Kereszt

Kezdjük azzal, hogy a szláv nyelvekben a magyarral azonosan vannak meg a szavak: délszláv krst, orosz kreszt. Ezen szavakat nem lehet értelmezni, mert nem belső fejlődéssel jöttek létre; ellenben a magyart lehet, viszont "nem szabad."

Hogy a kereszt szóban az e hang másutt is ismert volt, lásd Kresztosz cím/alcímnél írottakat is. Krisztus címnél pedig végérvényesen bizonyítást nyert, hogy a név nem felkent jelentésű, hanem kereszt szavunkból ered – ahogy a görög kerasztész = szarvas állat szó is.

László Gyula Kettős honfoglalás...

...című könyvében idézett...
Kniezsa István^[1] természetesen szlávozik:

"Hogy a magyarság kitől vette át a kereszténységet, a magyar kutatást már régóta foglalkoztatja. Krónikáinkból és legendáinkból úgy tudjuk, Géza udvarának megtérítésében német papokon kívül Adalbert prágai püspöknek volt nagy része. Ebből tehát az következnék, hogy a keresztény terminológia is főként német, esetleg cseh eredetű volna.
A kereszténységre vonatkozó kifejezések legrégibb rétege a szlávból származik; kereszt (görög-keleti szláv krьst), keresztény, régebben a katolikusoknál is keresztyén (krestjan), bérmál (birmati), szent (svet [lásd még szvjet; miért nem latin?]), malaszt (milost), pap (pop), apát (opát). [...] A kifejezések egy része (kereszt, érsek) határozottan görög szertartású szláv nyelvből származik, míg a másik része latin szertartású délnyugati szláv nyelvekre (szlovén, horvát) mutat, és egy sincs, amelyik cseh eredet mellett szólna."

• A zsidó szót is szlávból átvettnek tartja; lásd ott.

És folytassuk azzal, amiről majd itt közvetlenül ezután lesz szó, miszerint a körkereszt az élet és a világ keretrendszerét adja. (Annyit jegyezzünk itt meg, hogy a körkereszt egy furcsa pleonasztikus kifejezés, tekintve, hogy már a kereszt szóban is megvan a kör szavunk egyszer.)
És milyen érdekes, hogy a kereszt és a keret szavak majdnem teljesen meg is felelnek egymásnak: az élet helyes keretrendszere a Köristen-kereszténység, melyről szintén lesz szó.
Még az egyiptomi ankh kapcsán jegyezzük meg, hogy az élet keresztje, tehát itt is szerepel az élet fogalma és a kör is bele került.

Az alábbiakban arról lesz szó, hogy a kereszt fogalma a magyarban mit jelent. Jelentheti a kör-oszt (négy cikkelyre oszt) fogalmát és az egymást keresztező (metsző, vágó) égi (kör)pályákat, főköröket (colure) is. Lényegében, mint látni fogjuk, a két dolog egy és ugyanaz.
A(z azóta csillagászati infókkal is tárgyalt) keresztrefeszített Nap maga Jézus Krisztus, kinek második nevéből határozzák meg a keresztény nevet (latin Christianus, Christus). Hát ilyen hülyének nézik a magyarokat? Igen, úgy tűnik, eddig lehetett. Lásd még Köristen.

Amikor Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 13. oldalán a kör és négyzet alakú jelek osztatlan egész képzetéről szól, ezzel elárulja, hogy fel is lehet őket osztani. És valóban (ahogy talán könyvében később utal is majd rá), a Kör-Oszt-ásával adódik ki a Kereszt, illetve Köröszt.
Molnár V. József könyvének 14. és 18. oldalán a négyzetről beszél úgy, hogy ez a forma volt eredetileg az, ami kapcsán az oszthatóság először felmerült, illetve hogy a négyzetből következik a kör. Nos, lehetséges, viszont négy-oszt szavunk nincs, viszont kör-oszt nyomán származik a kereszt szavunk.
Egyébiránt Jankovics Marcell lentebb szereplő sorát ennek megerősítésére tegyük ide a kétkedőknek (még ha ez nem is a bizonyítás felsőfoka):

A "kerék" és a "kereszt" szavak – nem csak a magyarban – a "kör"-re mennek vissza, de legalábbis egy tőről erednek. L. lat. circus = "kör", crux = "kereszt", currus = "szekér".

Azzal viszont mégis egyet kell érteni, hogy a szakrális geometria címnél taglalt elképzelt világ, ha négyzet alapú Világhegyként vagy gúlaként tekintünk rá, felülnézetből sem lesz kör-kereszt.

A legfontosabb, Molnár V. József előadásaiban kezdő akkordként felcsendített, gyermekek által is ösztönösen rajzolt jelkép a körbe írt kereszt, a körkereszt, melyet talán külön alcím alatt kellene alant taglalni, mégis ide veszem. (Azóta született egy körkereszt cím is.)

Molnár V. József Világ-Virág...

...című könyvének 22., Azonos jelek az alaposztás négy mezejében címmel álló oldalán írja (négy és az ötödik irány cím/alcímnél – több is – megvolt):

Az alaposztás egyenlő szárú keresztje a négy mezejében található azonos jellel – annak alakjától függően – a Nap, a Hold, a Vénusz stb. lehetséges négy helyzetének jelölője lehet, de jelölheti a megfigyelt világ egy vagy több adott "tulajdonságát" is. E jelek egyben igazolják a fentiekben tett megállapításunkat, miszerint az egyenlő szárú kereszt – egyebek között – az égen való tájékozódás eszköze.
Az alaposztás lehetőségét a Napnak a Földről észlelhető mozgása (pályája), illetve fénye teremti meg (17. ábra), de maga az alaposztás általánosabb érvényű: a világ tér-idő szerkezete. (Az egyenlő szárú kereszt függőleges szára például föntöt-lentet jelöl, délidőt és éjszakát; vízszintes szára pedig jobbot és balt, napkeltét, illetve napnyugtát.)
Az egyenlő szárú keresztnek több értelmezési lehetősége is van, de általában az [általam Apam Napat címnél is említett és legutóbb is kifogásolt] "Atyát" jelöli, a világ minden dolgának rendezőjét: "A Sarkcsillag alatt, a Tetejetlen Fán áll Atyácska napfényes asztala, ő maga háttal ül a Sarkcsillagnak, hogy jól láthassa az Alsó Földet... amerre Atyácska jobbja mutat, arra van jobbra, amerre balja mutat, arra van balra."

Világmodell címnél is szerepelt (Molnár V. József és Harangozó Imre adatsora):

A felülnézeti modellek a teremtett és rendezett világot felülről mutatják be, legegyszerűbb változatuk a körbe zárt kereszt. "A körkereszt pedig az első forma, az első jel amit istentől ajándékba kaptunk, az a forma, az a jel amit minden kisgyerek a világ minden pontján belső késztetésre lerajzol és rendeltetés szerint használ, az a jel amely a világmindenségnek az alaprendje, alapszerkezete."
A kör, a beléírt kereszt és a kereszt által kijelölt közép hármassága a mindenség fizikai és szakrális megfelelője. A kör jelölheti a felsővilág, az égbolt határát, a világtengert, de utalhat a világot szülő Boldogasszony ölére is. A kereszt a négy szent folyó, a négy világtáj, a négy évszak, a két napforduló a két napéjegyenlőséggel, az eget tartó négy Világhegy, de az ige (a keresztszemes hímzés egy keresztjét a népnyelv Igének nevezi), a fény jele is egyben.

Lásd LU illetve Tomory Zsuzsa írását székely-magyar rovásírás F betűjénél.
A közép, a mindenség közepe, a teremtő isten helye, de a körkeresztet alkotó, vagy használó ember helye is egyben. A népi imádság szerint is a közép, – ami esetünkben a ház közepe (lásd magyar térrendezés) – a kitüntetett hely, az isten, vagy az isteni szerepet betöltő ember helye.

"Bejött Jézus a házamba, Házam közepébe' megálla."
A közepet mindig megjelöli az ember, mert a közép megjelölése nélkül nincs biztonsága az embernek.

A Kalevala mondakör egyik énekében a hős viadal előtt a következőképpen idézi meg az Ég erőit:
"Kaakomieli kivonta kését,
tokból penge pengve pattant,
tett így keresztet a sörre,
itta italát egészségre."

Molnár V. József Világ-Virág...

...című könyvének 63-64. oldalán a kereszt ősi népi (magyar) eredetére vonatkozóan írja (kenyér címnél is szerepelt):

Az egyenlő szárú kereszt (amely a nyitottság jelölője is) az őskortól napjainkig megtalálható a természetben élő ember jelrendszerében; föltehetően népünk sem a kereszténység ún. görög keresztjét vette át. "Pogány" voltára utal – egyebek között – az alábbi példa is: "A dagasztó asszony a dagasztás befejeztével tenyere élével három keresztet formáz a tészta tetejére, s szívó cuppogással varázsolja a tésztát, hogy magasra keljen. A sütőkemencébe való bevetés után a vetőlapáttal keresztet rajzol a sütőkemence ajtója fölé, a kereszt függőleges szárát alulról húzva fölfelé, hogy fölfelé nőjenek a kenyerek... A keresztnek, ha volt is valaha, Magyarózdon ma már nincsen keresztényi, vallásos jellege, mivel a falu már János Zsigmond óta (XVI. század) protestáns, hanem amint a felfelé húzott szár bizonyítja, ez is varázslás." (Horváth István: Magyarózdi toronyalja.)
Számtalan vidéken – még napjainkban is – mielőtt megszegik a kenyeret, az életet óvó zárt egészet, késsel keresztet karcolnak az aljára. A mindenséghez igazodó ember semmiféle cselekvést nem kezd anélkül, hogy ne tájolná magát, ne kérné valamilyen módon az égtájakkal megidézhető erők segítségét. A tájolt, "tájékozott" ember cselekvését kíséri csak áldás. Győző bácsi, a szacsvai gyógyító ember késsel keresztet jelöl a csupor fölé, mielőtt a gyógyító italt mindkét irányban megkavarja benne."

Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz...

...című tanulmányában nagyon jól írja, hogy az ember – régi ember számára fontos volt hogy elhelyezze magát az (isteni mintákat követő) világban; a keretrendszert a kereszt rendszer alkotja. Ahogy írja:

Már az ősi idők embere is rendet óhajtott maga körül, fix pontra, kapaszkodókra volt szüksége. Olyan koordináták közé kívánkozott, amelyek a valódi létezés teljességével telítettek, vagyis szeretetet, biztonságot, önmagán túlnövekvő erőt adnak, egyben biztosítják saját (csoportos) létezésének különleges voltát (élete értelmét) – tehát szentek. Világképre volt szüksége. A világkép sokszor lerajzolható ábrázolat, emblematikus sűrítettségű világábra. Ilyen rajzok láthatók a szibériai sámándobokon is (amelyek, tudjuk, a világ sugárzó centrumából a világfából készültek). Hogy ilyen ideogrammával a mi eleink is rendelkeztek, kiolvasható mai nyelvünkből. Folytatást lásd észak és dél de alant is épp ilyesmiről van szó.

Rostás László "Lehel-kürt" és a "Szent László legenda" ikonográfiai azonossága a szkíta kereszténység tükrében...

...című az Ősi Gyökér 2008/3-4. sz. megjelent cikkében hasonlóan (és jól) gondolkodik:

Előbb keressük meg a "kereszt" értelmét. Ehhez a magyar nyelv adja a legjobb sorvezetőt. A KÖR, mely a világmindenség teljességéből a V-AN-ból a NIN-cs-et jelöli ki azáltal, hogy a végtelen tér egy részét körbeírja, mint a Szent Korona Pantokrátor képe a köldök helyén található KÖR alakú NIN-cs-et, mert egyébként a Teremtőt (TER-EM-TŐ) csak önmagával lehetne meghatározni. Erre a minőségre utal Nimrud mezopotámiai neve NIN-hur-ta, valamint a magyar közmondás is "Szegény lehetsz, de NIN-cstelen NEM". Ez által még csak a NIN-cs került meghatározásra, ami VAN. Ahhoz, hogy a NIN-cs testet ölthessen, meg kell határozni az irányt, azaz a célt is, melyet a kör vízszintes és függőleges négy egyenlő részre való felosztásával lehet. Ebből ered a KÖR-OSZT azaz a KERESZT. Ez figyelhető meg a Lehel-kürt felfelé, mintegy célként előretartott, kereszttel négyfelé osztott körein is.
A Pásztor ember úgy tartja ott van a világ közepe, ahová a Gamós botját leszúrta. Ezt a hagyomány szerint úgy teszi, hogy előbb maga köré a bot gamós végével kört rajzol, majd kör középre helyezkedve leszúrja a botját, majd ezen, mint a világ tengelyén megtámaszkodva subájában gubbaszt azaz révül. Így a KÖR-OSZT közepére behelyezi az ÉN lelket, a Káldeus hagyomány ÉNLIL-jét, s ezáltal az Ősiségben egylényegűvé válik a NIN-nel, a Teremtő Istennel, aki V-AN. A Szent Koronán is ezért kerül a NINcsbe az Én-LéL-ek teljességét jelző AR-AN(y) Gömb a rajta lévő kereszttel. Ez a pusztai pásztor ember (KÖR-OSZTÉN) azaz kereszténysége, mely a Kál-deus (Gal ill. Kelta) hagyomány EN-LIL isteni személyével való azonosulását is kifejezi, mint a "pásztor királyok" nemességének naponként szer-etettel megélt, nemes beavatási hagyománya. Ennek szerves megfelelősége, a négy égtájra tájolt koronázási dombon (szkíta időkben Kur-ga-an, mert az ősök szent teste fölött nem lehet büntetlenül hamis úton járni) Magyar Szent koronával való koronázás szertartása is. A különbség csak annyi, hogy ebben az esetben a "Kur-ul-táj" tábor helyi jelenése alapján, a nagyszalán kiválasztott "egyenlők közül az első"-ként, mint földre alászállt (ki-ra-al(y) áll a körbe, az ar-an (égi áradat) kör ker-eszt kor-ona alá, saját KiÜRíT-et testét szent edényként felajánlva, az átlényegülés beavatására várva, mint En-lil földi helytartója a nimrudi hagyomány szerint. Ezért nevezi az ősi hagyomány a Magyar Szent Koronát Szkíta (Káldeus, Babiloni) Keresztény Beavató koronának, mert nem a király viseli, azaz nem a királyon van, hanem a király van alatta, mint a Ter-em-tő nemzetének, egylényegű, egyenlő, azaz nemes nemzetes tagja, ugyanúgy mint a pásztor királyok és nemesek is. A Test Szent edényként való kiürítésének szeréhez járul hozzá az Én-LéL-ek kürtje. (Az Árpád-ház kihalása után a "Trón-bitta fanfárok" veszik át ezt a szerepet.)

És hogy tényleg mennyire egyszerű (de a világmodell címnél tovább taglalása mégis komplex) képről van itt szó, azt Szűcs László Égre írott történelmében is írja:

A grafikonon összegzek néhány fontos megállapítást, melyek nélkülözhetetlenek lesznek a későbbiek során. (4. ábra)

Nevetségesen egyszerű ábra, de mégis mindennek az alfája, mert a világon az egyik legnagyobb hatalommal bíró szimbólumot rejti magában, mely a legnagyobb mértékben befolyásolta az emberiség történelmét, s ez pedig a kereszt. Ez a jelkép egyik világvallásunk hitrendszerének alapköve, alap emblémája, s mindamellett a magyar Szent Korona felülnézeti metszete is egyben.

