Kutia

Kutya írásmódja is ismert ennek a már cuccia címnél is említett Szicíliában is ismert (megdöbbentő, hogy ott is, de Magyarországon nem) karácsonyi (Szicíliában Luca-napi volt, de tudjuk, hogy a régi Luca-nap december 21.-ére vonatkozott) pudding-hoz hasonlított desszertnek. (Az angolok Christmas pudding-ja más elven készül.)
Ezen és ezen oldalakon lehet olvasni róla.
assets/Kutia_image1.png
Lényegében a lengyel receptet követve búzaszemeket vagy búzacsírát főznek, majd mákkal is keverik. Magyarországon mi is ilyenkor, karácsonykor mákos gubát (de csak parasztosan, kifliből) illetve mákos (és diós) bejglit fogyasztunk.
De itt elsősorban még a harmadik legfontosabb alkotóelemre, a benne lévő mézre hívom fel a figyelmet, mely MISZ címnél is előjött, Plinius Szíriusz mézzel való kapcsolatba hozatala kapcsán (itt csak magyarul adom):

Furcsa módon Plinius a Szíriuszt is a méz eredetével hozta összefüggésbe a felemelkedése idején:
Ez az anyag a levegőből keletkezik, főleg a csillagképek kelésekor, és különösen akkor, amikor a Szíriusz ragyog... (A természetrajz XI. könyv 12.)
És minőségével és édességével is!
Ha a mézet a Szíriusz felkelésekor vesszük, és ha a Vénusz, a Jupiter vagy a Merkúr felemelkedése történetesen ugyanarra a napra esik, ahogy ez gyakran előfordul, az anyag édessége és az az erénye, amellyel rendelkezik, hogy az embereket életre kelti, nem marad el azoktól, amelyeket az istenek nektárjának tulajdonítanak. (A természetrajz XI. könyve 14.)

Úgy tűnik tehát, hogy az egyes összetevőknek jelentősége – már maga a kutya elnevezés Szíriusszal való kapcsolatán túl – abban áll, hogy a más (általán törzsi társadalmi) népeknél is gabonaszemekből álló Tejút ilyenkor Karácsonykor függőlegesen áll és Szíriusz a Nappal és Földdel vonalban.
A mák lehet Magorra utaló, vagy a mákszemek a búzaszemekhez hasonlóan a Tejutat alkotó csillagokat jelképezik. Ezen és ezen oldalon foglalkoznak magukkal az elnevezésekkel.
Igen furcsának tartom, hogy a magyaroknál ilyen étel nem maradt meg, de a szicíliai és szláv kapcsolatok azt mutatják, hogy Görögországban még ismert volt és onnan kerülhetett tovább.
Mint ahogy ezen oldal szerint más orthodox keresztény népeknél is megtaláljuk, de más néven.
Az, ami itt áll, miszerint a kutia név a görög kókkosz = gabona(szem) szóból eredne, nem elfogadható. Ez, ahogy coco címnél is szerepelt, inkább a tojás és tojásalakra utaló név.
assets/Kutia_image2.png
Itt jön a megdöbbentő adat ismét, ugyanis ezekben az országokban az étel neve a kalb címnél taglalt, szintén (Nagy) Kutyát jelentő Kal-Eb vázhoz hasonlítható: bolgár koleva, román coliva, melyeket ezen oldal alapján szintén görög eredetre visznek vissza:

A dish made of sweetened boiled wheat, optionally mixed with nuts and spices, and used in Eastern Orthodox rituals to commemorate the dead or at slava.
From Ancient Greek κόλλυβα (kólluba, "small cakes"), from κόλλυβος (kóllubos, "small coin").

Édesített, főtt búzából készült étel, amelyhez esetleg dióféléket és fűszereket kevernek, és amelyet a keleti ortodox szertartásokon a halottak emlékére vagy a szlávakor használnak.
Az ógörög κόλλυλυβα (kólluba, "kis sütemény"), a κόλλυβος (kóllubos, "kis pénzérme") szóból.

