Hsiung-nu

Előfordul Hiung-nu és más formákban is.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvében írja:

Németh Gyula "Attila és hunjai" c. könyvének [adata] szerint a kínai forrásokban a Kr. e. 11-9. században szereplő "kui", "kun", "hun", ill. "hun-jü", "hien-jü", "hien-jün" népnevek egyeztetése a későbbi (Han kori) "hun" ill. "hiung-nu" nevekkel – amint írja – "nyelvészetileg elfogadhatatlan", mi mégis úgy vélekedünk, hogy az ilyesféle hangfejlődési hipotéziseknek a történelmi források tanúságával szemben csak igen-igen alárendelt szerepet szabad tulajdonítanunk.

Péterfai János írja:

A Hsiung-nu népnévben a Hszi Nyugat, az Ung a magyarokat jelöli, a Nu jelentése valószínűleg Úr. A japán Ten-No értelme Isten-Úr, ezzel a no szóval lehet azonos a nu szóalak. Nyugati-Ungár-Urak, ezt jelenti a Hsziung-nu népnév. A névben az is benne van, hogy az ungárok nyugatról érkeztek keletre, tehát a magyarok nem keleti nép.

Ezen adatokat felhasználva írom ezen Quora posztban:

The Hsiung-Nu relate to Asian Huns who came from the West. They are a consequence.

European/Steppe Huns civilized what is later known as China ("themselves," because China is *Huna, a continuation of the Hunnic culture) a long time ago. Huang-ti’s time is not that old. 2–3000 years is nothing. Huns cannot be confined to a mere few hundred year old bracket but Western "science" can do whatever they want. If they want the Chinese, the Ainu or Hottentots Indo-European or Semitic, or want them to be viewed as barbars (which they don't even know what it means, they just keep repeating stuff like parrots), like the Huns are portrayed, they will do it. That is their level. We want to rise above their level because we want to survive their idiocy and this astronomical age.

—

A hsziungnuk a nyugatról érkezett ázsiai hunokhoz tarthatók. Ők egy következmény.

Az európai/szteppei hunok már régen civilizálták a később Kínának nevezett területet ("önmagukat", mert Kína = *Huna, a hun kultúra folytatása). Huang-ti ideje nem olyan régi. 2-3000 év az semmi. A hunokat nem lehet pár száz éves tól-ig határok közé tenni, de a nyugati "tudomány" azt csinál, amit akar. Ha azt akarják, hogy a kínaiak, az ajnuk vagy a hottentották indoeurópaiak vagy szemiták legyenek, vagy azt akarják, hogy barbárnak tekintsék őket (amiről még azt sem tudják, hogy mit jelent, csak ismételgetnek, mint a papagájok), amilyennek a hunokat szokás beállítani, akkor megteszik. Ez az ő szintjük. Mi az ő szintjük fölé akarunk emelkedni, mert túl akarjuk élni az idiotizmusukat és ezt a csillagászati kort.

Ezen oldalon további adatokat lásd.

Ez a név előjön...

David Gordon White Myths of the Dog-Man...

...című könyvében is. A kínai források Vad (Rab)szolgák névvel fordítják a nevet.
Ami érdekes:

As we have seen, in the ancestral legend of the Hsiung-nu (and other Altaic peoples) preserved in the Wei shu (History of the Wei Dynasty), it is a wolf who, positioned in a cavern under the door of a tower, guards two princesses who are living there and eventually unites with one of these to engender the entire race.
—
Mint láttuk, a Hsziung-nu (és más altaji népek) ősi legendájában, amelyet a Wei shu (A Wei-dinasztia története) őrzött meg, egy farkas az, aki egy torony ajtaja alatti barlangban elhelyezve őrzi az ott élő két hercegnőt, és végül egyesül az egyikükkel, hogy egy egész fajt nemzzen.

Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása...

...című könyvében írja:

A Zyongnunk (= hunnusok) chinai neve Tata ami idegent, barbarust, nemchinait jelent. (Lásd 59. old.)

Hsziungnu mint szőke faj

Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus?...

... című könyvében a kínai krónikák ügyében tájékozott neves sinológus, Kingsmill adatait közli (szkíta címnél is szerepelt):

"Frangrasyán (Afrasiáb) volt az őse és hőse a >getá<-knak (massagetáknak), éppúgy, mint az Al-Duna-menti getáknak (dákoknak). Ezeknek a turániaknak semmi köze sem volt a mongolokhoz. A hiungnuk szőke nép voltak, mint mai napig is azok összes utódaik. Különböző források szerint legtöbb rokonuk és szomszédjuk is szőke volt. A Shi-ki kínai krónika is említést tesz a Yarkand és Baktria-beli emberek szakálldús arcáról és kék szeméről. A görögök mondják ugyanezt a fehérhunokról, megkülönböztetve őket az Ammianus említette hunoktól, akik feketék, bajusz és szakáll nélküli faj voltak.
Korabeli ábrázolásokból tudjuk, hogy a szkíták mindig mint szép, hosszúkás fejű, sűrű szakállú nép ábrázoltattak. A szkíták azonosak az ékírásokban említett ashguzai vagy ishguzaival. Az eredeti név skuza, skhuza kellett hogy legyen és a görögök (Sküthai) theta-val írták, mig az asszírok z-vet ejtették. Szkítia semmi egyéb, mint Cythae (mint például Cushan, Kushan helyett). Szkíta semmi egyéb, mint Getae, kapcsolatba hozva nevüket a Saka, azaz Caka-val. A hiungnuk ettől a szőke néptől származóknak vallják magukat, úgy, hogy teljes joggal mondhatjuk, hogy a hiungnuk szőke faj voltak, mint ahogy a mai napig is azok összes utódaik."