• Folytatást lásd kártya.

Varga Szilvia Ősi értékünk a szalonnai Napnak szentelt templom című Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelent cikkében – forrása megjelölése nélkül – azt írja, hogy az egyenlő szárú keresztet, azaz a körkeresztet, mely [Varga Géza adata szerint is] a földrajztudományban a Föld jele, a régiek UDU-nak, azaz időnek, időjelnek mondták. Ahol az idő lényeges szerepet játszott az istenség vonatkozásában, ott mindenhol szerepelt.
Hogy erre sumér feljegyzés vagy magyar adat volt-e/van-e nem tudom, de az idő < üdő < udu-ból önkényesen is le lehet vezetni. Az már más kérdés, hogy UDU, amely (UTU lágyulásaként) éppen Napnév, és tökéletesen megfelel az egyenlő szárú kereszttel kifejezett jelkép kívánalmainak.
Közben megállapításom szerint nem konkrétan a Föld jele, hanem úgy kell látni, hogy középen, a két tengely metszéspontjában van a Föld, a geocentrikus világkép szerint is. Lejjebb még tovább boncolgatjuk a témát.
Viszont arról több helyen lesz és volt szó, hogy a kereszt közepén Jézus vagy más értelmezésben Isten van. Úgy tűnik, ez is oka lehetett annak, hogy a Napvallás idején a Nap átvette a főisten helyét: a körkereszt kettős értelmezési módjára gondolok. Five címnél is éppen arról szóltam, hogy az indo-európai ötöt jelentő szavak inkább a napistenre utalnak. A magyar öt számot illetően nem egyértelmű, hogy Atyáról vagy Fiáról van szó. És hogy miért beszélek itt az öt számról? Mert négy és az ötödik irány cím/alcímnél, valamint FU mint a FŐ rendező elv, Isten, az ötödik neve cím/alcímnél megállapítottuk, hogy Isten az ötödik középen. Amit itt tehát korábban írtunk, mind helytálló.
És amikor később az egyházatyák komoly vitákat folytattak arról, hogy Jézus isten vagy fiú, ezek a felfogások mind a háttérben ott lehettek (akár évszázadokon át).
Hasonló témáról már jól emlékeztem hogy volt szó, Köristen címnél. Ott arról volt szó, hogy kör címnél Péterfai János adata arra látszik utalni, mintha Köristen a Nap lenne maga. Nos, valóban, ha a keresztet égtájkeresztnek gondoljuk és a keresztrefeszített Napra gondolunk, valóban helytálló lehet ez az elképzelés. Viszont ha cél, miss, hamartia és más címnél taglaltakat vesszük figyelembe, akkor a Köristen maga a teremtő. Ergo elgondolkodhatunk itt azon, nem-e ezen a gondolati síkon kell haladni, hogy rájöhessünk, miképp jött létre avarjaink és az árják körében az a képzet, hogy a Nap főisteni rangra emelkedhessen.
Isten és megnyilvánulásainak képzetei a csillagvallásban és napvallásban cím/alcímnél bőven magyarázzuk a témát.
A téridő jele nem más, mint a körkereszt jelkép. Szentháromság címnél is szó volt róla, hogy a Kör = Idő (két kiterjedése is van: kis és Nagy Év), a Kereszt = TÉR és az Isten/ember (Istenember; Isten emberben) van középen.
Másutt is olvastam, hogy szokás az egyenlő szárú kereszet tér – idő – erő – anyag dimenzióként értelmezni, ahol a szárak metszéspontjában, akár középen ponttal ábrázolva, a Teremtő Isten áll. Johan Oldenkamp elméleteivel nemcsak összevágna, de überelné is.

Ezen HH3 által készített videóban harappai pecsét képeit mutatja be. (Srini Kalyanaramannál is megvolt: Harappa seal signifies फडा phaḍā 'metals manufactory' sēṇa 'eagle' rebus sena 'thunderbolt'.)

A bal oldalon egyenlőszárú kereszt közepén ponttal = teremtés.
A négy szár tér, energia, anyag, idő, a pont középen a teremtő Isten, ahogy HH3 mondja/írja.
A jobb oldali szóma-haoma madarat a Turulhoz hasonlítja.
A kiterjesztett szárnyak (szárny < szár, mely sugarasság (ahol sugár a szár széthúzott változata), ragyogás; arany; király értelmű is és szar- formában szarvas nevünkben is szerepel) valóban megfelelnek a kereszt egyik szárának, ahol SZ = D = T azonosság alapján TAR, DAR = csillag (kereszt alakú csillag; lásd még MAS), mely az orant címnél taglalt kitárt karú ábrázolások embere által végzett cselekvés: tárja a karjait (a kar és szárny szavak K = SZ azonossága is látható).
A madár és magyar analógia mellé illő még, hogy a magyar madár-emberektől isten-emberektől származik a kereszténység is.
A Hattyú csillagkép másik neve is így lesz Észak Keresztje.

A téridő tér és idő összefüggését (valamint út és idő szavaink összefüggését) idő címnél külön alcímnél taglaltuk. Ott is szerepelt:
Borbola János írja, hogy az idők kezdetétől a méter bevezetéséig mindenhol találkozunk a láb, mint hosszegység, időszakonként változó méreteivel.

Megállapíthatjuk, hogy a másodperc, a méter és a láb hosszméret egysége – azaz a tér idő egysége – a Föld méreteinek és keringési idejének adataival szorosan összefügg.

• Amit nem ír, hogy a Föld volt a téridő jelének közepébe helyezve.

A minap a kezembe került majd egy évtizede általam – talán amolyan ihletett állapotban – rajzolt diagram. A bal oldali is sokatmondó az isteni közép által vezéreltséggel. A jobb oldali is, mert a Halak korszakra folyó Pap Gábor által is taglalt Vízöntő jellegzetességet mutatja: a mai reaktív sátáni kéz által vezetett ember ilyen. (A kép bővebb szöveggel Vízöntő tulajdonságok a Halak korszakban cím/alcímhez került.)

Az alábbiakban sok mindenről lesz szó, de a kereszténység és Karácsony címnél legutóbb írottak alapján kell mindent értelmezni.

Tomory Zsuzsa Szerves magyar nyelvtudomány...

...című az Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelenő cikkének fény és anyag címnél álló, ott hosszasabban kifejtett gondolatmenetének kivonata szerepeljen itt arról, hogy a tudomány szerint is a fény és a kereszt fogalma összefügg (székely-magyar rovásírás f betűjénél is szerepelt egy része):

"A fény egy elektromágneses hullám. Oscillációi a fény terjedési irányára merőlegesek, s így a fény a keresztirányú hullám példája (a hanghullámok hosszanti hullámok.) ...Midőn a fény kapcsolatba kerül az anyaggal, a sugarából véges mennyiségű köteg, vagy quantum szívódik fel, s ezt legjobban a "hullám-csomag" kifejezés érzékelteti. Ezen fény-quantumokat hívjuk photonoknak. Miután a photonokra úgy is gondolhatunk, mint fényrészecskékre, a fényt kettős természetűnek is tarthatjuk: részecskéknek és hullámoknak." (Cambridge Encyclopedia of Astronomy, Crown Publishers, Inc. New York 1978, 480. old.)
Magyar fényjelképünk az egyenlőszárú kereszt. Régente a(z avar őstörzseink) első tűzcsiholó szerszám(a): az egymáshoz dörzsölt két bot képének tartották. Fentiek szerint azonban e jelkép még sokkal ősibb tudathoz vezet: a fény terjedését, s annak egymásra merőleges voltát fejezi ki. [...]
Őseink egyenlőszárú napkeresztje tehát ennek a keresztirányban terjedő fénynek volt a jelképe, majd ezen fényt számunkra közvetítő égitesté, a napé [ahogy arany címnél is szerepelt]. Ősanyáink keresztszemes kézimunkái is azt a tudatot őrizték meg számunkra, hogy a világ világ. A világ fény. A fényszületés pillanatát rögzítették tehát anyagban (kézimunkában) kifejezve. Ez a kifejezési rendszer különösen erős a valahai avar-magyar birodalom területén máig is. Itt is tehát szerves kapcsolat áll fenn a tudat és jelkép között.

Aztán kitér a nem egyenlő szárú keresztre (melyről egyébként Kubínyi Tamás azt mondja, hogy az aranymetszés szabályszerűségét követi):

A ma Jézus keresztfájával azonosított határszéli, útszéli keresztfa valaha a napból nyert, onnan pattant fényszikra jelképe volt, s a kereszténység előtt már sokezer évvel használták. L. A. Waddell Tas napistenséggel és feltámadással hozza kapcsolatba a keresztfát a kora trójai és kora sumir ábrázolásokon:
L. A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons, The Christian Book Club of America, Hawthorne California, 1924, 324. old. "True Cross in elongated form (which is seen in the Figure to spring from the rayed Sun), [...] it is significant that these early Trojan Sumerians prayed to God and to his angel-son Tas or Tasia, to resurrect them through the "Wood" Cross of which they figure the effigy or their amulets."
—
L. A. Waddell A britek, skótok és angolszászok föníciai eredete c. könyvében írja: "Igaz Kereszt hosszúkás formában (amely az ábrán úgy látható, hogy a sugaras Napból ered), [...] jelentős, hogy ezek a korai trójai sumérok Istenhez és angyalfiához, Tashoz vagy Tasia-hoz imádkoztak, hogy támassza fel őket a "fa" Kereszt által, amelynek képmását vagy amulettjeiket ábrázolják."

Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban...

...című könyvében a kereszt jelkép csillagászati összefüggésétől mentes, de egészen hasznos módon közölt levezetésébe bocsátkozik (több helyre betéve):

A minden ősnépnél feltűnő egyenlő szárú kereszt (+), amelynek persze mi köze sincs a keresztény egyház feszületjéhez vagy tau-keresztjéhez. A kereszt egyszerűen a legnagyobb földi erőnek, a Napnak lerövidített jelképe. Fejlődése a következő: az ősember a tüzet úgy gerjesztette, hogy két száraz fadarabot egymáson keresztbe fektetett s egymáshoz dörgölte. Ez a két, egymásra fektetett fahasáb jelentette tehát a mindenkor szimbólumszomjas ember számára már az őskorban a "tüz"-et, a meleget, a jót, az életet. Ha aztán az ősember kiment a szabadba, s meglátta a Napot, akkor arról is azt képzelte, hogy az egy nagy tűz. Ám ha hajnalban nézte meg a Napot, amint az közvetlenül a látóhatár fölé emelkedett, amikor még szabad szemmel is bele lehet nézni, a Nap úgy festett, mintha a saját tengelye körül őrült gyorsasággal forogna (erről a szemléletről magunk is meggyőződhetünk, Jókai is szépen leírta). Vagyis az ősember fantáziája szerint ott fenn az égbolton egy óriási tűzkereszt forog. Ha már most a forgás vizuális jelét akarta ábrázolni, akkor úgy képzelte, hogy egy kereszt forog a középső tengelye körül. S tessék már most bárkinek megpróbálni: ha egy egyenlő szárú keresztet gyorsan forgatok a tengelypontja körül, akkor a kereszt szárai úgy festenek a végükön, mintha rövid vonalat írnának le. Így született meg a forgó Napnak egyetemes és minden világrészben azonos őskori szimbóluma: a szvasztika, vagy mai divatos nevén a horogkereszt. Ez a jel nem külön árja jelvény – ezt csupán egy berlini porosz archeológus, Kossina állította vagy harminc évvel ezelőtt a "Mannus" című folyóiratában –, hanem sajátságosképpen a legősibb előfordulása éppen egy sémita istennőnek, egy mezopotámiai ón-Astarténak a testén jelentkezik. Az egyenlő szárú kereszt tehát kimondottan pogány Nap-szimbólum, s már csak ezért sem kerülhetett bele a kereszténység jelvénytárába.

• Ezen írására legutóbb a Prométheuszt is felhozó great és create címnél szereplő passzusban is hivatkoztam.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 169. oldalán írja, hogy a fa és a kígyó, valamint a kereszt imádatának eredetét Indiában a nagák terjesztették el.

A bal és jobb címnél is szereplő Altyn Tepe-i leleten bal oldalon kereszttel ábrázolt Napot találunk és a holdsarló van a jobbon (ezek után sem meglepő, hogy a négy és Nap összefüggnek) (a Napot ábrázoló jelet Nap, valamint test és figure címnél is bemutattuk).

Ezen Jeruzsálem ősi neve című ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás 1:47:50-től kezdi képeken is bemutatni a kereszt ilyen-olyan megjelentését, köztük an ankh címnél is taglalt kisze-bábut. A mellékelt kép ezen nagyon profi blogról való (rengeteg más érdekes bejegyzés található ott; érdemes nézedődni ott). Az erdélyi, árokaljai bronzkerékről van szó, amit a Nemzeti Múzeumban őriznek. A körkereszt sok-sok formája közül egyik a tatárlakai agyagkorong (melyet amulettnek mond itt KT), a Szent korona, de akár egy húsvéti tojáson is megtaláljuk (hasonló képekért lásd világmodell).

Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 22-23. oldaláról való a mellékelt képi adatsor (az ő adatait ide-oda igyekszem besuvasztani; egyes adatai már más forrásokból világmodell címnél szerepeltek). Sági Károly Árpád-kori varázslás régészeti emlékei című tanulmányában sok hasonló leletet mutat be amelyek hasonlóak (kereszt és más témából).

Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 171. oldalán komi (zürjén) övmustrák képeit elemzi. Itt is megjelennek a keresztek és Virág Kálmán kitér a második ábrán a Nap négy helyzetére is.

Magyar Adorján Csodaszarvas...

...című könyvében írja:

Az avaroknál, akik tűztisztelők voltak, Barapa vagy Barisa Nap- és Tűzistennek és a tűznek jelképei ezen jelek voltak. Az egyenlőszárú kereszt a tűz jele volt, a körbe foglalt ilyen kereszt pedig a Napé, vagyis ez a Napban székelő tüzet is jelentette. Az avaroknál ezen kereszt azon két egymáshoz dörzsölt fadarab ábrázolása volt, amelynek segítségével az ősök a legrégibb időkben tüzet gyújtottak.

• Itt Agni nevét és a latin ignis szót lehetne említeni.

