Gula 1)

Nyilván korábban leírhattam már, de ismétlés a tudás anyja. Kerüljön de legelőre:
A két sumér nevet, Gula 1-t és Gula 2-t úgy lehet közös nevezőre hozni, hogy az itt tárgyalandó Gula 1 Tejútistennő, Gula 2 pedig Vízöntőként folyó, ami a Tejfolyó.

Jeremy Black és Anthony Green Gods, Demons and Symbols in Ancient Mesopotamia...

...című könyvükben írják:
assets/GulaOne_image1.png|invert_dark

The goddess Gula (whose name means 'great') was a healing goddess, who 'understands disease,' and a patroness of doctors. She was also worshipped under the names Nintinuga, Ninkarrak and Meme, originally the names of other goddesses; and as Ninisina, 'Lady of Isin'. Her principal shrine was the E-gal-mah at Isin, but she also had temples at Nippur, Borsippa and Aššur. She was regarded as the wife of Ninurta or Pabilsag[1], or else of the minor vegetation god Abu. Gula was the mother of the healing god Damu, and of the god Ninazu (also associated with healing). Her sacred animal was the dog, and small model dogs were dedicated to her by worshippers.

Gula istennő (akinek a neve azt jelenti: "nagy") gyógyító istennő volt, aki "megérti a betegségeket", és az orvosok védőszentje. Nintinuga, Ninkarrak és Meme néven is imádták, amelyek eredetileg más istennők nevei voltak; valamint Ninisina, 'Isin úrnője' néven. Fő szentélye az isini E-gal-mah volt, de templomai voltak Nippurban, Borsippában és Aššurban is. Úgy tekintették, mint Ninurta vagy Pabilsag[1:1], illetve a kisebb jelentőségű növényzetisten, Abu feleségét. Gula a gyógyító isten Damu és a szintén gyógyítással kapcsolatos Ninazu isten anyja volt. Az ő szent állata a kutya volt, és a hívők kis mintakutyákat szenteltek neki.

Huszárik László Enkidu a Kentaur – a csillagképek nevének eredete című a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVIII./2. sz. megjelent cikkében Gula neve mellé zárójelben UZ nevet ír, és ezt a cikk végén a táblázatban megismétli; ezek szerint csillagképpel való azonosításról van szó és mivel fordításban UZ = Kecske szerepel (a mai Lant csillagképre vagy annak helyére vonatkoztatva), nyilván kiinduló az őz szavunk (tehát nem a sumér us = halál fogalmát kell keresni).

Jeremy Black és Anthony Green szerzők szintén az említett könyvükben 'dog' címnél többször említik:

The sitting dog first occurs as a divine symbol in the Old Babylonian Period and continues through to the Neo-Babylonian. Inscriptions on kudurrus identify it as the symbol of Gula, goddess of healing.
An Old Babylonian dog figurine from Girsu (modern Tello) is dedicated (see dedication) to Ninisina (Gula) and many dog figurines were discovered in the temple of Gula at Isin, confirming that the association dates back to that time. That it continued down to the Neo-Babylonian Period is shown by another figurine from Sippar dedicated to Meme (another name for Gula), while King Nebuchadnezzar II (reigned 604-562BC) records the placing of statuettes of gold, silver and bronze dogs as deposits in the gates of Gula's temple at Babylon. A dog is commonly seen on seal designs of this period, sometimes sitting by an enthroned goddess, presumably Gula, but also sometimes without the goddess, sitting and supporting the symbol of the crook.

Az ülő kutya először az óbabiloni korban fordul elő isteni szimbólumként, és az újbabiloni korszakban folytatódik. A kudurru-n található feliratok Gula, a gyógyítás istennőjének szimbólumaként azonosítják.
Egy Girsuból (a mai Tello) származó óbabiloni kutyafigura Ninisina (Gula) tiszteletére van szentelve, és számos kutyafigurát találtak az isini Gula-templomban, ami megerősíti, hogy a társítás erre az időszakra nyúlik vissza. Azt, hogy ez az újbabiloni korszakban is folytatódott, egy másik, Sipparból származó, Meme-nek (Gula másik neve) szentelt figura mutatja, míg II. Nabukodonozor király (uralkodott i. e. 604-562) feljegyzi, hogy arany, ezüst és bronz kutyaszobrokat helyezett el letétként Gula babiloni templomának kapujában. E korszak pecsétmintáin gyakran látható egy kutya, néha egy trónoló istennő - feltehetően Gula - mellett ülve, de néha az istennő nélkül is, ülve és a bástya szimbólumát támogatva.

Patricia Monaghan Encyclopedia of Goddesses and Heroines...

...című könyvében írja róla:

The Akkadian and Babylonian ''great physician,'' Gula could inflict and cure disease; she was shown with the eight-rayed orb representing the body's heat that sustains and can destroy life. She took over attributes of the lesser goddesses [a kutyafejjel is ábrázolt!] Bau and Gatumdug, whose worship faded; sometimes she was called Gula-Bau. Gula lived in a garden at the world's center, where she watered the tree that forms its axis. The moon-man, her consort, stood in the sky over the tree, from which Gula plucked fruit to offer her worshipers. A dog accompanied her, symbol of her control over health and death. Dog skeletons have been found in her temples, suggesting that they lived on the temple grounds. In some carvings, Gula was depicted raising both hands in the air in an attitude of worship.

