ősműveltségében...

...egészen hasonló adat szerepel (ő nem kárpát-medencei adatként említi):

Ma már bizonyosan tudjuk, hogy az ember, mai értelmes alakjában is, 10-14 millió évvel ezelőtt is a Földön már élt és eszerint az őshüllők utolsóit még láthatta.

Akkor vegyük Költő László adatait sorjában. Vázlatosan a kárpát-medencei, őskori, régészeti módszerekkel kutatandó időrend:
1. A 12 millió éves Ramapithecus és kultúrája.
2. Az alsó paleolitikumi, 800-220 ezer éves, Paleohungaricus és kultúrája.
3. Középső paleolitikumi 70-30 ezer éves, mousteri Érd, Tata, Subalyuk, Szeleta kultúra.
4. Felső paleolitikum, 30-12 ezer év, aurignaci Istállóskő, gravetti Szeleta, Ságvár kultúra.
5. A mezolitikum 12-7 ezer éve, mely időszakról alig van hiteles lelőhely.
6. Neolitikumi 7-5 ezer éves Körös, alföld-dunántúli vonaldíszes, tiszai, lengyeli kultúra.
7. 5-4 ezer éves kora, közép és késő rézkor: Tiszapolgár, Bodrogkeresztúr, Pécel kultúra.
8. 4 ezer évtől kora bronzkori Zók, Nagyrév, Makó kultúra. 9. Középső bronzkori Füzesabony-Gyulavarsánd, mészbetétes edények, Vatya kultúra.
10. Késő bronzkori halomsíros, urnamezős, Gáva kultúra.
11. Ókor-kora vaskor, 2900-2700 éves kimmer, sigynna, preszkíta, (Hallstadt) kultúra.
12. Vaskori 2700-2500 éves szkíta kultúra.
13. Késő vaskori 2400 éves kelta (La Tene) kultúra.
14. Római kori kb. 2000 éves dák, jazyg, szarmata kultúra.
15. Kora népvándorlás kori markomann, quad kultúra.
16. Kora középkor-népvándorlás kori hun, gót, gepida, longobárd, avar, magyar kultúra.
17. A népvándorlás kort záró magyar államalapító kultúra.
18. 1000-1303, Árpád-kori, Árpád-házi királyok kori bevándorló kun, román kultúra.
19. Középkor-későközépkori-koraújkori török kultúra

Ide a második és harmadik pont közé tehetőek az alábbiak:
Grandpierre Atilla: Ősi Magyarország, a Kárpát-medence és a Selyemút népeinek felemelkedése című 2019-es könyvét bemutató előadásokhoz (például ezen előadása, melynek szövege egyébként a letöltésre elérhető: Acta Historica Hungarica Turiciensia XXXIV. évfolyam 3. szám, Pannon Kultúraközösség Kutató és Képzőközpont Folyóirata 2019C) tartozó PDF-ek közül...

Grandpierre Atilla A magyar nemzettudat történelmi alapjai...

...című letöltésre elérhető cikkének alábbi sorai tehetők ide (az első passzus Selyemút címnél is szerepelt; azon és főleg sztyeppe címnél taglaltuk Grandpierre Atilla anyagát térképekkel):

Ősi Magyarország című könyvünk természetföldrajzi fejezetében kimutattuk, hogy a civilizáció kifejlődése számára kedvező tulajdonságok együttesen világviszonylatban kiemelkedő mértékben adottak a Kárpát-medencében, és jelentős mértékben a Kárpát-medencétől északon a tundráig, keleten a Csendes-óceánig, délen Észak-Indiáig terjedő, 20-25 millió km² területű eurázsiai Pusztán, az ősi Selyemúton. Természetföldrajzi alapon azt várhatjuk, hogy az ősidőktől mindaddig, amíg az emberiség történelmében a természetföldrajzi feltételek voltak a meghatározók, vagyis a legutóbbi évezredekig, ez a két körzet adott otthont az első nagy civilizációnak.
Mit mondanak a régészeti tények e körzet ősműveltségéről? A hárommillió éves időtartamú kőkorszakban a könnyen pattintható és csiszolható kovakövek számítottak a legértékesebb nyersanyagnak. Nem eléggé ismert, hogy a Kárpát-medencében, világelsőként, már 90 000-100 000 évvel ezelőtt nemcsak hogy bányásztak, hanem fejlett hőkezelési technológiát alkalmaztak az avasi kovakőbányában (Ringer, 2006). A ma ismert adatok alapján a kőkorszak ezen kiemelkedő vívmánya, a kovakő hőkezelési technológiája a Kárpát-medencéből, az Avasról terjedt el egész Eurázsiában (uo.).

Magyar nyelv és nép kormeghatározása címnél is szóba került az Ősi Gyökér 2005/3. sz. megjelent (szenzációszámba menő) avasi őskőkori kovakőről és hőkezeléses technikáról szóló cikk: Parázs István 70-100000 évvel ezelőtt Kárpát-medencei adatokat mutat be.
A lentebb taglalt ezen Dr. Bognár László féle, Emlékezés Magyar Adorjánra című előadásban 17:20-nál jön elő a téma. Harsányi Ildikó: Fekete magyarok, fehér magyarok (Fríg Kiadó. 2005.) című könyve 43. oldalán írja:
"1995 nyarán a miskolci Avason olyan kovakőbányát találtak, ahol már hetvenezer éve hőkezeléssel dolgoztak, vagyis a világ első kohászati technikája hazánkban működött. A lelet a régészek szerint átírja az őstörténelmet."
A Kárpát-medence volt az "obszcidián-út" és a "só-út" kiindulópontja, valamint a "selyem-út" és a "borostyán-út" végállomása.

Dr. Bognár László^[1] ezen Emlékezés Magyar Adorjánra című előadásának főbb, témához tartozó információin menjünk végig (az előadás témáit jégkorszak és más címeknél taglaltuk; úgy tűnik, az idézetek helyenként summázások):
15:40-nél nagyüzemi vadászat(?) címmel mutatja be diáját:
"Kr.e. 40000-5500-ig (ekkor fogytak el a rénszarvas leletek a Kárpát-medencében) a rénszarvasok vonulásakor minden évben két alkalommal – a harántvölgyek terelésében, a folyó menti vadásztanyákon vártak eleink a bőséges zsákmányra. A Dunakanyarban ilyen volt Szob, Zebegény, Nagymaros, Verőce. Itt a Duna legalacsonyabb teraszán voltak a rénszarvasok átkelő helyei, ahol a kis harántvölgyek terelték a csordákat." (Magyarország története. Szerk.: Pach Zsigmond Pál Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984. 1. k. 54. és 111.oldal)
Utána Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat. Kiadó. Budapest. 1980. 131-151. oldaláról és Gábori Miklós: Magyarország története. Akadémiai Kiadó, Budapest,1984. I. k. 96-97. oldaláról való információra hívja fel a figyelmet (Péterfai Jánosnál hasonló adat megvolt):

"Az érdi telep a Würm óta (50.000 év) lakott. Egyedül itt található az 50000 éves 7300 kg hús tárolására alkalmas jégverem, ahová beszállítás folyt, hiszen több a combcsont maradványa, mint amennyi állat volt, tehát máshol darabolták."
Evan Hadingham, a Harvard Egyetem embertannal foglalkozó professzora, Secrets of the Ice Age. New York. Walkerand Co. 1979. 64. oldalán hasonló adattal szolgál:
"Az embertani fejlődés Közép-Európában Érd és Tata vidékén alakult ki. A Közép-Európa embere itt érte el – minden más behatástól függetlenül – a műveltség magasabb fokát."
A Magyar Nemzeti Múzeum Kelet és Nyugat határán kiállítás 2. terem érdekességei kapcsán ezen és ezen oldalon, ahogy Bognár László előadásában is szót ejt róla, nagyon érdekes dolgokkal találkozunk:
Kelet és nyugat határa – A magyar föld népének története Kr. e. 40.000 - Kr. u. 804-ig. (Lásd: Magyar Nemzeti Múzeum Honlapján)
"Az Alföld településsűrűsége az újkőkor idején elérte, sőt meghaladta a mai települések számát, a lakóházak mérete gyakran jelentősen meghaladta a mai átlagos lakóházak méretét."


A Magyar Néprajzi Lexikonból idéz itt még Bognár:
A vesszőfal a népi építészet egyik legrégibb e legelterjedtebb falszerkezete. A vesszőfonás ősrégi technika, Európában a neolitikumtól ismert. Mo.-on vessző falú házat a honfoglalás korától[?] építettek, a 16-19. sz.-ban az egyik legjelentősebb falszerkezet volt. Vesszőfallal építettek lakóházat, csűrt, istállót, ólat, kukorica górét, gabonást, sőt templomot és más középületet is.
Ezen oldalról való a sokházikós kép egyébként.
Itt még az Archeopark 5500 éves településének bemutatóját adja közre képen (Polgár-Csőszhalom).
22:50-nél László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig (Budapest, 1971. Gondolat Kiadó) című könyvének 103. oldaláról származó bizonyítékát adja annak, hogy a messze a honfoglalás előtt magyar népesség élt hazánkban:

A temetők a földműves őslakosság temetői az időszámítás előtti századokra vonatkoznak. Még római és kelta sírok sincsenek. Az "ősnép" nevei viszont megmaradtak a hiteles királyi okmányokban: Például Ajándék, Legyes, Liliom, Csinos, Emese, Féltő, Mérő, Szemes, Szellő, Szentes és ezek a nevek nem szláv nevek.

(Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története c. könyvének 240. oldalán az árpádkori személynevek sokaságát mutatja be.)

24:50-nél David Keys: Europe's Oldest Civilization. The Independent (2005) című és Cahal Milmo: How the 7000-years-old temples reveal the elaborate culture of Europe. The Independent (2005) források alapján mondja ki:

"Ez az európai civilizációt megteremtő nép a Kárpát-medencéből indult ki i.e. 4800 körül. Ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet." (Ezt a sort így egyik cikkben sem láttam.

• A mellékelt kép, ahol ugyanez elhangzik, egy 2013-as Ősi Gyökeres számból lett idetéve.

A fentebbi (PDF-ben nem szereplő) képet^[2] azután közli, miután a genetika címnél tett kitérőt megtettük: Nem jöttünk mi sehonnan sem.
Kevésbé nagyszabású antropológiai adat^[3] Zürich-ből közben (legyen azért betéve).
A GA írásaiban több helyen előjövő hamburgi professzornő Blagoje Govedarica nevét külön jegyezzük meg (lásd ott) és szintén Douglas Price nevét is.
Hideo Matsumoto neve több PDF-ben előjön. Lásd eredményeit ott.
Földművelés témájában folytatja; azon címnél leginkább Ernst Sackur adata szenzációs (ha igaz).

