Hierogamy

Szent nász: a férfi és nő (és ég és föld) egyesülésének megszentelt aktusa. A Wiki adata:

Hieros gamos or Hierogamy (Greek ἱερὸς γάμος, ἱερογαμία "holy marriage") is a sexual ritual that plays out a marriage between a god and a goddess, especially when enacted in a symbolic ritual where human participants represent the deities.
The notion of hieros gamos does not always presuppose literal sexual intercourse in ritual, but is also used in purely symbolic or mythological context, notably in alchemy and hence in Jungian psychology. Hieros gamos is described as the prototype of fertility rituals.
—
A hierosz gámosz vagy hierogámia (görög ἱερὸς γάμος, ἱερογαμία "szent házasság") olyan szexuális rituálé, amely egy isten és egy istennő közötti házasságot játszik el, különösen, ha szimbolikus rituálé keretében hajtják végre, ahol az emberi résztvevők az istenségeket képviselik.
A hierosz gámosz fogalma nem mindig feltételez szó szerinti szexuális kapcsolatot a rituáléban, hanem tisztán szimbolikus vagy mitológiai kontextusban is használatos, nevezetesen az alkímiában és így a jungi pszichológiában is. A hierosz gámosz a termékenységi rituálék prototípusaként van leírva.

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 141. oldalán írottakat ami ide illik, lásd Tejútanya. Lásd még MA anyagát nász. A tündérek azaz magyarok nászáról lásd kérész.
A szófejtés kevésbé érdekes, de előtagját lásd fentebb és utótagját polygamy.
Gemination címnél is szóba került a téma legutóbb: tulajdonképpen a szent nász téridőbeli helye az Ikrek-Rák, azaz a kutyanemzés helye, ahogy ott is írtuk. A férfi és nő ott találkozik, Szíriuszban (ami androgün is, éppen ezért). Magyar istencsalád és feleség címnél is lényegében erről volt szó.

Huszárik László Zodiákus a kelták földjén...

...című a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Acta Historica Hungarica Turiciensia XXIX./1. sz. megjelent cikkében írja:

Az Akitu fesztivál eszmeiségét őrizték a druida papok is. A szent nász – a szakrális király és főpapnő-Istennő között – után válhatott országuk termékennyé. Ez összekapcsolódott a papok bikaáldozatával, mely a királyság szentesítésének része volt.

Szimbólumtár adatok:

A szent nász megszentelt nemi egyesülés, azaz a puszta szexualitásnál rituálisan vagy spirituálisan magasabb rendű aktus [ez lehet nász szavunk definíciója is]. Résztvevői természeti jelenségek, elemek, égitestek, istenségek, ill. emberek, akik éppen az aktus által emelkednek túl emberi mivoltukon. A szent nász a kozmoszról, a világteremtésről és a világ működéséről szóló különböző, antropomorf elképzelések alapvető alkotóeleme. A teremtésmítoszok mellett a mezőgazdasági termeléssel és a természet ciklikusságával kapcsolatos történetek eleme az istenségek egyesülése, s ez a tény arra utal, hogy az isteni nászt felidéző mágiával az ember megpróbálja befolyásolni a földi termékenységet. A természetfeletti lény és a földi halandó egyesülése leggyakrabban az égi, transzcendens és a földi szféra összekapcsolódását jelképezi.
• A sumer, majd a későbbi mezopotámiai kultikus életben az istenek teremtő egyesülése lényeges momentum volt. A sumer mítoszok szerint Enki, az édesvíz istene és Ninhursag, az anyaföld szexuális aktusa a földnek termékenységet, esőzést hoz: "A föld, hol Enki az asszonyával hált, / szűzi az a föld, ragyogó az a föld" (Enki és Ninhurszag, 8-9). A Nammu ősanyából, az ősvizekből megszülető, összekapcsolódó eget (férfi elv) és földet (női elv) fiuk, Enlil isten választotta ketté. Az Enlil és Ninlil c. eposzban az isteni nász a bőség eredője. Az isteni származású uralkodó és a kiválasztott papnő egyesülése kapcsolta össze az égi és a földi szférát, és ez az évente újévkor ismétlődő rituális aktus biztosította az ország termékenységét. A babiloni zikkurat tetején a királyt a nászszobában várta a papnő [a padlás a magyar nászéjszaka helye is]. Inninről és Dumuzi/Tammúz pásztorról szól A király Innin ágyán kezdetű sumer eposz, amely kettejük isteni nászát írja le.
• Egyiptomban a szent nászt szintén a földi halandónak az istenség képviselőjével való szexuális aktusa jelentette: Thébában egy kiválasztott leány élt Amon templomában mint az isten házastársa. Az "isteni hitvesként" emlegetett leányt Amon a fáraó alakjában látogatta meg (például a deir-el-behri és a luxori templomi falfreskók szerint a fáraót Amon nemzette). Nut égistennő párja Geb földisten.