Az akkád és babilóniai "nagy orvos", Gula képes volt betegségeket okozni és gyógyítani; a nyolc sugarú gömböt ábrázolták vele, amely a test hőjét jelképezi, amely fenntartja és elpusztíthatja az életet. Átvette a kisebb istennők [a kutyafejjel is ábrázolt!] Bau és Gatumdug attribútumait, akiknek imádata elhalványult; néha Gula-Bau-nak nevezték. Gula a világ középpontjában lévő kertben élt, ahol a világ tengelyét alkotó fát öntözte. A Hold-ember, a hitvese, az égen állt a fa fölött, amelyről Gula gyümölcsöt szedett, hogy felajánlja imádóinak. Egy kutya kísérte őt, amely az egészség és a halál feletti uralmának jelképe. Kutyák csontvázait találták meg templomaiban, ami arra utal, hogy a templom területén éltek. Néhány faragványon Gula mindkét kezét a levegőbe emelve ábrázolták, imádat jeléül.

Anthony Stevens The Two-Million-Year-Old Self...

...című könyvében Gula-t másnevén Labartu-nak mondja és egyiptominak, de ilyenképp nem találni adatot róla a neten (Wikipédián). Labartu-t démon istennőnek mondják, aki egy ikerháromság (mint három istennőnél) egyik tagja. Fekete démon témáról lesz még szó alant. A szöveg:

A slightly later version of the wounded healer is seen is the crucified Christ. As with all archetypal symbols, the wounded healer finds the widest possible expression. In ancient Egypt, for example, the dog goddess Labartu was the goddess of healing. But she had two names: in addition to Labartu she was known as Gula, and as Gula she was the goddess of death. The Hindu goddess Kali was held responsible for the pox, but she was also indispensable for its cure. The Greek god Apollo, who could cure plagues, also caused them.

A sebesült gyógyító egy kissé későbbi változata a keresztre feszített Krisztus. Mint minden archetipikus szimbólum, a sebesült gyógyító is a lehető legszélesebb körben jut kifejezésre. Az ókori Egyiptomban például a kutyaistennő Labartu a gyógyítás istennője volt. De két neve is volt: Labartu mellett Gula néven is ismerték, és Gula néven a halál istennője volt. A hindu Kali istennőt a himlőért tartották felelősnek, de a gyógyításhoz is nélkülözhetetlen volt. A görög Apolló isten, aki gyógyítani tudta a járványokat, szintén okozta azokat.

Tulajdonképpen Gula tehát úgy kötődik a kutyához, mint Aszklépiosz (de nem úgy, mint Hekate, mert itt nem áldozatról van szó), a kelta istennő Sirona, vagy a kelta-gall (Szajna-parti) istennő Sequana. Nehalennia kelta istennő is kapott kutyás ábrázolásokat. Therapy és psychopomp címnél szerepelt, hogy a kutyákat magukhoz dörzsölve gyógyították magukat.

Mivel itt a kutyaság centrális eleme Gula karakterének (meg egyáltalán a földi mitológiának, csak nem vesszük észre), annak ellenére, hogy sumerben Tóth Alfréd szerint a hun-magyarhoz hasonlóan kuda = kutya, Gula annál is inkább jelenthetne kutyát, mert a sumér zodiákusbeli Gula = Vízöntő jeggyel szemben lévő Oroszlán neve is Ur.Gu.La (lásd Urgula): márpedig elég a Sphinx (és Fo-kutya, valamint jaguar) címnél írottakkal tisztában lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy a kutya és (nagy)macska nemcsak Napjelképek, hanem egymással ezáltal felcserélhetők is jelkép szintjén.
(Furcsamód a fenti szerzők nem tesznek említést a névazonosságról, illetve nem feleltet(het)ik meg a Vízöntő nevével, Gula-vel.)

Ezzel még nincs vége, ugyanis az általam ezidáig ismeretlen, Sköll címnél is taglalt a(z ó)görögben κύων-on (és egy szintén ismeretlen ógörög τραβίτης-en) kívül szintén (korcs)kutyát jelentő (ógörög) σκύλαξ, σκυλλος és (újgörög) σκύλος szkílosz] szóalakok, melyeket gyullad szónál is vizsgáltunk, mutatnak rá igazán, hogy Gula (1,2) ténylegesen kutyával (is) kapcsolatos jelentésű kell legyen (sőt, ahogy közben kiderül, szkíla = szuka is lehet).