A kereszt a tűz jelképe is lévén, ezt az avarok a napkorongba is ábrázolni szokták volt, úgy ahogy azt föntebb mutattuk be, mivel minden földi tűz a Napból származott erő megnyilvánulása, vagyis tehát minden földi tűz is tulajdonképen a Napból származott. E keresztes napkorongot pedig az avarok az Égistent jelképező szent állat, a Csodaszarvas, valamint a náluk ezt többnyire helyettesítő őskori óriáskos (amely némileg a mai majdnem ökörnagyságú belső-ázsiai argali-koshoz is hasonlított, de egyenes és kötélmódjára csavart szarvai voltak) szarvai közé is odaábrázolták. Ezen keresztes napkorongot alakították tehát a [Jankovics Marcell által is ismertetett] Hubertusz-mondában keresztény keresztté^[2].
Az őskereszténység a keresztet vallásos jelképként még nem ismerte, aminthogy ez az őskeresztény katakombákban és régibb keresztény templomokban még teljesen hiányzik. Tény, hogy ez csak az avarok kora után válott általános keresztény jelképpé, vagyis ezt a keresztények tulajdonképen csak az avarokat utánozva kezdték így használni^[3]. Tény az is, hogy a "kereszténység" ezen magyar neve is csak különleges magyar csinálmány, mert más nyelvekben nem a kereszt nevéből, hanem Jézus görög eredetű Krisztus nevéből származott, amelynek értelme "fölkent", és tehát "krisztian"-nak hangzik és "krisztuskövető" az értelme.

A csatolt kelta fonott kereszthez annyit, hogy Hídvégi Lászlóné Ősi templomok – Tarnaszentmária című az Ősi Gyökér 2008/1. sz. megjelent cikkében is taglalt tarnaszentmáriai honfoglalás-kori templom külső, déli falán is találunk fonott keresztet. (Molnár V. József Világ-Virág c. könyvének 126. oldalán közöl képet a tarnaszentmáriai templom kőbe faragott képjeleiről.)
A 208. oldalon pedig a koronázási ékszereink jogarának hármas szalag fonata idézi a keresztet.

És ha már korona...

Berényi László Géza Hogyan lett a Köristen tudatból zsidókeresztény hit?...

...című Ősi Gyökér 2012/1. sz. megjelent cikkében írja:

Jézus és a Pantokrátornak is mondott Atya aurája más mint a szenteké. A többlet a körbe rajzolt kereszt, ami a világgömb tengely irányú nézete, másfelől rovásírásunk "F" jeleként, az asztrológiában viszont a Föld jeleként ismert.

Itt hadd jegyezzem meg, hogy a négy és az ötödik irány cím/alcímnél, valamint a (szintén F betűs) FU címnél taglalt középen lévő istenség téridőbeli helyére – Sarkcsillag és egyben Szíriusz-Orionban elhelyezhető – vonatkozó, Szent Korona Atya zománcképével kapcsolatos információt lásd még Öregisten helye az égen cím/alcímnél.

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvének 136. oldalán szereplő adata crucifixion és vaddisznók áldozatai címnél is szerepelt:

A legrégibb ábrázolás, amelyen a keresztjel fává, méghozzá "istenfává" válik, egy sumer pecsétkőről való. Feltevés szerint Ninurta istent, a "Disznó Urát" ábrázolja, aki a növényzetnek és aratásnak a védnöke volt: Tammúzt ő ölte meg vadkan képében. (Lásd csatolt képen.)

Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvében ír az égtájkeresztről (kialakulásáról szóló meggyőződését-nézetét nem fogadom el: ahogy a nyelv, úgy a jelképek is aranykori, csillagvalláskori, jól megszerkesztett illetve Istentől tökéletességükben készhez kapott(nak tűnő) termékek):

Ilyen átmitologizált mértani alapjel az (égtáj)kereszt, aminek keletkezése szerintem nem a látóhatár elméleti megfontolásból elhatározott "fölnégyeléséhez" fűződik, inkább egy (mérési) pont X-szel való megjelöléséből és/vagy egy égitest "befogása" céljából keresztbe tett két pálca alakjából vezethető le. (A maja kin "Nap", "nap", "idő" szó képírásjele két keresztbe tett fadarab: lásd 21. rajzot székely-magyar rovásírás B – Bak jelénél, valamint az alábbi John M. Jenkins könyvéből csatolt képen.)
Ezen X-jel szárainak meghosszabbításával vágjuk a Föld tortáját négy szeletre, s ez a kereszt attól fogva égtájkereszt (így is, később 45°-kal elforgatva), hogy az ember fölfedezte, - a két keresztbe tett pálca segítségével! – hogy a Nap az év két "átellenes" napján, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőségkor éppen keleten kél, és a kelésponttal pontosan szemben nyugszik, s hogy e két pontot összekötő egyenesre húzott merőleges a mindenkori nappálya legmagasabb és (a látóhatár peremétől takart) legmélyebb pontjára mutat. (Bizonyosra veszem, hogy a csillagból képzett és az ős keresztények által a kereszt jele helyett használt Krisztus-monogramot (lásd labarum), melyet a görög X és P betűkből róttak össze, a Krisztust napistenként tisztelők a maja kinhez hasonló, Napot befogó kereszt jelének is tekintették.)

• Erről a jelről Mély a múltnak kútja c. könyvének 38-39. oldalán is szól. Lásd a csatolt képet Orion övcsillagai címnél.

Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja c. könyvének 206. oldalán pedig arról szól, hogy a kolumbiai deszanák és mások is a keresztet a tavaszi napéjegyenlőség geometriai jeleként használták.

Egyébként a Szenvedés keresztje is égtáj-jel a maga nemében. A középkori Kálvária-képek a Megváltó jobb oldalára – a jobb latornak megfelelő helyre előírás szerint a Napot, a világosság jelképét festették, mintegy jelezvén: hogy az örök világosság fényeskedjék néki, bal oldalára, a bal(ga) latornak megfelelő helyre pedig a sötétséget megtestesítő Holdat, adott összefüggésben azt jelzendő, hogy a szerencséden túlvilági osztályrésze a külső sötétségre vettetés lesz. Az ábrázolás terének ilyetén felosztása a világosság és sötétség között – amúgy általános a hagyományos gondolkodásban és művészetben – egyben azt is jelenti más egyéb mellett, hogy a jobb oldal a világosságot hozó napkeltéé, a bal oldal a sötétséget hozó napnyugtáé. Krisztus, lévén maga a Világosság és az Igazság Napja, e felfogás szerint szükségképpen dél felől tekint reánk, (északon) didergő bűnösökre. (Vö. az égtájkijelölő gyermekverssel: "Előttem van észak, hátam mögött dél, balra a Nap nyugszik, jobbra pedig kél.")
Az égtájkereszt lett egyrészt a világ, a lakott hely szimbóluma, minta a település alaprajzához, "falut" jelentő írásjel (Egyiptomban és Közép-Amerikában; lásd erről alant), jeladás Istentől (óhéber tav^[4] = "jel"), az élet, a (kereszt)út jele (az aztékoknál), a halálé és feltámadásé (a keresztények számára], még naptár is (mint a misték indián Fejérváry-kódex égtájkeresztje, aminek peremén a Szent Számítás 260 napjának megfelelően 260 napocska fut körbe: lásd képet fa), továbbá számos szép és nemes, csúf és nemtelen célra fölhasznált jelkép alapja; másrészt egy nagy civilizáció teremtő találmány, a kerék valószínű ihletóje. (A "kerék" és a "kereszt" szavak – nem csak a magyarban – a "kör"-re mennek vissza, de legalábbis egy tőről erednek. L. lat. circus = "kör", crux = "kereszt", currus = "szekér".) A "kerék" mint naptár és mint napjelkép korábbi, mint a küllős kocsikerék (26. rajz).
Mitopoétikusabban hangzik bár, mégis a mondottakat támasztja alá, ahogy az ausztrál bennszülöttek "álomidő-történetei" magyarázzák egyik legfontosabb szertartási kellékük, a kereszt alakú waninga értelmét. Azt mesélik, hogy két keresztbe tett szára a közösülö ősszülőket testesíti meg, akik viszont a Tejútat jelképezik. (A Tejút egybeesik az égtájkereszt napfordulói szárával, mivel a Nap 2 ezer év óta a napfordulók idején keresztezi a Tejutat.) A waninga távoli, hozzánk közelebb eső analógiái a kőből faragott, 5000 éves ciprusi keresztek: szárait egymáson "pietá-szerűen" keresztbe fektetett nő- és férfialak alkotja.

John Major Jenkins Galactic Alignment...

...című könyvének 39-40. oldalán szerepelteti bizonyos Michael Coe adatát, aki szerint az égen megjeleníthető, Tejút és ekliptika kereszteződéséből formálható kereszt lényegében a Göncöl-Hattyú és Skorpió-Pleiadok keresztszár-irányok által lefedhető (a Hattyú csillagkép már maga is egy kereszt):

[...] the cosmological framework described by Michael Coe in which a primary Mesoamerican framework of orientation was identified that united four astronomical directions targeted by the Big Dipper (N), Cygnus (S), the Pleiades (E), and Scorpio (W). This model generally conforms to the well-known sacred-tree image formed by the Milky Way (north-south axis) and the ecliptic (east-west axis).
—
[...] a Michael Coe által leírt kozmológiai keretet, amelyben egy elsődleges mezoamerikai tájékozódási keretet azonosítottak, amely négy csillagászati irányt egyesített, amelyeket a Nagy Medve (É), a Cygnus (S), a Plejádok (K) és a Skorpió (Ny) célzott. Ez a modell általában megfelel a Tejút (észak-déli tengely) és az ekliptika (kelet-nyugati tengely) által alkotott jól ismert szent fa képének.

Itt egy három dimenziós térbe helyezett keresztet kell elképzelni. Lásd még folytatást észak és dél címnél. Lásd még keresztekről colure címnél is.

John M. Jenkins más, keresztes témáját Galactic centre címtől teszem ide, Gyárfás Ágnes lányától, a Valum Votan – Az élő próféciát fordító...

Tibold Makk Szabina tollából:

Tudós és író John Major Jenkins közlése: "13.0.0.0.0. (December 21. 2012) decemberi napfogyatkozás [volt ilyen?] a Tejút gyűrűjében fog megjelenni. Úgy is mondhatjuk, hogy egy felsorakozó állás a galaktikus tér és solstice meridián között. Ez egy esemény, ami lassan összejött egy több ezer éves periódusban, az equinoxok [napéjegyenlőségek] precessziójának hatására. A hely, ahol a decemberi megfogyatkozott nap keresztezi a Tejutat, a Tejútnak pontosan azon a részén történik, amit 'sötét hasadéknak' – xibalab be'-nek, vagy az 'alvilágba vezető útnak' neveznek."
A 2012-es téli napfogyatkozásnál, a déli Nap tökéletesen együtt áll majd a Nap és a galaktikus tér elliptikus útjának metszőpontjával, ami ugyanakkor közeli konjunkcióban lesz a galaxis központjával is.
Jenkins továbbá kifejti, hogy ez az óriási kozmikus kereszt az időben szimbolizálja a Maya Életfát, amely a Maya Kozmológia magva.

Folytassuk a csatolt résszel Várkonyi Nándor Az elveszett Paradicsom című könyvéből. Kiegészítés:
Thor kalapácsában Várkonyi Nándor a Tau jelet láttatja:

Ha más földrészekre tekintünk, a germánoknál mint Thor pörölyét látjuk viszont, Amerikában a majáknál mint életfát, az aztékoknál a tudás fájára emlékeztető ábrázolását: egy T alakú fa alatt férfi és nő áll, s eszik gyümölcseiből; a hasonlóság a Bibliával túlságosan nagy, lehet véletlen, de a fa keresztalakja aligha, s a képnek bizonyosan valaminő misztikus-mitikus értelme van. S hogy befejezzük a sort: Kenneth R.H. Mackenzie a szabadkőművességről írott "cyclopaediájában" közli, hogy a svasztika (swastika) "kalapács formájában máig él a Kőműves Testvériség" jelképei között.

Várkonyi Nándor Sziriat oszlopai...

...című művéből:

Minden bizonnyal igen régi kultusz hagyatéka a kereszt^[5]. Itt említendő a teotihuacáni kereszt, a Mexikó városának főterén kiásott hatalmas, fekete porfírkereszt, melyet halálfejek díszítenek, a palenquéi kozmikus kereszt, a pueblai, tonalai, oaxacai fa- és kőkeresztek, a kígyóval díszített bazaltkereszt a mexikói nemzeti múzeumban.
Tlaloc, a Vízisten, Xiuhtecutli, a Tűz-isten, Huitzilopochtli, a Napisten jele egyaránt a kereszt. A tlascalák Tlaloc ünnepén állítólag egy embert keresztre feszítettek, és nyíllövésekkel lassan megölték vagy lebunkózták; ezt a keresztet az "Élet fájá"-nak nevezték. Cortés Cosumel szigetén (Yucatan) egy templom udvarában kőkeresztet talált, a bennszülöttek esőért imádkoztak hozzá; a keresztény papok elkobozták, és ma Merida város egyik templomában látható gipsz Krisztus-alakkal kiegészítve. "Pedro Matiz, Chiapas püspöke és mások bizonnyal állítják, hogy a yucatani szigetek indiánjai a kereszt jelét, mint istenüket imádják" – írja Garcilaso de la Vega, a félvér inka herceg. Peru istene, Chon arra tanítja híveit, hogy kereszteket fessenek ruhájukra; Quetzalcoatl, amikor Mexikóba érkezik, apró keresztekkel díszített palástot visel; az inkák egyik uralkodói jelvénye a jáspisból faragott kereszt. Venezuelában az újszülöttekre tett kis kereszt talizmánul szolgált a gonosz szellemek ellen; a perui cserépedényeken gyakori dísz. A nomád indiánok közt a dakotáknál, zuniknál és delavároknál fordul el, az utóbbiaknál napszimbólum, körberajzolt kereszt formájában. Ugyanezt sziklára vésve megtalálták a Missouri vidékén, cserépedényekre, kagylókra róva moundokból ásták ki a Mississippi mentén, s vannak ilyen alakú moundok is, görögkereszt formában, a négy világtáj szerint tájolva, Tarlton és Portsmouth környékén és Ohio államban. A kagylórajzok gyakran pókot ábrázolnak, lábai négy irányba ágaznak, a testét jelző körbe pedig ismét a kereszt van karcolva. De a köröskereszt eredetileg nem napjelkép, hanem a világmindenséget jelenti, ősi népközi szimbólum. Néhol azonban gyakorlati szerepe van, az esőt hozó, életadó főszelek irányát, képét ábrázolja, ezért a szélistenek jelképe. A szél- és esőistenek száma a négy világtáj révén négy, mint a görögöknél Boreasz, Zephürosz, Notosz és Eurosz.
Brasseur de Bourbourg, a kiváló francia amerikanista (1814-1874), Yucatánban egy imádságot jegyzett fel, mely a Napot négy égi állásában szólítja, mint a négy világtáj urát. Az amerikai írásjelek közt gyakori a kereszt hieroglifája, négy szára a négy világtáj színére festve; máskor ágaskereszt, azaz négy vége ismét keresztben végződik. Leggyakoribb formája az egyenlőszárú görögkereszt, de az andráskereszt és latinkereszt sem ritka.
Désiré de Charnay Yucatánban domborművet talált, királyt vagy papot ábrázol, mindkét kezében lábas latinkereszttel, alul kiszélesedő alakban, minő a katolikus szertartásoknál használatos. Mind között legjelentősebb a palenquéi nagy kereszt-dombormű, melyet Stephens rajzolt le először a múlt században, azóta világhírűre verődött; vele külön foglalkozunk.
A kereszt azonban ősi vallási jelkép. A pleisztocén rétegeiből női koponyák kerültek el T (tau) formájú beégetett sebhelyekkel. (C. Clemen: Die Religionen der Erde, 1927.) Az egyiptomiak szintén a tau formájában ismerik; mint füleskereszt (crux ansata) vagyis Níluskereszt, számlálhatatlan mennyiségben tűnik fel az egyiptomi és kopt emlékeken: ez nyitja meg a Nílus zsilipjeit az életadó árvíz előtt; az isteni erő szimbólumává, majd pedig minden titkos tudomány jelképévé válik. Evans, a krétai csodavilág feltárója elmondja, hogy Knósszosz romjai közül egy szürkésfehér, erezett márványból készült kereszt került elő, oly hasonló a keresztényhez, hogy az ásatásnál jelen volt görög pap keresztet vetett magára, "és megcsókolta, nem kisebb áhítattal, mint amint a régiek tanúsíthattak iránta".
Találtak görög gemmákat, melyek Bakkhoszt keresztre feszített ifjú alakjában ábrázolják (Orpheus Bakkhikosz). A beavatottság jele Egyiptom, Káldea, Fönícia földjén, a magasabbrendűségé Mexikóban és Peruban. A kultikus kereszt lelőhelyei Amerika, Óegyiptom, Babilon, Etruria, Görögország, Róma, India (kivált Dekkán), Kína, Kamcsatka, Ausztrália, Óceánia. Keresztet talált Schliemann a mükénéi terrakottákon, mások mexikói templomok díszei közt, nicaraguai műtárgyakon. Mint ferde kereszt az indusok zászlain, mint egyenes kereszt az asszírok hadijelvényein szerepel. Mindenképp oly réginek látszik, hogy eredete homályba vész; emiatt tartalma számtalanszor változik. Jelentése szerint legősibb a köröskereszt: a Mindenség, a Kozmosz alaprajza.

