Illat
Alakjára nézve olyan, mint állat, élet és Szellet. Illatról, szagról, lélekkel való vonatkozásairól volt szó Magyar Adorján írásaiban. Például:
Az illat a virág leheleteként fogatott föl, de ugyanígy azonosíttatott egymással a lélek és lehelet is, amit tanúsít e két szó azonos alakja, valamint "kilehelte a lelkét" = meghalt, mondásunk, de amelynek meg pontos megfelelője a latin-olasz
spirare(szpiráre) = meghalni, holott aspiritusszó egyaránt jelent leheletet, szellőt, szellemet. Aminthogy a magyarban is szellem, szellet, szellő, szél szavaink azonos alakúak. Viszont a latin-olaszrespirare= lélegzeni, amely szavunk meg lélek szavunkkal azonos.
A. K. Salmin Dogs in the traditional worldview of the Chuvash people című (igen tanulságos) tanulmányának (angolul kutya csuvasoknál címnél is megtalálható) anyagában hasonlóan:
A csuvas kultúrában is hasonló hiedelmeket fejeznek ki. "A csuvasok úgy tartják, hogy ha egy tál, benne kenyérdarabkákkal, a házban van, akkor az elhunyt mintha ebből a tálból inna és enne. Állítólag ezért van az, hogy az elhunyt közelébe helyezett kenyér és víz elveszti az ízét" (Nikanor, 1910: 32). A mari hiedelmek szerint "a lélek csak szaggal tölthető meg, vagyis csak az étel illatát vagy esszenciáját fogyaszthatja, de magát az ételt nem." (Kuznyecov, 1907: 75).
Odour címnél is láttuk, hogy a tűz jelentésű szó adja ki több nyelvben is az illatot jelentő szót. Lásd még DOH.
Lásd azóta ihlet címnél írottakat is.