Korábban itt Gyula méltóságnév is szóba került rokonításként, sőt, elképzelhetőnek véltük Gu-La, a Nyak Helye, vagy inkább Gu-Lya, Nyak a Vízben, felbontásban (mely utóbbi nem más mint gólya, s ezek alapján Gula lehetett afféle szülész-védőnő istennő is, persze a kutya a halál és feltámadás jelképe, hiszen Napjelkép/Napállat is), de valószínűbb az alábbi értelmezése:
GU itt (ahogy akár gólya esetében is) vélhetően KU, mely, mint láttuk, már önmagában hordozza magában a(z asztrális) kutya értelmet azzal, hogy égitestet, égővöröset és fehéret, fényt, stb. jelent. (Amennyiben itt GU mégsem KU, akkor a más úton kell asszociálni a kutyára, például Fő(ség) értelemben.)
A LA itt lehet hely értelmű, de = fény értelmét sem lehet kizárni. Akárhogy is, Gu-La, akár Kutya Helye (Ahol a Kutya Van), Kutya Fénye, vagy Főség Helye/Fénye értelemben, a kutyára kell utaljon, mégpedig a csillagképek alapján a Szíriusz valamely helyzetére.

Legutóbb a Sköll névvel azonos skull címnél írtuk, hogy a kutya koponyájáról is lehet szó, vagy pedig a Kutyacsillag, Szíriusz helyzetéről. Szkíla = szuka görögül.
Michel-Gerald Boutet a Gundestrup cauldron-ról szóló 2017-es dolgozatának kelta zodiákus címnél álló adata szerint a Vízöntőnek náluk Farkas felelt meg. A Farkas és a Kutya rokonok.

Ne feledjük, ahogy Galactic anticentre és Szíriusz mint istenanya címnél szóltunk erről, a Tejútistennő feje a Szíriusz.

Korábban még itt szereplő kiegészítő infók:

Péterfai János írja:

Gulya szavunk a szarvasmarha csordáját jelenti. A Csorda a csordogáló, sorban járó (sorda) tehenek csapata, reggel sorban, folyamatosan, folydogálva mennek a mezőre, este pontosan így térnek haza az istállóba. A Csorda jelentésének megértése segít a Gu-Lya megértésében. A Gu szarvasmarha, a Lya (Ja) Folyó, folydogáló szarvasmarha csapat.
Gólya szavunk szintén a Gu-Lya fogalmával lehet rokon, de a Gu Gó alakra módosult, jelentése pedig Nyak. A gólyának hosszú nyaka van, hosszú lábával a vízben ácsorog, amikor vadászik. Így a Nyak a Vízben fogalom adhatja vissza a legjobban gólya szavunk jelentését. Gó Nyak, Lya Víz.

Mivel kutyával ábrázolt, kutya címnél is szerepeltek ezen infók.

Az alábbi előadásban (lásd 21:50-nél) Dr. Gyárfás Ágnes a mellékelt ábra várát a címének megfelelően Tündérszép Ilona várának (lásd Tündér Ilona forgó vára cím/alcímnél) mondja és nyilván Gula illetve Bau (Baba) istennővel azonosítaná, de így nem mondja ki.
assets/GulaOne_image3.png|invert_dark
Az Academia.edu oldalon Srini Kalyanaraman archeológus is Gulával azonosítja:

Depicted above the socle on one of the seals is a seated dog, the symbol of the goddess Gula, and flanking the other are symbols of Ea.

Az egyik pecsét talapzata felett egy ülő kutya, Gula istennő szimbóluma látható, a másik pecsétet pedig Ea szimbólumai szegélyezik.

Ugyanakkor ahogy Huszárik László UR címnél álló adata is kimondja, Ülő Kutya csillagkép éppen volt is (Ur.Ku). HL Gula istennő Szent Állatának ezt írja.

Az igazán érdekes dolgot ezután 23:00-nál mutatja be illetve mondja el (a skicc vélhetően szintén valamilyen sztéléről való és úgy tudom, Gyárfás Ágnes a helyszínen járva rajzolta volna meg). A jobb alsó sarokban a Nyilas a Tejút kettéágazásával (melyről lásd sziget; Gyárfás Ágnes a Tejút öblének hívja, a Nyilast pedig, nyilván Pabilsag fordítása nyomán "Ősapának" mondja), mutatja az Oriont a nyilával, majd a Nagy Kutya csillagképet szemben a Kis Kutyával (utóbbit nevetve jelentéktelennek tartja, de nyomatékosítja, hogy mindenütt jelzik, mert fontosnak tartották). Aztán jön a kettő között az amolyan elnyújtott M betűt formázó Monoceros[2] azaz Egyszarvú csillagkép (melyről lásd még külön ott). (Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy Varga Géza Az Éden írásából és máshonnan való adatai szerint – ahogy erről a székely-magyar rovásírás J betűjénél értekeztünk – szólt erről a jelről. Nevezhetjük ezt a formát adata szerint Ma = Anyának.)
Gyárfás szerint (forrás?) ezt a Monocerost a régiek úgy nevezték, hogy Gula (ami azért furcsa, mert Gula csillagképre utalva már előjött egyszer Vízöntőként (Gula; lásd még lentebb Fekete Démon résznél is ezen téma taglalását); itt még megadja a sumér Gu-La = tehén (a neten ökör, de az inkább GUD sumérul) jelentését és maga is felhozza a gulya és gulyás szavainkat. Ezt a Monocerost egy hídnak mondja a két part között (a híd átjáró, és a Nibiru és héber címnél is szó volt átkelésről, nem beszélve Szíriusz mozgása címnél írottakról). A magyar népmesei párhuzamot nem biztos, hogy jól találja meg GYÁ, így ide sem teszem.
A Gula = gulya = tehéncsorda kapcsolat a Kutyacsillaggal azért helyénvaló, mert Egyiptomban is tehén csillagkép volt a neve:

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének 120. oldalán Tehén csillagképről szól a Nagy Kutya kapcsán/helyén, mely nyilvánvalóan nem Kenemet kell legyen:

Héra egyiptomi mása viszont Hathor volt, az "Ég Tehene" és Ápisz anyja, akit az egész égbolt megtestesüléseként tiszteltek. De volt külön Tehén csillagkép is az egyiptomi égen, a Szíriusz csillagot magába foglaló Nagy Kutya csillagkép[nek megfelelő], ezúttal Ízisz képmásaként, pontosan körülhatárolt szerepben.

A kérdés már csak az (miután az M jel valóban lehet szarvat jelölő, mint Cassiopeia esetében), hogy akkor Gula = Bau = Baba = Babba Mária = Tündér Ilona ha itt jogosan szerepel (Toroczkai-Wigand Edénél vajon mi a neve ennek a résznek?), akkor miért van meg Gula még egyszer Vízöntőként? Nos, talán azért, mert a Gula régen homonima volt, azaz két külön jelentése volt? Péterfai János gulyára adott definíciója pedig mindkettőt magyarázni tudja (a Ja viszi a folyó értelmet). Cola címnél is folyadékról volt szó. (Egy biztos, közben más forrást is ellenőrizve, hogy GW nem tévedett Gula Vízöntőségével kapcsolatban.)
A másik lehetséges magyarázat (melyről más kapcsán volt szó precesszió címnél), hogy a sumér időkben a tél csillagképe volt a Vízöntő!

Az Ősi Gyökér 2007/1. számának Eb a hite kölykei című cikkében hasonló témát boncolgat. Lásd Szíriusz – Gyárfás Ágnes Szíriuszról.

Stephanie Lynn Budin Women in Antiquity című könyvében előjön egy sumér Gal-La = pina szó, mely igazán hasonló Gula-hoz, ismerve az U és A hangok egymás közti változását. Ezt csak azért is írom ide, mert coot és Göd és más címnél írottak alapján is kiderült, hogy a Tejútanya neve több esetben azonos vulvájának (képletes/költői) elnevezésével és Gula címnél legutóbb írottak alapján Gula lehetett, csillagfolyam/Tehéncsordafolyam és még gólya értelmű.
Ami még a vulva jelentést illeti, Gu-La, akár mint Kutya(pénisz)/Fény Helye értelemben meg is felelhet, kivált a legutóbb (goal és) pina és főleg íj és a nyíl címnél írottak alapján. A szöveg (egy része) annyira tanulságos, hogy ideteszem táblázatosan.

A Tejút mentén helyezkednek el a Nyári háromszög csillagképei. A tetőpont közelében ragyog a Lant (Lyra), aránylag kicsiny, de jellegzetes konstellációja. Az α Lyrae (Vega) az északi ég legfényesebb csillagai közé tartozik. Ókori megnevezései népenként és koronként változatosak. A Kr.e. II. évezredben az "Akkád csillagai" táblázatban "Kecskecsillagként" szerepel (de nem azonos a görög-római Anyakecskével!), utóbb Gulának az orvoslás istennőjének jelképe.

A fentebb beígért Fekete démon téma következzen még itt.
A ghoul címnél Kovács Sándor által említett szubar GUL = megsemmisít, pusztít jelentésű szóban az az érdekes, hogy az őskezdetre is utaló sötét/sátáni minőségre utaló boszorkány/Fekete démon kontextusában került taglalásra. Mivel az Algol nevébe is bele lett építve, nyilván északi csillagnak kell lennie és valóban az is a Perseus csillagkép csillaga (hiszen az Orion és a Pleiadok irányában/felett van).
A kérdés itt az, hogy ez a fekete démon illetve kezdet istennője (ősanya(g)istennő) értelem kereshető-e Gula nevében és lehet-e a szintén északi, Szíriusz felőli (Gyárfás Ágnes által mennyire önkényesen bemutatott?) Monoceros-szal közös szálakat keresni (főleg úgy, hogy az alant taglalt Gula = Vízöntő meg éppen a téli/déli oldalnak felel meg)? Azt ismét szögezzük le, hogy a precesszióval is kell számolni.