Nem meglepő eztán, hogy a sumér LU piktogramja is épp így néz ki.

Ez bizony a világmodell felülnézeti képe, a világmindenség képlete, benne a fény-árnyék viszonyok váltakozásaival. (Lásd 537-es jellel.)

De ezen LU piktogram megegyezik a székely-magyar rovásírás f^[6] betűjével is (illetve az is feltűnő, hogy a mandala-szimbólum ezen köröskeresztnek csak a továbbgondolása).
Varga Géza^[7] értelmezése, miszerint F Földet, Horváth István (Rovásírás ábécéje) értelmezése, miszerint Fúrót jelölne, helytelen; a LU jelével összekapcsolva ez is csakis Fény (Fen, Fenn) lehet, ahogy Péterfai János helyesen kimondja.

Varga Géza előtt mások is Földdel azonosították a körbe rajzolt kereszt jelet. Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 149. oldalán és 151. oldalán^[8] forrása alapján megteszi és...

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvének 134. oldalán is írja:

Az egyenlőszárú kereszt tér-idő jelként is szolgált az égtájak, ill. nap- és évszakok jelölésére. A Nap látszólagos pályáját követve térben az égtájak, időben a nap- és évszakok térnek vissza kört alkotva önmagukba.

Időjelként az örök körforgást, térjelként az állandóságot dzsed-oszlopt is így értelmezik] jelképezte a kereszt: az ókori Egyiptomban a "település" hieroglifája körbe írt kereszt volt (a települések közepe rendszerint a rajtuk áthaladó, tájolt főútvonalak kereszteződésébe esik^[9]), az asztrológia ezt a Föld jeléül választotta.

A geocentrikus világkép (ahonnan a képi anyag is való, de nem a napút/napéjegyenlőségi pontok alapján, hanem a Sarkcsillagra vetített a kereszt függőleges szára) és négyszögletes Föld felfogás miatt választhatták e jelet, hiszen minden fény-árnyék viszony a Földről nézve, ott megélve értelmezhető. Ez is egy újabb utólagos, félreértelmezett képzelettársítás. Persze nem mindegy az sem, hogy + vagy X szerepel a körbe írva.

Ilyen téridő keresztábrát ismerünk már a Kolumbusz előtti Amerikából is (lásd a közép-amerikai misték (mixtec) képeskönyvből származó ábrát elemzésével együtt fa címnél).

Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvében a Napvárosokról szólva mutatja be a Varga Géza által is említett egyiptomi település, falu hieroglifát, ami viszont nem körbe írt kereszt, hanem X alakot formáz:


Éppúgy, mint a mexikói Mexcaltitlan alaprajza – lásd csatolt képet.
A quarter címnél írottak is ide illenek. Lásd másik csatolt képet.

De ha már a kereszteknél tartunk, vajon miért kereszt formájú a MAS piktogramja? Mert a másai vagyunk a (nap)isteni lényegnek?

Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvének 185-186. oldaláról származnak az alábbiak (ez a passzus Tejút és életfa címnél is szerepelt, utóbbinál képekkel kiegészítve is):

A Tejutat gyakran két, felül összeboruló fának képzelik el. Ilyen esetben a Tejút a világtengellyel együtt 3 fát, vagy egy 3 törzsű (de nem három ágú) fát alkothat (az ágak mást jelentenek). Így ábrázolja egy 18. századi dán konstrukció a skandinávok világfáját. Az Yggdrászil az alvilágban, az ég déli pólusán gyökerezik, majd 3 szárra, törzsre bomlik. A középső egyenes törzs a Világhegyet átfúrva, az északi ég pólusa körül bont koronát, a két szélső törzs a korong alakú Föld pereménél bukkan a "felső világra," majd az éggömb íve mentén a középső törzs felé hajol. Hasonló felfogású világfaábrázolással a népművészetben is találkozhatunk. Ezek az ábrázolások a Tejút és a világtengely viszonyát modellezik a Föld központú világkép szerint. Persze a 2, 3 vagy több törzsű fa is értelmezhető másképp. Felfogható folyamatábrának is: ha a szárak egy tőből erednek, vagy tövük egy középpont felé mutat, a tejútforgást jelképezhetik; égtájjelként a Napnak a Tejúthoz viszonyított főbb állomásait. Ilyen 3, a tövével együtt igazából 4 szárú világfa a kereszt.

• Jankovics Marcell itt írhatta volna, ha már viszonyításról volt szó, hogy mindent – a geocentrikus világkép értelmében – a Földről vizsgálunk. A Földről nézve ez úgy látszik, hogy a keresztrefeszített Nap (a négy fordulópont adja a keresztet, a kereszt középpontjában a Föld^[10] és a rajta élő ember van) a táltosok-mágusok által megalkotott zodiákus (állatöv = állatkör = életkör) egyes stációin végighaladva úgy ír le egy teljes kört, hogy a kezdet és vég (megfordítva a halál és a feltámadás, a Napra vonatkoztatva) téridőbeli helye a téli napfordulóra, Karácsonyra essék (ez időpontban nemcsak a Tejútközpont [Galactic centre] lényeges, hanem a Szíriusz is).

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének karácsonyról szóló fejezetében írja:

A középkori karácsonyi misztériumjátékok egyik témája a december 24-i Ádám-Éva-nappal összefüggésben a bűnbeesés története volt ("paradicsom játék"). A játéknak az édenkert volt a díszlete a tudás almafájával. Igen ám, de télidőben lombos almafát honnét vegyenek? Így esett a választás a "pogány" fenyőre, amit a télre is eltehető piros almákkal és lánckígyókkal szépen feldíszítettek. Az igazsághoz tartozik, hogy Ádám és Éva napja, meg a bűnbeesés színpadi életre keltése többek között azért került épp december 24-re, mivel a keresztény éra kezdetétől – mint láttuk [lásd infókat Tejút] – az égi világfa (a Tejút) töve a téli napforduló helye, s a tudás fája, amely a középkori szimbolizmus felfogásában a rákövetkező napon születő Krisztus keresztjével azonos, a régiek szemében világfa-jelkép is volt. Továbbá, a pogány északon a világfa téli napfordulói megtestesítőjének épp a fenyőt tartották. Robert Graves szerint a fenyő, pontosabban az ezüstfenyő az ír-kelta druidák titkos "fa-ábécéjének" első betűjeként (A mint Ailm, azaz "ezüstfenyő"), egyúttal a napév első napjának a szent fája, ugyanakkor a Nagy Istennőnek mint a Nyilas hónap úrnőjének, az "ezüstös" artemisz (Diana) hold- illetve tejútistennőnek az egyik növényi formája, a születés, újjászületés jelképe is volt Európában (délszaki megfelelője a pálma), így kultusza nemcsak az anyaistennő, hanem a megváltó fiúisten személyéhez is kapcsolódott.

Vagy ahogy másutt állt:
Jankovics Marcell Varga Géza által megosztott adata szerint a székely-magyar rovásírás gy (Egy) betűjét formázó...

...kettőskereszt szára a Tejút (az eget-földet összekötő világfa), amelyet a nappálya a két napforduló idején két különböző helyen keresztez [lásd még erről Tejút]. Az elmúlt kétezer évben a téli és a nyári napfordulókor a Nap éppen ott tartózkodott, ahol a Tejút metszi a pályát. A meghaló és feltámadó Napisten egy éves életciklusára utal (vö: esztendő = "isten idő"), ezért a kettős keresztet néha arccal ellátva megszemélyesítik, vagy a kereszteződéseibe napot rajzolnak.

• A Nap útjának (lásd képpel is ecliptic) szinuszgörbéjére is felrajzolható.

Az oráns (lásd orant) ókori görög és korai keresztény idejű kitárt karral imádkozó alak. Természetesen fénykeresztény hagyományra vezethető vissza: az így Nap előtt álló alakot formázza Jézus a keresztfán (életfán), melynek előképe az ilyen tartású, lemenő és felkelő napba néző (lásd Napba nézés) hívő.
Arról is lehet ezen a ponton beszélni, hogy egyes [például Pap Gábor féle] értelmezések szerint a lélek is kereszt alakú. Platón Világlelkéről Jézus címnél is volt szó (itt X alakban értelmezik):

Acharia S adata szerint a görög nyelvű Újtestamentumban Jézus keresztjének neve (az ösztörű szóval is egyeztetett) sztaurósz volt, de korábban is utaltak rá, például Platón (de ma is keresztet jelent az újgörögben) (Prométheusz címhez is betéve):

As we can see, the cross was a sacred symbol. On a vase dating from around 350 BCE, we find a tortured Greek god Prometheus chained in cruciform, while another vase dating to the late sixth to early seventh centuries BCE depicts Prometheus on a stake or stauros, as the term is in Greek – the same word used in the New Testament to describe Christ's cross.
—
Mint látjuk, a kereszt szent jelkép volt. Egy időszámításunk előtti 350 körüli vázán egy megkínzott görög istent, Prometheust találunk keresztre láncolva, míg egy másik váza, amely az időszámításunk előtti hatodik század végétől a hetedik század elejéig datálható, Prométheuszt karón vagy – görögül – stauroson ábrázolja. Ez ugyanaz a szó, amelyet az Újszövetség Krisztus keresztjének leírására használ.

Következzen akkor Platón VilágSzelleme/Lelke Acharia S tolmácsolásában:

In his role as the sun crossing over the sky and as the apparent origin of the Horos-Stauros character, Horus has been compared to Plato's world-soul impressed upon a cross in the heavens, as found in the Timaeus (36bc) (Plato, 49). This Platonic figure in turn was commonly taken to be a "foreshadowing" of the Christ character and cross.
As theologian Rev. Dr. Hugo Rahner states:
"...Adapting an old Pythagorean notion, Plato had written in the Timaeus of the world soul revealed in the celestial X; to the early Christian this was a pagan imitation of the world-building crucified Logos who encompasses the cosmos and causes it to revolve around the mystery of the Cross." (Campbell, 372)

One of these early Christians who saw the Cross and Son of God revealed in Plato's writing was Justin Martyr, who in his First Apology (60.1), in a section entitled "Plato's Doctrine of the Cross," remarked:
"And the physiological discussion concerning the Son of God in the Timæus of Plato, where he says, 'He placed him crosswise in the universe," he borrowed in like manner from Moses...'" (Roberts, ANF, I, 183; Justin/Gildersleeve, 55)

Commenting on this interpretation, Dr. Eric Francis Osborn states,
"The supremacy of divine love in creation leads Justin to attribute to Plato the concept of the cosmic cross." (Osborn, 51)
Justin's remark about Moses being the originator of the cosmic cross comes from the early Church fathers' interpretation of Numbers 21:6-9, in which Moses is said to raise up a bronze serpent, asserted to be a "type of cross." In consideration of the debate as to Moses's historicity and when exactly the Old Testament texts were written down first, the contention that the biblical writers possessed these or other spiritual notions before other cultures is unfounded, particularly in view of the antiquity of the Egyptian civilization and the abundance of spiritual concepts there.
In any event, centuries before the common era Plato also discussed a "just man" who is "crucified" (Republic 361d), as related by Pope Benedict XVI (Cardinal Ratzinger):
"...according to Plato the truly just man must be misunderstood and persecuted in this world; indeed, Plato goes so far as to write: 'They will say that our just man will be scourged, racked, fettered, will have his eyes burned out, and at last, after all manner of suffering will be crucified.' This passage, written four hundred years before Christ, is always bound to move a Christian deeply." (Ratzinger, 353)

The Pope uses the translation of Plato by Dr. A.D. Lindsay, who specifically renders the Greek as "crucified^[11]" in describing the fate of the "just man." This Platonic passage, in fact, much resembles that found at Isaiah 53:4-1 and, along with that OT "messianic prophecy," likely was used as a blueprint in the creation of the Christ character. Again, in Platonic philosophy, the "world soul" or "divine Son of God," as Justin interprets it, is impressed upon a cross in the vault of heaven, representing, as we have seen, the sun crossing over the ecliptic, which was likewise the role not only of Horus in transit across the sky but also of the Gnostic Horos-Stauros, another "cosmic cross."
—
Az égen átvonuló Nap szerepében és a Hórusz-Sztaurosz karakter nyilvánvaló eredeteként Hóruszt Platón a Timaioszban (36bc) található, az égbolton keresztre vetett világlélekhez hasonlították (Platón, 49). Ezt a platóni alakot viszont általában a krisztusi karakter és kereszt "előképeinek" tekintették.
Ahogyan a teológus tiszteletes Dr. Hugo Rahner megállapítja:
"...Platón egy régi püthagoreus elképzelést adaptálva a Timaioszban az égi X-ben megnyilatkozó világlélekről írt; a korai keresztény számára ez a világot építő, megfeszített Logosz pogány utánzata volt, aki magába foglalja a kozmoszt, és a kereszt misztériuma körül forogni készteti azt." A Kereszt misztériuma. (Campbell, 372)

Az egyik ilyen korai keresztény, aki Platón írásában a keresztet és Isten Fiát látta feltárulni, Jusztinosz Mártír volt, aki az Első Apológiában (60.1), a "Platón tanítása a keresztről" című részben megjegyezte:
"Az Isten Fiára vonatkozó élettani fejtegetést pedig Platón Timaioszában, ahol azt mondja: "Keresztet állított a világmindenségbe", hasonlóképpen Mózestől kölcsönözte..."". (Roberts, ANF, I, 183; Justin/Gildersleeve, 55.)

