Indra

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvének 71. oldalán írja:

A régiek alapvetően három tüzet különböztettek meg: a Napét, a villámét, és a földi, vulkanikus tüzet. Mindháromnak saját istene volt, a hinduizmusban például Surya, Indra és Agni.

Ha ez igaz, akkor Indra villáma azon nyíl(köteg), mely Iránban lehet a Tír vagy Tishtrya nevű, azóta – az Orion+Szíriusz együttesének beillő Hunor csillagképnek is megfeleltetett – Íj csillagkép: ugyanis alant Szíriusszal való azonosításokról lesz szó.

A kutatók által indiai háború és viharisten(nek beállított), az ősszuka Sarama ura és egyben fia:

Indra is, in the Vedic period, the master (when he is not her son) of the divine bitch Sarama.
—
Indra a védikus időszakban az isteni szuka, Sarama ura (amikor nem a fia).

Mivel Sarama = Szíriusz férje és fia is egyben, ez azt jelenti, hogy a Szíriusz okozta tömegvonzás hímségi kozmikus erőinek megtestesítője: ő okozza a korszakváltozásokat és az azzal járó kataklizmákat. In-Dra formában bármi lehet, de kétségtelen, hogy dra- elem szerepel dragon = sárkány szóban is, és a sár-kan = fényes kan is Szíriuszhoz köthető. (Ahogy az egyiptomi Széth is, aki kezdetben szintén pozitív isten.)

Iráni megfelelője Andra. Ennél a címnél tovább boncolgatjuk a másik Nappal, Szíriusszal való azonosításának lehetőségét, annál is inkább, mert other = másik szónál egy hasonló An-Dar perzsa szó jött elő.

Szergej Tokarev írja:

One of the early gods with the most archaic features was Indra. He was the most popular god in the Vedas: 250 hymns were dedicated to him, and he was mentioned often in all the other hymns. On the one hand, he was a warrior god, and on the other, he was the god of thunder and lightning. Probably Indra was originally the tribal god of the Aryans, or one of their tribes named Tritsu. He was the warrior god, and only later became a god of nature. Indra was described as a warrior in the Rigveda hymns. In other writings he was the god of thunder, the great celestial god, even the master of the sun and light.
There was a myth about Indra's struggle with the great demon, Vritra, who was regarded as the personification of thunder clouds. All the gods were afraid of this demon; only lndra engaged him in battle and won.
—
Az egyik legarchaikusabb vonásokkal rendelkező korai isten Indra volt. Ő volt a legnépszerűbb isten a Védákban: 250 himnuszt szenteltek neki, és a többi himnuszban is gyakran említik. Egyrészt harcos isten volt, másrészt a mennydörgés és a villámlás istene. Valószínűleg Indra eredetileg az árják törzsi istene volt, vagy valamelyik Tritsu nevű törzsüké. Ő volt a harcos isten, és csak később vált a természet istenévé. Indrát a Rigvéda himnuszokban harcosként írták le. Más írásokban a mennydörgés istene, a nagy égi isten, sőt a nap és a fény ura volt.
Volt egy mítosz Indra harcáról a nagy démonnal, Vritra, akit a mennydörgő felhők megszemélyesítőjének tekintettek. Minden isten félt ettől a démontól; egyedül Indra vívott vele csatát és győzött.

David Gordon White könyvének lábjegyzetében szó van a germán Ragnarök indiai párhuzamáról:

In the Buddhist Mahâkanha Jâtaka (Jâtaka no. 469; in Cowell, Jâtaka 4:112-15), Sakka (Indra) transforms his charioteer Mâtali^[1] into a great black dog. This dog punishes those who stray from their svadharma. In this story, it is also said that one of the "four typical sounds" of the central continent of Jambu-dvipa is the bark of Vissakamma (Visvakarma) in the guise of a dog that threatens to devour all wicked beings after the decay of Kassapa's (Kasyapa's) rule Jâtaka 4:113 and n. 4). This is apparendy an Indian parallel to the Scandinavian theme of Ragnarok, in which the escape of a wolf-dog, Fenrir, from his bonds unleashes the apocalypse at the end of time.
—
A buddhista Mahâkanha Jâtakában (Jâtaka 469. sz.; Cowell, Jâtaka 4:112-15) Sakka (Indra) a szekérhajtóját, Mâtalit^[1:1] nagy fekete kutyává változtatja. Ez a kutya megbünteti azokat, akik eltévednek a svadharmától. Ebben a történetben az is elhangzik, hogy a Jambu-dvipa központi kontinensének "négy jellegzetes hangja" közül az egyik a kutya alakjában megjelenő Vissakamma (Visvakarma) ugatása, amely azzal fenyeget, hogy Kassapa (Kaszjapa) uralmának bomlása után felfal minden gonosz lényt Jâtaka 4:113 és 4. sz. n.). Ez nyilvánvalóan a skandináv Ragnarök témájának indiai párhuzama, amelyben egy farkaskutya, Fenrir kiszabadulása kötelékeiből elszabadítja az idők végén bekövetkező apokalipszist.

Sokatmondó itt Indra Sakka (saka = kutya?) neve, míg Jambu-dvipa a Világhegy kell legyen a világtengellyel.

Ezek szerint Sakka helyesebb név, mint a Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 222. oldalán Indus-Sarasvati kultúrkörből származónak tartott Szak-Ra[?] nevű elődje, mely nevet másutt (az általában Napisten-névként értelmezett) Szekér szavunkkal azonosított.
Nos, mint ezen oldalról kiderül, Szakra a szanszkrit, Szakka a páli elnevezés. Kérdés, melyik a helyesebb. Szakka mindenesetre bekerült a saka címnél sorolt istenségnevek mellé.
Majd később BA folytatja:

Szanszkrit hagyományban Siva a háromágú szigonyt tartó istenség. Őt megelózően az Indus-Szarasvati kultúrában Szakra – azaz Indra egyik funkciója. Jellemző a hagyomány torzulására, hogy az ősi Puránákban az Istenség ősi tiszta funkciója összezavarodott. A helyi hatalmukat féltő Bráhmanák az előttük élt és civilizációt teremtő ősi magyar hagyományt, csak jelentősen eltorzítva és allegorikusan moralizálva őrizték meg. Ennek oka az eredeti[?] Napisten vallás szándékos háttérbe szorítása, illetve a sokféle valóban hasonló hagyomány briliáns egyeztetési kísérlete. A számtalan istenségnév kezdetben mindig ugyanarról az egy Istenről szólt, ám később különálló személyiséggé alakultak.

Na ez még messze a brahmaniznus előtt kialakult a magyar csillagvallás idején: Orion isten és fia, a Napisten nem azonos Egy Istennel.

A történet szerint Indra annyira vonzódott a női nemhez, hogy e jelleme miatt megátkozták. Az átok lényege az volt, hogy örökre borítsák el a testét a női nemi szervek (szemérmek, ne felejtsük el, hogy nőelvű magyar törzseinket e szimbólum révén hívták szemeréknek), amikhez annyira vonzódott. Később a reá küldött átkot némileg föloldották és a szemérmek gyönyörű asszonyi szemekké változtak át. A rövid történet és Indra egyéb sajátosságai arról győznek meg, hogy hanyatló ősnépünk vallásosságának fő képviselője, Indra kezdett fokozatosan háttérbe szorulni és a Napisten ősi funkcióit kiforgatva, hatalmát, jellemét megrendítették, és a hindu panteon kevésbé lényeges (félisteni) tartományába száműzték. Valójában a minden nőiségnek termékenységet, erőt, fogamzást biztosító Mén-Ur, Mén-rud azaz Nim-rud megmaradt és magából kifordult hagyománya ez, Indra eredetileg a termékenyítő esőt (magot) adó, villámmal lesújtó Napisten. Később a Napisten szimbóluma lett a párduc is, hasonlítván a szemekhez és az esőcseppekhez egyaránt. Ez volt Árpád fejedelem [király] Napra utaló ruházatának jellemző részlete is. A szemekkel beborított bőrű Indra nevének képírási olvasata Szem-Úr, vagyis a sumér-szemere Napisten, a bibliai Nyilas zodiákusi Atya, Nimrud.