Gula 2)

A sumér zodiákus Vízöntőnek megfelelő csillagjegye, helyesen Gu-La. Mielőtt rátérnénk a név etimológiájára, meg kell jegyezni, ahogy Vízöntő paradoxon és Urgula címnél is megtettük, hogy a sumér zodiákusban az Oroszlán és Vízöntő jegyek nevei is szinte azonosak. Az Oroszlán neve UR.GU.LA (lásd Urgula), míg a Vízöntőé GU.LA.
assets/GulaTwo_image1.png|invert_dark

Fentebb volt szó Monoceros és más északi oldalról, ha csillagkép témában egyáltalán Gula tárgyalható. Ahogy ott is kimondtuk, itt éppen az éggömbön ellentétes déli-téli oldalról lesz szó (igaz, a szemközti Urgula nevében is van Gula).

Gavin White-nak, a Babylonian Star Lore című könyv írójának táblázatos nyelvi adatai jobban célt tévesztenek, mint másutt.
Gu-La helyes megfejtésében követelmény, hogy meg kell felelni a szemközti Oroszlán Ur-Gu-La értelmének is, ugyanakkor a különbség csak az UR-ban van. Vélhetően az Oroszlánból kellene kiindulni és nem fordítva (a precessziós évkör évezredeit, azaz a Nagy Évet is beleszámolva). Tehát nem (csak) a GU = nyak, vizesvödör[3] értelmével (lásd még akkád, török és egyéb szavakat Vízöntő csillagkép), hanem a GU-LA (akár mint gúla és/vagy Gyula, vagy inkább Gula-nél írottak alapján a Kutya/Főség-Helye értelemmel számolunk.
Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvében a két Gula név azonosságára csak azt írja, hogy "szójáték."
Hogy a Vízöntő jegy neve akkor is az lett volna, ami lett, ha nem létezne Oroszlán jegy, nem tudni, de a gúla lefelé fordítva valóban kehely/vödör formát ad ki. Lényegében az egyik jegy mindig hímségi, fénytöbbletes, a másik nőiségi, hiányos. (A szemközti jegyek közül is mindig az egyik a szellemiségre, a másik a testiségre utal.)

Legutóbb HAT és hét címnél írtuk, hogy ezek a magyar számok a precessziós Nagy Évben a Napnak Nyilas-Ikrek tengelyen való helyzetére utalhatnak. Az Oroszlán-Vízöntő tengely viszont épp a következő idősáv (melynek ugye 13000 évvel lesz jelentősége: lásd Zep Tepi). Igen is valószínű, hogy a Gula név utalás a Gula címnél vizsgált Gyula/kutya értelemre.

Gula (eredete) azonos is lehet kulacs szavunkkal.
Azokat a K-L/G-L/GY-L vázú szavakat, melyek különösen a Nagy Évben Napot megszülő Tejútanyára (Nutra) vonatkoznak, lásd cataclysm.

A kutyával kapcsolatba hozott Gula = szkíla (szuka) értelmezési vonalra visszatérve fontos lehet megjegyezni, hogy az első(?) kelta zodiákusban (és ahogy ott láttuk, az ónémetben) is a Vizöntőnek Farkas felelt meg. Márpedig a farkas és a kutya rokonok. Talán viszont mégiscsak arra történik utalás, hogy a kutya/Kuta/kut életkörben elindulunk a felső KUT irányába. A kut címnél álló diagram párjait lásd KUR és szakrális geometria.

Lehet egyszerűen is megközelíteni, a Gula és cola címnél írottak alapján. Ott folyás, folyó és enyv értelmekről volt szó.
Minden folyó prototípusa pedig a Tejút.

Péterfai János...

...alábbi passzusa ide is illik, hiszen annyit ki lehet belőle szűrni, hogy a Gulya lehetett közvetlen a Tejútfolyam neve is és mivel tudjuk, hogy a Tejútanya nevei mennek át egyes csillagképek neveire, Gula alkalmas neve a Vizöntőnek:

Gulya szavunk a szarvasmarha csordáját jelenti. A Csorda a csordogáló, sorban járó (sorda) tehenek csapata, reggel sorban, folyamatosan, folydogálva mennek a mezőre, este pontosan így térnek haza az istállóba. A Csorda jelentésének megértése segít a Gu-Lya megértésében. A Gu szarvasmarha, a Lya (Ja) Folyó, folydogáló szarvasmarha csapat. Az Úr-gu-la szumer név Gula része közeli rokona a Gulya szónak. A kaukázusi Gula – Göböly, egyértelműen a magyar Gula > Gulya párja.

Gula tehát lehetett csillagfolyam/Tehéncsordafolyam értelmű (ahogy a fentebbi közbevetésben erről volt szó gulya kapcsán).
De ne feledjük el a Tejútanya egyik fontos madáralakját, a gólyát sem, mely gulyával, nyilván nem véletlenül, azonos alakú.

Közben, hónapokkal később, az a gondolatom támadt, hogy Gula nem az eredeti sumér neve a Vízöntőnek. Ahogy a cola is, a gulya átvitt folyó jelentéséből lett Vízöntővé, majd istennő nevévé, szerintem. Ugyanakkor azt kevéssé hiszem, hogy Gula nyomán, szembenlévőségük folytán alakult volna ki Urgula neve, és abból aztán Herkules és társai.