Dr. Eric Francis Osborn ezt az értelmezést kommentálja,
"Az isteni szeretet felsőbbrendűsége a teremtésben arra készteti Justinust, hogy Platónnak tulajdonítsa a kozmikus kereszt fogalmát." (Osborn, 51)
Jusztinusz megjegyzése arról, hogy Mózes a kozmikus kereszt megalkotója, a korai egyházatyáknak a 4Mózes 21:6-9 értelmezéséből származik, amelyben Mózes állítólag felemelt egy bronzkígyót, amelyről azt állítják, hogy "a kereszt típusa". Figyelembe véve a Mózes történetiségével kapcsolatos vitákat, valamint azt, hogy pontosan mikor írták le először az ószövetségi szövegeket, az az állítás, hogy a bibliai írók más kultúrák előtt rendelkeztek ezekkel vagy más spirituális fogalmakkal, megalapozatlan, különösen az egyiptomi civilizáció ősiségét és az ottani spirituális fogalmak bőségét tekintve.
Mindenesetre Platón már évszázadokkal a közös korszak előtt is beszélt az "igaz emberről", aki "keresztre feszül" (Köztársaság 361d), amint azt XVI. Benedek pápa (Ratzinger bíboros) is említi:
"...Platón szerint az igazán igaz embert félre kell érteni és üldözni kell ezen a világon; sőt, Platón odáig megy, hogy azt írja: 'Azt mondják majd, hogy a mi igaz emberünket megostorozzák, megkínozzák, megkötözik, kiégetik a szemét, és végül mindenféle szenvedés után keresztre feszítik'. Ez a négyszáz évvel Krisztus előtt írt szakasz mindig mélyen meg kell, hogy érintsen egy keresztényt". (Ratzinger, 353)

A pápa Dr. A. D. Lindsay Platón-fordítását használja, aki a görögöt kifejezetten "megfeszített^[11:1]"-ként adja vissza az "igaz ember" sorsának leírásakor. Ez a platóni szakasz valójában nagyon hasonlít az Ézsaiás 53:4-1-ben található szakaszra, és ezzel az ÓSZ-i "messiási próféciával" együtt valószínűleg tervként használták a Krisztus-figura megalkotásakor. A platóni filozófiában ismét a "világlélek" vagy "Isten isteni Fia", ahogyan Jusztinusz értelmezi, az égboltozatban egy keresztre van lenyomva, amely, mint láttuk, az ekliptikán átvonuló Napot ábrázolja, ami hasonlóképpen nemcsak az égen átvonuló Hórusz, hanem a gnosztikus Hórosz-Sztúrosz, egy másik "kozmikus kereszt" szerepe is volt.

Ha nem lett volna eddig egyértelmű, Jézus egylényegű a kereszttel: a zsidók által kiölni kívánt lelkiséget hirdeti. Ezért is kerül fel rá. A másik oka a keresztrefeszített Nap címnél szerepelt.

A Kereszténység leleplezésében ez is áll még másutt: A léleknek négy fontos iránya van, melyek férfias és nőies jellegűek.
Az alábbi maja naptárról szóló előadásában Ian Lungold a már másutt is taglalt célkeresztet az ember tudatosságával azonosítja: egész életünkben folyton döntünk arról, hogy egy bizonyos időben hol leszünk.

Ezen ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás 5:10-től beszéli el az alábbiakat:

"Luther spirituális ember volt, közvetlen kapcsolatban a Jóistennel. A két út, a kétfajta megközelítés, nem zárja ki egymást. A szakralitás csak lehetőség a spiritualitásra, de nem tudja az egyéntől megkövetelni. Minden lélekben dől el. Az áldott sorsú embernek van hite, az áldatlan küzd érte vagy ellene. A vertikális ég és föld közötti kapcsolat maga a szakrális út. A horizontális – pontosabban a kívülről befelé haladó – a spirituális: mert a Jóisten bennünk lakozik; a találkozáshoz nem kell a világ végéig elmennünk, elegendő mindezt végiggondolni és megélni."

• KT-nek itt jó alkalma lett volna zárójelesen megemlíteni a religio szót és a keresztet is, ha már a vertikális mellett a horiztontális is szóba került.

De kell ezen a ponton másról is beszélni. Mégpedig arról, hogy a székely-magyar rovásírás sz betűje egy függőleges vonal (de a rovás/latin egy is); van aki szárat, van aki szellemet lát benne. A rovás gy betűjének függőleges vonalában viszont GA nem a szellemet, hanem a lelket látja, mely némileg ellentmond az SZ második vagy akármelyik értelmezésével. És lám, Luthernél is a függőleges út szakrális és nem spirituális út.

Szakrális kontra spirituális

Itt egy pillanatra időzzünk el azon, hogy mi a különbség a két fogalom között. Kubínyi Tamás az alábbi műsorban 1:23:53-nál és előtte is és más műsorában is elmondja, hogy a szakralitás ég és föld, mint fent úgy lent, és ilyen keretek között épül fel az egyház: a szakrális tehát egyházi keretek között vizsgálandó (kell hozzá egyház, templom, pap), míg a sprituális a bent és a kint viszonyában írható le és egyéni (befelé figyelve saját isteni lényegét keresi; ezen utóbbi úton kereshető közvetlen kapcsolat istennel, papi közvetítés nélkül [Ramzan is kitért erre az iszlám kapcsán]). Kubínyi Tamás azt is elmondja, hogy amikor a szakralitás megcsúfolja önmagát, akkor nekünk a spiritualitás felé kell törekednünk, ott van egyházunk, ahol összejöttünk, ott van felettünk az égbolt a jóisten templomaként és lábunk alatt a fű, kavics a templom padozataként.
Ahogy ezt elmondja, az embernek önkéntelenül is az az érzése, hogy ez volt az eredeti templom: az istent kereső, és a szakrális középben megtaláló ember önmaga, a négy kardinális irányt összekötő vonalak metszésvonalában. Temple és négy címnél taglaltuk a témát. Előbbi címnél kimondtuk: tengely szavunk a latin templom (templum) eredete (a négyzet/kör (kereszt) két átlója adja meg a közepet, ahol a tengely van: a világtengely, mely az ember verticuma is egyben, a Földön) (a felülnézeti világmodellben a tengely egy (közép)ponttá zsugorodik).

Egyébként számomra a spirituális számomra a függőleges út kellene legyen. Hit és híd kapcsolatában is a függőleges az Istenhez vezető út^[12].

A kereszt két vonala, ahogy Kubínyi Tamás egy előadásában is kitér rá, az élet és halál vonala is lehet. Ezt T címnél is, a T (tau-kereszt is létezik) ilyen vonalai kapcsán és Karácsony címnél cölöp kapcsán is említettük, illetve legutóbb kínai ideogramma során tengely és right címnél is hasonlókról volt szó^[13].

Jankovics Marcell írja:

A kereszt azonban már eme jelformájában sem csak élet-, hanem haláljelkép is. A rács és a háló kereszt alakú elemek megsokszorozásával jön létre, s mind a rács, mind a háló – mint ember, állat foglyul ejtésére, fogságban tartására szolgáló eszközök – már a történelem előtti időkben a rabság, átvitt értelemben a halál szimbólumaivá lettek.

Az előző gondolatmenet kiegészíthető azzal, ami az idő szövése cím/alcímnél és azzal, amiről szitakötő címnél a szitakötő foglalkozásról és a szitakötő rovar nászával kapcsolatosan írtunk.

Az alábbi ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás 1:26:29-nél azt mondja, hogy a lelki vezető, legyen táltos, feladata a jelent összekapcsolja a jövővel és múlttal (másutt is jól mondja, hogy a múlt ismerete elengedhetetlen a jövő ismeretéhez), hogy a jelen megtalálja az értelmét, hiszen a jelen egyszerre múlt és egyszerre jövő. Valamennyien egy irracionális pontban vagyunk, ahol az élet és a halál elkerülhetetlen. Ha nem látjuk be, hogy következményei vagyunk a múltnak és befolyásolói vagyunk a jövőnek, akkor az életünk értelmét sem találjuk meg.

Nagyon érdekes ez az irracionális pont, amiről beszél, hiszen úgy tűnik, ez az a pont amely az élet és halál vonalainak kereszteződése és a kereszt jelkép mondanivalója is többek között ez.

• Ezen napi műsorában 1:25:45-nél is kitér a függőleges élő és a vízszintes holt vonalára, amely az irracionális pontban találkozik, ahol az igen nemmé, az élő holttá, a fehér a feketébe változik és az egyik a másikba, az ellentétébe fordul.
• Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 54. oldalán említi az irracionális pontot forgásképlet kapcsán. Az irracionális pont tehát Molnár V. József szóhasználata. Ott lép be Isten a világunkba, ahogy mondja.
  Ezen Molnár V. József féle előadásban hangzik el 48:25-49:07-nél.

Sőt, amennyiben térben képzeljük el, akkor az élet és halál koordináta-rendszerét is megkapjuk.

Az alábbi Atilla akták 1. rész című ÁKA előadásban Kubínyi Tamás 37:00-tól megint szól a körkeresztről, mint a világmindenség jelképéről és az irracionális pontról. Hogy a függőleges vonal az élet és a vízszintes a halál. Ahol a kettő találkozik, ott élet és halál között átjárás van, megfordul a rend: halálból is lehet élet.

Az alábbi ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás 1:41:30-nál a meditációra használt mandala középpontjára (melybe fókuszálni kell) értve használja újfent az irracionális pont kifejezést: ezen ponton keresztül a megfelelő lelkületű ember az élet és halál határát is képes megtapasztalni (hisz valóban erre van szükség a beavatottnak/táltosnak a révülésre/transzállapot elérésére [erről gond és bal és jobb címnél is volt szó]).

Egy friss műsorában mondja Kubínyi Tamás Ady-ról hogy az alkoholizás és a szifilisz halálközeleségét elősegítő állapot adja a tisztánlátását. Szó szerint:

A szifilisz és az alkohol Ady számára hajtóanyag, hiszen mindegyik az élet végességére irányítja a figyelmét, és fokozza a költői tisztánlátását.

• Előtte mondja még, hogy az érzékeny idegrendszerű jobban látja előre, mi közeledik (a kommunizmus előszeleiről írt).

Az alábbi Ne Legyen Áldozatos műsorban 23:50 körül beszél Pap Gábor arról, hogy minden nagy természettudós bevallotta, hogy nem a matematika vagy az értelem útján jutott a nagy felfedezésekhez, hanem, abban az ihletett pillanatban közbeszólt valami, amit Pap Gábor itt a lélekkel azonosít.

Az alábbi Ne Legyen Áldozatos videóban Pap Gábor 9:53-nál szól röviden arról, hogy a valódi útra keresztben lefektetett bal és jobb és megtévesztés címnél is taglalt ál-ellentétekre építettek régen és ma is. A háttérhatalom tehát úgy gondolkodik, hogy mindig kettőben kell fellépni és úgy kell tenni (elhitetni), hogy mintha állandóan egymást támadnák. Pap Gábor itt a Fugger és Medici féle bankházakról beszélt (igaz, megjegyzi, hogy ezek valóban versengtek is egymással és majd tulajdonképpen ugyanazt a képet festi le, mint Facsar Imre, a református és katolikus szétválasztódással kapcsolatosan is).

Amiről Pap Gábor nem beszél, hogy ennek a látszólagos ellentét-párnak a gyökerei is az évkör két, fényes és sötét kategóriáiban keresendők.
Ami a keresztirányú lefeketést (vonalat) illeti, erről volt szó fentebb is.

Antal István Tündéres, derengő című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében jól gondolkodik, amikor azt írja (jó és rossz címnél), hogy az ellentétes jelentések nem egy egyenes két végpontján, inkább kereszt alakban rendeződnek (két dimenzióban).

Az alábbi ÁKTV műsorban (Czékus Jób féle Pannon Rádiós anyagból összeállítva) 39:20-nál Pap Gáborra hivatkozva azt mondják, hogy a kereszt a földi ember és az égiek kapcsolatát jelenti.

És hogy mennyire igaz, amit Kubínyi Tamás ezzel kapcsolatban mond, alátámasztható az alábbiakkal:
Az aki áll (gerincoszlopa függőleges, mint a fatörzsé) az él, és aki fekszik, az vagy alszik, vagy halott (gerincoszlopa vízszintes). Itt említhető meg, hogy az emlősök között egyedül az ember képes teljesen felegyenesedni, míg a kutya az, amelynek gerincoszlopa^[14] vízszintes, párhuzamos a Föld felszínével (képes két lábra állni, ahogy a ló is, és ez fontos lehet). A majom (ape) az ember és kutya között van. (Jegyezzük itt is meg, hogy sok állat a kutyából látszik kiindulni, vagy ahhoz hasonlíttatott).

Áll téridőbeli értelmezése cím/alcímnél írtuk:
Ahogy stand címnél is írtuk, az áll fogalma nem is annyira helyre, hanem időre, téridőre vonatkozó: a körkereszt jelképben a függőleges szár az áll/él(et) vonala, míg a vízszintes a HAL vonala (sár).
A két vonal találkozásában van a Föld és Isten.
A mozdulatlan örök/Öreg istent a Sarkcsillagban is elképzelték, hiszen az statikus és így az egyetlen biztos (anchor, secure) pont, de ez a pont átvitetett a másik északi, a nyári napfordulós téridőbeli pontra is. Ez a két hely az Isten égi helye, androgünként és inkább nőiségként a Szíriusz és a Sarkcsillagban, és hímségként Nimrud-Orionban.

A Nyilas-Ikrek tengely az, ami John M. Jenkinsnél a galactic Centre – Galactic Anticentre tengelynek felel meg. Mindkét irányban Nyilazó csillagképek állnak. Ezért hívhatjuk a napfordulós tengelyt teremtő tengelynek is. A vele 90⁰-ot bezáró Szűz-Halak tengely a napéjegyenlőségi tengely, az ún. "Halál-tengely."
Ha tehát az élet vonala a függőleges és a halál vonala^[15] a vízszintes (a kutya vízszintes gerincoszlopával is éppen ezért alkalmas psychopomp-ként; vesd össze a dzsed címnél is taglalt, Nyilas-Ikrek tengelynek megfelelő előfa/életfa verticumát a kivágott, holt fa helyzetével is), akkor ezek alapján a Nyilas-Ikrek tengely is az élet tengelye^[16]; csillagképek iránya cím/alcímnél írottak szerint pedig ez az Észak-Dél irányoknak felel meg, de fordítottan: Ikrek észak, Nyilas dél (honnan dél = tél is).

Borbola János A Nílus-völgyi hitvilág...

...című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében (Borbola János A keresztút c. az Ősi Gyökér 2015/3-4. sz. megjelent cikkében külön)...

Utóbbi cikkben érdekes azon gondolatmenete, mely alapján azt mondhatjuk, hogy a kereszt közepén van az Atya: ahogy a Szent Koronán is a Pantokrátor.
...taglalt keresztút is érdekes, mely a fentiek alapján függőleges kellene legyen (az elbírálás témája miatt és Matar előjövetele miatt Maat és magyar címnél is szerepelt):

Az egyiptomiak kezdettől fogva egyistenhívők voltak. A teremtőt An-nak nevezték, akihez az utat meg kellett találni. Ez volt a keresztút, az élők útja.
Érdekes módon a keresztutat kérni, megérdemelni kellett. A fohászok meghallgatása esetén a keresztút feléledt, kivirult. Elképzelésünk szerint kivilágosodott, felragyogott.