Nap vagy Orion, nem mindegy, sőt, a Kutya – bár Napállat is – csak Orionnál jön számításba.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 413. oldalán még az alábbiakat írja Indráról :

A Rig-Véda 3.31.: ez az Indra Istenhez szóló vers, amelynek fordítását lentebb (414-415. oldalon; tanulságos elolvasni) közöljük, a védikus metafizika sok kulcselemét tartalmazza. Indra a védikus spiritualitás középpontjában áll.
Rendszerint mennydörgő istenségnek mondják, de Indra tényleg ezerarcú istenség, akit sokféle jelenséghez társítanak a mennydörgéstől, a villámlástól és esőtől kezdve az égig, a napig és az évig bezárólag. Ismert szanszkrit neve még a Djajusz Pitár (Ős-bot-úr azaz Nimrud) amiből a görög-római átvétel könnyen rekonstruálható, hiszen Zeusz és Jupiter nevei egyaránt föllelhetők Indra e nevében. Ebben a himnuszban Indrát isteni személyként ábrázolják, aki elpusztítja Vritrát, a sötétség démonát. Világos, hogy kezdetben őt tekintették a Napistennek. A védikus kifejezés go, több jelentésű. A "tehén" mellett, egyszerre jelent többek között érzékeket, életet adó vizet, fénysugarat, és szent tanítást. Ezért ezt a himnuszt sokféleképpen lehet olvasni.
Szándékos, a magyar nyelvre ma is jellemző szellemes szójáték van benne, hogy érzékelhessük a virradat, és a spirituális megvilágosodás pillanatának a hajnali fényét. Mindkét történést Indra, a sötétség eloszlatója tiszteletére végrehajtott áldozati szertartás segíti elő.

Amikor a 428-429. oldalon azt írja, hogy Indra életében 100 fehér-lóáldozatot (asvamedha-yajnát) mutatott be és ez alapján történelmi szereplő lenne, részéről nagy tévedés. A száz csillagászati szám.

Indra másutt is előjön kutyával azonosítva, kutyabarátként (sőt, dharmához hasonlóan egyfajta álruhában):

