Jogar

Jogar Jog-Úr-ként az Úr Jogát érvényesítő (nap)isteni/király személy, kinek pálcája, botja, kardja nyilvánvalóan Orioné és a(z égi) (eredetű) jogar azon Orion övcsillagaiból adódik, mely az iga yoke szavát is adta és melyből a (közben jogar szóval is hasonlított) Jugula név is adódik. Innentől az alábbiak is értelmesek:

"Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből." (Szám 24,17)

A jogar az Ugor, agár, Hágár, valamint sacchar- címnél taglalt nevek mellé járul a sorba (ott fallikus értelmek is szóba jöttek).

Grandpierre Atilla A királyi mágusok...

...című dolgozatában írja:

2004-ben jelent meg Blagoje Govedarica, a hamburgi egyetem régész professzornője monográfiája (Govedarica, 2004) Zeptertrager – Herrscher der Steppen címmel, 436 oldalon, 56 ábrával és 8 fényképpel. A cím magyarul: Jogarhordozók – a puszták urai. A jogar szó jelentése: királyi kormánypálca. Vagyis ismét királyi népről van szó. A Govedarica által bemutatott régészeti feltárások arra utalnak, hogy ezen királyi felségjelvényű nép kultúrája Erdélyből indult i. e. 5100 körül. A zsugorított, guggoló testhelyzetben temetkezés megegyezik a Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4800 körül talált temetkezési móddal. Öt több ezer kilométerre fekvő kulturális központ állt szoros kapcsolatban több mint háromezer éven át: a Kárpát-medence, a Duna torkolatvidéke, Etelköz, a Volga-Kaszpi körzet és Észak-Kaukázus. A jogarok eleinte kőből készültek, és csúcsukon gyakran lófej vagy más állatfej található. A jogarhordozók népének fő jellegzetessége a királyi jogar viselete. Egy nép, amely királyokból áll! Megdöbbentő, de a régészeti bizonyítékok alapján nem mondhatunk mást.

Grandpierre Atilla: A magyar nemzettudat történelmi alapjai című cikkében hasonlóan írja (előző passzusai itt-ott szerepeltek már):

Az Ősi Európa civilizáció felvirágzása i. e. 5700-tól legalább 3000 éven át óriási műveltségi hatást gyakorolt Eurázsiára. I. e. 5700-tól a Kárpát-medence népe 1-2,5 milliós népességet bocsátott ki észak és nyugat felé (Lüning, 1998, Grandpierre, 2019, 189, 341.), i. e. 5100‑tól pedig milliós létszámú, jogarakkal temetkező népet kelet felé (Govedarica, 2004, Grandpierre, 2019, 132-133, 149, 187-188.). Az Ősi Európa civilizáció erdélyi népcsoportja jogarakkal temetkezett, és milliós létszámban népesítette be a sztyeppét abban a korban, amelyben Európa Kárpát-medencén kívüli népességének létszáma 500 000 fő volt. Ez az erdélyi központú, jogarhordozó nép uralta a rá következő évezredekben az egész sztyeppét (Govedarica, 2004).