Kutyaellenesség

A zsidóknál nem volt jellemző a kutyák szeretete olyan mértékben, mint a görögöknél és a rómaiaknál (Egyiptomban és főleg Iránban igen nagy tiszteletnek örvendtek). A Bibliában 32-szer említik a kutyát, többnyire negatív hangvétellel^[1].

Sophia Menache Dogs: God's Worst Enemies?...

....című tanulmányában szól annak furcsaságáról, hogy bár a mai nyugati kultúrában teljesen szokványos és elfogadott a kutyával való barátság ápolása, mégis a Talmudban és a Bibliában olyan utalások szerepelnek, melyek tiltani próbálták ezt a kapcsolatot:

For without are dogs, and sorcerers, and whoremongers, and murderers, and idolaters, and whosoever loveth and maketh a lie. (Revelations, 22: 15)
He who breeds a wild dog in his house keeps loving kindness away from his house....Rabbi Nahman ben Isaac said: He also casts off the fear of Heaven from himself, as it is said, "and he forsaketh the fear of the Almighty". (Job, 6:14) [Babylonian Talmud, Shabbath, 63a-b]
—
Mert kívül vannak kutyák és varázslók és kuruzslók és gyilkosok és bálványimádók és mindazok, akik szeretik és cselekszik a hazugságot. (Jelenések könyve, 22: 15)
Aki vadkutyát tenyészt a házában, az távol tartja a szerető kedvességet a házától....Rabbi Nahman ben Izsák azt mondta: Aki az Ég félelmét is elűzi magától, ahogyan azt mondják: "és elhagyja a Mindenható félelmét." (Jób, 6:14) [Babilóniai Talmud, Sábát, 63a-b]

Menache elsősorban a szociopszichológiai okait keresi annak, hogy nemcsak a zsidó és mózesi vallások kultúrájában, hanem – kisebb mértékben – a pogányok körében hogy alakult ki ez az ambivalencia ill. ellenérzés a kutyákkal szemben. Egy bizonyos Serpell-t idéz, aki jól látja be, hogy a kutya szimbólum:

In symbolic terms, the domestic dog exists precariously in the no-man's s land between the human and non-human worlds. It is an interstitial creature, neither person nor beast, forever oscillating uncomfortably between the roles of high-status animal and low-status person. As a consequence, the dog is rarely accepted and appreciated purely for what it is: a uniquely varied, carnivorous mammal adapted to a huge range of mutualistic associations with people. Instead, it has become a creature of metaphor, simultaneously embodying or representing a strange mixture of admirable and despicable traits. As a beast that voluntarily allies itself to humans, the dog often seems to lose its right to be regarded as a true animal....Elsewhere, the dog's ambiguous or intermediate status has endowed it with supernatural powers, and the ability to travel as a spiritual messenger or psychopomp between this world and the next.
—
Szimbolikus értelemben a házi kutya bizonytalanul létezik az emberi és a nem emberi világ közötti senki földjén. Ez egy köztes lény, aki sem ember, sem állat, örökké kényelmetlenül ingadozik a magas státuszú állat és az alacsony státuszú ember szerepe között. Ennek következtében a kutyát ritkán fogadják el és értékelik tisztán azért, ami: egy egyedülállóan változatos, húsevő emlős, amely az emberekkel való kölcsönös társulások széles skálájához alkalmazkodott. Ehelyett a metaforák teremtményévé vált, amely egyszerre testesíti meg vagy képviseli a csodálatra méltó és megvetendő tulajdonságok különös keverékét. Mint olyan állat, amely önként szövetkezik az emberrel, a kutya gyakran úgy tűnik, hogy elveszíti a jogát, hogy igazi állatnak tekintsék....Máshol a kutya kétértelmű vagy köztes státusza természetfeletti erőkkel ruházta fel, és azzal a képességgel, hogy szellemi hírvivőként vagy pszichopomposzként utazhat e világ és a túlvilág között.