[Ezen](https://hu.wikipedia.org/wiki/A Kárpát-medence őstörténete a Honfoglalásig) Wikipedia oldalon egyébként egy egész korrektul megírt összefoglalót találunk a Kárpát-medence őstörténetéről.

Kárpát-medencei központ és az innen való kirajzás témájában ...

Grandpierre Atilla Ősi Magyarország...

...című 10 évig írott könyvét reklámozó, jobban mondva annak közérdekű tartalmát bemutató írásaiban, előadásaiban érintett magyar őshaza kérdését taglaló, leginkább sztyeppe és Selyemút címnél, valamint genetika, életfa, pentaton és fémművesség és más címnél adatokkal jelentkező Grandpierre Atilla: A Selyemút természetföldrajza című letöltésre elérhető cikkének alábbi passzusa másutt is szerepelt:

Az i.e. 6. évezredben a Kárpát-medencéből északra, nyugatra és északkeletre kiáramló 1-2,5 milliós néphullám (Lüning 1998) a korabeli Kína kevesebb, mint 600 000 fős népességénél (Biraben 2006) több mint kétszer nagyobb. Ehhez még hozzájárul az i.e. 5100-tól keletre kiáramló 1 milliós, jogarakkal temetkező, tehát különlegesen magasműveltségű népesség (Govedarica 2004, 2016, Manzura 2005, Grandpierre 2006). Az évezredek során azonban Kína egyre jelentősebb szerepet játszott mind népességének létszámát, mint műveltségi szintjét tekintve. Az elmúlt 2-3000 évben Kína vált a Selyemút meghatározó központjává.

Innen, a Kárpát-medencéből terjedt el az Ősi Európa magasműveltsége, a fejlett mezőgazdaság, állattartás, csillagászat, fémművesség, fazekasság, a városépítés, az írás Nyugat-Európába, s még nagyobb súllyal kelet felé, a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig tartó övezetben. Ezt az övezetet, az északi Selyemút körzetét az i.e. 5 000 utáni időszakra vonatkoztatva röviden Ősi Selyemútnak nevezzük, annál is inkább, mert az őskorban ez az északi Selyemút játszotta a későbbi Selyemút többi ágához képest is a legjelentősebb szerepet (Kuzmina 2007).
7 000 évvel ezelőtt a Kárpát-medencében hatalmas népességrobbanások zajlottak le. A korabeli Európa népessége 400 000 fő, Kínáé kevesebb 600 000-nél, Indiáét nagyon nehéz megbecsülni. i.e. 5700 körül a Kárpát-medencében 1-2,5 milliós, i.e. 5100 körül 1 milliós népességrobbanás zajlott le, összesen 2-3,5 milliós népességet bocsátva ki magából, jóval nagyobbat, mint amennyi a korabeli Termékeny Félhold egészében élt. Ebből legalább 1 millió áramlott ki a Kárpát-medencéből kelet felé, a Kelet-európai síkságra, Szibériáig és még tovább. Kb. i.e. 500-ig az Ősi Selyemút két pólusa, a Kárpát-medence és a Kínai-Alföld közül a Kárpát-medence volt a meghatározó mind műveltsége szintjét, mind népessége számát tekintve.
A fémművesség a Kárpát-medencéből jutott el a Kaukázuson át Mezopotámiába i.e. 3500-3000 körül. A korabeli sumér eposz szerint a fémművesség tudományát Mezopotámia a tőle északra és/vagy keletre fekvő Aratta királyságból kapta. Aratta a korabeli Szkítiában volt. Az ókori görög történetírók szerint a fémművességet a szkíták találták fel.

Selyemút címnél is szerepelt:

Elena Kuzmina, a kiemelkedő orosz régész 2008-ban megjelent "The Prehistory of the Silk Road" című könyvében kimutatta, hogy a Selyemút legfontosabb, északi útvonala az volt, amely az eurázsiai síkságon haladt át, s az Észak-Kínai Alföldről kiindulva Közép-Ázsiát kötötte össze évezredeken át a Fekete-tenger északi partjával (Kuzmina 2008, 4). A távolsági kereskedelmi útvonalak mindig két érdekelt félközött jönnek létre. Tudjuk, hogy a Selyemút kiindulópontja Kína. Ha az egyik fél Kína, melyik volt a másik fél i.e. 4 000 körül?
A demográfusok kimutatták, hogy az újkőkor végén, a rézkor elején, i.e. 5700-5000 között a Kárpát-medencében zajlott le a kor legjelentősebb népesedési forradalma, 2-3,5 milliós népessséget bocsátva ki kelt, észak és nyugat felé (Lüning 1998, Biraben 2006; Govedarica 2004, Manzura 2005). Ez a három központ: a Kárpát-medence, Kína és India adja ki azt a háromszöget, ami kirajzolja a Selyemút körzetét.

A Fekete-tenger északi partvidékén az i.e. 6-4. évezredben az az Erősd-Kukutyin-Tripoljei régészeti műveltség volt jelen (Lazarovici 2010), amely a Kárpát-medencéből keletre kitelepült, milliós létszámú jogarhordozó népként a sztyeppe ura volt a rézkorban és a bronzkorban (Govedarica 2004), és az i.e. 6200-tól kibontakozó Ősi Európa civilizációhoz tartozott (Anthony and Chi 2010). Az Ősi Európa civilizáció központja a Kárpát-Balkáni körzet volt, ahonnan a fémművesség elterjedt (Chernykh 2008). Az Ősi Selyemút két meghatározó pólusa tehát a Kárpát-medence és a Kínai Alföld.

Másutt:

Az eurázsiai ősműveltségből 8 ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében fejlődött ki az Ősi Európa civilizáció, fejlett csillagászati, filozófiai, matematikai, mezőgazdasági, állattenyésztési, bányászati, fémművességi tudással, városokat építve, feltalálva az írást vagy az írás elődjét jelentő jelrendszert. A Kárpát-Balkáni fémművességi központból a jogarhordozó népnek, "a sztyeppe urá"-nak köszönhetően elsősorban kelet felé terjedt el a rézművesség, i.e. 5400-tól és a bronzművesség, i.e. 4500-tól.

Kárpát-medence kontra Mezopotámia – előbbi volt az első kultúrközpont témája: Grandpierre Atillánál visszatérő téma, hogy a Kárpát-medence 330000 km² területével (vö. Mezopotámia 12000 km²-ével) és nagyobb csapadékmennyiségével sokkal valószínűbben volt az emberiség első kultúrájának központja (csak hát a zsidóktól és indo-európaiaktól túl távoli).

Götz László Keleten kél a Nap című könyvében is a hivatalos felfogást mutatja be. Észak és dél címnél tettünk utalást arra, hogy a kultúra átadásának útja nem azonos a (későbbi) déli-északi népességáramlás irányával. Götz László nem veszi figyelembe a jégkorszakokat.

Ezen Dr. Bognár László féle, Emlékezés Magyar Adorjánra című előadásban 13:30-nál szintén felkapja ezt a témát (lásd csatolt képet is): a kárpát-medencei területhez képest a folyamközi kicsi, kevés csapadékkal (azért a folyóink is bővízűbbek, különösen, mert a Pannon-tenger maradéka is sokáig megvolt, teszem hozzá), kevesebb növényzettel. Az is egy gócpont volt, de a miénk sok tekintetben előnyösebb volt.

Bárczy Zoltán Töprengések a hazáról I. rész...

...című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkében sok mindent boncolgat, kezdve leginkább költői kérdések felvetésével. Kezdi azon kétségekkel, hogy tarthatták ennyire üresnek a Kárpát-medencét? Hogy mondhatták, hogy nem volt őskora és történelme?

A kérdőjelek sokasága ébred az emberben, melyek megválaszolásának hiánya történelmi ismereteink hiányát is jelenti. Vegyük sorra.
Hallay István: Anonymus 900 év távlatából című terjedelmes tanulmányában ezt közli: "Azt ma már minden komoly történetíró tudja, hogy az európai történelem nem rendelkezik ókorral..." Hallay véleménye megegyezik az európai tudományos világ idevonatkozó felfogásával. Ugyanezt a gondolatot – a Kárpát-medence ürességét – sugallja Bartha Antal: A IX-X. századi Magyar Társadalom c. könyve 122. oldalán (1973), amikor ezt írja: "A magyar etnikum megtelepedése ezen az akkor igen ritka... népességű területen..."
Nézzük meg, hogy mit is olvashatunk a saját történelmünket érintő kérdésekről például a Kárpát-medencét illetően. A Kárpát-medencében állítólag a római hódítás korában is sztyeppei állapotok uralkodtak. Lakossága nem volt, s korábbi telepesek nyomai sem voltak. Majd mintegy ezer évvel később is csak néhány szláv szórvány volt itt, melyek azonban kis létszámuk miatt nem tanúsítottak ellenállást az ideérkező honfoglaló magyarokkal szemben.
Szűcs Jenő a Kárpát-medence lakosságának méretéről: "Theotmar salzburgi érsek, kevéssel a magyar honfoglalás után a 900. évben Pannónia viszonyait ecsetelve a pápának írt levelében a föld népéről szólva kizárólag szlovákokat emlegetett, megjegyezve, hogy a vidék sok napi járóföldre elhagyott. A kutatás oly sok fáradozása ellenére ma sem tudunk mást mondani."
Saját földünkről, saját hazánk területéről van szó, ezért nemcsak tanácsos, de kötelességünk is megvizsgálni Hallay István és társai, valamint a tudományos közvélemény állítását, miszerint Európának, s azon belül a Kárpát-medencének nem volt őskora és nincs történelme sem. A kultúrák hatása, kölcsönhatása és folytonossága a népeknél nyomon követhető, feltéve, ha él az ősök tisztelete és az utódok fenntartják apáik hagyományait.
De van ellentétes példa is, amikor a betelepedő ellenséges népek felszámolják az őslakók kultúráját. Egyiptom történetében volt olyan fáraó, aki az elődjét dicsőítő szövegből kivésette elődje nevét és a sajátját vésette a helyére, mintha például annak az építménynek ő lett volna az alkotója. Vonatkozhat ez népekre is, amikor átvették az elődök kultúráját, de elhallgatták a műveltség alapjait szolgáló nép nevét, azt mutatva ezzel, mintha az általuk felmutatott műveltség eredetileg az ő találmányuk lett volna. Kérdezem, lehet hogy így sikkadtak el Európa őskorának emlékei is?
A Kárpát-medence szolgáltatott már számos antropológiai meglepetést, s azok között a Rudabányán feltárt 2,5 millió éves emberi csontokat, pedig ott állítólag 94 személy teljes csontállományáról van szó. A vértesszőlősi koponyalelet a jégkorszak idejéről i.e. 450000 év tájáról maradt fenn napjainkig. Miért nem tudunk ezekről több és pontosabb adatot? Az őskőkor, a paleolitikum itt hagyta számtalan emlékét, mint az újkőkor, a neolitikum. Az ősember egyik legfontosabb szerszámának alapanyaga az obszidián volt, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj környékén és a Hont megyei Csitár község határában voltak. A feltárások bizonyítják, hogy ezeken a helyeken "kőipartelepek" voltak, ami a kő tömeges felhasználását bizonyítja. Ez a tény már magában is nagy tömegű lakosságot tételez fel.
Az őskor híres útjai körül Fényes Elek: Geográfiai Szótára szerint az obszidián út és a só út a Kárpát-medencéből indult ki, míg a borostyán út, a kagyló út és a selyem út idevezetett, vagy itt ment keresztül. Kérdezzük, hogy az obszidiánt és a sót az őskor embere innét már exportálta? Kérdezzük azt is, hogy az utak összefutása nem éppen a tömegek által sűrűn látogatott vagy lakott területen volt? A tudományos világ lépésről-lépésre tisztázza, hogy a fémekről elnevezett korszakok is a Kárpát-medencéből indultak el, különös tekintettel arra, hogy az első ércfeltárások itt voltak, majd később a Cseh medencében. A rézkorszak kezdetén a Kárpát-medencében az alábbi helyeken folytattak bányaművelést John Dayton meghatározása szerint:
Körmöczbánya (Nyitra m.) arany, ezüst, antimon
Selmeczbánya (Nyitra m.) ezüst
Nagybánya (Szatmár m.) arany, ezüst
Felsőbánya (Szatmár m.) arany, ezüst, cink, ólom
Kapnikbánya (Szatmár m.) ezüst, antimon, arzén
Offenbánya (Torda-Aranyos m.) ezüst, tellur
Veresbánya (Alsó-Fehér m.) arany
Rudnikbánya (Nyitra m.) réz, ólom, ezüst
Rudabánya (Borsod m.) arany, ezüst vas
Nagyág (Hunyad m.) arany, tellur, ezüst, mangán
Dognácska (Krassó-Szörény m.) réz, ólom
Szaszkabánya (Krassó-Szörény m.) réz
Majdánpatak (Krassó-Szörény m.) réz
Gölniczbánya (Szepes m.) réz, antimon, nikkel, arzén

