Kutrigur

Az utigur és kutrigur neveket Tóth Gyula Szkítából Maghrebig blogján foglalkozik. Az első látásra is feltűnő, hogy a gót, skót és persze a skytha nevekben is meglévő, fentebb taglalt kut szócska nem véletlenül van benne a névben.
Mint Péterfai János utigur címnél álló sorai alapján kiderül, törökül ogur kilencet vagy nyilat (törzset) jelentene a név. Mivel ezt a szót utólag alkotta ki a nyelv, minden ezen szóelemet tartalmazó név töröknek minősített, de nem ilyen egyszerű a dolog.

A Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányában idézett Zakariás rétor (jegyző, püspök, történész) történeti gyűjteményében (készült 491. körül) a név alternatív írásmódja kerül elő: kutargar.

Zichy István A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig...

...című tanulmányának alábbi sorait Csudaszarvas és Hunor és Magor címnél is szerepeltettük (fontos kiemelni hogy a hunok kimmér volta megint a hun = szkíta azonosságról tanúskodik):

Prokópiosz szerint a kaukázusi saginokon túl a Meotiszig és Donig fekvő föld neve Eulysia. Az embereket, kik itt laknak előbb kimmerieknek hívták, most utiguroknak hívják őket. Ezután elbeszéli az utigurok és kutrigurok származásának legendáját. A hunok, kiket akkor kimmerieknek hívtak, egykor egy király alatt egyesültek. Ennek két fia, Utigur és Kutrigur megosztozott birodalmán, mindegyik saját nevét adta a nép rá eső részének. Egyszer – egy szarvastehenet üldözve – megismerték a Meotiszon átvezető utat. Erre az egész nép átkelt és meghódította a vízen túl lakó gótok földjét. Ezután a kutrigurok áthozatták erre a földre családjaikat, az utigurok pedig visszamentek lakni régi hazájukba. Az utigurok és kutrigurok származásának mondája kétségtelenül összefügg a hunok származásának legendájával, melyet Jordanes őrzött meg Priszkosz Rhetor elveszett történeti művéből.
(...) Nézetünk szerint ebben a mondai adatban olyan hun néptöredékek emléke maradt fenn, melyek Attila birodalmának felbomlása után húzódtak vissza a Meotisz keleti partvidékére."
A kutrigurok és utigurok tehát hunok, Attila egykori birodalmának utódnépei, akik a hun király halála után keletre húzódtak vissza. Eredetmondájuk a hun-magyar csodaszarvas monda szakasztott mása.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 628-629. oldalán hasonló népneveket közöl:

Leszögezhetjük tehát, hogy a csuvasokon kívül azok a többi "törökös" népek is, amelyek között nyelvészeink "csuvasos kritériumú", ún. "bolgár-török" jövevényszavaink eredetét, e magyar szavak hangtani sajátosságainak magyarázatát keresik, túlnyomórészt alig választhatók el a Kr. u. 1. évezred második felében Kelet-Európában tartózkodó ősmagyarságtól, s minden számba vehető adat szerint tekintélyes mennyiségű – valószínűleg azonban inkább domináló többségű – magyarul beszélő etnikumokat foglaltak magukba. Erre vallanak egyébként azok a különféle elnevezések is, amelyeken az egykorú források honfoglaló őseinket emlegetik: madzsar, türk, hun, avar, ugri, ungar, hungar, szabir stb. E felismerések világánál talán nem volt elhibázott Sebestyén Gyula értelmezése sem, aki az "ut-urgur” és a "kut-urgur" népneveket magyarul "öt-ugor"-nak és "hat-ugor"-nak, a valamivel később ugyanabban a térségben feltűnő "bes-gur" és "alti-ogur" elnevezéseket pedig ugyanazon népek török neveiként (törökül bes = öt; alti = hat) magyarázta (Sebestyén Gy.: A honfoglalók; Kodolányi: A finnugor őshaza nyomában). Könnyen lehetséges, hogy e keveréknépeknek párhuzamos magyar és altáji-török neveik voltak, amelyeket a törzsszövetség etnikumai nyelvi hovatartozásuk szerint váltakozva használtak.