Menache szerint a kutya és ember közti kötelék veszélyt jelentett a monoteista vallások Istene és a papság számára (mondja mindezt úgy, hogy a kutya – Khoda – God etimológia kapocsról mit sem tud):

It is our thesis that, historically, the hostility to dogs resulted, rather, from the clergy's apprehension that human attachment to dogs – which bestows a sense of complete mastery and, in consequence, may bring about higher self-esteem – had detrimental consequences for the submission of the faithful to God. No less important, the emotional link between person and dog might weaken the former's dependence on the clergy, God's earthly representatives.
—
Tézisünk szerint a kutyákkal szembeni ellenséges magatartás történelmileg inkább abból fakadt, hogy a papság úgy vélte, hogy a kutyákhoz való emberi ragaszkodás - amely a teljes uralom érzését adja, és ennek következtében magasabb önbecsülést eredményezhet - káros következményekkel jár a hívek Isten iránti engedelmességére nézve. Nem kevésbé fontos, hogy az ember és a kutya közötti érzelmi kapcsolat gyengítheti az előbbieknek a papságtól, Isten földi képviselőitől való függőségét.

Sarkosan szól a kutyák és a nők hasonlóságáról, arról, őket szukaszülöttnek tartották:

Simplifying the origins of women, Phocylides saw female termagants as the offspring of bitches. In contrast, noble, beautiful women were said to descend from horses, and industrious housewives from bees (Lewinsohn, 1954).
—
Leegyszerűsítve a nők eredetét, Phocylides a női termagánokat a szukák utódainak tekintette. Ezzel szemben a nemes, szép nők állítólag a lovaktól, a szorgalmas háziasszonyok pedig a méhektől származtak (Lewinsohn, 1954).

Amit nem ismer fel, hogy a kutyákkal szembeni negatív hozzáállás nem kizárólag a tisztátalanságuk és szégyenérzet-hiányuk, veszettségük, stb. miatt alakult ki, hanem a kutyafejű világrend-fenntartókkal szemben érzett félelem és megvetés miatt (ezek alapján az alábbi népek hun-rokon ill. hun-barát népek):

The apocryphal Book of Enoch utilizes canine symbolism in describing the Philistines, Ammonites, and Edomites, all of whom posed a danger to the chosen people (LXXXIX).
—
Az apokrif Énok könyve kutyaszimbolikát használ a filiszteusok, ammoniták és edomiták leírásában, akik mind veszélyt jelentettek a választott népre (LXXXIX).

A Bibliában megfogalmazott ellenérzések sorát így zárja:

One explanation lies in the Bible's opposition to remnants of polytheism, especially Egyptian cults and rites. Anubis, the god of death, had a dog's head, and Isis, the goddess of the netherworld, was represented as riding on a dog (Allen Woods, 1954). Still, other animals such as falcons, scarabs, cows, hawks, crocodiles, jackals, lionesses and hippopotami were incorporated into the Egyptian pantheon without generating the negative imagery surrounding dogs in the Bible. On the doctrinal level, then, the reasons for the Biblical animosity to dogs remains open to analysis. From an ecological perspective, however, the existence of savage dogs, with the accompanying problem of rabies, might provide a suitable answer, one that is corroborated by later Moslem tenets.
—
Az egyik magyarázat a Biblia ellenállása a többistenhit maradványaival, különösen az egyiptomi kultuszokkal és rítusokkal szemben. Anubisznak, a halál istenének kutyafeje volt, és Íziszt, az alvilág istennőjét úgy ábrázolták, mint aki egy kutyán lovagol (Allen Woods, 1954). Mégis, más állatok, például sólymok, szkarabeuszok, tehenek, sólymok, krokodilok, sakálok, oroszlánok és vízilovak is bekerültek az egyiptomi panteonba anélkül, hogy a Bibliában a kutyákkal kapcsolatos negatív képzeteket generálták volna. Tanulságos szinten tehát a kutyákkal szembeni bibliai ellenségeskedés okai továbbra is elemezhetők. Ökológiai szempontból azonban a vad kutyák létezése, és az ezzel járó veszettség problémája megfelelő választ adhat, amelyet a későbbi muszlim tanok is alátámasztanak.