Ókori fémfeldolgozók nyomait tárták fel eddig Bodrogkeresztúr, Lengyel, Erősd, Vincsa, Gulmenitz, Tószeg, Jordánhalom, Tordos, Polgár, Perjámos, Velemszentvid, Hallstatt, Karanovo, Remete, Nyitra, Lerna és a távolabb eső Szeszklo nevű telepeken. Az itt felsorolt lelőhelyek és olvasztótelepek kiszolgálását is nagy létszámú személyzetnek kellett fenntartani, - s míg a termelvényeikkel ugyancsak nagy tömegeket szolgáltak. A gazdaságos termelés feltétele még napjainkban is, hogy az iparszerű feldolgozást az alapanyag feltárás közvetlen szomszédságában kell elvégezni, s nem inkább vonatkozott ez az őskorra, amikor még szállítóeszközök – málházott állatokon kívül – nem léteztek?
A Kárpát-medence korai kultúráját bizonyítja az immár világhírű lelet a Tatárlakán feltárt három írásos agyagtábla, melyeken a későbbi magyar rovásírás négy kezdeti jele is felismerhető.
Ennél a kérdésnél miért hallgatjuk el Torma Zsófia sok-ezer hasonló leletét? Többen tagadták a táblák eredetiségét. Volt olyan vélemény, hogy valaki Babilonban járt és onnét hozta, vagy ott lemásolta. Boris Perlov szovjet tudós a helyszíni vizsgálatok és a radiokarbon kormeghatározó mérések elvégzése után tisztázta: az agyagtáblák tatárlaki származású agyagból készültek; a babiloni hasonló jeleket tartalmazó táblák kora 6000 év, míg a tatárlakiak 7000 évesek. Ebből következik, hogy nem lehet azt ma Babilonban lemásolni, ami ott majd csak 1000 év múlva fog megjelenni.

• A tatárlaki lelet kormeghatározásával kapcsolatos cáfolatot azóta lásd Götz László írásával ott, a John Dayton féle felfogással szemben támasztott kritikát fémművesség címnél. Azaz vigyázni kell a magyarnak tetsző feltárásokkal, véleményekkel.

H. Würm bizonyította, hogy a Kárpát-medencében a gabonafélék kinemesítése az őscirokból i.e. 6-5000 években már befejeződött. Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárása és kormeghatározása a már említett Tarcal, Tokaj és Csitár határában. A gabona tehát már akkor is tömeg élelmezési termék volt.
A technikai civilizációt forradalmasította a kerék feltalálása. A kerék felhasználásával készült kocsi is a Kárpát-medencéből származik. A szekér modellek lelőhelyei: Budakalász, Szamosújvár, Novaj, Gyulavarsánd és Herpály. Megjelenési idejük i.e. 2000-1600 között.
A tudomány mindmáig adós a Csörsz-árok nevű kb. 1600 km hosszú árokrendszer keletkezési idejének és rendeltetésének meghatározásával. A karbantartó munkák elvégzéséhez szabályos távközökben és azonos méretű vermekben elhelyezett bronz anyagú szerszámok a bronzkorból és egy nagy létszámú és jelentős társadalmi szervezettségben élő népről tanúskodnak.
Itt korábban említés történt arról, hogy tankönyveink szerint a Római Légió által birtokba vett Pannónia területén sztyeppei állapotok uralkodtak. Ezzel szemben Rómának feltehetően Pannónia gabonája és főként bora kellett. A birtokbavétel időtartama is erre enged következtetni, mert Ammianus Marcellinus, valamint Edward Gibbon történészek egybehangzóan azt közölték, hogy a világ akkori legnagyobb hadserege a Római Légió (i.e. 35-től i.sz. 9-ig) összesen 44 évi harc árán tudta csak birtokba venni Pannóniát. Felmerül a kérdés, hogy milyen származású, milyen szervezettségű és milyen létszámú nép tudott ellenállni olyan óriási haderőnek 44 évig? Jelentős kérdés az is, hogyha a halban, vadban gazdag kitűnő katonai védelmet nyújtó Kárpát-medence annyira üres volt, akkor az Európában helyet kereső indogermán népek miért elégedtek meg a jóval szerényebb életlehetőséget és kevesebb védelmet nyújtó északibb területekkel?
A paleolitikumtól kezdve világviszonylatban a legősibb a Körös-kultúra, majd a fejlettebb és fiatalabb Vincsa-kultúra, s még délebbre a Karanovoi-kultúra, mely embermilliókat reprezentál. Ez a sorrend egyúttal a kezdeti kultúrák terjedésének az irányát is mutatta. Hacsak az itt hevenyészve felsorakoztatott adatokat tekintjük, a Kárpát-medencéből származik többek között – az epigrafikai és a paleografikai írásrendszer – a korong előtti és a korongolt kerámia – a gabona kinemesítése az őscirokból – a fémbányászat – a fémművesség – az ötvösművészet és a technikai civilizáció alapja – a kerék is! A fentiekből nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medencében az őskorban embermilliók éltek és apáról-fiúra adták át tudásukat az utódoknak.
Gordon Childe és Fritz Schachermeyr szinte egybehangzóan írják: Az európai népek tanítómesterei a Kárpát-medencei műveltségek voltak.
Ezek szerint Európának mégis volt őskora és őstörténete is? Tudományos kutatóinktól várjuk annak felderítését, hogy milyen származású és milyen társadalmi rendszerben élő nép lakta a Kárpát-medencét a glaciális kortól kezdve az úgynevezett árpádi honfoglalás koráig. Ennek a kérdéskörnek a tisztázása hatással lehet a későbbi időket tárgyaló történelmi ismereteinkre is. Kimondva és kimondatlanul még ma is az a tanítás, hogy a Kárpát-medence történelme a római hódítással kezdődött. Ha nem így lenne, nem áldoznának hazánkban huszonötször több pénzt a római leletek feltárására, mint egy-egy, a magyar múltat tisztázni hivatott régészeti ásatásra.
Az előző fejezetben tisztázást nyert, hogy szemben az évszázados tanítással, Európának volt őskora s ebben az ősi kultúrában Európa tanítómestere éppen a Kárpát-medence népei voltak. Az világossá vált, hogy ennek az ősi műveltségnek a megteremtői nem valami jöttment népek voltak, hanem egy azonos un. rövid koponya alkatú, azonos fajú és elengedhetetlenül azonos nyelven beszélő ősnép. Ezeket a történelmi tényeket nem lehet örökre elrejteni a történelmi igazságot keresők elől, viszont aki rejtegeti, az felmérhetetlen kárt tesz az egyetemes emberi kultúrának. Miközben ellentétek feszülnek a kutatók és rejtegetők között, jelentéktelen népek más népek múltjából lopkodják össze "múlttá" múlttalanságukat, vagy hamisítják történelmüket a maguk javára. [Történelemhamisítás címhez is betéve.]
Marad tehát a kérdés, hogy melyik volt az az ősnép, amely Európa kultúráját megteremtette. Hasznos adatokat gyűjthetünk össze ókori íróktól, akiknél már i.e. 700-tól találunk adatokat a Kárpát-medence földrajzára és történelmére vonatkozóan. Hérodotosz (i.e. 484-406.), akit a történetírás atyjának is nevezünk IV. könyve 48. bekezdésében írja, hogy Szkítaország legnagyobb folyója az Iszter (Duna). 49. bekezdésében közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas vagy Partiszum (Tisza) és az Agathyrosoktól (Erdélyből) a Maris (Maros) folyó. A 49. bekezdésben találjuk, hogy az Istert "öregbítik" az Alpis (Alpok) és a Karpis (Kárpátok) vizei is, ezért nagyobb a vize a Nil folyónál. Herodotos felsorolja Szkítaország további folyóit a Kárpátokon túl. A Porata (Prut) a Tyras (Dnyeszter) a Hipanis (Búg) a Borystenes (Dnyeper), továbbá a Tanais (Don), az Araxes (Volga), mely vizét a Meotis (Kaspi) vizével "közli".
Hérodotosztól még megtudhatjuk, hogy a Kárpát-medencei szkíták első királya Hercules (Herakles) leszármazottja Targitaos volt. Ha az első király nevét megfelelő nyelvészeti vizsgálatnak vetjük alá és a nyelvfejlődés szabályai szerint a kemény "T" helyére annak lágy váltóhangját a "H"-t tesszük és elhagyjuk a görög "os" képzőt, tisztán áll előttünk, hogy az első király nevét őrzi még ma is a Hargita nevű hegy.
A Kárpát-medence ókori népei között említik történetíróink a gepidákat, Roxolánokat, Szarmatákat stb. Ha utána kutatunk meglepetéssel világosodik meg az említett népek faji azonossága. Ptolemaeus Claudius: i.e. 138,-180. III. könyv 5. fej. 19. írja: A szkíta-alánok fölött laknak az ophlonok, a roxolánok és a hunok, mintegy testvérek. Georg Condinus Curopalata: A chronichon T. könyv 317. oldal: "Az Gélta, vagy Gepida népet is hun, illetve szkíta népnek mondja és a 405. oldalon Attilát az Gepida Hunnusok közül származottnak mondja lenni".

