Kacor király mese

Ugyan közben Illyés Gyulánál is megtaláltam, az alábbi változat Benedek Elektől való:
– Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak egy macskája. Ez a macska olyan kajtár [más változatban: nyalánk], olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejeslábast egészen kiürítette, fogta a seprűt, jól megverte, s mondta neki:
– Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!
No, szegény macska mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre-arra, mindenfelé, aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farokával játszani. Megijed a róka, s visszafordul, nézi a macskát, nem tudta elgondolni, mi isten teremtése lehet, ilyen állatot még nem látott. Visszahőköl egy kicsit, de vissza a macska is, mert még ő sem látott rókát világon való életében. Mindkettő megijedt a másiktól.
No, hanem mégis a róka szólalt meg először. Kérdi a macskától nagy szepegve:
– Ki légyen az úr?
"Ahá – gondolja magában a macska –, úgy látszik, ez fél tőlem!"
Mindjárt nekibátorodott, s mondotta nagy büszkén:
– Mit, hát te nem ismersz engem? Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok. Nincs az az állat, ki ne féljen éntőlem.
– Ejnye, ejnye – mondotta a róka –, igazán szégyellem, hogy még a híredet nem hallottam.
Egyszeriben meghítta nagy tisztelettel Kacor királyt: legyen szerencséje, látogassa meg az ő szegény házánál, lesz tyúkhús, récehús, lúdhús vacsorára s minden, ami kitelik tőle.
– Jól van – mondotta Kacor király –, hát elmegyek veled.
Elmennek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött-forgott, felvetette a konyhát, sütött mindenféle pompás pecsenyét, kínálta Kacor királyt:
– Egyék, felséged, egyék, ne éhezzék, mint otthon.
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett Kacor királynak, puha ágyat, s Kacor király meghagyta, hogy csend legyen a háznál, nehogy valaki megháborítsa őt a nyugodalmában. Kiment a róka a háza elé, ott járt fel s alá, vigyázott, nehogy valaki bemenjen, de még a háza felé se közelítsen.
Egyszer jön arra egy nyúl, s a róka már messziről rákiáltott:
– Szaladj innét, te szerencsétlen, nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király?! Ha fölébreszted, vége az életednek!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccu neki, szaladott árkon-bokron által, mintha szemét vették volna ki. Amint szaladt, szembejő vele a medve, s kérdi:
– Hát te hová szaladsz, talán bizony a kopók kergetnek?
– Jaj, ne is kérdezze, medve bátyámuram. A róka koma háza előtt jöttem el, s azt mondotta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem, vége az életemnek.
– Hm, hm – mondja a medve –, na hallod-e, öcsém, sok országot, világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No, csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király?
Elmegy a medve róka komához, s hát róka koma még mindig ott jár-kel a háza előtt, s amint meglátja a medvét, kiált neki:
– Jaj, lelkem, medve komám, ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti, vége az életének, vége az enyimnek is.
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna, meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok, szárnyasok s szárnyatlanok. A nyúl beszélt nekik Kacor királyról, s az állatok rémüldöztek.
– Jaj, istenem, mi lesz velünk, ha Kacor király fölébred, s elindul az erdőbe!
Volt ott mindenféle állat, farkas, szarvas, őz, varjú, sas, holló, s mind szörnyen meg voltak ijedve, nem tudták, hogy mit csináljanak. Azt mondja egyszer a nyúl:
– Mondok én valamit. Álljunk össze, ahányan vagyunk, csináljunk nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt; ha róka komához eljött vacsorára, eljön mihozzánk is.
– Biz' az jó lesz – mondotta a varjú –, én, ha megbíztok bennem, elmegyek róka komához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Bezzeg hogy megbízták, hogyne bízták volna, hadd menjen a varjú. Elmegy a varjú róka komához, köszönti illendőképpen, mondja, hogy mi jóban jár.
– Jól van – mondja róka koma –, mindjárt bemegyek, megnézem, hogy felébredt-e, s elémondom a kívánságotokat.
Bemegy róka koma, s hát éppen akkor dörzsöli a szemét Kacor király, nagyokat nyújtózkodik, hogy ropogtak belé a csontjai.
– No, mi hír, barátom? – kérdi Kacor király.
– Felséges királyom – mondja róka koma –, itt van egy varjú. Minden rend- s rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Kacor király megpödörte bajuszát, s mondta róka komának:
– Jól van, mehetsz. Mondd a varjúnak, hogy elmegyek.
Visszarepül a varjú nagy örömmel a többi állatokhoz, s jelenti Kacor király üzenetét. Hej, uramteremtőm, egyszeriben nagy tüzet raknak az erdő közepében! A medve hozott ökörhúst, a farkas lóhúst, a sas mindenféle apró madarakat, a nyúl felcsapott szakácsnénak, forgatta a nyársat, sütötte a drága pecsenyéket; a többiek körülállották a tüzet, úgy várták Kacor király őfelségét.
Aközben Kacor király is nekikészülődött, jó hegyesre kipödörte a bajuszát, s elindult róka komával a vendégségbe. Eléjükbe jött a varjú, s úgy mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni a földre, hanem repült egyik fa tetejéről a másikra, s úgy károgta:
– Erre! Erre!
Egyszer meglátják Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát uramteremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága.
– Jaj, jaj – kiabált a nyúl –, ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
– Szaladjon, ki merre tud! – kiáltott a medve, s azzal nekiiramodtak, szaladtak, ahányan voltak, annyifelé.
Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Ligeti György Kacor király – avagy tanítás a világvégéről című az Ősi Gyökér 2008/1. sz. megjelent Illyés Gyula féle meseváltozatot elemző cikkében úgy gondolkodik, hogy ebben a mesében vagy egy a múltban bekövetkezett elemi csapás elbeszélése történik meg, vagy egy a jövőben – esetleg időszakosan ismétlődőn – bekövetkező szerencsétlenség leírása történik. Ezután a Nibiru állítólagos periodicitását veszi elő...
Tegyük ide tőle amit lehet:

Kacor Király egy "nyughatatlan" bolygó ("olyan nyalánk volt, mintha kismacska lett volna, pedig nagy volt"), a gazdaasszony (vagy özvegyasszony) vagy a Nagyboldogasszony, vagy kapcsolatban lehet a Szűz csillagképpel, hiszen minden főszereplő e csillagjegy Holdházának lakója. Az is előfordulhat azonban, hogy csak a Kacor Király által képviselt bolygó pontos származási helyének meghatározásáról van szó (lásd: "...a Szűz-extragalaktikus szuperhalmaz képviseletének tekinthető" – Pap Gábor: Hazatalálás 235. oldal). A lényeg, hogy a macska kintről – a Naprendszeren kívülről – kerül be a Tejúton át (a tej útján) közvetlen közelségünkbe: a Kerekerdőbe – naprendszerünkbe. Ezt bizonyítja az a leírás, hogy a Róka sem látott még macskát, sem a macska Rókát. Ilyen összefüggésben hangzik el az összes állatot elrettentő mondat, az "olyan nagy a hatalmam, hogy minden állatot meg tudok regulázni!" Ez pontos leírását adja annak a bolygónak, mely képességgel a sumer hagyomány szerint a Nibiru bír.
Kacor Királyt a róka vezeti be a Kerekerdőbe, tehát ő nem lehet más, mint maga a Nap. Ezt alátámasztja a Róka Hold-ház béli helyzete, amely a Nap otthona és benne ereje teljében van (Oroszlán – a nyugati Állatövi beosztás szerint), valamint a mese szövege, mely szerint a Róka táplálja, eltartja Őfelségét. A mese különféle változatai megegyeznek abban, hogy a Róka mindig csirkehúsra hívja meg Kacor Királyt, de emellett előfordulnak a tyúk- és lúdhús változatok is. Ez azt jelentheti, hogy a Nap legelőször ezt az ismeretlen bolygót a Halak csillagképbe vezeti (Hold-háza a Kakas, stb., uralkodó bolygója a Jupiter), vagy azt, hogy először a Jupiter bolygó pályáját fogja keresztezni.

Pap Gábornál is a Kacor mint Macska, a keleti állatövben (Nyúl vagy Macska) a Szűznek a megfelelője.
Ezen valamint még ezen oldalon a Pap Gábor féle tanítások mentén szólnak a témáról.

A mese elemi szinten a félelemről, a beképzelt, alaptalan félelemről és az egy hülye százat csinálról és a mai állapotokról szól. A Kacor király neve alapján Orion, amely nem választható el a Szíriusztól, amely nevei a félelmet kifejező szavakat is adták (lásd pl. therio-).
Amíg Ligeti György elemzésében holdházakkal operál/azonosít, addig a fentebb kiemelt (csak a Benedek Elek féle változatban talált) farkas, szarvas, őz, varjú, sas, holló állatok leginkább pusztán csillagképek.