Majd később:

Az ősi hittételek számunkra legmeglepőbb eleme az Élő Keresztút volt. A Fohászok (Unas fáraó szakkarai piramisában) olvasata alapján fel kell tételezzük, hogy a Nílus partján elhunytak az örök élet eléréséhez a keresztutat keresték.

Megint másutt már egyértelműbben:

A halál végleges, utána már nincs feltámadás. Mindez a megméretéskor dőlt el. Ha a jó tettek túlsúlyba kerültek, akkor a nagy útra (olvasatainkban keresztútra) készülőt felavatták matarnak, a szakirodalom szerint igazmondónak, de ha valaki a megméretéskor könnyűnek találtatott, a reliefek, falfestmények tanúsága szerint nem sokat teketóriáztak vele, mint azt már bemutattuk, egy krokodilpofájú szörny azonnal felfalta.

A keresztény keresztút valami más:

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal, melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

BJ viszont félreértelmezést sejt (több szinten) (Borbola A keresztút című az Ősi Gyökér 2015/3-4. sz. megjelent cikkében is foglalkozik még vele):

A fentiek elemzésekor akaratlanul is a názáreti Jézus keresztútja, alakját tekintve a Szent Kereszt jut eszünkbe. Ha Ő a Kör, a Szám, az Egyetlenegy, akkor a keresztút alatt nem a Golgotára vezető utat kell értenünk, hanem a [Makar címnél hasonló témában taglalt] halott/feltámadott útját teremtőjéhez. A kereszt jelének mélyebb értelmét senki sem ismeri. Egyszerűen elfogadtuk vallásunk, a kereszténység alapismérvének, lám megváltónk, Jézus Krisztus is így halt meg. A kereszt valójában a rómaiak megszégyenítő, kivégző eszköze volt, köztudott, hogy a szemita népek helyette mindmáig a megkövezést választják.

• Itt még a kereszténység görög nevére is kitér, de mintha hibásan írta volna ki. Lásd azon témát Krisztus.

Kitér a Szent Koronára is:

Gondolati képeink között szerepel a Szent Korona is. A kupolájának keresztútja a zárlemezre helyezett Pantokrátorhoz vezet. Ő valóban az EGY.
A keresztutat kívülről is kör övezi, a Szent Korona abroncsa.

Másféle keresztútról lásd Tejút címnél Jankovics Marcell ilyen-olyan passzusait.

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvének 217. oldaláról való adatsora szintén ide tartozik (téli napforduló címnél is szerepelt akkád pecséthenger mellékszövegeként):

A keresztút nemcsak fordulópont, hanem átkelőhely is a Nap számára. Átkelőhely egyik évszakból a másikba, a Föld alól a levegőégbe: a felvilágba, s onnét ismét a látóhatár mögé: az alvilágba. (Átkelőhely a másik két keresztút is, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség helye, ahol a nappálya és az égi egyenlítő metszi egymást. Csillagászati szempontból ui. az egyenlítő választja el az északi és a déli égboltot. Amikor a Nap ősszel az egyenlítő alá merül, akkor lép be tk. az alvilág kapuján, és amikor tavasszal az egyenlítő fölé emelkedik, akkor tér vissza a felvilágba.) A téli és nyári átjárók, "kapuk" közül, ahogy az ókorban nevezték (lásd a pecséthenger képét), a téli kapu a fontosabb, mivel ez volt az év kapuja, az év fordulójának a helye is. Kapu formája is inkább a téli átjárónak van, mivel a Tejút itt nemcsak kiszélesedik, hanem egy "fekete lyukat" közrefogva két ágra, "kapufélfára" is hasad. Mindez a téli átjáró gazdagabb mitológiájában is kifejeződik.

Egy internetes portálon hasonló:

A keresztút a magyar hitvilágban az a hely, ahonnan a túlvilág szférái megközelíthetőek, ahol az ég és az alvilág bejáratai vannak. A keresztúton oszlop áll, amely a világ közepét is jelképezi. Krisztus keresztje is a földi lét meghaladását, a nem evilágival való kapcsolatot, az Isten országába való felemelkedést jeleníti meg, akárcsak az ősmeséinkben az égig érő fa, amely a hős (a táltos) mennyekbe jutását segíti.

Borbola János fentebbi témáját, különösen a matar/makaru/makheru szavakat magyar címnél taglaltuk.
Egyiptomi keresztekről (hieroglifákról) lásd egyiptomi keresztek alcímet lentebb. Ami onnan ide érdekes:
Kérdés: hova vezet a keresztút? Gyakorlatban mind a négy vége befelé visz, a kereszteződés közepébe vezet. Ha ragaszkodunk az egyiptológia felfogásához, akkor ott van az a pont, ahol valaki valamiben belül van. Ez a központ, itt egyesül a négy út, itt lesz belőlük egy. Ez az út nincs mindenki előtt nyitva, a Fohászok szerint ezt kérni kell. Erre mentek a Kilencek (sejtésünk szerint a körIsten) is. Ez tehát a jó út, az Élő(k) útja.
Amit BJ itt ír, pontosan passzol a négy és az ötödik irány cím/alcímnél írottakkal is, és az alant korábban itt szereplő adatokkal is.

Egyiptomnál és a kereszt misztérium-jellegénél maradva lásd még mindenképpen keresztrefeszítés rítusa cím/alcímet.

Amiről Kubínyi Tamás sem beszélt konkrétan az az, hogy a körbeírt kereszt egy célkeresztnek felel meg és a vízszintes és függőleges vonalak metszéspontja (a szokásos Föld olvasatot nem számítva) az, ahol Isten van és ahová az embernek igyekeznie kell eljutni (mindig azon pontban maradni, ahogy a Carl Jung anyagát átdolgozó, Mind OS-t megíró Paul Dobransky is végül is ezt mondta). Ezen témát a legutóbb miss címnél kifejtettek alapján lehet szépen kibontani. Nem kisebb ugyanis a tét, mind annak bizonyítása, hogy a kereszténység szkíta-hun eredetű! Ugyanis nem a zsidó bankárok voltak az íjazók (akik a megfelelő célt, Istent tartották szemük előtt) és nem ők voltak a becsületes emberek, hanem a nevükben is becsületes hunok (lásd honour).
Mit kell itt látni? Azt, amiről Pap Gábor és SZL is beszélt, hogy az íj és a nyíl nemcsak harci eszköz, hanem meditációs eszköz volt: az íjazással pedig a koncentrációt gyakorolták. A pontos nyíllövés alatt az Istennel való találkozás, megigazulás pillanatát, a mellélövéssel pedig az Isten útjáról való letérést (a deviant címnél is taglalt tévedést), a bűn fogalmát értették, nemcsak a latinok és görögök, hanem azok a hunok, akiktől ezt átvették.
Az alábbi Quora oldalra érkezett válaszban erről a görög eredetről szól Jim Wright amerikai válaszadó (Rómaikhoz 3.23-ban ugyanis ez szerepel):

The verse begins, For all have sinned. Forms of the word "sin" are used more than fifty times in the first eight chapters of Romans, so it is important to understand what the word means. "Sinned" is translated from αμαρτανω (hamartano) which means "to miss the mark" This verb is related to the noun αμαρτια (hamartia) the most comprehensive term for moral and spiritual failure. The term was used by Greeks when an archer missed his target. The meaning is that our spiritual target is God and His will for our lives. God had established that all have missed the mark (1:18-3:20). In 3:23, "sinned" is in the aorist (past) tense. The first time a person sins, he becomes a sinner in need of salvation.
—
A vers így kezdődik: Mert mindnyájan vétkeztek. A "bűn" szó formái több mint ötvenszer szerepelnek a Rómaiakhoz levelek első nyolc fejezetében, ezért fontos megérteni, hogy mit jelent ez a szó. A "vétkeztem" a αμαρτανω (hamartano) szóból fordítható, ami azt jelenti, hogy "célt tévesztek" Ez az ige a αμαρτια (hamartia) főnévvel áll kapcsolatban, amely a legátfogóbb kifejezés az erkölcsi és lelki kudarcra. A kifejezést a görögök használták, amikor egy íjász célt tévesztett. A jelentése az, hogy a mi szellemi célpontunk Isten és az Ő akarata az életünkre vonatkozóan. Isten megállapította, hogy mindenki célt tévesztett (1:18-3:20). A 3:23-ban a "vétkezett" aoristában (múlt időben) szerepel. Amikor az ember először vétkezik, akkor válik bűnössé, akinek szüksége van a megváltásra.

• Ezen hamartia előrésze azonos ugye a Khamor és Hunor nevekkel.

A cél tehát Isten elérése, aki az irracionális pontban, a kereszt két szárának metszéspontjában van, ahová nekünk is el kell jutni. (Czeglédi Katalin szerint a Jézus keresztfájának metszéspontja az élet kiinduló pontja; nos, az élet tengelye volt egyszer már a függőleges.)
A körbeírt kereszt régi jelkép. A hunok tehát amikor a nyilaikkal támadtak az ellenségekre, ugyanazon eszközt használták ellenük, mint ami a meditációs eszközük is volt. Ezért is terjedhetett el az Ikrek csillagkép címnél is taglalt Atilla Isten ostora nézet: ő a hitetleneket akarta büntetni.
Így kell valahogy megérteni a térd szavunkat, jelképiségét is. A tárgy = célkereszt szóval azonos alakú térgy/térd hajlításának szokása az Isten előtti hódolat jeleként ugyanazt fejezi ki, mint a kereszt szimbólum a célbalövő meditálónak: a mindenség-szabású ember Istenben való elhelyezésének vagy az előtte való tisztelgésnek szóképi jelei és bizonyítékai ezek. Bizonyíték ez is a kereszténység magyar eredetére!

A jász-filiszteus (íjfeszítő turáni népekről szárnazó) kereszténység nem más, mint egy korábbi egyetemes fény-teológiai vallási rendszer (ős- vagy fénykereszténység) Halak korszakra vetített/specializált instanciája. Ezt onnan is tudjuk, hogy az asztronómia-asztrológia tudománya (sokak szerint az első tudomány) időben megelőzi. A fentebb említett, egymásra merőleges élet és halál tengelyek asztrológiai tengelypárként a kereszt – változó keresztet adják ki: az élet vagy teremtés Nyilas-Ikrek tengelyére merőleges Szűz-Halak tengely a haláltengely.

A mellékelt kép a szöveggel Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 7. oldaláról való. Megjegyzendő, hogy a háló és halál szavakat is említi. A halál kereszt-vonaláról, az élet függőleges vonalára merőleges vízszintesről ugye fentebb volt szó.

Grandpierre Atilla az alábbi előadásában 1:01:30 táján, valamint ezen A magyar ősvallás című előadásában 1:00:18-tól pedig szintén beszél a tiszabezdédi tarsolylemez keresztje kapcsán arról, hogy az ősi, mágusi ábrázolás szerint a kereszt egyenlő szárú volt, kis gömböcskékkel (a Szent Koronán is ilyen és majdnem szabályosan egyenlő szárú; lásd képet), míg a keresztény áldozati kereszt hosszabb szárú, tekintve, hogy az emberi test méretarányaihoz kellett igazodni (a karok ugye nem derékból nőnek ki).


A magyar ősvallás című előadásában fontos dolgot mutat fel (ami judeo-kereszténység címhez, BLG anyaga után is bekerült):

Nagyon oda kellett figyelniük a keresztényeknek, nehogy összekeverjék a pogánynak nevezett Napkereszttel, mert akkor nem tudtak volna eljuttatni egy új üzenetet, amiért ők jöttek, hogy egy új vallást hirdessenek. Tulajdonképpen háborút indítottak az egyenlőszárú kereszt ellen és az egyenlőtlen szárú keresztet akarták a helyébe helyezni. Itt még a tarsolylemez "mágus-keresztje" kapcsán elmondja, láthatjuk, szélesedik a szára kifelé. A napsugarak szintén szélesednek ahogy a Naptól távolodnak, és mivel a Nap is az élő világegyetem jelképe, amit itt ábrázoltak, az egy kozmikus élet-kereszt, nem Jézus kivégzőeszköze. A következő képen Napkeresztet mutat be 5000 éves mezopotámiai életfán.

Másutt még szól (erre vonatkozó infókat lásd egy illetve székely-magyar rovásírás gy betűjénél) maga is a kereszt lélekkel való kapcsolatáról, de teljesen másképp (a kettős kereszt kapcsán, ahol a függőleges szár a lélek), mint Lungold és Pap Gábor (akik a sima (cél)keresztről beszélnek). Ne feledjük itt még el lélek kapcsán Platón világlelkét illetve szellemét (mely legutóbb szellem címnél írottak szerint nem Platóné, hiszen a bennszülött indiánok is használtak ilyen fogalmakat).

Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 19. oldalán írja, hogy általában egyenlő szárú kereszt osztja a jurtatető kerek füstnyílását, a szerkezeti elemek felső rögzítőjét, amely egyben az égre nyíló ablak (melyről lásd még ÓG).

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 228. oldalán az ankh-kereszt (képet tőle lásd ott) vizsgálatánál a T-keresztről azt írja, hogy ideiglenes idő-tér (nálam: téridő) princípium. Egy kicsit hasonlít ahhoz, amit Kubínyi Tamás a kereszt-szárak metszőpontjáról mondott irracionális pontként jellemezve azt.

Acharia S Suns of God...

...című könyvében a Bhagavad Gita 10:20-at idéző soraiban (melyben Krishna mondja az alábbiakat magáról) is Krishna Krisztusságát, keresztességét, annak definícióját találjuk, sőt a Jézus te önmagad vagy cím/alcímnél írottakkal is egybevág:

I am the self-abiding in the heart of all creatures; I am their beginning, their middle, and their end.
—
Én vagyok az önmegtartóztató minden teremtmény szívében; én vagyok a kezdetük, közepük és a végük.

Sothic címnél áll egy Robert Temple könyvéből vett dogon rajz, mely Szíriusz heliakus kelését ábrázolná: a Napban egy X-kereszttel jelzett Szíriusz lenne rajzolva.
Az egyenlőszárú keresztről lásd még Suhurmasku címnél Huszka József és Bobula Ida anyagát.

Egy internetes cikkben a sumér egyenlőszárú, egymásba bújtatott két kereszt egyszerűen (innen) kettőskereszt nevű.

Mivel a magyar szavaknak, jelképeknek többletjelentésük van, felvetődik, hogy a kereszt nem csak a kör-oszt fogalmat takarja, hanem utal tehát égi (bolygó)pályák keresztezésére (metszéspontjára) is, sőt, - ahogy a mai modern nyelvünkben is használjuk - utalhat a fajok keresztezésérére is.
Már Hunor és Magor címnél (szereplő képeket lásd) írottaknál felmerült, hogy ezekkel az infókkal csínján kell bánni, mindenesetre kétségtelen, hogy a sumér ábrázolásokon feltűnő kereszt utalhat arra az égitestre, ami a Hunokhoz, Napjukhoz, Naprendszerük égitestjéhez köthető: nevezzük Nibirunak. (Amely címnél bőven taglaljuk a keresztezés ideáját, de alant is szerepel immáron.)
Orosz Zsolt Az Emberiség története című interneten közölt írásának tartalmával és Sitchin, Zecharia értelmezéseivel kapcsolatosan is rengeteg fenntartással kell lennünk, de némely adatok újraértelmezésével közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Az alábbiakban lásd csatolva a sumér kereszt-jeleket, melyek égitestre utalhatnak.