• A folytatásban adatai szkíta, kelta, gepida és más címekhez kerültek.

Bárczy Zoltán Töprengések a hazáról I....

...című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent, még 1995-ben publikált (és akár a 80-as évek végén írott), egyébként nagyszerű cikkében nem kímélve Anonymust írja (hogy azóta vajon mit változtatott volna rajta, nem tudni) (azon címnél teljesebb formában szerepelt):

A közelmúltban nyilvánosságra került Tarihi Üngürüsz (A magyarok törökre fordított őstörténete) megőrizte azt a jelentős és alapvető történelmi igazságot, hogy a magyarok évezredek óta Pannóniában laknak és az innen ősi nyelvükkel és műveltségükkel kirajzott emberek újra és újra visszatértek ősi földjükre, a Kárpát-medencébe. Ilyen volt, amikor Atilla érkezett hunjaival, baján az avar nép élén és Álmos, majd Árpád vezetésével érkező katona magyar nép. A Tarih-i Üngürüsz határozattan őrzi azt a tényt, hogy "hazatérve, itt velük azonos nyelven beszélő népet találtak".
Nos, a vérszerződés az itt őshonos, magyarul beszélő nép vezérei és a (helytelenül honszerzőnek feltüntetett) hazatérő magyar nép vezérei között jött létre. Ezzel a "honszerző" és a "honalapító" jelzővel kendőzték el azt a történelmi tényt, hogy őseinknek itt a Kárpát-medencében már voltak királyai és őseink "öntörvényeik szerint" tehát alkotmányos rendben éltek!
Anonymus a Gesta elején be is vallja, hogy "nem hallgattam a regősök és a hegedűsök csacska énekeire" (melyeket már István király betiltott s a keresztény papság tűzzel-vassal irtott).
Ezt a nép ajkán tovább élő hagyományt nem vette figyelembe Anonymus és ezt irtották tűzzel-vassal. Anonymus elhallgatta azt a történelmi tényt, hogy a honfoglalás idejében itt kétféle magyar nép élt. Az idők kezdetétől, de legalábbis az utolsó jégkorszak óta megszakítás nélkül az őshonos magyarok és a fegyveresen hazatért Árpád vezette magyar nép. Arra a történelmi tényre, hogy a magyar nép a Kárpát-medencében őshonos, kellő bizonyítékot szolgáltat a több százezer sírleletből származó úgynevezett rövid fejű (magyar fajú) koponya indexe, valamint az ugyancsak több százezerre tehető forrás, folyó, dűlő és helység nevünk, melyek eredete sok ezer évre – még az írott történelem előtti időkre – mutat vissza, a további számtalan argumentumot nem is említve.

Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányából valók az alábbiak:

Kárpáti népesség őse: Kárpátok-Krím közötti sávban élt Szeleta-, keleti- és epigravetti kultúra népessége (i.e. 40-12. e). A paleolit "Vénusz-szobrok" Duna-Don közötti alkotóinak leszármazottai.
Helyi-kárpáti népesség: Kárpát-medence mindenkori magyar-sajátosságú lakossága. Ezt a népességet, a helyi ősi epigravettiek (krími-kárpáti) maradványai, valamint a velük összeolvadó bevándorlók és visszatérők alkotják. Vagyis a közös-helyi kultúrateremtők (bükki-, keleti vonaldíszes-, körösi-, tiszai-, tordosi- kultúra stb. népessége, neurik, agathyrsik) és a beolvadó jövevények.
Északi-kárpáti népesség: Kárpát-medencét északi irányban elhagyó "kárpátiak". Akik, a Balti-tenger felé, az Odera-Dvina-Vicsegda sávban telepedtek le (vegierek, balti ugorok). Valamint azok, akik belőlük kiválva idővel keletebbre vándoroltak (jugorok, karéliaiak).
Keleti-kárpáti népesség: Kárpát-medence keleti oldalán élő magyar sajátosságú népek. Kárpát-medencét keleti-délkeleti irányban elhagyó "helyi-kárpátiak", valamint az északabbra vonuló "meótisi-kárpátiak". Ők, akik a Kárpátok-Volga közti sztyeppe-erdő határ közelében telepedtek le (fehér és fekete ugorok, mozsarok, mescserek, dnyeperi-doni ugorok, urogok, bolgár-ugorok).
Meotisi-kárpáti népesség: Az ősi epigravetti (krími-kárpáti) népességekből kiszakadó, a Meotis környékén [Don-Volga-Kaukázus háromszögbe] élő népességek. Azok magyar-jellegű csoportok (hun-ugor, ungar, altziagir, déli jugor, madzsar, valamint beolvasó alán, kazár, türk stb.), akik egymással szövetkezve-keveredve, részben visszatértek a Kárpát-medencébe. Akik részben csatlakoztak "északi- és "keleti kárpáti" népességekhez, elvándoroltak vagy beolvadtak a helyi népességbe.

Őstörténet időrendje (az első néhány bekezdés fajok címnél is szerepelt, hiszen messzire nyúl vissza):

I.e. 200-40 ezer között: Modern ember (Homo sapiens sapiens) kialakulása Afrikában. Szétvándorlás más földrészekre. Európa megközelítése Kis-Ázsia felöl (akkor még zárt balkáni földszoroson át).
I.e. 40-20 ezer között: Modern ember elterjedése Európában [R1 Y-DNS haplocsoport]. Hasonló életmód, kőeszközök, és Vénus-figurák Pireneusoktól a Bajkál-tóig [aurignaci, gravetti és magdaléni kultúra; szeleta és helyi gravetti műveltség].
Kárpát-medence benépesülése ("helyi-kárpáti").
I.e. 20-10 ezer között: A jéghatár előretörésével egyes területek elszigetelődnek. Népességek közötti genetikai különbségek erősödnek [Kárpát-medence környéke = R1a [betéve genetika címhez is], Krím-környéke = R1a1, Pireneusok = R1b (Y-DNS haplocsoportok)]. A Kárpát-medencei "helyi-kárpáti" és dnyeszter-menti "kelet-kárpáti" népességek kultúrája hasonló, mivel a Duna-mente és Fekete-tenger melléke – az északabbi eljegesedési határ miatt – átjárható maradt. [Epigravetti kultúra] [Genetika címnél lásd ide tehető GA féle adatsort.]
I.e. 10-8 ezer között: Jéghatár visszaszorulásával a Balti-tenger szabaddá válik. Kárpát-medencei és Dnyeszter-menti kárpátiak egy része helyben marad. Többségük északabbra vonul, sajátos műveltséget alakít ki az Odera és Berezina-folyó között [Szvideri kultúra].
I.e. 8-6 ezer között: Kárpát-medencében élő "helyi-kárpáti" népesség részben letelepedett életmódot folytat. A Kárpát-medencéből északabbra vonult "északi-kárpáti" népesség egy része keletre húzódik. Ebből formálódnak egyes ÉK-európai műveltségek [Kunda, Meman kultúra].
I.e. 6-5,5 ezer között: Kis-Ázsiából származó földművelő népek a Duna-vonalán elérik a Kárpát-medencét. Dél-Dunántúlon egy részük letelepszik. A "helyi- és keleti-kárpáti" népesség fejlődése új irányt vesz. Alföld délkeleti részén, Erdélyben és Moldvában sajátos műveltség és kiegészítő jellegű mezőgazdálkodás alakul ki [Körös-Sztarcevo kultúra]. "Északi-kárpáti" népek fokozatosan kelet felé terjeszkednek. "Északi-kárpáti" népek egy része a Finn-öbölig hatol [Neman kultúra].
I.e. 5,5-5 ezer között: Kis-ázsiai bevándorló népességek birtokába veszik a kevésbé lakott sztyeppéket, valamint a Kárpátok és Dnyeper közti területeket. A "helyi-kárpáti" népesség egy része Kárpát-medence északi és keleti részén önálló kultúrát alakít [Bükki kultúra, keleti vonaldíszes kerámia kultúra]. "Keleti-kárpátiak" a keleti erdős, folyó-menti területeket veszik birtokba [Cucuteni-Trypillian, Bug-Dnyeszter], kapcsolatba kerülnek a "nyugati vonaldíszes kerámia kultúra" népességével. "Északi-kárpátiak" életében nincs jelentős változás [Neman kultúra].
I.e. 5-4 ezer között: Tisza környékén önálló "helyi-kárpáti" kultúra alakul ki [Tiszai kultúra]. A helyi kárpáti és a bevándorló földművelő népességek közös műveltsége szétterjed Dunántúlon is [Lengyeli kultúra], a Kárpát-medence környékén [Tordosi kultúra]. A "keleti-kárpáti" népességeket új hatások érik [Dnyeper-Don, Sredny Stog kultúra]. "Északi-kárpáti" népességek viszonylagos nyugalomban élnek [Neman kultúra].
I.e. 4-3 ezer között: Dunántúli "helyi-kárpáti" és bevándorló földművelő népesség közös kultúrája a Duna mentén a Morva-medencéig kiterjed [Badeni, Péceli kultúra]. A Kárpátok és Donec közötti "keletikárpáti" népesség kapcsolatba kerül a keletről nyugat felé terjeszkedő kurgán [Yamna kultúra] népességekkel. Egy részük a Krím-félsziget (Meotis) mocsaras területeire szorul, ahol új kulturális hatások érik ("meotisi-kárpáti" népesség).
I.e. 3-2 ezer között: Duna mentén nyugati "harangedényes" népesség beáramlása. A "helyi kárpáti" és bevándorló népességek kultúrájának keveredése. Dunántúlon, Alföldön, Körösök mentén és Erdélyben bronzeszközök megjelenése [Somogyvár-Vinkovci, Makói- és Nagyrévi-kultúra]. Havasalföldön kis-ázsiai megalitikus kultúra és magaslati növénytermesztés nyomai. "Keleti-kárpáti" népességek keleti-déli népességekkel keverednek [Costica-Ciomortan kultúra]. "Északi-kárpáti" népességeknél a régi kultúra fejlődik [Narva kultúra].
I.e. 2-1,5 ezer között: Viszonylag nyugodt időszak jelentősebb népmozgások nélkül. Kárpát-medencében sajátos "helyi-kárpáti" kultúrák kialakulása [Hatvani-, Vatyai-, Ottomány-kultúra]. Duna és Tisza mellékén nagy létszámú és erődített tell-települések (előző kultúra maradványait takaró dombokon épülő szállások, földsáncokkal és árkokkal védve). A Dnyeper-Kárpátok között élő "keleti-kárpáti" népességek kedvező területein jelentős létszámú mezőgazdasági települések alakulnak ki [Cucuteni-Trypillian kultúra]. "Meotisi-kárpáti" népességeknél a pre-szkíta hatások erősödnek [Yamna kultúra]. "Északi-kárpáti" népességekre a skandináv eredetű és nyugatról kelet felé terjedő kultúra [nyugati vonaldíszes kerámia és harci balta kultúra] hat.
I.e. 1,5-1 ezer között: Kelet európai nomád "halomsíros" népességek behatolása és jelentős népmozgások a Kárpát-medencében. A "helyi-kárpáti", a "keleti-kárpáti" és a közép-európai kultúrkör keveredése [Dunai, Noua, Kurgán kultúra]. "Meotisi-kárpátiak" szkíta erőtérbe kerülnek. "Északi-kárpátiak" egy része a Volga felső vidékéről a "metotisi-kárpátiak" közelébe költözik.
I.e. 1- 0,5 ezer között: Alföld és Erdély nagyobb részén "helyi-kárpáti" népesség [neuriak, agathyrek]. Dunántúl déli részére illír-pannon csoportok települnek. Kis-alföld környékére kelták elődei hatolnak be. Egyes "meotisi- és keleti kárpáti" csoportok a szkíták elől menekülő Krím-Don környéki kimmerekhez (más csoportok az őket meghódító szkítákhoz) csatlakozva beköltöznek a Kárpát-medencébe. Az "északi-kárpáti" is népességek kapcsolatba kerülnek a szkítákkal.
I.e. 5. és i.sz. 1. század között: A bevándorlók és visszatérők beolvadnak a "helyi-kárpáti" lakosságba. Kelták a Kárpát-medence nagy részére kiterjesztik befolyásukat. Balaton és Kisalföld környékére észak-itáliai csoportok települnek, az ottani lakosság egységes uralom alá kerül. Dák népességek Erdély-Tisza vidékéig hatolnak. "Keleti- és meotisi kárpátiak" szarmata uralom alá kerülnek.

