Khvarena

A Zend Aveszta és Shahnameh Szent Koronája, amit fizikailag nem jellemez, ír körül, csak spirituális, szakrális, transzcendentális értelemben veszi. Aki ezzel bír, ennek az őrzője, az méltó csak népe fölött uralkodni. Yima király (Indiában Yama vagy Iránban még Jamshid) elvesztette koronáját, uralkodási jogát (lásd KAR illetve farr), kegyvesztetté vált. Éppen úgy írja le, mint ahogy magyarul is tennénk, hiszen a királyság és az isteni eredetű felhatalmazás Európában egyedül a magyar népnél áll elválaszthatatlan összefüggésben, a Szent korona eszméjében.

Komlóssy Zsuzsanna Nyitva látom mennyország ajtaját című az Ősi Gyökér 2019-20/1-4. sz. megjelent cikkében szól arról, hogy a királyság és nálunk a Szent korona (eszméje és tárgya) égi/angyali közvetítéssel szállt le közénk. Teljesen hasonló az itt taglalt témákhoz. Lásd Etana-eposz és korona címnél, külön alcímnél.
Madaras koronák cím/alcímnél is volt szó arról, hogy az isteni eredetű királyság az égből szállt alá.
Karcagi Oláh Imre Külföldi és magyar írók a magyar mitológiáról című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent (és Oláh Imre Ősi jelképiség c. az Ősi Gyökér 2011/4. sz. megjelent) cikkében bőven jellemzi a khvarenát. Más adatát lásd Napkirály, szakrális király cím/alcímnél.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében mint főnix-féle Napmadár kerül elő:

Főnix-féle a kusán fejedelmek indiai pénzein (1-3. sz.) az alvilágból kiröppenő khvarenah madár (a "Napszerű"). Kínai neve feng-huang; a fényes janghoz, a tűz ágenshez tartozik, és a déli cinóber-barlangban lakik. A fejtollaiba 3 ágú fésű (huang) van tűzve; ez a kelő Napot jelképezi. Csu-miao ("vörös madár") néven is ismerik.

Oláh Imre írja:

Ezen Khvarena, egy királysólyom-turulmadár (szaéna-meregó, Szimurgh) kepében szállt alá Adzsembe (Iránba) a két őskirályt megkoronázni: Feridunt, majd később Keresaspát, akik hatalmas uralkodók lettek.

Jellemző különben, hogy a görög, latin és perzsa (valamint az alábbi csagatáj) szavak egyszerre írják körül a magyar korona szót, de a perzsa elüt jelentésében a görög-római korone, korona szavaktól.
Magyar Adorján Kérdések című írásában is megkérdi (ha nem is ezen eszmefuttatással), hogy a tatár küren és csagatáj körün = kör szavak közül utóbbi hogy lehet azonos az árja szavakkal? Nyilván a nyelvészet azt mondaná rá, hogy a perzsáktól vette át. Igen ám, de perzsa khvarena már mást jelent. Mindent az old meg, ha a magyar szavakat (kör, kor, korona) tartjuk elődnek. Mekkora szerencséje az árja nyelvészeknek, hogy a magyarok Iránban is laktak...

Még OI-nél a khavarenó (amely nem egy másik belső fejlődéssel alkotott szó, hanem csak leírási változat) fogalma: nimbusz, glória. A királyok, és szentek arculatát övező dicsfény. Mind a szakrális királyságot, mint jó, aranykori modellt mutatja be.

Ezen előadásban Grandpierre Atilla 27:00-nél hun mágus képességekről szólva említi Huang-Di-t, tulajdonképpen azt mondván, hogy a hun magyarok tanították a kínaiakat utakat, stb. építeni, az írás tudományára, stb.
Arra is kitér, hogy a kínaiak meg akarták tenni királyuknak, de Huang-Di azt mondta, egyetlen feltétellel: ha nem tudja őket elég jól királyként szolgálni, mozdítsák el a királyi székből, mondván, ha nem a javatokra cselekszem, elvesztem a mennyek mandátumát. (Fentebb a huang szó nyilván nem véletlenül jelenik meg hasonló kontextusban.)
Említi itt GA az égből aláereszkedő koronát és előtte az ég felhatalmazását. Lám, teljesen hasonló ehhez a perzsák khvaréna fogalma, illetve a törököknél kut = isteni mandátum (szerencse inkább).
Ahogy 29:20-nál GA kimondja, ez a Szent Korona eszme tehát megvolt az i.e. harmadik évezredben is.

Lásd még farr. Lásd még glory and halo. Lásd még főleg KAR, korona, crown.