Amiről nem esett szó, az a precesszió. Ahogy Jankovics Marcell is írja egy helyen, a Vízöntő 5-6000 évvel ezelőtt a téli napforduló csillagképe volt. Ezt az jelenthetné még, hogy Gula egyúttal olyanféle név, mint Boldogasszony, kinek nevében a Bol-Dog úgy utal a Tejútközpontra, mint Gula nevében a Gyúl. Ez magyarázhatná meg azt is, miért van lába mellett a Kutya (mely Szíriuszként együttállásban van újévkor).
De valójában nem ez a lényeg a precesszió kapcsán, hanem az, hogy a sumér időkben a Tejút sávja nem a (mai állást tükröző) Nyilas-Ikrek tengelyen nyugodott, hanem a Oroszlán-Vízöntő tengelyen (lehetséges ez, vagy az nem változik?). (Ami egyúttal az is jelentené, hogy az Oroszlán Urgula neve tulajdonképpen Nagy Éves megfontolásból lett ilyen?)
Azaz a Vízöntő+Oroszlán együttes Gula/Gulya neve valójában az azon a tengelyen fekvő Tejút gulya nevét vitte.
Itt már csak azt kellene tudni/ellenőrizni, hogy a Tejút sávja is változtatja a helyét az égen, vagy csak a télpont/tavaszpont jelöli ki más jegyben a napfordulót-napéjegyenlőségi pontot, hiszen tudjuk, hogy más a csillagkép és más a jegy.
Nos, Nagy Éves szempontból a Tejút (Világfa) melyik asztrológiai tengelyen fekszik? cím/alcímnél írottak alapján a Tejút marad a Nyilas-Ikrek tengelyen: a csillagképek ugyanis állandóak.


Gavin White Babylonian Star Lore...

...című könyvében ír róla:

THE POST-WINTER SOLSTICE PERIOD

Unlike the familiar calendar system that commences in the spring, the symbolic cycle embodied in the stars makes most sense when you start and end with the winter solstice. When the longest night is celebrated, the sun's power is at its weakest and it has reached its lowest and most southerly station in the heavens. But the crucial turning point has been attained and from this time onwards the sun's light and power increase day by day. The period following on from the winter solstice thus celebrates the rebirth of the sun from the waters of chaos and the re-emergence of life, in all its manifold forms, from the realm of darkness and death.
As mythical symbols, the Horse and Stag both represent the rebirth of the sun. This is most clearly seen in the mythology of the horse, whose principle mythic duty was to pull the chariot of the sun. The solar chariot ultimately governs the three major cycles of time recognised in myth – the rising of the chariot announces the dawn of each and every day, its annual rising after mid-winter ushers in the New Year, and in terms of the whole cycle of creation its rising celebrates the original birth of the sun from the primordial waters of chaos. The Horse was probably chosen for this exalted role because of its speed and its shimmering mane, which was thought to represent radiating beams of sunlight.
The Stag is, in many respects, a very similar symbol to the Horse; it too has an age-old association to the sun and fire, and like the horse's mane the stag's horns also represent rays of sunlight. The annual renewal of its horns further predisposes it to be a symbol of rebirth, and in the form of the reindeer sledge of Father Christmas, the Stag is still honoured to this day as the symbol of the sun's wintertime passage. As symbols of solar rebirth the Horse and the Stag are thus very appropriate symbols to find at the very start of the stellar calendar.
The same theme of solar rebirth is expressed in a somewhat different form in the adjacent constellations known as Anunitum, the Swallow and the Field. These star figures together constitute a vivid depiction of the 'myth of the Syrian goddess', which can be thought of as the master-myth of this season. The myth runs as follows – two fish found an enormous egg floating in the depths of the river Euphrates, the fish guided the egg up from the watery depths of the river and rolled it onto dry land, where a dove appeared and started to brood it. In due time, the Syrian goddess herself was born from the egg. On account of this myth, fish and birds were held to be particularly sacred to the Syrian goddess. The star-map indicates that the setting of this myth and its participants are not, in fact, of this earth, but are to be found in the heavens. What is of pivotal importance is the identity of the 'river Euphrates'. Apart from the earthly river, the 'Euphrates' can also be found on the star-map where it is closely associated with the watery outflow joined to the Swallow. This heavenly river actually runs parallel to the course of the ecliptic (represented by the dotted line on the main map) and now that this fact is established, the action of the fish can be better understood – they escort the sun (the mythical egg) from its lowest point at the solstice and guide it onto its ascending path that leads towards the spring and 'dry land', which is represented on the star-map by the constellation of the Field. The myth as a whole can now be understood as an image of time that has guided us from the darkness of winter to the beginning of spring.
Continuing the watery theme we next encounter the Babylonian equivalents to Capricorn and Aquarius, known as the Goatfish and the Great One. The compound nature of the Goatfish is best understood in terms of the symbolism that we have already examined. In short, I would argue that it is essentially a combination of the Stag and the Fish – the Stag representing the renewal of the sun's power at midwinter, while the Fish acts as a guardian to the nascent sun and guides it upon the first stages of its ascending path.
The watery symbolism continues in the figure known as the Great One, the Babylonian name for our Aquarius. As a seasonal symbol, the Great One with his overflowing vases symbolises the increased rains and floods of winter and early spring. Along with the constellation of the Field, which represents a plot of arable land, the Great One can be thought of as the 'Irrigator' – as the rising of these constellations mark the season when the ripening barley is irrigated before the springtime harvest. Although the precise location of the Swine is still a matter of debate, it is very likely that his star is to be found in the rebirth sector of the star-map as it is attributed to the god Damu, whose name can be translated as the 'child'. Mythic texts portray Damu as one of the dying gods, closely related to Dumuzi, who vanished from the earth and was mourned by his mother and sister. Like all the dying gods he does eventually return to the earth – and true to form, myths speak of him escaping from the underworld via a river. All in all, the symbolism of the constellations that rise after the winter solstice concur in depicting a time when the sun re-emerges from the darkness of winter and starts its ascent into the heavens. Similarly, in the unfolding lifecycle of the dying god, Damu (the 'Child'), escapes from the underworld and starts to make his way back to the upper worlds. The image of the child escaping the underworld, and of the nascent sun dwelling within the waters, can also be interpreted in human terms as the foetus dwelling within the creative waters of the womb. The multitude of images all relate one essential truth – that life, in all its myriad forms, takes shape within the creative waters.