A śūdra named Pasusakha [the Friend of Beasts] marries a girl named Gandâ [Dirty], and they work as servants for the Seven Rşis, who have nothing to eat in a time of famine. In a previous time, King Saibya Vrşâdarbhi had offered his son to the Rsis as a sacrificial present. Now the young prince has died, and the Rsis have cooked his body, with the intention of eating it. King Vrşâdarbhi appears, and offers them cows and wealth if they will eschew eating the flesh of his son. An argument ensues, which results in the Rsis leaving the boy's body uneaten. An angry Vrşâdarbhi then creates an ogress named Yâtudhânı^[2], and instructs her to slay the Rsis. The Seven Rşis come upon a beggar named Śunahsakha [The Friend of Dogs] who, very fat and well-fed, is wandering about with a dog. Seeing him, Vasiştha says, "The sacred fire of this one is not like ours ... it is for this reason that we see both him and his dog so well-developed." They come to a lake haunted by YâtudhânI, who will only permit them to harvest its lotus filaments for food after they have given her an etymological explanation for their names. This they all give, until it is Sunahsakha's turn. Saying that he is incapable of explaining his name, he strikes her with his "triple stick," reducing her to ashes. The Rsis then harvest the lotus filaments, but discover after a time that a portion of them is missing. They all pronounce a curse upon the thief, except Sunahsakha, who blesses him. Sunahsakha then reveals himself to be the thief; and reveals as well that he is Indra, who has come to earth to destroy YâtudhânI. After this, he causes the Seven Rşis to ascend to heaven, where they are visible as Ursa Major.
The late and often corrupt Skanda Purâna (6.32.1-100) relates the same story, but in this version, Indra, the "foreigner" whose "sacred fire ... is not like ours," is disguised as Śunomukha (Dog-Face). Among mythical creatures, it is most often the asuras who are portrayed in literary references or in art as being animal-faced, and certain of these are clearly dog-headed.
—
Egy śūdra, akit Pasusakha [az állatok barátja] nevű śūdra feleségül vesz egy Gandâ [Dirty] nevű lányt, és szolgaként dolgoznak a Hét Rşisnek, akiknek nincs mit enniük az éhínség idején. Egy korábbi időben Saibya Vrşâdarbhi király felajánlotta fiát a Rsiknek áldozati ajándékként. Most a fiatal herceg meghalt, és a Rsik megfőzték a testét, azzal a szándékkal, hogy megeszik. Vrşâdarbhi király megjelenik, és teheneket és gazdagságot ajánl nekik, ha tartózkodnak fia húsának elfogyasztásától. Veszekedés támad, amelynek eredményeképpen a Rsik meg nem eszik a fiú testét. A dühös Vrşâdarbhi ekkor létrehoz egy Yâtudhânı^[2:1] nevű ogrét, és utasítja, hogy ölje meg a Rsiket. A hét Rşis rátalál egy Śunahsakha [A kutyák barátja] nevű koldusra, aki nagyon kövér és jóllakott, és egy kutyával kóborol. Látva őt, Vasiştha azt mondja: "Ennek a szent tüze nem olyan, mint a miénk ... ezért látjuk őt és a kutyáját is ilyen jóllakottnak". Egy tóhoz érkeznek, amelyet YâtudhânI kísért, aki csak azután engedi meg nekik, hogy lótuszfonalát táplálékul szüreteljék, miután etimológiai magyarázatot adtak neki a nevükre. Ezt mindannyian megadják, míg végül Sunahsakha kerül sorra. Azt mondván, hogy képtelen megmagyarázni a nevét, leüti őt a "hármas botjával", és hamuvá változtatja. A Rsik ezután leszedik a lótuszfonalakat, de egy idő után felfedezik, hogy egy részük hiányzik. Mindannyian átkot mondanak a tolvajra, kivéve Sunahsakha-t, aki megáldja őt. Sunahsakha ekkor felfedi, hogy ő a tolvaj; és azt is, hogy ő Indra, aki azért jött a földre, hogy elpusztítsa YâtudhânIt. Ezután a Hét Rşis-t az égbe emeli, ahol Ursa Major-ként láthatóvá válik.
A késői és gyakran romlott Skanda Purâna (6.32.1-100) ugyanezt a történetet meséli el, de ebben a változatban Indra, az "idegen", akinek "szent tüze ... nem olyan, mint a miénk", Śunomukha (Kutyapofa) álruhában van. A mitikus lények közül leggyakrabban az asurákat ábrázolják az irodalmi utalásokban vagy a művészetben állatarcúként, és ezek közül egyesek egyértelműen kutyafejűek.

David Gordon White írja:

Among the Vedic gods, it is Indra (together with Rudra) who is most closely and frequently associated with various groups of wandering ascetics: one of these is known as the yatis, from yâ, "to go," or from yat^[3], "to strive."
The yatis have a checkered career in brahmanic literature. They are referred to in the Atharva Veda (2.5.3) and the Âsvalâyana Srauta Sūtra (6.3.1) without censure. In later brahmanic sources, however, it is related that Indra was once barred from a soma sacrifice for the threefold sin of having killed Vrtra, mistreated Visvarūpa, and thrown the Arurmaghas or yatis to the śāla-vrkas (literally, "house-wolves"). Commentaries on these sources identify the yatis^[4] with non-Aryan peoples, antibrahmanical sects, and evil renouncers.
—
A védikus istenek közül Indra (Rudrával együtt) az, aki a legszorosabban és leggyakrabban a vándorló aszkéták különböző csoportjaival áll kapcsolatban: ezek egyike a yati-k, a yâ, "menni", vagy a yat, "törekedni" szóból.
A játiknak a brahmanikus irodalomban hányatott karrierjük van. Az Atharva Véda (2.5.3) és a Âsvalâyana Srauta Sūtra (6.3.1) elmarasztalóan említi őket. Későbbi brahmanikus forrásokban azonban beszámolnak arról, hogy Indrát egyszer eltiltották a szomaáldozattól, mert hármas bűnt követett el: megölte Vrtrát, rosszul bánt Visvarūpával, és a śāla-vrkas (szó szerint "házi farkasok") közé dobta az arurmaghákat vagy yatikat. Az e forrásokhoz fűzött kommentárok a yatikat^[4:1] a nem árja népekkel, az antibráhmanikus szektákkal és a gonosz lemondókkal azonosítják.