A fentebb közölt kép adatai szerint viszont az egyenlő szárú kereszt pusztán Nap-szerű égitestre utal, illetve magára a Napra (a Nap relatív mozgása határozza meg a négy égtájat is, ne feledjük). A kereszt használata Nibirura egyelőre értelmezhetetlen, sőt^[17]. Azt is meg kell engedni, hogy a James Hall szimbólumtárában (nem) szereplő adatok mindegyikét nem lehet majd fenntartás nélkül elfogadni (hiszen nyelvészeti-szimbolikus kérdésekben ő is ki van szolgáltatva a nyelvészeknek, akik ha nem magyar úton kezelik az egyes elnevezéseket, félreértelmezésekkel rukkolnak elő). [Nem tudom, milyen James Hall féle, talán Orosz Zsolt által bemutatott adatokra gondoltam korábban itt.]
Még itt a Nibirunál maradva, Nibiru címnél is volt szó arról, hogy a héber és a Nibiru név is szinte azonos átkelni jelentésű igékre vitetett vissza (akkád eberu és héber ibri/ivri). Na most, ha megnézzük, az angolban az átkelni értelemre a keresztezni jelentésű cross igét használja, mely főnévként kereszt értelmű ugye. Azaz itt valóban égi pályák keresztezéséről, áthaladásról (átvágásról, mint amilyen csillagászati értelmet a csata szavunk is kifejez) van szó. Az ige értelem persze hozzákapcsolt értelem a sémiben. Az eredeti értelem a (magyar-sumer kiindulású) főnévé (mindig). Nibiru és Orion címnél már volt szó a témáról, hogy milyen metszéspontot jelenthet, de itt csak emlékeztetnék...

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvében írottakra, ahol ezt írja Nibiruról (és a tavaszpont vándorlásáról):

Giorgio de Santillana tud az égi folyók összefolyásánál tevékenykedő Kharónok babiloni megfelelőjéről is. Ő volt az "érték és mérték" (me) megtestesítője: Ursanabi, illetőleg az Enuma Elish agyagtábláin emlegetett Nibiru vagy Nebiru (a név jelentése "gázló", "rév", "révész"), mely Marduk főisten egyik ragadványneve volt. A szerző szerint azonban eredetileg azt a helyet (csillagot, csillagképet) jelölte, ahol az ekliptika és az égi Egyenlítő találkozott, s csak azután ragasztották a főistenre, miután rájöttek, hogy ez a hely (a tavaszpont) vándorol.

Ami itt még eszembe jut és később fel lehet kapni, mint gondolatszálat, hogy a keresztek colure címnél is taglalásra kerültek, valamint a Nibiru névbe is belelátható nepa = skorpió értelműnek meghatározott, márpedig az is metsz az ollójával és a metsz (meet) = áthaladás, találkozás(a pályáknak). Colure címnél folytattam is a gondolatmenetet.

De ha még itt Nibiru kereszttel való jelölésénél tartunk, nem lehet-e arról szó, hogy mivel régen kereszttel ábrázolták Jupitert^[18] is, ezért a kettőt összemosták?

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének Szent Hubertusról szóló fejezetében írja, hogy a kereszt nemcsak a Napnak, de a Sarkcsillagnak is ősi jelképe volt. (Bővebben lásd még Orion.)
John Major Jenkins Galactic Alignment című könyvében is írja, hogy elsősorban északi népeknél játszott fontosabb szerepet a Sarkcsillag (azoknál a népeknél, akik hosszúsági fokukról nem láthatták a Tejútközpontot).
William F. Warren Paradise Found: Cradle of the Human Race at the North Pole című művében is kitér rá, hogy a hinduk és buddhisták körében a kereszt jel az ősi sarkköri aranykori (hyperboreai) életet szimbolizálta. Arról többször is szó esik a fenti könyvben és négy címnél is szerepel, hogy a sarkköri világfát körülvevő életvíz a világtájak négy irányába tagolódnak.

Acharia S...

...adatai a crucifixion szócikknél bevezetettekhez kiegészítésként, folytatásként:

What we are interested in, then, is whether or not pre-Christian gods and goddesses were depicted as fixed to a cross or in cruciform, appearing as a crucifix. This motif of a pre-Christian or non-Christian god or man on a cross or cross-shaped is expounded upon by the Church fathers Tertullian (c. 160-c. 200) and Minucius Felix (2nd-3rd cents.). In his Apology (16), Tertullian remarks:
"We have shown before that your deities are derived from shapes modelled from the cross. But you also worship victories, for in your trophies the cross is the heart of the trophy. The camp religion of the Romans is all through a worship of the standards, a setting the standards above all gods. Well, as those images decking out the standards are ornaments of crosses. All those hangings of your standards and banners are robes of crosses." (Roberts, ANCL, 85)
The place where Tertullian had "shown before" his contentions about the Pagan gods being cross-shaped was in his work Ad Nationes (12), in a lengthy treatise which includes the following remarks:
"...The Heathens Themselves Made Much of Crosses in Sacred Things; Nay, Their Very Idols Were Formed on a Crucial [Crosslike] Frame.
"...your gods in their origin have proceeded from this hated cross... if you simply place a man with his arms and hands outstretched, you will make the general outline of a cross...." (Roberts, ANF, III, 122)

In his Octavius (29), Minucius echoes the same sentiment:
"...The Egyptians certainly choose out a man for themselves whom they may worship... Crosses, moreover, we neither worship nor wish for. You, indeed, who consecrate gods of wood, adore wooden crosses perhaps as parts of your gods. For your very standards, as well as your banners, and flags of your camp, what else are they but crosses gilded and adorned? Your victorious trophies not only imitate the appearance of a simple cross, but also that of a man affixed to it." (Roberts, ANF, IV, 191)
In the same passage, Minucius states,
"...crucis signum est, et cum homo porrectis manibus deum pura mente veneratur." (Felix, 66) To wit, "...the sign of the cross it is, also when a man stretching out his hands venerates God with a pure mind."

In his First Apology Church father Justin Martyr (c. 150) writes:
"Chapter 21. Analogies to the history of Christ.
"And when we say also that the Word, who is the first-birth of God, was produced without sexual union, and that He, Jesus Christ, our Teacher, was crucified and died, and rose again, and ascended into heaven, we propound nothing different from what you believe regarding those whom you esteem sons of Jupiter..." (Roberts, ANF, I, 170)

It is evident that the Church fathers did not perceive the configuration of Christ on the cross to be anything unusual. Indeed, they insisted that the Pagans likewise worshipped gods on crosses or in "crucial frame," as Tertullian styles it. With such surprising declarations from early Christian authorities, we are justified in asking which of the "sons of Jupiter," i.e., the Greek and Roman gods, was thus depicted as "crucified?" What we discover is that both the cross and a deity or man on a cross were common sacred motifs long before the Christian era. In reality, there were many depictions of Pagan gods and goddesses in cruciform or in cross shape, with arms outstretched, a motif considered by the Church fathers to represent the "sign of the cross," such as concerns Moses, for example, at Exodus 17:11. Regarding the repeated statements and reports about the reverential crosslike pose or "cruciform posture" by the Church fathers and elsewhere in Christendom, Rev. William W. Seymour remarks:
"Examples of this posture in prayer are found in the Catacombs....
"We find that the ancient Egyptians used this posture in prayer, as is figured in the hieroglyphics on the obelisk before the Church of S. John Lateran at Rome. This also was the custom of the Romans... The Hebrews spread forth their hands before the Lord; in short, this posture in devotion we believe may be traced the world over..." (Seymour, 432-433)

In reality, non-Christian gods were represented in cruciform centuries before Christ was portrayed likewise; in fact, the first depiction of Jesus on a cross in art did not occur until the fifth century AD/CE. As stated by the Catholic Encyclopedia ("Cross and the Crucifix"):
"The sign of the cross, represented in its simplest form by a crossing of two lines at right angles, greatly antedates, in both the East and the West, the introduction of Christianity. It goes back to a very remote period of human civilization....
"...It is also...a symbol of the sun...and seems to denote its daily rotation.... Cruciform objects have been found in Assyria. The statutes of Kings Asurnazirpal and Sansirauman, now in the British Museum, have cruciform jewels about the neck.... Cruciform earrings were found by Father Delattre in Punic tombs at Carthage.
"Another symbol which has been connected with the cross is the ansated cross (ankh or crux ansata) of the ancient Egyptians.... From the earliest times also it appears among the hieroglyphic signs symbolic of life or of the living... perhaps it was originally, like the swastika, an astronomical sign. The ansated cross is found on many and various monuments of Egypt.... In later times the Egyptian Christians (Copts), attracted by its form, and perhaps by its symbolism, adopted it as the emblem of the cross...
"...In the proto-Etruscan cemetery of Golasecca every tomb has a vase with a cross engraved on it...
"...On an ancient vase we see Prometheus bound to a beam which serves the purpose of a cross.... In the same way the rock to which Andromeda was fastened is called crux, or cross....
"...The Christian apologists, such as Tertullian (Apol., xvi; Ad. Nationes, xii) and Minucius Felix (Octavius, lx, xii, xxviii), felicitously replied to the pagan taunt by showing that their persecutors themselves adored cruciform objects. Such observations throw light on a peculiar fact of primitive Christian life, i.e. the almost total absence from Christian monuments of the period of persecutions of the plain, unadorned cross...
"...The early years of the fifth century are of the highest importance in this development, because it was then that the undisguised cross first appears.... But the fifth century marks the period when Christian art broke away from old fears, and, secure in its triumph, displayed before the world, now become Christian also, the sign of its redemption....
"...The most ancient text we have relating to a carved cross dates from later than A.D. 362....
"...Although in the fifth century the cross began to appear on public monuments, it was not for a century afterwards that the figure on the cross was shown; and not until the close of the fifth, or even the middle of the sixth century, did it appear without disguise...." (CE, IV, 517ff)

In its article entitled "Images," the Catholic Encyclopedia relates:
"...The first mentions of [Christian] crucifixes are in the sixth century.... The oldest crucifixes known are those on the wooden doors of St. Sabina at Rome and an ivory carving in the British Museum... Both are of the fifth century...." (CE, VII, 667)
As we can see, the cross was a sacred symbol, and cruciform objects were worn around the neck, long before the Christian era. One such cruciform figurine with a crucifix around its neck from Cyprus dates to the Chalcolithic Age (3900-2500 BCE). On a vase dating from around 350 BCE, we find a tortured Greek god Prometheus chained in cruciform, while another vase dating to the late sixth to early seventh centuries BCE depicts Prometheus on a stake or stauros, as the term is in Greek – the same word used in the New Testament to describe Christ's cross. Moreover, the mythical princess Andromeda too was portrayed essentially as having been crucified, as demonstrated by an image from Pompeii, which was destroyed in 79 AD/CE, several centuries before Christ was depicted on the cross in art. So too was the Egyptian cross or ankh a prevalent sacred symbol for millennia prior to the common era, being adopted as well by Egyptian Christians or Copts.
—
Minket tehát az érdekel, hogy a kereszténység előtti isteneket és istennőket kereszthez rögzítve vagy kereszt alakban, feszületként megjelenítve ábrázolták-e vagy sem. Ezt a keresztre feszített vagy kereszt alakú kereszt előtti vagy nem keresztény isten vagy ember motívumot Tertullianus (kb. 160-200) és Minucius Felix (2-3. sz.) egyházatyák fejtik ki. Apológiájában (16) Tertullianus megjegyzi:
"Korábban megmutattuk, hogy istenségeitek a keresztről mintázott alakzatokból származnak. De ti a győzelmeket is imádjátok, mert a ti trófeáitokon a kereszt a trófea szíve. A rómaiak tábori vallása mindvégig a zászlók imádata, a zászlók minden isten fölé helyezése. Nos, mivel azok a képek, amelyek a zászlókat díszítik, keresztek díszei. A zászlóitok és lobogótok minden lógója keresztek köntöse." (Roberts, ANCL, 85)
Az a hely, ahol Tertullianus "előbb megmutatta" a pogány istenek kereszt alakúságával kapcsolatos állításait, az Ad Nationes (12) című művében található, egy hosszú értekezésben, amely a következő megjegyzéseket tartalmazza:
"...A pogányok maguk is sokat tettek a keresztekből a szent dolgokban; sőt, a bálványaikat is kereszt alakú [keresztszerű] keretre formálták.
"...a ti isteneitek eredetükben ebből a gyűlölt keresztből indultak ki... ha egyszerűen csak egy embert helyezel el kinyújtott karokkal és kezekkel, akkor egy kereszt általános körvonalait fogod megrajzolni....." (Roberts, ANF, III, 122)
Octavius (29) című művében Minucius ugyanezt az érzést visszhangozza:
...Az egyiptomiak minden bizonnyal kiválasztanak maguknak egy embert, akit imádhatnak... A kereszteket egyébként mi sem imádjuk, sem nem kívánjuk. Ti, akik valóban fából készült isteneket szenteltek, talán fakereszteket imádtok, mint isteneitek részeit. Hiszen maguk a zászlóitok, valamint a lobogótok és táborotok zászlói mi mások, mint aranyozott és díszített keresztek? Győztes trófeáitok nemcsak egy egyszerű kereszt külsejét utánozzák, hanem a ráerősített emberét is." (Roberts, ANF, IV, 191.)
Ugyanebben a szövegben Minucius azt állítja,
"...crucis signum est, et cum homo porrectis manibus deum pura mente veneratur". (Felix, 66) Vagyis: "...a kereszt jele az, akkor is, ha az ember a kezét kinyújtva tiszta lélekkel tiszteli Istent".

Az első apológiában Justinus Mártír egyházatya (150 körül) azt írja:
"21. fejezet. Analógiák Krisztus történetével.
"És amikor azt is mondjuk, hogy az Ige, aki Isten elsőszülötte, nemi egyesülés nélkül jött létre, és hogy Őt, Jézus Krisztust, a mi Tanítónkat keresztre feszítették, meghalt, feltámadt és felment a mennybe, akkor semmi mást nem állítunk, mint amit ti hisztek azokról, akiket Jupiter fiainak tartotok...". (Roberts, ANF, I, 170)

Nyilvánvaló, hogy az egyházatyák Krisztus keresztre feszített alakját nem tekintették semmi szokatlannak. Sőt, ragaszkodtak ahhoz, hogy a pogányok ugyanígy imádták az isteneket kereszten vagy "döntő keretben", ahogy Tertullianus fogalmaz. A korai keresztény tekintélyek ilyen meglepő kijelentései alapján joggal kérdezhetjük, hogy a "Jupiter fiai", azaz a görög és római istenek közül melyiket ábrázolták így "keresztre feszítve"? Azt fedezzük fel, hogy mind a kereszt, mind a keresztre feszített istenség vagy ember már jóval a keresztény korszak előtt is gyakori szakrális motívum volt. A valóságban számos ábrázolás volt pogány istenekről és istennőkről kereszt alakban vagy kereszt alakban, kinyújtott karokkal, amely motívumot az egyházatyák a "kereszt jelének" tekintettek, például Mózesre vonatkozik, például a 2Móz 17:11-ben. Az egyházatyák és a kereszténységben máshol is megismételt kijelentéseivel és beszámolóival kapcsolatban a tiszteletteljes kereszt alakú pózról vagy "kereszt alakú testtartásról" Rev. William W. Seymour megjegyzi:
"Példákat találunk erre az imádkozó testtartásra a katakombákban.....
"Úgy találjuk, hogy az ókori egyiptomiak is ezt a testtartást használták imádkozáskor, ahogyan azt a római Lateráni Szent János-templom előtti obeliszken lévő hieroglifák ábrázolják. A rómaiaknál is ez volt a szokás... A héberek széttárták kezüket az Úr előtt; egyszóval, úgy hisszük, hogy ez a testtartás az áhítatban az egész világon nyomon követhető...". (Seymour, 432-433.)

