Kopasz

Kop-Asz Fő-Ász értelmű is lehet (a vének, bölcsek haja kihull), hasonló úgy összetételére, mint értelmére nézve a csupasz.
Közvetlen alapértelmét írja le Péterfai János:

Kopasz szavunkban a Kop a Fej, az Asz ige, lásd Aszik. A kopasz fején nincs haj, de a fogalom más területeken is megjelenhet, például kopasznyakú tyúk.

Több szavunk van, mely ilyen értelmű, például TAR, csóré, szárd, vagy a gyúl címnél szereplő gulacs ill. gulács.
De a palóc szóalakú angol bald = kopasz is volt egykor magyar szó.

Kopaszságról szól Várkonyi Nándor is könyveiben; lásd szakáll és fajok.

Ha ma egy tibetit megkérdeznénk, miért borotválják le fejüket, számos választ adhatnának, de valószínűleg egy sem mondaná, hogy azért, mert a kopasz embernek fénylik a feje, mely fej a szellem háza és következésképp aki kopasz, annak a fényes a gondolkodása is (okos, bölcs, mint a vén = fény).