Számomra nyilvánvaló, hogy itt is egy utólag kialkotott, hozzákapcsolt jelentésről van szó.
(Egy karácsonyi műsorban már láttam, hogy egy görög süteménybe érméket is tettek, de ez nem ugyanaz. Az ezen lehet inkább.)
Az orosz nyelvben más neve van ugyanennek: sočivo. Kutia-ra vonatkoztatják, de eredetileg a nálunk újévkör fogyasztott lencsét jelenti.
Ezen oldalon még szír-keresztény(!) párhuzam is előjön:

Syria – burbara or sliha for EID Il-Bur-bars, SV. Barbara feast in the middle East

The Bedouins of the Sinai and the Negev, however, called Sirius Al-Burbarah, probably deriving the name from the barking noise of a dog (Bailey 1974). They used its appearance on the easterly horizon at nightfall, in mid-January, as a season marker for the start of their 40-day winter season ash-shita that lasts till late-February.

A Sínai-félsziget és a Negev beduinjai azonban a Szíriuszt Al-Burbarah-nak nevezték, valószínűleg egy kutya ugatásából eredeztetve a nevet (Bailey 1974). Ők január közepén, sötétedéskor a keleti horizonton való megjelenését évszakjelzőként használták a február végéig tartó 40 napos téli időszakuk, az ash-shita kezdetére.

A beduin-arab kifejezés átmentődése a szír nyelvbe, azonos formában nem lehet véletlen, tekintve, hogy fentebb a Kutyáról és Szíriuszról volt szó.
Ezen oldal alapján ugyan a keresztény Szent Barbara ünnepéhez kötik, de a keresztény ünnepek "kiosztóiról" tudjuk, hogy miképpen szoktak (eltüntethetetlen, eltörölhetetlen emlékű) ünnepekre ráültetni (ezzel a kifejezéssel találkoztunk ráültetés cím/alcímnél) (kitalált?) szentek ünnepét. A leleplezést pedig úgy ejthetjük meg, hogy ugyan már miért nevezték Barbarának (ilyen barbár nevűnek) ezt a (meg is kérdőjelezett eredetiségű) szentet? Nem-e ugyanaz az eredete, mint a sémi (hámita) (de nyilvánvalóan avar-hun eredetű) neveknek?
A libanoni eredetűnek mondott[1] szír (inkább Hallowe'en-ünnepköréhez kötött) ünnep (azonos nevet kapó) eledele egészen hasonló a fentebb leírtakhoz (legalábbis a kifőzött búza itt is alapanyag és édesség):

The traditional food made on this feast is Burbara, a bowl of boiled wheat grains, pomegranate seeds, raisins, anise and sugar.

A hagyományos étel ezen az ünnepen a Burbara, egy tál főtt búzaszemekből, gránátalmamagból, mazsolából, ánizsból és cukorból.

Grúziában is ünneplik, és legyünk figyelmesek a naptári számok eltolódására is:

In Georgia, Saint Barbara's Day is celebrated as Barbaroba on December 17 (which is December 4 in the old style calendar[2]). The traditional festive food is lobiani, bread baked with a bean stuffing.

Grúziában Szent Barbara napját december 17-én (a régi naptár szerint december 4-én[2:1]) Barbaroba néven ünneplik. A hagyományos ünnepi étel a lobiani, babos töltelékkel sült kenyér.

Közben ezen Quora válaszban felírásra került angolul is.
Egészen hasonló hozzá alakra a kutya címnél szintén említett ind chutiya.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    Eid il-Burbara or Saint Barbara's day is celebrated in Lebanon, Syria, Jordan and the Holy Land, Israel among Arab Christians annually on December 4, in a feast day similar to that of North American Halloween. The traditional food for the occasion is Burbara, a bowl of boiled barley, pomegranate seeds, raisins, anise and sugar.

    Eid il-Burbara vagy Szent Barbara napját Libanonban, Szíriában, Jordániában és a Szentföldön, Izraelben az arab keresztények évente december 4-én ünneplik, az észak-amerikai Halloweenhez hasonló ünnepnapon. Az ünnep hagyományos étele a Burbara, egy tál főtt árpából, gránátalmamagból, mazsolából, ánizsból és cukorból készült étel. ↩︎

  2. Lábjegyzet:
    https://en.wikipedia.org/wiki/Old_Style_and_New_Style_dates ↩︎ ↩︎