• Képeket lásd Nut és Geb címnél.

• Az ókori kínai jin és jang ábra, a taj-ki (taj-csi), amely az ősi Egyet, a világtojást jelképezi, a kozmosz kétpólusosságát és e két pólus egységét, a maszkulin és a feminin princípium egyesülését ábrázolja a két, egymást tökéletesen kiegészítő formával, amelyek mindegyike tartalmaz egy kis kör alakot a másikból. A taj-ki ('őskezdet') éppen az ellentétek, a jin-jang, a Hold-Nap, a sötét-világos, a passzív-aktív pólusok nászából, egyensúlyából ered.
• A hinduizmus szerint a házastársi egyesülés is hierogámiává, azaz az istenek nászává válhat: "Én vagyok az ég, te a föld" (Brihadáranjaka upanisad, VI. 4,20). A szexualitás rituálé lesz azáltal, hogy résztvevői az őselemekhez, a világ két feléhez hasonlítják magukat. A nő, ill. a nő öle ("tűz") megszentelt hely, ahol a védikus áldozat lezajlik. A Rig-védában a lakodalmi rítusban a menyasszony a Holddal, Szómával azonosul, míg a vőlegény a Nappal, Szúrjával^[1], ezáltal kettejük isteni nászát idézik fel. A hindu főisten, Síva a szexuális potencia istene is, felesége, Párvati pedig a saktinak, a női teremtő erőnek és szexuális energiának a megtestesítője (anyaistennő); házaséletükből származik a harmonikus teremtő erő és termékenység. A hindu templomok maithuna- ('szexuális aktus') ábrázolásai szakrális termékenység-szimbólumok, a templomok homlokzatán látható erotikus jelenetek spirituális jelentést hordoznak, a testi-lelki felemelkedésre utalnak. A tantrizmusban a maithuna a legfőbb szellemi boldogsághoz, a nirvánához, az Én feloldódásához való eljutás eszköze, amely a kundalini-jóga egyik formája. Ennek lényege, hogy a hosszabb aszketikus tanulási időszak után végbemenő szertartásos szexuális egyesülés során a jógi nem bocsátja ki a magját, s ez az idő megszüntetésének szimbolikus cselekedete. Tehát a férfi és nő egyesülése egyrészt a kozmosz hajdani egységéhez, teljességéhez, az androgünhoz visz vissza, másrészt azt célozza, hogy a jógi előre megtapasztalhassa a halál során bekövetkezendő föloldódás folyamatát. A nász fontosságára és vallásban való megszentelt jelenlétére utal az Aitaréja-bráhmana, amely szerint, ahogy a szexuális aktus felfogható vallásos tartalmúnak, úgy a vallásos rituálé is párhuzamba állítható a szeretkezéssel: "Amikor a recitáció során a pap egy vers első két negyedét elkülöníti, s a két utolsót szorosan közelíti egymáshoz, az olyan, mint amikor a nő széttárja combjait, a férfi pedig összeszorítja azokat a párosodáskor" (X. 3,2-4). A tantrikus liturgiában fontos szerepet játszó, meditációt segítő geometrikus ábrák közül a Sri jantra a női elv (yoni) és a férfi elv (linga; lingam) egyesülésében megvalósuló egységet szimbolizálja.
• A görög mitológiában a világteremtés kezdete Uranosz (az ég) és Gaia (a föld) násza, s a teremtés folyamatát a szexuális egyesülés és a földanya szülése jelképezi (Hésziod. Theog., 176). Zeusz és Héra násza a termékenység forrása: "Ekkor alattuk a föld üde zöld füveket sarjasztott / s lótuszt, harmatosat" (Hom. Il., XIV. 347-348). A menyegzői szertartást magában foglaló hierosz gamosz ('szent nász'), a Zeusz és Héra tiszteletére rendezett ünnep is a termékenységi kultuszok körébe tartozott. A mindenséget átható szerelmi vágy a kozmikus Erósz antik tanában bontakozott ki, amelyet a platonikusok a szexuális vágy gondolata és nász spiritualizálásával a lélek Istennel való egyesüléseként is értelmeztek (Erósz/Amor/Cupido). Aphrodité/Venus szintén a mindenen uralkodó vágyat testesíti meg. A mitológiában megjelenik az istenek halandók iránti szerelme; az ember-Isten nász gyümölcse mindig kiemelkedő személyiség, hérosz (például Aszklépiosz/Aesculapius: Apollón/Apollo és Korónisz/Coronis fia; Héraklész/Hercules: Zeusz/Jupiter és Alkméné/Alcmena fia; Akhilleusz/Achilles: Thetisz/Thetis és Péleusz/Peleus fia; Aineiasz/Aeneas: Aphrodité/Venus és Ankhiszész/Anchises fia). Az eleusziszi misztériumokban a mezőgazdasági tevékenység sikere érdekében Démétér, a földanya papnője egyesült a pappal. Az ő nászuk azonban nem valóságos, csak szimbolikus, lényegében dramatizált történetmondás (Démétér/Ceres és Iaszión nászának felidézése), amelynek végén, mímelt szülési fájdalmak után, a mag megfoganásának jelképéül, gabonakalászt emeltek a magasba.