Furcsamód Indra büntetve lett Vrirtra megöléséért és az igaztalanok farkasokhoz dobásáért. Azért furcsa, mert smoke címnél írtuk, ezen igaztalanok, az Arurmagha-k – Avesztában Ashemaogha-ok – ősmag(ar)ok lehettek.

Agni címnél is szerepeltek az alábbiak:
Acharia S Suns of God című könyvében is kitér Agni (ha nem is napfordulós-napéjegyenlőségi szerepköre kapcsán) keresztrefeszített Napminőségre és a szintén Szíriusszal kapcsolatba hozható Indra keresztrefeszítésére is:

As can be seen, the charges of plagiarism by the Indians of Christian concepts are unsustainable, and we are left with Indian images of crucified gods, at least some of which likely represent Krishna. Another Indian god depicted in cruciform is Agni, the fire and sun god who so resembled both Krishna and Christ, yet whose story dates to the earliest Vedic period, well over a thousand years before Christianity was created. Also interchangeable with Wittoba and Krishna is the solar hero Indra, who, as noted, was frequently portrayed as crucified as well.
—
Mint látható, a keresztény fogalmak indiaiak általi plagizálásának vádja tarthatatlan, és maradnak a keresztre feszített istenek indiai képei, amelyek közül legalábbis néhány valószínűleg Krisnát ábrázolja. Egy másik kereszt alakban ábrázolt indiai isten Agni, a tűz- és napisten, aki annyira hasonlított Krisnára és Krisztusra is, akinek története azonban a legkorábbi védikus korszakból származik, jóval több mint ezer évvel a kereszténység létrejötte előtt. Ugyancsak felcserélhető Wittobával és Krisnával a naphős Indra, akit, mint említettük, szintén gyakran ábrázoltak keresztre feszítve.

Amit a könyv írója és más Santillana-Deschend féle értelmezők sem sejtenek – dacára annak, hogy Agnit Szíriusszal a Hamlet Malma írói ugyanúgy kapcsolatba hozták, ahogy Indrát vele szintén kapcsolatba hoztuk –, hogy itt már régen nem a Nap napéjegyenlőségi pontjairól lehet szó, hanem a Nagy Év keresztjéről.
A Szaturnusszal azonosított indiai Kála-val kapcsolatosan sokatmondóan elhangzik:
"Sok ezer Indrát és más istenséget győzött már le Kála a világkorszakok során."
Ez arra látszik utalni, hogy sok 60 éves ciklusokban számolt idő telt el, mely alatt a Szíriusz és a Nap egymás körött elhaladt. Egyfajta utalás is arra, hogy a Jupiter-Szaturnusz Hatalmas Együttállásokat használták annak kiszámítására, mikor lesz Szíriusszal találkozó. Erről Betlehemi csillag címnél is volt szó.

Mivel Indra tehát Nap- és Égistennek is felfogott, így viharisten is volt, valamint nevében (és perzsa párjának, Andra-nak nevében) Dra nemcsak Csilagot, hanem fát (és így tölgyet) is jelent, érthetővé válik, miért ábrázolták volna (a szintén napisteni szerepkörben is számon tartott Széth-hez hasonlóan; emlékezünk Széth furkájára) szintén keresztrefeszítve. Mivel a Nap Nagy Évbeni keresztrefeszítése a Szíriusz-rendszerhez kötődik, így lehet, hogy Sarama fia és ura is egyben.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 222. oldalán az egyiptomi Ra nevéből kiindulva Ind-Ra-nak olvassa, majd a szemekkel beborított bőrűsége kapcsán Indra nevének képírási olvasataként Szem-Úr értelmet ad neki, de ahogy fentebb láttuk, nem tudja eldönteni, hogy Napistent, vagy Nimrud-Oriont kell-e inkább látni benne.

Lásd még Indra és Vritra. Lásd még róla Vrâtya. A Puranák Indráját a védikus Rudra utódjának tekinthetjük.

Lábjegyzetek