HUM 1)
Péterfai János írja:
Rendkívül fontos a latin nyelvben is meglévő Hum szó, ami a Hun szóval közvetlenül rokon lehet. A szumer Humbaba Hum része is kapcsolódhat a Hun (csillag) szóhoz.
A Humor "Nedvesség, Nyirkosság, Folyadék", a holdi Mare Humorum az Esők Tengere. Tehát a Humor Eső. Az eső az égbolthoz tartozik, a magasból esik le a földre. Az esőcseppek kis csillagok, csillognak, gömbszerűek, freccsennek, sok-sok újabb kis csillagra hasadnak széjjel. Tehát itt a Hun Csillag, és a Hum Csillag jelentése.
A csillag (ahogy Teremtő és teremtett címnél is taglaltuk, a Nap) pedig fiú (ahol PI = fi = csillag). Az indiánus maricopa nyelven humar = gyerek. Tulajdonképpen a KUM = ember és az An/Kan Köre és An/Kan Köre cím/alcímnél taglalt hungár (mely párja az ember szavunk) is idetartozik.
A HUM = ember jelentése:
• egyrészt a hun csillag és lélek jelentéséhez köthető;
• másrészt az Ikrek = Ember összefüggés alapján értendő meg (és lényegében a Hunor névre mennek vissza; lásd UR címnél a csonka alakok témáját).
A Humus (humusz) Föld, Talaj. A Hum tehát csillag, ami az emberen kívül a növényekre is vonatkozik. Az Usz szó a szumerban Halott, Halál, a magyarban még Us, Üs, Ős. Ebből következően a Humus a temetkező hely, ahová az ember testét teszik, de a lelke felszáll a csillagokba, innen a kettősség. A föld és eső fogalmát így kell a latinban összekapcsolni.
Még a Humánus Ember, Halandó név is ide kapcsolódik. A Hum egyben Hun, csillagokból születik és csillaggá lesz földi élete után, ezért Ember, akinek a fogalma szótanilag szoros összefüggésben van az Eső, mint Csillagcseppek, és a föld, mint a csillag temetkezés, nevével. A Humó Eltemet, Elhantol jelentésű.
De meg szükséges említeni a Humán szónak azt a lehetőségét, ami a Hu és Mán elemekre mutat. Szerencsére, a Hu szó már figyelmem terébe került, és sikerült megtalálni jelentését is Sergei Tokarev mitológiai könyve segítségével. Menny Fia a Hu, azonos a Sza, szintén magyarok nevében jelenlévő szó jelentésével. A Mán Ember, tehát a Hu-Mán Meny Fia-Ember. Ez a jelentés egyértelműen az égboltra mutat, a csillagokra, vagyis azt fejezi ki, hogy az ember, a halandó az égboltról született. A latin nyelvben tehát rendkívül erős hun, vagyis magyar hatások vannak, amelyek kétségkívül a latin nyelv keletkezésének gyökereihez kapcsolódnak.
Fontos adatnak tűnik (de legalábbis rámutat a HUM = víz jelentésére[1] is):
Richard H. Allen írja:
On the Ganges, as in China, Acquarius began the circle of the zodiacal signs; and Al Biruni said that at one time in India it was Khumba, or Kumbaba [Humbaba?], which recalls the Elamite divinity of that name, the Κόμβη, or Storm God, of Hesychios. This, too, was the Tamil title for it; La Lande writing it Coumbum.
—
A Gangesznél, akárcsak Kínában, a Vízöntő kezdte az állatövi jegyek körét; és Al Biruni szerint Indiában egykor Khumba vagy Kumbaba volt a neve, ami az ilyen nevű elámi istenségre, vagy Hesychios Viharistenére, Κόμβη-ra emlékeztet. Ez volt a tamil elnevezése is; La Lande Coumbumnak írja.
Lásd még KUM.
Hum 2)
Dúdol. Hangutánzó szó. Hümmög szavunkból. Honey szónál volt még szó hümmögésről és zümmögésről.