A valóságban a nem keresztény isteneket már évszázadokkal azelőtt kereszt alakban ábrázolták, hogy Krisztust hasonlóképpen ábrázolták volna; valójában Jézus első keresztre feszített ábrázolása a művészetben csak a Krisztus utáni ötödik században történt meg. Ahogy a Katolikus Enciklopédia ("A kereszt és a feszület") megállapítja:
"A kereszt jele, amelyet a legegyszerűbb formában két derékszögben álló vonal keresztezésével ábrázolnak, mind keleten, mind nyugaton jóval megelőzte a kereszténység bevezetését. Az emberi civilizáció egy nagyon távoli időszakába nyúlik vissza.....
"...A Nap szimbóluma is...és úgy tűnik, hogy a Nap napi forgását jelzi..... Kereszt alakú tárgyakat találtak Asszíriában. Asurnazirpal és Sansirauman királyok szobrai, amelyek most a British Museumban vannak, kereszt alakú ékszereket viselnek a nyakuk körül.... Kereszt alakú fülbevalókat talált Delattre atya a karthágói pun sírokban.
"Egy másik szimbólum, amelyet a kereszttel hoztak összefüggésbe, az ókori egyiptomiak ansated keresztje (ankh vagy crux ansata).... A legkorábbi időktől kezdve szintén az életet vagy az élőket szimbolizáló hieroglifikus jelek között jelenik meg... talán eredetileg, akárcsak a horogkereszt, csillagászati jel volt. Az ansated kereszt Egyiptom számos és különböző műemlékén megtalálható.... A későbbi időkben az egyiptomi keresztények (koptok), akiket vonzott a formája, és talán a szimbolikája, a kereszt jelképévé fogadták el...
"...A golaszekkai proto-etruszk temetőben minden sírban van egy váza, amelyre keresztet véstek...
"...Egy ősi vázán Prométheuszt látjuk egy gerendához kötözve, amely a kereszt szerepét tölti be..... Ugyanígy a sziklát, amelyhez Androméda volt rögzítve, cruxnak, azaz keresztnek nevezik.....
"...A keresztény apologéták, mint Tertullianus (Apol., xvi; Ad. Nationes, xii) és Minucius Felix (Octavius, lx, xii, xxviii), ügyesen válaszoltak a pogány gúnyra azzal, hogy kimutatták, hogy üldözőik maguk is imádták a kereszt alakú tárgyakat. Az ilyen megfigyelések rávilágítanak az ókeresztény élet egy sajátos tényére, vagyis arra, hogy az üldözések korának keresztény emlékeiről szinte teljesen hiányzik az egyszerű, díszítetlen kereszt...
"...Az ötödik század első évei a legfontosabbak ebben a fejlődésben, mert ekkor jelent meg először a díszítetlen kereszt..... De az ötödik század jelzi azt az időszakot, amikor a keresztény művészet elszakadt a régi félelmektől, és győzelmének biztos tudatában a világ előtt, immár szintén kereszténnyé válva, megjelenítette megváltásának jelét.....
"...A legősibb szöveg, amely egy faragott keresztre vonatkozik, Kr. u. 362 utánról származik.....
"...Bár az ötödik században kezdett megjelenni a kereszt a köztéri emlékműveken, a kereszt alakja csak egy évszázaddal később jelent meg; és csak az ötödik század végén, sőt a hatodik század közepén jelent meg álcázás nélkül...." (CE, IV, 517ff)

A Katolikus Enciklopédia "Képek" című cikkében a következőket írja:
...Az első említések [keresztény] feszületekről a hatodik századból származnak..... A legrégebbi ismert feszületek a római Szent Sabina fából készült ajtókon és a British Museumban található elefántcsont faragványon találhatóak...". Mindkettő az ötödik századból való...." (CE, VII, 667)
Mint láthatjuk, a kereszt szent szimbólum volt, és kereszt alakú tárgyakat viseltek a nyakukban, már jóval a keresztény korszak előtt. Egy ilyen kereszt alakú figura, amelynek nyakában feszület van, Ciprusról származik, a kálkolitikumból (i. e. 3900-2500). Egy i. e. 350 körülről származó vázán egy kereszt alakban leláncolt, megkínzott görög istent, Prométheuszt találunk, míg egy másik, i. e. a késő hatodik-korai hetedik századból származó váza Prométheuszt ábrázolja karón vagy stauros-on, ahogy a kifejezés görögül hangzik – ugyanaz a szó, amelyet az Újszövetség Krisztus keresztjének leírására használ. Sőt, a mitikus Androméda hercegnőt is lényegében keresztre feszítettként ábrázolták, amint azt egy Pompejiből származó kép mutatja, amelyet Kr. u. 79-ben pusztítottak el, több évszázaddal azelőtt, hogy Krisztust a művészetben keresztre feszítve ábrázolták volna. Az egyiptomi kereszt vagy ankh szintén elterjedt szakrális szimbólum volt a közös korszakot megelőző évezredekben, és az egyiptomi keresztények vagy koptok is átvették.

Arról kereszténység címnél (bővebben) volt szó, hogy nagyon úgy tűnik, az indo-európai nyelvek szarvat jelentő szavai (lásd horn) a magyar kereszt és korona szavakra épülnek, valamint, hogy ahogy KAR és KUS címnél erről volt szó, egyes régi korokban a koronának, legitimációs eszközként megfelelő szarvakat királyok viseltek. A kérdés innen adódik: mely nép királya visel koronát kereszttel a tetején? A magyar. Arról pedig legendák értesítenek, hogy ez a korona már Atilla korát (mely minden bizonnyal korábban volt, mint mondják) megelőzően is használatban lehetett.

Ha már kereszt és korona, az alábbi Szent Koronáról szóló Agora műsor rögtön azzal kezdődik, hogy Molnár V. József a körkereszt első ismert megjelenését a Kárpát-medencében, azon belül a tatai-medencében i.e. 40-60000 évvel ezelőttre teszi. (Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 18. oldalán képet is közöl a tatai leletről.)
Molnár V. Józsefugyane műsorban kifejti, hogy a régi kereszt-szemes hímzésnél az alap kereszt-szemet úgy hívják, hogy Ige. A keresztnek tehát ige olvasata is van. Ezzel jól passzol, hogy a sumér nyelvben is igi = szem. (Ige és eye címnél is szerepelt.)
Ha már MVJ, Világ-Virág című könyvének 19. oldalán a világmindenség ritmusához való alkalmazkodást hozza szóba a csillagvizsgáló és a távcső célzókeresztje kapcsán.

Pap Gábor a honfoglalás-kori mellkeresztekről mindig elmondja, hogy a hivatalos magyar történelemtudománynál "nem jellemző" válasszal illették a kérdést, míg Kubínyi Tamás úgy tudja, hogy az Akadémia állásfoglalása szerint az Álmos-kori mellkeresztek viselete annyi lenne, mint az akkori "divat" szeszélye...

Berényi László Géza Holisztikus világszemlélet 7000 éve a Kárpát-medencében (a KöR-iS-TeN fraktál) című Ősi Gyökér 2007/1. sz. megjelent cikkében hoz képeket Árpád-házi uralkodóink érméiről, melyek hátoldalán ott van a kereszt. Egyébként Árpád-házi királyaink aranypénzeit Zsombori Sándor: Ősi jelképek Árpád-házi királyaink pénzein című könyvéből idézte.

Az, hogy a kutyafa virága kereszt alakú, igen érdekes és fontosnak tűnő adat.
Szamár és a kereszt cím/alcímnél volt szó a szamár hátán lévő kereszt alakú jelről. Berényi László Géza Kaptok majd jeleket tőlem (Jézus anyanyelve magyar volt?) című az Ősi Gyökér 2010/4. sz. megjelent cikkéből mégis ide tenném, ezúttal csak képként az alábbiakat.
Az sem elhanyagolható adat (mert hát a kereszteződés is kereszt), hogy Jankovics Marcell szerint Orion a jelenlegi világkorszakban több égi metszéspont kereszteződésében áll: az Orionból "ágazik" szét az agancsokkal társítható összes égi út: a Tejút, az egyenlítő és az Állatöv.
Egyébként másutt (Nimrud-Orion rabsága kapcsán Orion címnél és Dante cím/alcímnél) is írtuk, hogy nem feltétlenül kellett az adott világhónap nyomon követéséhez a tavaszpont helyzetét figyelemmel kísérni: elég volt az égisten Orion fel-alá oszcillálását és helyzetét követni.
Akár Keresztelő Szent János keresztelő neve is erre utalhat. Hiszen ő is Jézus nyári napfordulós, azaz orioni ellenpárja. Széth furkáját is így érthetjük meg.

Kereszt szóhoz hasonló alakú a gerezd. Mondhatjuk szándékos alakváltozatának is. Ha elolvassuk a hagyma, colure és szakrális geometria címnél írottakat, igazoltnak vehetjük az állítást.
De ha már gerezd, a garázda név is lehet kereszt alakváltozata.

Minden más kereszttel, négyes tagolással kapcsolatos adatot lásd négy, négyszögletes Föld, cardinal, crucifixion, quarter, tetra és csütörtök.

René Guénon The Symbolism of the Cross című könyve is érdeklődésre tarthat számot.

Égi kereszt

Antal István Tündéres, derengő...

...című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében az égen megmutatkozó férfi-női párok bemutatásakor egy olyan három dimenzióban értelmezhető keresztet mutat be, melyről Szíriusz és a medvék és más címnél tettünk már említést:

Úgy tűnik, mintha egyfajta keresztbe rendeződés a Tejúton is kimutatható lenne. Pontosabban látok egy keresztet, aminek három végén három különböző jellegű férfi-nő viszony érzékelhető, míg a kereszt negyedik, alsó végénél semmi. Itt lenn nagyon sötét van. A kereszt egyik vízszintes végén, a keletin [nálam ez észak], ahol a Bika és az Ikrek között a Tejút és a Napút találkozik, ott az Orion [női párjában viszont nem Szíriuszt mutatja be, ahogy magyar istencsalád címnél Gyárfás Ágnes teszi, hanem az asztrológiában is anyai megítélésű Rák csillagképet és az ahhoz köthető két kisebb csillagcsoportot, a Fiastyúkot és a Méhkast (Pleiadok és Hyadok)].
A kereszt átellenes vízszintes végén, ahol a Skorpió és a Nyilas között fut a Tejút s keresztezi a Naputat, a Kígyótartó csillagkép a tengelyjelölő.

Itt a Nyilasnak megfelelő Sánta koldus és a Szépasszony párosát mutatja be.
A kereszt álló szárának felső vége a Sarkcsillagnál böki az eget. Itt a Cassiopeia és Cepheus csillagkép kettős, mint etióp királyi pár, uralkodik. Ám a pár női tagja, a királynő uralkodik. Teljes az összhang, de a nő uralkodik. A magyar népi csillagnevek – Cefeusz: Részögember; Kassziopeia: Korcsma – is ugyanezt jelzik: teljes az összhang közöttük, de a kocsma piaci értéke magasabb, mint a részeg emberé. Itt a női szerep neve: nagyasszony, bábaasszony.

A kereszt alsó végéről [Canopusnál taglalt alsó fúrócsillag] már elmondtam, nem tudom, mi van itt. Valójában az égboltnak ez a része soha nem látható, ez az égi alvilág.

Itt aztán olyanokat ír az alvilágról, amik valójában a Szépasszonyhoz illő szövegek lehettek volna, egyébként meg sajnos nem teljesen jó hasonlításokkal jön elő a későbbi magyarázatokban sem, mert nem ismeri Hunor és Magor rendszerét.

Egyiptomi keresztek

A kereszténység ideje előtti keresztek mindig érdekes téma. Itt csak felsoroljuk azon kereszt alakú hieroglif jeleket, melyekkel találkoztunk.
1. Elsőként ott van az ankh kereszt, melyet mindenki ismer.
2. A második a négy címnél taglalt ndj hangértékkel megfeleltetett egyiptomi kereszt alakú jel.
3. A harmadik is Borbola János A Nílus-völgyi hitvilág című Ősi Gyökér 2005/4. sz. cikkében került elő.

[Ezen](https://commons.m.wikimedia.org/wiki/Category:Crossed_planks_(hieroglyph) oldal foglalkozik a témával. Amit ide BJ ír, az fentebb keresztút témánál is részint taglalva volt:

Gardiner érdekesen írja le a jel képértékét: két egymást keresztező léc, egymáshoz illesztve. Meglepő módon a függőlegesen álló É-D irányú út/hasáb azt a benyomást kelti, hogy a K-NY-i fölé került, illetve azt két részre osztja. A ma ismert hieroglifa kereszteződése tehát nem egy síkba esik. A falon ez az elválasztás nem követhető ennyire tisztán, a rendelkezésünkre álló fényképlenyomatok élessége sajnos határozott állásfoglalásra nem jogosít fel. A szakirodalom értelmezése szerint az egyik mégis a másikban van. Úgy is felfoghatjuk, hogy két út keresztezi egymást, annál is inkább, mert az útra utaló 't' jel is szerepel a hieroglifák között. Kérdés: hova vezet a keresztút? Gyakorlatban mind a négy vége befelé visz, a kereszteződés közepébe vezet. Ha ragaszkodunk az egyiptológia felfogásához, akkor ott van az a pont, ahol valaki valamiben belül van. Ez a központ, itt egyesül a négy út, itt lesz belőlük Egy. Ez az út nincs mindenki előtt nyitva, a Fohászok szerint ezt kérni kell. Erre mentek a Kilencek (sejtésünk szerint a Kör-Isten) is. Ez tehát a jó út, az Élő(k) útja.

4. A negyedik az a BJ által is említett Niwt hangzósítással megadott X-kereszt alakú jel, mely valójában a fentebb is említett városok és városnegyedek és a székely-magyar rovásírás b és f betűi kapcsán is taglalt témához kötődik. A Niwt = város jelentéssel is került megfeleltetésre.

Forgó keresztek

Lásd lentebb (keress rá).

Kereszt szavunk idegen nyelvekben

Crest mellett crust is ide sorolható.

Lábjegyzetek