Erre az időszakra vonatkozóan ...

Bakk István Miért apostoli királyság Magyarország?...

...című az Ősi Gyökér 2013/3. sz. megjelent cikkében találjuk:

A Kárpát-medencében a magyar népnévhez tartozók a székelyek nemzetségéhez tartozó matanok, szikulóták, zakhlumok első hulláma érkezik Kr. e. 2. században és Kr. u. 1. század között és ugyanekkor jönnek ide a szarmatákkal együtt, a második hullámként a magyarok északi ágából a materia, meterea turba nép. (Farkasinszky Tibor: Magyar őstörténet új alapokon Kr. e. kb. 2000-től) Már 381-ben az aquileiai zsinat elismeri, a fentebb említett magyaroknak Pannóniában működő érsekségeik vannak.

1.\ században: Római Birodalom kiterjeszti hatalmát a Duna vonaláig, elfoglalva a kelták által uralt területeket. Szarmaták vonulnak az Alföldre és a Felvidékre. Velük együtt egyes "keleti- és északi kárpáti" csoportok is visszatérnek. Germán törzsek elérik az É-Kárpátok helyvidékét. Római nyomásra a dákok visszaszorulnak. "Meotisi-kárpátiak" pontusi, majd római uralom alá kerülnek.
2-4.\ században: Északon a szarmaták a Visztula-folyóig hatolnak. Az "észak-kárpáti" [vegier] népesség szarmata uralom alá kerül. Szarmaták egy része elfoglalja az Alföldet és Erdélyt, részben délebbre (Moesiába) települnek, egyes csoportok dunántúli római provinciákat támadnak. Kárpátaljától Erdélyig gót és vandál törzsek kerülnek hatalomra. Ellenük, a Kárpát-medencei szarmaták és "helyi-kárpátiak" védőárok-rendszert építenek (Csörsz-árka). "Keleti-kárpáti", és "meotisi-kárpáti" népcsoportok nagy része gót, majd hun fennhatóság alá kerül.

Bakk István Miért itt Farkasinszky Tibortól idéz ismét:

A harmadik hullámban a hunokkal jött magyarok érkeztek a Kárpát-medencébe, az északi ágból a mater nép, valamint rokon nép: a székely-magyarok 2/b nemzetségei a 4-5. században.

Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányából folytatjuk:

400-453. között: Hunok bevonulása a Kárpát-medencébe. Velük együtt visszatérnek egyes "keleti- és meotisi-kárpáti" csoportok is. Csatlakozva hozzájuk a Káma-Pecsora környékéről Meotis-hoz vándorolt jugor népességek is. Ekkor térnek vissza Dunántúlra a "vegierek", vagyis, a Visztula-folyó környéki "északi-kárpátiak". Egyesülve a Kárpát-medencében élő "helyi-kárpáti" népességekkel. A "keleti-, és meotisi-kárpáti" csoportok egy része a Hun Birodalomba tagozódik.
453-560. között: Atilla hun király halála után a "helyi-kárpáti" népesség részben gepida és longobárd uralom alá kerül. Egy kisebb részük Erdélyben elkülönül (kutrigurok, székelyek). Más részük a Kárpátok-Don közti területre vonul (utigurok). Elfoglalják a Krím-félszigetet, egyesülnek a "meotisi-kárpátiak" csoportjaival. A bolgárokkal közösen kiterjesztik hatalmukat a Don-Dnyeszter menti területekre, kapcsolatba kerülve (részben szövetségben) az ottani "keleti-kárpáti" népességekkel.
560-634. között: Az avarok elfoglalják a Kárpát-medencét. "Keleti-kárpátiak" egy része (a fehér ugor) visszatér a Kárpát-medencébe. Trónviszály során kiűzik a bolgárokat. Kárpát-medencében kettős avar-kárpáti kaganátus alakul ki. "Keleti-kárpátiak" és bolgárok az avarok uralma alá kerülnek.
635-743. között: A "helyi-kárpátiak" együtt élnek az itteni más népességekkel. "Keleti-kárpátiak" a velük együtt élő bolgárokkal legyőzik az ottani avarokat, és meghódítják a környezetükben élő szlávokat. Egy részük a Duna-deltához vonul, megalapítva az első Dunai Bolgár Birodalmat. "Meotisi-kárpátiak" és az ott maradt bolgárok a kazárok uralma alá kerülnek.
743-881. között: A "helyi-kárpátiak" együtt élnek a környező népességekkel. Felső-Volga környéki "északi-kárpátiak" egy része fokozatosan Szudzal felé vonul. Másik részük észak-keletre kitér a terjeszkedő ruszoktól és kazároktól. A Don-környéki "keleti és meotisi-kárpátiak" és bolgárok fokozatosan kivonulnak a kazár fennhatóság alól. Besenyők elől egy részük (a bolgárokkal) Volga-mentén északabbra vonul (Volgai Bolgárország és Magna Hungaria), saját birodalmat hoz létre. "Meotisi-kárpátiak" töredéke a Kaukázus irányába húzódik (neveik: kum-magyarok, szavárd magyarok (szavartü aszfalü), szabírok).
882-894. között: A "helyi-kárpáti" népességek viszonylagos nyugalomban élnek szomszédjaikkal. Egyes "északi és keleti kárpáti" csoportok (fekete ugorok) Kijeven át a Kárpátokhoz vonulnak, elérik a Tiszát. "Meótiszi-kárpáti" és a Don-környéki "keleti-kárpátiak" és bolgárok (türkök, kavarok) elérik az Al-Dunát, majd Erdélyt. Egy részük a Kárpátok keleti oldalán marad, a vonulók hátvédjeként.
895-903. között: A Kárpát-medencébe vonuló "keleti és meotisi kárpátiak" (fekete ugorok, ouggorok, türkök, kabarok, madzsarok) egyesülnek a "helyi-kárpáti" népességgel (hun és avar maradványok, vengerek, fehér ugorok, székelyek, nándor és tót töredékek). Birtokukba veszik a Kárpát-medencét, törzsi településeket hozva létre. Csatlakozók egy részét a törzsek közé telepítik.
903-980. között: A Kárpát-medencében határvédő gyepűrendszert építenek ki. Ezek védelmét a kabarok, a hun időből itt maradt székelyek, a szarmatáknak tartott rutének és más csatlakozó népek látják el. A stratégiai helyeket a kárpátiak vezető törzse uralja, megbízható-zsoldos népességgel. Kárpát-medence uralma megosztottá válik, helyi urak hatalma erősödik, bizánci keresztény segítséggel.
980-1000. között: A vezérlő türk réteg ereje megrendül. Az irányítás fokozatosan a "helyi-kárpáti" népeket uraló törzs kezébe kerül. A kívül rekedt "északi-kárpáti" csoportok környezetében a bizánci, szláv és bolgár hatás erősödik. "Keleti-kárpáti" népek rusz és besenyő közelségben élnek. "Meotisi-kárpáti" népesség kazár-alán környezetben reked. Ezek egy része északra-keletre vándorol.
1000-1030. között: A "türkök, kazárok és "fekete ugorok" befolyásának letörésével fokozatosan kialakul a magyar királyság. A Kárpát-medencén kívül rekedt maradvány "északi-kárpáti" népek (vengerek) egy része szláv uralom alá kerül, egy részük (keleti ugor, jugor) a volgai bolgárok és az Urál felé húzódik. A Don-Donyec környéken maradt "keleti-kárpáti" (ugor, mozsar, mescser) népesség megreked kazár és szláv környezetben. A maradvány "meotisi-kárpáti" népesség (déli ugor, madzsar) beszorul a Kubán és Kaukázus környékére, kisebb részük később (a külső támadások elől) Dél-Urál és a Turáni-alföld felé költözik (Urál környékére, és Szibéria irányába: Torgaj-kapu és [a magyar címhez is betett] Mugodzsar-hegység irányába).