A TÉLI NAPFORDULÓ UTÁNI IDŐSZAK

Az ismert naptárrendszerrel ellentétben, amely tavasszal kezdődik, a csillagokban megtestesülő szimbolikus ciklusnak akkor van a legtöbb értelme, ha a téli napfordulóval kezdjük és fejezzük be. Amikor a leghosszabb éjszakát ünnepeljük, a Nap ereje a leggyengébb, és elérte legalacsonyabb és legdélebbi állomását az égbolton. A döntő fordulópont azonban elérkezett, és ettől kezdve a Nap fénye és ereje napról napra növekszik. A téli napfordulót követő időszak így a Napnak a káosz vizéből való újjászületését és az életnek a sötétség és a halál birodalmából való újbóli megjelenését ünnepli, annak minden sokféle formájában.
Mint mitikus szimbólumok, a Ló és a Szarvas egyaránt a Nap újjászületését jelképezi. Ez a legvilágosabban a ló mitológiájában látható, amelynek fő mitikus feladata az volt, hogy a Nap szekerét húzza. A napszekér végső soron a mítoszokban felismert három nagy időciklust irányítja - a szekér felemelkedése minden egyes nap hajnalát jelenti, a tél közepe utáni éves felemelkedése az új évet vezeti be, és a teremtés teljes ciklusát tekintve a felemelkedése a Napnak a káosz ősvizéből való eredeti születését ünnepli. A lovat valószínűleg gyorsasága és csillogó sörénye miatt választották erre a magasztos szerepre, amelyről úgy gondolták, hogy a napfény sugárzó sugarát jelképezi.
A szarvas sok tekintetben nagyon hasonló szimbólum, mint a ló; ősi kapcsolat fűzi a naphoz és a tűzhöz, és a ló sörényéhez hasonlóan a szarvas szarvai is a napsugarakat jelképezik. Szarvainak évenkénti megújulása még inkább az újjászületés szimbólumává teszi, és a szarvas a Télapó rénszarvas szánjának formájában a mai napig a Nap téli átvonulásának jelképeként tisztelik. A Ló és a Szarvas mint a nap újjászületésének szimbólumai tehát nagyon is alkalmasak arra, hogy a csillagászati naptár legelején találjuk őket.
Ugyanez a napújjászületés témája némileg más formában jelenik meg a szomszédos Anunitum, a Fecske és a Mező nevű csillagképekben. Ezek a csillagfigurák együttesen a "szíriai istennő mítoszának" eleven ábrázolását alkotják, amelyet az évszak főmítoszának tekinthetünk. A mítosz a következőképpen hangzik: két hal egy hatalmas tojást talált az Eufrátesz folyó mélyén úszva, a halak felhúzták a tojást a folyó vizes mélységéből, és a szárazföldre gurították, ahol megjelent egy galamb, és elkezdte költögetni. Idővel maga a szíriai istennő született a tojásból. E mítosz miatt a halakat és a madarakat különösen szentnek tartották a szíriai istennő számára. A csillagtérkép azt mutatja, hogy e mítosz helyszíne és szereplői valójában nem e földi, hanem az égbolton találhatók. Ami kulcsfontosságú, az az "Eufrátesz folyó" azonossága. A földi folyón kívül az "Eufrátesz" a csillagtérképen is megtalálható, ahol szorosan kapcsolódik a Fecskéhez csatlakozó vízi kiáradáshoz. Ez az égi folyó valójában az ekliptika menetével párhuzamosan fut (a főtérképen a szaggatott vonal ábrázolja), és most, hogy ez a tény megállapítást nyert, jobban megérthető a halak tevékenysége - elkísérik a Napot (a mitikus tojást) a napforduló idején a legmélyebb pontjáról, és a felfelé vezető útjára terelik, amely a forrás és a "szárazföld" felé vezet, amelyet a csillagtérképen a Mező csillagkép ábrázol. A mítosz egésze most már úgy értelmezhető, mint az idő képe, amely a tél sötétségéből a tavasz kezdetéig vezetett bennünket.
Folytatva a vizes témát, legközelebb a Bak és a Vízöntő babiloni megfelelőivel, a Kecskehallal és a Gula-val találkozunk. A Kecskehal összetett jellege a már vizsgált szimbolika szempontjából érthető meg a legjobban. Röviden, azt állítom, hogy lényegében a Szarvas és a Hal kombinációja - a Szarvas a Nap erejének tél közepén történő megújulását jelképezi, míg a Hal a születő Nap őrzőjeként működik, és vezeti azt a felemelkedő útjának első szakaszaiban.
A vizes szimbolika a Gula néven ismert alakban folytatódik, amely a mi Vízöntőnk babiloni neve. Évszakos szimbólumként Gula a túlcsorduló vázáival a tél és a kora tavasz megnövekedett esőit és áradásait jelképezi. A szántóföldet jelképező Mező csillagképpel együtt a Gula-ra úgy is gondolhatunk, mint az "öntözőre" - mivel e csillagképek felemelkedése azt az időszakot jelzi, amikor az érő árpát a tavaszi aratás előtt megöntözik. Bár a Disznó pontos helye még mindig vita tárgyát képezi, nagyon valószínű, hogy csillaga a csillagtérkép újjászületési szektorában található, mivel Damu istennek tulajdonítják, akinek neve 'gyermek'-ként fordítható. A mitikus szövegek Damut a haldokló istenek egyikeként ábrázolják, aki szoros rokonságban áll Dumuzival, aki eltűnt a földről, és akit anyja és nővére gyászolt. Mint minden haldokló isten, végül ő is visszatér a földre - és a mítoszok szerint a mítoszok szerint egy folyón keresztül menekül az alvilágból. Mindent egybevetve, a téli napforduló után felbukkanó csillagképek szimbolikája egybecseng abban, hogy azt az időszakot ábrázolja, amikor a Nap újra felemelkedik a téli sötétségből, és megkezdi felemelkedését az égbe. Hasonlóképpen, a haldokló isten, Damu (a "Gyermek") kibontakozó életciklusában Damu kiszabadul az alvilágból, és elindul vissza a felső világokba. Az alvilágból menekülő gyermek és a vízben lakó születő Nap képe emberi nyelven úgy is értelmezhető, mint az anyaméh teremtő vizében lakó magzat. A képek sokasága mind egyetlen alapvető igazságra utal - arra, hogy az élet, annak minden számtalan formájában, a teremtő vizekben ölt alakot.