Hsziungnuk nyelvének iranizálása

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 985. és 1006. oldalán írja:

Ennek a leginkább talán "pániránizmus"-nak nevezhető, felettébb szubjektív őstörténeti és nyelvtörténeti szemléletmódnak legelképesztőbb vadhajtásaként tekinthetjük Harmatta ("A magyarság őstörténete") azon véleményét, hogy hsiung-nu nép – vagyis az ázsiai hunok – nyelve szaka típusú kelet-iráni nyelv lett volna.
...
Ezután arról számol be Harmatta, hogy az utóbbi időben kiderült, hogy a Hsiung-nu Birodalom létrejöttét közel három évszázaddal megelőzte egy hasonló nagyságú és hatalmú Yüeh-chih birodalom, amely messze nyugatra, az Irtis vidékére is kiterjedt. Az is kiderült – írja –, hogy a yüeh-chih-k nyelve a szakához hasonló kelet-iráni nyelv volt. Sőt, a hsiung-nu-k nyelve is szaka típusú keletiráni nyelvnek bizonyult. Majd ezen újabb felfedezésekből következően Harmatta a török (és az ugor) lovas terminológia eredetét a yüch-chih-k nyelvében vagy egy más szaka típusú kelet-iráni nyelvben keresi. E feltevése alátámasztására hét török-iráni-ugor-magyar szópárhuzamot sorol fel. Nagyon jellemző azonban, hogy e hét szó közül, amelyek Harmatta elgondolása szerint a török (és ugor-magyar) lovas terminológia kelet-iráni nyelvi eredetét lennének hivatva bizonyítani, egyetlen egynél sem tud valóban létező, nyelvemlékekben adatolható régi kelet-iráni szómegfelelést bemutatni, hanem minden esetben csupán "csillagos" – azaz nyelvészetileg rekonstruált, a mai iráni nyelvekből "hangtörvényes" alapon visszakövetkeztetett szóalakokat sorol fel az iráni eredet "bizonyításá"-ra. Ez a tény viszont igen nagy valószínűséggel arra vall, hogy valami nincs rendben a yüeh-chich-k – még sokkal inkább azonban a hsiung-nu-k nyelvének szaka típusú kelet-iráni nyelvekként való értelmezése körül.
E gyanúnkat még különösen is megerősíti az a sokszorosan bizonyítható tény, hogy a különféle steppei és egyéb nyugat-ázsiai népek (szkiták, szarmaták, szakák, médek, pártusok, kusánok stb.) iráni nyelvűségének 19. századi eredetű feltételezését a második világháborút követő évtizedekben egyre több kutató igen nyomatékosan kétségbe vonja. Az ezirányú szakirodalmi adatok egy részét korábbi köteteinkben már bemutattuk olvasóinknak (l. pl. könyvünk. 57-59., 82-85., 224-236. és 262-265. old.). Különösen is figyelemreméltó e tekintetben K. Jettmar és szerzőtársai állásfoglalása a "Geschichte Mittelasiens" (Handbuch der Orientalistik, 1966.) című alapvető fontosságú kézikönyvben, amely szerint a perzsa peremvidékek állítólagos iráni nyelveinek tézise nagyon ingatag alapokon áll. Egyfelől ugyanis a néhány iráni nyelvűnek értelmezett (sic! vö. a cyrozny felirat Harmatta általi iráni értelmezésével kapcsolatban fentebb mondottakkal) írásos emlék még éppúgy nem etnikai vagy nyelvi bizonyíték, mint pl. a XII. századi európai krónikák latin nyelve sem az.. Másfelől pedig az arab források ismételten török nyelveknek mondják a chorezmi, a szogd, a szaka, a baktriai és a forgánai nyelvet (tehát azt a szaka nyelvet is, amelyiknek egyik nyelvjárását beszélték volna Harmatta szerint a yüch-chih-k és a hsiung-nu-k).
Ugyanígy a szkiták, szarmaták iránisága sem biztos – folytatja Jettmar.

Végül megengedi:

E helyzet következtében magunk ebben a kérdésben inkább az óvatos várakozás álláspontjára helyezkedünk mindaddig, amikor biztosabb adatok állnak majd a kutatás rendelkezésére a yüeh-chih-k és a hsiung-nu-k nyelvi hovatartozásának végleges eldöntésére, mint egyes iranológusok azon véleménye, hogy e két nép nyelve esetében kelet-iráni nyelvekről lenne szó. Egyelőre csak annyi látszik valószínűnek, hogy e nyelvek is valamilyen módon összefüggésben állhattak az andronovói és a Karasuk műveltség areálisan kiegyenlítődött közlekedő nyelvének különféle irányokban továbbfejlődött utód-nyelveivel (l. fent), és ez esetben az is elképzelhető, hogy eredetileg esetleg tényleg valamiféle törökös-iránias keveréknyelvek lehettek.

Lásd még ezen oldalon szereplő kínai-kanadai illető disszertációjának idevonatkozó anyagát.