A Kárpát-medence őslakossága

Régészeti adatok igazolják, hogy – i.e. 9-8. ezer körül – a Kárpát-medencében élő ősi gravetti népesség döntő hányada a Kárpátok és Balti-tenger közötti területre települt. Innen (Szvideri kultúra) kelet felé terjeszkedve sajátos kultúrát hoztak létre K-Európa erdei és Balti-tenger menti övezetében valamint az Urál-hegység mentén, egészen a Krím-félszigetig.
Tárgyi emlékek igazolják, hogy Kárpátok környéke sajátos helyi kultúrával rendelkezett: Szeleta (i.e. 38-28 évezred), Kárpáti gravetti és epigravetti (i.e. 28-12 e), É-Kárpáti Szvideri (i.e. 11-8 e.), Körös-Starveco (i.e. 7-6 e). Alföldi [keleti] és Bükki (i.e. 6-5 e.), Tiszai (i.e. 5 e.), Lengyeli (i.e. 5-4 e.), Vinca-Tordos (i.e. 5-3 e.), Bádeni-Péceli (i.e. 3,6-2,8 e.) kultúra.
Embertani adatok igazolják, hogy a Kárpátok környékén (a Kárpát-medencében is) akkoriban európai jellegű népesség élt (cro-magnoni, mediterrán, északi, alpi), akiknek embertani jellemzője nem utal uráli-ázsiai származásra. Csak az uralkodó és vezető rétegnél érzékelhető jelentősebb törökös-ázsiai behatás. A mai népességek sajátosságai (vércsoport, tejcukor-érzékenység, bőr-, haj-, szemszín) is közép-kelet európai származásra utalnak.
Genetikai adatok igazolják, hogy a Kárpát-medence "honfoglalás kori" népességének döntő része (a köznép) közép-kelet-európai származású. Vagyis, elődeiknek már több ezer évvel azelőtt el kellett távolodnia Urál, Szibéria és Közép-Ázsia környékéről, és csak kis hányaduk származhatott Kaukázus és Irán környékéről. Az akkori lakosság genetikai jellemzői régen (i.e. 5. ezer előtt) itt élő, valamint a Kárpátok-Urál közötti területről ide vándorolt népességek keveredésére utal. Csak az uralkodó és vezető réteg érzékelhető esetében volt kimutatható jelentősebb közelkeleti vagy ázsiai behatás.
Néprajzi adatok erősítik, hogy a Kárpátok-környékén élő népességcsoport körében az ünnepköri népszokások (például: húsvéti locsolkodás, hímes tojás ajándékozása, faállítás, Szentiván) és jeles napokhoz kötődő babonák (farsang, húsvét, karácsony, regölés, György-, Mihály-, Márton-, Luca-nap stb.) hasonlóak, eltekintve a vallási és egyéb átvételek okozta eltérésektől.

Kárpáti népességek

Hérodotosz Halicarnassus (görög történész, író), történeti gyűjteményében (i.e. 480. körül) ezt írja: Úgy hallottam, Isztroson túl egy nép lakik, a méd [óiráni] viseletben járó szigünnák [szkíták]..." [Szikan címhez betéve.]

Caius Plinius Secundus (görög író, polihisztor) "Naturalis Historiae" című művében (77. körül) írja: "Taphrai-től [Herszoni földnyelvtől], a szárazföld belseje az anchetek által lakott, közöttük a Hypanis [déli-Bug] forrásvidékénél; és a neuriak (Tisza vidékén élő népesség, amely később – a szkíták támadása miatt – a Kárpátok keleti oldalára költözött; Tisza vidékéről elvándoroltak), a Borysthenes [Dnyeper] felső ágánál; úgyszintén a gelonok [oda vándorolt balkániak], thyssageták, budmik, basilidek, és az agathyrsek (Maros-mentén települt, díszes öltözetű, arany ékszereket kedvelő, trákokhoz hasonló szokású népesség) [Maros menti Kárpátiaiak] fejükön kékre festett hajjal. Feljebb a nomádok; és az antropophagok (számikhoz, szamojédekhez hasonló vadászó-halászó nyershús-evők)."

Nagy Lengyel Krónika (készült 1273. körül) így emlékezik meg a magyarokról: "Ve(n)gerek egy Vrka [Wkra] nevezetű folyóról kapták nevüket, amely abból a nagy tóból folyik az Északi-tengerhez, amelynél most Przemyslav város fekszik. Azután (az i.sz. IV. század végén, a hunok idejében) a ve(n)gerek feleségeikkel és gyermekeikkel visszatértek a pannonok földjére, ahonnan eredtek, ..."

Folytatást RFL-tól lásd itt kimmér és szkíta. Majd ami ide tehető:

Kimmer, szkíta bevonulás... az első visszatérés?
Herodotosz (görög történész, író), történeti gyűjteményében (i.e. 480. körül) ezt írja: "Arimaszpik [Ural környékiek] kikergették az isszedonokat [Kászpi-környéki] saját területükről, ezután az isszedónok kiszorították a szkítákat [nyugat felé], a déli tengernél élő kimmerek pedig a szkíták nyomására bal felé [Kárpátok irányába] elhagyták hazájukat... Eszerint az ázsiai nomád szkíták a massagetáktól szorongva átkeltek az Araxész folyón, kimmerek földjére vándoroltak [Kárpátok és Kaukázus közti terület]; az a föld ugyanis, amelyet ma a szkíták laknak, valamikor a kimmereké volt. Az erős szkíta sereg közeledtére a kimmerek tanácskoztak, ... [vitában] szétváltak, egyenlően erős felekként egymás ellen fordultak. A kimmerek népe valamennyi halottját Tyras folyó [Dnyeszter] mellé temette, sírjuk ma is látható, a temetés után pedig kivonultak az országból, míg a benyomuló szkíták elfoglalták a lakatlan földet" "... Mivel Darius [perzsa király] nem hagyott fel az üldözéssel, szkíták a haditervüknek megfelelően feladták azon törzsek területének védelmét, kik megtagadták segítségüket, mindenekelőtt a melanhlenok területét. A perzsák és szkíták inváziója megrémítette a melanchlainok-at. Majd a szkíták az androphage-ok területére csalogatták az ellenséget. Ezeket is megrémítve, visszavonultak a neurik területére [Tisza környékére]. Ezt követően, a neurikat is rémületbe ejtve, a szkíták az agathyrsik felé [Maros völgyébe] visszavonultak. ... Azonban a melanhlenok, andtophagok és neurik nem mertek ellenállni, se a szkítáknak, se a perzsáknak... rémülten menekültek tovább északabbra, lakatlan területekre. A szkíták nem hatoltak be az agathyrsik területére, mivel azok nem kívánták őket átengedni, hanem megpróbálták a perzsákat átcsalogatni a neurik földjéről, a saját földjükre."

Szarmata címnél álló kitérő után térünk ide vissza:
Szarmata, alán bevonulás... a második visszatérés?
Ammianus Marcellinus (szíriai-római történetíró) "Res Gestae" című művében (353-378. között) így ír: "... jazigok [Duna-Tisza közében], roxolánok [Al-Dunánál], alánok [Kuma-folyó környékén], ... melanchlaenik [Donyeck-környékén], gelonok [Dnyeper-Vorlska folyó környékén]; ... ... és agathyrsik [kárpátiak], akiknél gazdag drágakő lelőhelyek találhatók.
Jordanes (gót származású történetíró) a "De origine actibusque Getarum" című munkájában (551. körül) írja:
"Ezt a Gótiát, amit elődeink Dákiának és amelyet ma Gepidiának neveznek, akkortájt az keletről a roxolánok határolták, nyugatról a jazigok, északról a szarmaták és a baszternek, délen a Duna folyó. Jazigokat és az a roxolánokat csak az Aluta [Olt] folyó választja el...
Szauromaták, kiket szarmatáknak nevezünk, és kemandrok, némelyek a hunok közül, Illyria egy részén települt le... A szkíták, szadagárok és az alánok egy része Kandak vezérükkel megkapták Kis-Szkítiát [Duna-delta] és Alsó-Moéziát [Balkán-hegység és Duna közti rész]."
"Ravennai" Anonymous (ismeretlen pap) "Cosmographia" című földrajzi gyűjteményében (700 körül) ezt írja:
"Arrébb, az óceán [Balti-tenger] környékén található a terület, melyet roxolánok, szvarikok és szarmaták [országának] neveznek. Ezen az országon folyik keresztül, többek között... a nagy folyó, amelynek neve Visztula és bővizűen ömlik az óceánba, és a folyó, melynek neve Lutta [Ludza-Narva folyóág]... E terület mögött... a Skansa-sziget [Skandináv-félsziget]... Az északi óceán [Balti-tenger] közelében, megemlítjük a szarmaták területét is, amely roxolánokéval határos. Úgy tartják, hogy e terület nem érhető el óceán hajózható részéről [a Földközi és Fekete-tenger felöl]. Szarmatia hegyeiből [észak-nyugat-Kárpátok] számos folyó ered, többek között egy folyó, az úgynevezett Bangis [Viadrus, mai nevén Odera] az óceánba ömlik; a másik, az úgynevezett Appion [Ipoly?], valahová a Duna (felső) részéhez folyik... Tovább, az óceán mentén e Szarmata területet érintve található a föld, amely neve Szkítia..."

Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányában a magyar őshazák sorolásában foglalkozik még vele. Forrásokat közöl:
Kárpát-medence – nevezik még: Avaria, Ouggoria, Ungaria, Ugria, Vegria, Hungaria, Üngürüsz tartomány, Madzsaria avar és Ugor címnél szóltam arról, hogy a két név egymás változata lehet]

Bíborbanszületett Konstantin (bizánci császár, tudós) írásának tulajdonított "De Administrando Imperio" című tudományos műve (952. körül) így ír erről a területről:
"Ezek az Isztrosz folyó menti emlékek és elnevezések, ami pedig ezektől felfelé esik, ahol Turkia egész szállásterülete van, azt mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el. A folyók ezek: első folyó a Timeses [Temes], második folyó a Tutes [Tytel=Bega], harmadik folyó a Moreses [Maros], negyedik folyó a Crisus [Körös], és ismét egy másik folyó a Titza [Tisza]. A türkök közelében vannak keleti oldalon a bolgárok, ahol őket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyők, nyugatabbra a frankok, déli irányban pedig a horvátok... Türkök élnek a Duna másik oldalán Morávia földjén, valamint a Duna és Száva folyó közötti részen."