A rabbinikus tanokból ismét az világlik ki, hogy a nőket hasonló megvetés övezte, mint a kutyákat:

The equation gradually became clear: a Jew had to avoid dog-keeping since this practice was identified with "the reprehensible behavior" of the gentiles. No wonder, therefore, that dogs were used to symbolize the pandemonium predicted to precede the coming of the Messiah, (Sanhedrin, 97a) and were placed in the unpleasant company of whores, witches, and schismatics (Pesahim, 113b). Similarly, among the three "objects" that a wise Jew was to avoid, dogs were named together with women and snakes as suspects for sorcery and malevolence (Pesahim, 111a).
The inevitable conclusion, therefore, was that owning a dog alienates Jews from the love of God, an absolute verdict that left no room for further considerations (Slay, 1986).
—
Az egyenlet fokozatosan világossá vált: egy zsidónak kerülnie kellett a kutyatartást, mivel ezt a gyakorlatot a nem zsidók "elítélendő viselkedésével" azonosították. Nem csoda tehát, hogy a kutyákat a Messiás eljövetelét megelőző, megjósolt zűrzavar jelképeként használták (Szanhedrin, 97a), és a kurvák, boszorkányok és skizmatikusok kellemetlen társaságába sorolták őket (Pesahim, 113b). Hasonlóképpen, a három "tárgy" között, amelyeket egy bölcs zsidónak kerülnie kellett, a kutyákat a nőkkel és a kígyókkal együtt a boszorkányság és a rosszindulat gyanúsítottjaiként nevezték meg (Pesahim, 111a).
Az elkerülhetetlen következtetés tehát az volt, hogy a kutyatartás elidegeníti a zsidókat Isten szeretetétől, ez az abszolút ítélet nem hagyott teret további megfontolásoknak (Slay, 1986).

Iszlám vonatkozások (a fehér foltos fekete kutyák kiirtása itt az érdekes):

Faced with a plague of stray dogs, Mohammed at first took an uncompromising decision to exterminate "all dogs." Afterwards, he mitigated his decree by reasoning that the canine genus was created by Allah and people need certain species of dogs. The Prophet thus decided to exterminate only the black-coated strays, particularly those with light patches, said to be the indisputable mark of the devil.
—
A kóbor kutyák járványával szembesülve Mohamed először megalkuvást nem tűrő döntést hozott: "minden kutyát" kiirtott. Később enyhített a rendeletén azzal az érveléssel, hogy a kutyaféléket Allah teremtette, és az embereknek szükségük van bizonyos kutyafajokra. A próféta tehát úgy döntött, hogy csak a fekete szőrű kóbor kutyákat irtja ki, különösen azokat, amelyeken világos foltok vannak, amelyekről azt mondta, hogy az ördög vitathatatlan jele.

A kutyahúsevésről:

Though dogs were considered forbidden food in Islam, and medieval chroniclers report the severe punishment of butchers who dared to sell dog meat, al-Djahiz mentions that the flesh of plump pups was considered succulent, similar to that of pigeons (Kitab Hayat al-Hayawan, 169). Al-Qazwini further recognizes the medicinal properties of dogs against eye diseases, tuberculosis, and epilepsy. Moreover, "one who keeps the tongue of a black dog in his boot will be safe against any thing that bites" (Nuzhatu-l-Qulub, 34). Al-Djahiz makes claims for the therapeutic qualities of dog excrement against angina and diphtheria when placed over a person's tongue (Kitab Hayat al-Hayawan, 245).
—
Bár a kutyákat az iszlámban tiltott ételnek tekintették, és a középkori krónikások beszámolnak a kutyahúst árulni merészelő mészárosok súlyos büntetéséről, al-Djahiz megemlíti, hogy a duci kölykök húsát a galambéhoz hasonlóan zamatosnak tartották (Kitab Hayat al-Hayawan, 169). Al-Qazwini elismeri továbbá a kutyák gyógyhatását a szembetegségek, a tuberkulózis és az epilepszia ellen. Sőt, "aki egy fekete kutya nyelvét a csizmájában tartja, az biztonságban lesz minden harapás ellen" (Nuzhatu-l-Qulub, 34). Al-Djahiz a kutyaürülék terápiás tulajdonságait állítja az angina és a diftéria ellen, ha az ember nyelvére helyezik (Kitab Hayat al-Hayawan, 245).

Ami még itt a zsidókkal kapcsolatosan kimaradt (és Magda címnél kifejezésre került), hogy a zsidó vallásban a kutya tisztátalan állattá való válásának kiváltó oka az lett volna-e, hogy a földi [zsidó] nők, özvegyek valóban kutyáikkal háltak volna^[2] (nem elképzelhetetlen), vagy az (egyiptomi) ősmítosz/ősfelfogás késői leszűrődését kell itt keresni, vagy akár csak a(z isten)nő- és kutyagyűlölet ilyen féle összekapcsolását, ez nem deríthető ki.

Lábjegyzetek