• Az Ószövetségben az egyiptomi, babiloni, kánaáni kultikus szexualitást – azaz amikor "isteneikkel fajtalankodnak" (Kiv 34,15) – elítélő passzusok találhatók. Jeremiás a céda asszonyhoz hasonlítja a bűnös, Isten előtt meg nem alázkodó népet (Jer 3,3). A kultikus szexualitásnak lehettek prostitúcióra emlékeztető mozzanatai, például amikor fiatal lányok és fiúk, az ún. templomi kéjelgők a templomnak gyűjtöttek: "Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját [...] az Úr a te Istened házába" (MTörv 23,18). A Biblia egyetlen olyan része, amely nászt jelenít meg, az Énekek éneke, amely keresztény értelmezésben az Egyház és Krisztus szimbolikus egyesülésére utal. Az Isten Jézus fogantatásával kezdődő testet öltése, az anyagi világban való megjelenése Máténál és Lukácsnál olvasható (Mt 1,18; Angyali üdvözlet: Lk 1,26-35). A szigorú monoteizmus keretei között, a pogánynak tekintett környező népek mitológiájában hangsúlyos szexuális szimbolika ellenképeként a kiválasztottság és a foganás a szüzesség megsértése, a nemi aktus nélküli csodás termékenység eszméjében fogalmazódott meg. János evangéliumában különösen erőteljes az "Atya Egyszülöttjének" nemiségtől mentes eredete: "aki nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből született" (1,13). (Ugyanakkor a középkori keresztény misztikában megjelenik a lélek Isten iránti határtalan szeretete, az Amor Sanctus jelképéül a csók mint a legteljesebb odaadás, egyesülési vágy.)
• Európában a szent nász eredeti eszméje egyes eretnek szekták, az okkultizmus és a mágia hagyományában lelhető fel. Például Bosch festményeinek katolikus szemszögből értelmezhetetlen ikonográfiáját (például A Gyönyörök kertje, 1503-1504, Madrid, Prado) az adamita szekta eszméivel, szertartásaival és szexuális orgiáival hozzák összefüggésbe. Az ún. szexuális mágiában az istenségek termékenyítő egyesülését a nász jelzi, s a nemi egyesülés során gerjesztett szexuális energia révén azonosulnak a résztvevők az alapelveket, őselemeket megtestesítő istenségekkel (például az 1896-ban alakított Ordo Templi Orientis rend központi eleme a szexuális mágia).
• Az alkímia az ún. kémiai nászt vagy menyegzőt a férfi princípium (kén) és a női princípium (higany) egyesülésének tekinti, amely a teremtés folyamata: "Utolsó műveletünk, amelynek során ásványi vízben oldott anyagunk jól elzárt edényben, lassú tűzön a bölcsek kövévé egyesül, joggal hasonlítható az embernemzéshez: hiszen itt is megtalálható mindkétféle mag: a férfiúi és női" (Cladius Germanus: Philosophiae occultae icon [A titkos filozófia képe]).
• A népmesékben a befejezésben szereplő nász ("hét országra szóló lakodalom") a harmónia diadalát jelzi.

Amanda-Alice Maravelia Goddess Nut and her relation to the Milky Way...

...című írásában találjuk:

For the hierogamic synthesis of the opposites (Over/Below, Sky/Earth, Female/Male), see Tabula Smaragdina, 8: "Ascendit a terra in cœlum, iterumque descendit in terram"; see also op. cit., 2: "Quod est superius est sicut quod est inferius" and cf. Hērakleitos, Fragmenta, 60: "ὁδὸς ἄνω κάτω, µία καὶ ὠυτή".
—
Az ellentétek hierogámiai szintézisét (Felül/Alul, Ég/Föld, Nő/Férfi) lásd Tabula Smaragdina, 8: "Ascendit a terra in cœlum, iterumque descendit in terram"; lásd még op. cit., 2: "Quod est superius est sicut quod est inferius" and cf. Hērakleitos, Fragmenta, 60: "ὁδὸς ἄνω κάτω, µία καὶ ὠυτή".

• A férfi alulra került, mint Géb egyiptomi isten?

Lábjegyzetek