Nagy Lengyel Krónika (készült 1273. körül) így emlékezik meg a magyarokról:
"Vengerek egy Wrka [Wkra] nevezetű folyóról kapták nevüket, amely abból a nagy tóból folyik az Északi-tengerhez, amelynél most Przemyslav város fekszik. Azután. a vengerek feleségeikkel és gyermekeikkel visszatértek a pannonok földjére, ahonnan eredtek, és ott végleg letelepedtek."

P. P. Svin'in (orosz történész, geográfus, író, gyűjtő) Besszarábia területének leírásakor (1830. körül) ezt írja:
". a római hódítók részben visszaszorultak. míg a többi népek. egymást kiszorítva, elhagyva lakhelyüket és végül állandó lakhelyet választottak, név szerint: gótok Germániában, szarmaták és szlávok Illyriában, hunok vagy magyarok Pannóniában, végül a bolgárok alsó Myziában, Duna túloldalán, a mai Bulgáriában."

A Kárpát-medence honfoglalás előtti lakossága

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvében az általa hosszasabban elemzett Bartha Antal: A IX-X. századi magyar társadalom (1968 és 1973) c. könyvéből idéz:

"A magyar etnikum megtelepedése ezen az akkor igen ritka ... népességű területen" – írja Bartha, könyve 122. oldalán, a Kárpát-medencéről.

Ezen állítások már a római támadások idején is elhangzottak, de mégis 44 évbe került a világ akkori legerősebb hadseregének elfoglalni Pannóniát.

Bartha nem is adatol, hanem régi, jól bevált szokás szerint csupán "megállapít", gondolván, hogy saját tudományos neve a jóhiszemű olvasó számára – akinek nem áll módjában minden adatot külön ellenőrizni – elegendő bizonyíték.

Igen, Götz érveléseit érdemes megtanuni; ilyesmi megfogalmazással élt Kubínyi Tamás is.

Bartha atyamesterénél jól megtanulhatta. Sokkal inkább hitelt érdemlő tehát az a tárgyilagos, pártatlan külföldi krónikás, aki annak idején egyszer az "avarok pusztaságai"ról írt (Eginhard) vagy természetesen a Kíevi Krónika közlése, hogy "úgy elpusztultak mint az avarok, még emlékük sem maradt", Idézhetnénk ugyanis más "objektív külföldi krónikásokat" is – egykorúakat és maiakat –, akik szerint az avar birodalom felbomlása után a nép nagy tömegei a Kárpát-medencében maradtak (pl. Altheim: Geschichte der Hunnen).

Kelták a Kárpát-medencében

Fentebb Remete Farkas Lászlótól érintőleg volt szó keltákról.

Tóth Sándor A kelták állama...

...című az Ősi Gyökér 2007/4. sz. megjelent cikkéből ami ide tehető:

A nagy tekintélyű László Gyula megfogalmazása szerint, a "Vas fiai" a kelták fontos szerepet töltöttek be a Kárpát-medence történelmében. A kelták korában szántottak először hazánk területén vas csoroszlyás ekével, arattak kaszával, őrölték a gabonát forgóköves malomban, az ő útjaikon gördültek könnyű vasalt szekerek, és a kelták oppidumaiban indult el a városiasodás. Illendő ezért, ezzel a néppel is megismerkednünk őstörténelmünk függvényében.
Kr.e. 450-ben Hérodotosz arról ír a hellén világban, hogy a Duna a kelták földjén ered. Az ókori görög történetíró elsőként azonosítja tehát név szerint a keltákat, mint európai népeket.
Pompeius Trogus és Titus Lívius történeti műveiből ismerjük a kelták vándorlását, melynek egyik fő iránya a Kárpát-medence, a másik Itália földje volt. Ezeket az írott forrásokat a régészeti kutatás sorra megerősíti. Kr.e. 4. század elején a keletre húzódó kelták elérik a Kárpát-medencét, és több mint négyszáz éven keresztül meghatározó jelleggel érvényesülnek. A keleti kelta birodalom központja a Kárpát-medence lett. Ez a hatalmas vaskori népesség megalapozza a Kárpát-medence és Európa vasiparát. Valóságos ipari forradalom jellemzi a kelták munkásságát. Ám felvetődik a kérdés, mi tette ezt lehetővé? Hiszen a szkíta vasművesség már teret nyert ezen a területen. A kimmerek és szkíták hozták be, ugyanis mint tudjuk a vas erejét a Kárpát-medencébe. Fontos nyitott kérdés továbbá, milyen volt a kelták társadalmi berendezkedése, volt-e államuk? Megállja-e helyét Szabó Miklós törzsi szervezetének elmélete? Hogyan lehet egy nemzetnek birodalma, ha nincsen állama?

Kelta címnél való kitérő után folytatja:

Ezeknek az ismereteknek az alapján egyértelműen egy szkíta-kelta szövetségre kell gondolnunk. Mivel a szövetség szinte az egész Kárpát-medencében békességre utal a két népcsoport között, ezért ezt akár államközi politikai, katonai és társadalmi szövetségnek is tekinthetjük. Így érthető igazán csak a két vas erejét bíró nép békés együttélése és kulturális harmonizációja. A két nép szoros szövetségére utalhat az is, hogy a külső világ számára a Kárpát-medence, szinte folyamatosan Szkítiának íródott, amely földön azonban kelták is éltek.

A Kárpát-medence őslakossága a kelták előtt: szkíták

Tóth Sándor A kelták állama...

...című az Ősi Gyökér 2007/4. sz. megjelent cikkében ezzel is foglalkozik:

Egy időben a kora vaskórban illír őslakosokra gondoltak a kutatók, majd ezt felváltotta a trák elmélet. E szerint a Magyar Alföldön át egészen a Felvidékig uralkodott a trák etnikum. Ám a fent említett népek jelenléte semmiféleképpen nem volt bizonyítható, így alapjaiban elvérzett. Az mindenesetre a régészeti leletek alapján megállapítható volt, hogy a Dunántúlon és a Dunától keletre különböző etnikumok élhettek a kora vaskorban.
Hérodotosz szerint Erdélyben iráni eredetű agathyrosok, az Alföldön pedig a hasonló származású sigynnák éltek. Ezek az őslakosok, mint ezt a mai DNS kutatások is bizonyították több ezer év óta éltek a Kárpát-medencében. Hérodotosz szerint is ezek a népek Szkítiából származnak, még akkor is, ha a történetíró a sigynnákat a médek rokonának tekintette.
Bakay professzor úr írásaiban olvashatjuk, hogy alig száz esztendeje annak, miszerint hazánk területén a szkíták hagyatékát azonosították. Ennek a kutatásnak a motorja az 1923-ban Tápiószentmártonban talált arany szarvas megtalálásával indult csak be igazán. Világossá vált, hogy a Kárpát-medencei szkíta leletek szervesen kapcsolódnak az eurázsiai szkíta kultúrkörhöz. A Zöldhalompusztán előkerült második hatalmas méretű arany szarvas maradványok Fettich Nándor kutatásában, már tisztán kimutathatók, miszerint a szkíta terjeszkedés elérte a Kárpát-medencét.
A szkítakor kutatása azonban sok nehézségbe ütközött. Párducz Mihály és Csallány Gábor ásatásai és kutatásai azonban tovább növelték a szkíták ismert hagyatékát. Ám a szkíta kutatás a mai napig is szerény méretű hazánk területén. Pedig alapjaiban véve átírhatná az eddig ismert és immár beismerhetően válságba került, elavult történelmi nézeteket.
Visszatérve eredeti témánkhoz, nézzük meg, kik laktak a Dunántúlon a kora vaskorban. A régészeti kutatások alapján a Hallstadt-kultúra keleti népcsoportjait, az illírekkel rokon pannonokkal azonosították. Kik voltak a pannonok ezen is folyik a vita. Nézetem szerint természetesen az itt évezredek óta letelepült őslakosok. Erről az etnikumról kapta a későbbi római provincia, Pannónia a nevét. A dunántúli és attól keletre élő népek civilizációja virágzott és békésen keveredtek egymással. A szkíták jelenléte természetesen a Dunántúlon is kimutatható, hiszen a szkíta birodalomban számos etnikum élt és maradványaiban él a mai napig is. A Bakay Kornél által vizsgált szkíta csörgők erre a legjobb bizonyítékok, miszerint a csángóktól egészen a vas-megyei falvakig kimutatható a regölésük közben rázott csörgős botok használata, a mai napig is, mint örökölt szkíta hagyomány.
Összességében megállapítható tehát, hogy a Kárpát-medencében a kelták megjelenése előtt a szkíta birodalom virágzott. Ennek bizonysága a több ezernyi Kárpát-medencei kurgán, aminek kutatásával évek óta adós a magyar archeológia. A Kaukázus vidékén feltárt kurgánokból ismerjük, hogy a halottakat zsugorított testhelyzetben temették el szkíta jellegű mellékletekkel. Ezek vas fegyverek, akinakés, lándzsák, tőrök és az úgynevezett szarvasos balták, csörgők stb. Jellemző még a nagy számú kocsis temetkezés is, ami a Kárpát-medencében agyag kocsi modellek formájában is számos helyről előkerült. Ezek közül leghíresebb a budakalászi modell, ami teljesen épségben vészelte át a történelem viharait. A kocsik ilyen nagy számban csak a Kárpát-medencében kerültek elő a kora vaskorból. A kerék és a kocsik ismeretét igazolhatóan tehát Mezopotámiából a szkíták közvetítésével hozták el a Kárpát-medencébe.

De előtte onnan vitték ki.

Lásd még marha, marha cím/alcímnél írottakat is.

Jogigény a Kárpát-medencére

Jogigény a Kárpát-medencére cím/alcímnél futólag volt róla szó.

Zsidó igény a Kárpát-medencére

Ilyen alcímmel zsidó címnél is szerepeltek adatok, de nem tudom, mennyi van itt meg, ami ott nem volt meg. Ott geostratégiáról is volt szó, képekkel.

