Jel

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 513. oldalától tallózik Lakó-Rédei A Magyar szókészlet finnugor elemei című etimológiai szótárából és szumér megfelelőkkel bizonyítja, hogy a célszerűen válogatott példáik közül, mennyi a finnugor eredetű szó:

jel "Zeichen, Signal, Merkmal"; jegy "Zeichen, Kennzeichen, Merkmal"; az eredeti jelentés "nyom, folt, vonal; Spur, Fleck, Strich" lehetett.
Finnugor alapalak: *jälke.
Szumér: gir₃ ="Fuss, Schritt, Weg, Pfad, Tritt, Spur" (láb, lépés, út, csapás, nyom);
gug = "Siegel" (pecsét, tulajdonjegy).

Úgy tűnik, EL (ÉL) szavunk, Istennevünk jejes variánsa.

Péterfai János is írja:

Jel szavunk bizonyára az El – Isten szó jejes fejleménye.

Másutt:

A Jel szó az El származéka, az El elsődlegesen Isten neve, aki az Első a Világegyetemben. A Jelet El, vagy Él isten küldi az embereknek, amit meg kell érteni.

Angel címnél szóba került az An-Gal és An-Jel szókapcsolat is. A Jel tulajdonképpen megfelel a Gal = nagy formának. A Jel a jelenés igéje is, és mindig a Nagy/Magasztos/Isteni dolog az, aminek Jelét várták (Nap Kelését, például; és vegyük észre: Gal = Kel = Jel).
Kengyel szónál Péterfai János Kend-Jel felbontást feltételezett, míg nála a lengyel névben is szerepel.

Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 11. oldalán szól a jelekről. Molnár V. József könyvének 13. oldalán azzal kezdi, hogy a vizsgált műveltségek embere a természetet (népünknél a Mindenséget) egységként éli át, s önmagát az egység szerves részének tekinti. Jeleinek bemutatását tehát az egység, a teljesség megidézőivel, a körrel és a négyzettel kezdi.
Valóban, a jelek közül a kör a legfontosabb, legeredetibb jele EL istennek.