Gyakorítás

Get címnél már kitértünk rá, illetve az angol ing végződés kapcsán a kering és más szavaink kapcsán szó volt gyakorító/folyamatos értelemről.

Na most, először is tisztázzuk, hogy a -Gat/Get valójában micsoda. A Forgat szóban is jól látható, hogy valójában nem más, mint a forog szó tárgyas változata. De akkor az og micsoda?
Mivel a gyakorítás felfogható az igei névszó többesszámának, mondhatjuk, hogy az -og az, ami a többesszám k ragjaként használt.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 193. oldalán sumér alapszavak/igék tőbővítéseinek témájában előjön a magyar -og szócska:

Deimel szemmelláthatóan nem ismeri fel sem e tőbővítések valódi szerepét, sem pedig eminens jelentőségüket a szóképzés terén. "Šumerisch-Akkadisches Glossar" című szótárában jelentésbelileg nem tesz különbséget például a BAL és a BULUG₂ szavak között; számára a jelentés az AG (UGU₄) bővítés után is "spalten" (hasítani) marad: BAL = spalten, BULUG₂ = "spalten (Holz) " = "hasít (fát)" – írja.
Ha azonban a magyar nyelv – mint szintén agglutináló nyelv – ismeretében szemléljük ezeket a "pleonazmusokat", akkor egészen mást veszünk észre. "Hasít" és "has-OG-at" bizony nem egészen ugyanazt jelenti, és az "-og-" bővítés nem mondható egyszerűen pleonazmusnak. Ugyanez a helyzet a Deimel által említett többi "pleonazmus" esetében is.

AG:
párol – párol-OG
pattint – patt-OG-at
mos – mos-OG-at
ball-AG

DU:
ful full-AD
teng – teng-ŐD-ik
teker – teker-ED-ik
rág – rág-ÓD-ik

DUG:
ful – ful-DOK-lik
hal – hal-DOK-lik
megy – men-DEG-él
áll – áll-DOG-ál

GAL:
szalad – szalad-GÁL
szúr – szúr-KÁL
túr – tur-KÁL
jár – jár-KÁL

(V.ö. a magyarban is fellépő magán- és mássalhangzóvariációkat a fent mondottakkal.)

Deimelnek tehát annyiban igaza van, hogy ezek a bővítmények az eredeti ige általános alapjelentését tényleg nem változtatják meg, hanem csak a cselekvés mikéntjét variálják, módosítják; a finom megkülönböztetéseket jelölik, indogermán nyelvérzékével azonban ezeket az árnyalati jelentéskülönbségeket természetesen nem tudta regisztrálni, mert ilyesmire az anyanyelvében nincs párhuzam. Ilyen jellegű jelentéskülönbségeket a német nyelv vagy körülírással, külön segédigékkel, vagy pedig a tőmagánhangzó megváltoztatásával, "Ablaut"-tal fejez ki: "trinken" (inni), "tränken" (itatni); "dringen" (sürögni, sietni), "drängen" (sürgetni, (kölcsönözni), "bürgen" (a kölcsönért jótállni).

Magyar Adorján...

...még szóba hoz egy gyakorított formát:

Annyi bizonyos hogy magyar ugrik igénk úgy magyar mint kabar egymássalhangzós szónak is vehető, de az "ugrál-bugrál" és "ugri-bugri" ikerszavaink második részében tehát a kecske bak és a béka nevével azonosuló szóalakot képez, ami tehát nem lehet véletlenség. Mi több, tény az is, hogy az osztrák németeknek is van egy lényegében ugrálásból álló tánca, amelyet többé-kevésbé mókásan hoppszasza-nak szoktak nevezni. (Mellesleg megjegyezem, hogy ezen -szasza végzés sem egyéb mint a magyar népi nyelv -sza vagy gyakorítva -szasza biztatás jelentésű ragja. Például nézze meg = biztatás hogy valamit nézzél meg. Így: adsza biztatás, hogy adja ide; gyakorítva: adszasza: gyakorítva hogy adogatná ide. Viszont a nesze biztatva kínáló szó irodalmi nyelvünkben is megvan. "Hopp-szasza" tehát = ugráljál. A finnben hüpszi jelent úgy ugrálást mint táncot is.)

Lásd még mozzanatos igék.