Drábik János és Kubínyi Tamás szájából is elhangzott, hogy a zsidó származású Félix Zserzsinszkij és Henry Kissinger is megfogalmazta, hogy akié a Kárpát-medence, az a világ ura.
Van egy harmadik személy is, akit az alábbi ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás megnevez ilyen kontextusnan. Miután 1:31:40-nél a zsidó Zserzsinszkijt említi, 1:52:20-nál Sir Moses Montefiore kapcsán hozza fel, hogy a zsidóknak a Kárpát-medence megszerzése milyen fontosságú. (Zsidó igény a Kárpát-medencére cím/alcímnél lásd többet.)
Ezen oldalon mástól is elhangzik. II. MURAD szultán (1404-1451) kijelentette:
"Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak."

Ezen oldalról érdemes tájékozódni, mi is az, ami a Kárpát-medencét földi paradicsommá teszi és ami miatt kell a zsidóknak. Hervay Tamás ezen cikkét PDF-ben ki is nyomtattam.
Az alábbi Ne Legyen Áldozatos beszélgetésben 8:20-nál említi Pap Gábor a már az 1848-as események előtt publikáló, a helyzetet nagyon is jól átlátó Kuthy Lajost, akinek Hazai rejtelmek című regényéből idézi az uzsorás Lőbl Simon és Szalárdy főispán beszélgetését. Lőbl szájából elhangzik:
"Így siettetve lesz a jövendő, hogy a magyar föld idegen országok technika provinciájává váljék. Pedig nekünk erre törekednünk kell. Csak így leend az, hogy a folytonos szegényülésben, mi és utódaink bővebb és könnyebb alkalmat nyerünk excellentiátok megtört és fogyott fajában nemzetietlen pénzaristokratiát alapítani meg. [...] Nekünk törni, nyomni, eltapodni kell minden csirázó versenyt és vetélyt, elzárni, betemetni minden felfakadó forrást, mely a pénzt, hatalmunk eszközeit, a nemességhez szivárogtatná s új uralgást adna kezébe."
15:12-nél Pap Gábor még elmondja, hogy a 16. század második feléből is tudott volna idézni, Bornemissza Péter Ördögi kísértetekjéből vagy Postillákjából (prédikációs gyűjtemények): ugyanezek a jelenségek jönnek elő.
Zsidó címnél Kubínyi Tamás más hasonló adatait lásd még.
Joó Dénes Magyarország helye és szerepe az új Európában című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent, de még 2001-ben írott cikkében is olyan geopolitikai tényezőkről beszél, amely arról szól, hogy [az általa el sem képzelhető izraeli-zsidó vezetésű] Kárpát-medence lesz/lenne az új globális világ központja. Egyrészt szól arról, hogy a K-m. négy vallási-etnikai régió találkozási pontján helyezkedik el (1. az észak-nyugati protestáns, germán eredetű, 2. a dél-nyugati katolikus, latin eredetű, 3. az észak-keleti ortodox, szláv eredetű, valamint 4. a dél-keleti muszlim, arab-török eredetű népek között helyezkedik el). Tehát nem egy ütközőpont, hanem inkább egy "tárgyalóasztal" szerepét kellene betöltenie a Kárpát-medencének. Amit innentől ír, érdektelen. Azt hittem, váteszi képességeket csillant meg (akár Csurka István írásaiból merítve), de nem.

Kárpát-medence és a csillagos ég párhuzamai

Scheffer Miklósnak ilyen címmel jelent meg írása az Ősi Gyökér 2015/1-2. számában.
Magyar őshaza címmél a megfeleltetés logikájának helytelenségérére már kitértünk, de annyit jegyezzünk meg, hogy dacára a sok helyenként nevetséges logikai úton történő kapcsolásnak és belemagyarázás-szerű okoskodásnak, amit az alábbiak kapcsán megjegyez, az igaz:

Egy adott földrajzi terület összevetése az égbolt csillagképeivel nem mai divatos ezoterikus hóbort szüleménye. Már az ókorban és főleg Mezopotámiában különös jelentőséget tulajdonítottak e párhuzamoknak. Franz Bolt és Carl Bezold 1917-ben megjelent, sajnos letöltésre nem talált Csillaghit és csillagfejtés című könyvükben arról tudósítanak, hogy már az óbabiloni időkben csillagképeket feleltettek meg a közel-kelet egyes földrajzi tartományainak. Sőt Babilon városának elrendezése is az égi szimbolikát tükrözi.

Nyilván hasonló eljárást alkalmaztak, mint ahogy nyilván az ég 36-os felosztása nyomán jött létre 36 nome Egyiptomban is.

Később Manilius (Kr. e. 50 - Kr. u. 23) és Ptolemaiosz (85/90 k. - 168 k.) is hasonló szellemben hozza kapcsolatba a csillagképeket földrajzi egységekkel. A tudománynak már az ókorban az asztrogeográfia nevet adták.

Az alábbi A mindenséggel mérd magad 16/4. című Szántai Lajos előadásban 42:55-nél arról szól, hogy Hédervári Péter A Hold és meghódítása című 1970-es (ne feledjük, ez egy évvel a holdraszállás után volt) kiadású könyvében a Kárpát-medence vízrajzi képe melletti szöveg szerint "a Duna-Tisza köze, mint a Föld egyetlen tája, amelynek pontos mása van a Holdon." Arról van szó a könyvben, hogy létezik a Holdon egy olyan árokrendszer, mely kísértetiesen hasonlít a Dunának és a Tiszának a vonalára.

Hasonló (nem tudom mire vélhető) adatot találunk ...

Simon Endre Mu és egyéb elsüllyedt földrészek...

...című az Ősi Gyökér 2009/1. sz. megjelent cikkében:

Az ausztráliai Sydney-ben működő Dr. Alphons Tchetchin asztrofizikus és asszisztense Dr. Jokenak sikerült egy modern elektronmikroszkóp segítségével a "Kos" csillagképben levő "Lirpa" ködben – mely ködkép tudvalevőleg higany gőzökből áll –, a "Föld" tükörképét megtalálniuk. Ezekről több fényképfelvételt készítettek és azokat pontosan kiértékelték 1940-1950 között. Mivel a Lipra köd a Földtől 80 millió fényévnyire van, így a Tchetchin által felvett képek a Föld 160 millió év előtti képét mutatták. Ezen fényképekről, bennünket érdeklő két adat olvasható le:
a.) A képen pontosan megtalálható a Föld, rajta a kontinensek és szigetek körvonalai, különösen pedig Atlantis két nagy szigete.
b.) De pontosan megállapítható az is, hogy a Földnek ekkor még két Holdja volt.

A 2006. augusztus 7-11-ig tartott XI. Magyar Őskutatási Fórumról az Ősi Gyökér 2006/3. számában számolnak be. Ezen cikkben számolnak be Ujj Dénes elképzeléséről [mindenkinek van valami], aki felvetítette Eurázsia térképét, s beazonosította Kárpát-medencét a Draco, azaz Sárkány csillagképpel, vagyis a Kárpát-medence égi mása a Sárkány csillagkép [amely valóban északi], az égbolt hajdani pólusa [talán itt a Magyar Adorján féle témát is vegyíteni kellene?]. Szerinte a kozmikus háttérsugárzás eredménye az a sok földi energiaközpont, amely a Kárpát-medencében fellelhető.
Annyi igaz lehet, hogy a Kárpát haza országa égi mennyország földre tükrözése és női terület, ahogy észak is, ahol a Sárkány csillagkép is van és ahol Magyarországot is MA egykor az északi sarkra képzelte el. Ugyanakkor felveti mindez azt is, hogy 1) nem-e azért kezdték tisztelni az északot, északi csillagképeket, mert egykor maguk is ott éltek vagy 2) fordítva. Inkább a harmadik variáció lehet igaz: is-is illetve a nő és az anya tisztelete mindenek felett való.

Mire hasonlít a Kárpát-medence?

1. Szív
Több helyen volt szó arról, hogy egy szivet formáz a Kárpát-medence és arról is, hogy az alant is taglalt Pilis a szívcsakrája lenne a bolygónak. Egyébként kétkedőknek csak annyit kell mondani, hogy honnan a Dobogókő elnevezés (persze az egy másik, Nimródhoz kötött legenda nyomán is kaphatta ezen nevét):

Ezen írásban is szerepel:

A Duna legkülönlegesebb szakasza a Pilist és a Visegrádi-hegységet szív alakban ölelő Esztergom-Budapest szakasz. A megszerkesztett rendszer Origója, ennek a szív alakzatnak a közepében helyezkedik el. Érdekes egybeesés, hogy a Duna szív alakot formáz, miközben a Pilisben található a Föld szív csakrának nevezett kisugárzási pontja, amire a Dobogó elnevezés is utal. A Pilis jó működéséhez, bizonyára a Duna víztömege is jótékonyan járul hozzá, amely ráadásul rajzolatával árulkodik arról, hogy a lelkiséget erősíti.

• Hogy a Zbigniew Brzezinski és a korábban a Szívtájékról író Harold Mackinder szerint a Kárpát-medence a geostratégiailag legfontosabb hely, nos, nem úgy tűnik (Ukrajna és Oroszország inkább, mintsem a Kárpát-medence).

(Berényi László Géza Holisztikus világszemlélet 7000 éve a Kárpát-medencében (a KöR-iS-TeN fraktál) c. Ősi Gyökér 2007/1. sz. megjelent cikkének képét tettem be ide közben.)

2. Agy
Ezen Száraz György-féle írásban szerepel:

Sokaknak feltűnt már, hogy a világűrből a Földre tekintve a Kárpát-medence egy emberi agyra emlékeztető formát ad ki. Ha megkeressük a tobozmirigy helyét, akkor hogy-hogy nem, éppen a Pilis térségénél találjuk. Aki már foglalkozott egy kicsit ezotériával, tudhatja, hogy a korona csakrához tartozó belső elválasztású mirigy éppen a tobozmirigy. Akár igaz ez a fejtegetés, akár nem, a Pilisben található energiák léteznek, valódiak és valóban erőteljesen hatnak az ember harmadik szem és korona csakrájára, vagyis a két fejen található, a látással és a tiszta szellemiséggel kapcsolatos energiaközpontunkra.

3. Ponty
Kubínyi Tamás Álmos Király TV műsorának felvezetőjében a Kárpát képének mutogatása közben egy ponty-szerű halat is betett, és ezen a ponton eszembe ötlött: innen, a Kárpátok nevéből származik a latin és orosz ponty jelentésű szavuk (angolul is carp)! Kubínyi nagy tudású ember, ez tény.

Magyar a Nyilas népe cím/alcímnél taglaljuk még a témát.

Lábjegyzetek