THE GREAT ONE

The Babylonian precursor of Aquarius is known as Gula, the 'Great One'. The constellation is generally portrayed as a standing male figure, sometimes of gigantic proportions, who holds one or more vases overflowing with streams of water. With his feet firmly set upon the earth, the gigantic figure of Gula towers above the mountaintops (right). The overflowing vases he holds aloft symbolise the fertile rains falling from heaven, and the vases set about his feet represent the watery Abyss below the earth from which freshwater wells up to feed rivers and lakes.
As a seasonal star the Great One represents the increase in river levels and rainfall that occurs during the winter months. In an agricultural context he can also be understood as the 'irrigator' whose waters irrigate the thriving barley fields in late winter. The barley fields are, of course, represented among the stars by the adjacent constellation of the Field. To emphasise their watery nature the streams of water flowing from his vases are often embellished with the tiny images of fish (see fig 2). In fact, one of these fish appears on the Babylonian star-map as the constellation known as the Fish – it too has been transmitted to the Greek heavens as the Southern Fish (Pisces Austrinus), where it can be seen swimming along the outflow of Aquarius' vase.
In Babylonian art, waterways such as rivers and streams are conventionally depicted as a pair of wavy lines, which are thought to represent the parallel banks of a river. Recognisably the same image occurs in the cuneiform writing system as the A-sign (right). This sign by itself simply signifies 'water', but it is also used in numerous compounds expressing watery concepts, such as river, flood, sea and lake. The basic form of this sign has evolved into the familiar zigzag symbol used as the modern glyph for Aquarius. Like many of the constellations that embody aquatic symbolism, the Great One is closely associated with the god of wisdom and water, known as Enki in Sumerian and Ea in Akkadian. One astrology text simply states that 'the Great One is the Lord of springs, Ea'. In ancient art Enki is commonly depicted with overflowing vases in his hands or set around his throne dais, and sometimes he is seen seated within a square enclosure that is thought to represent the Abyss (see fig 54).

The ultimate origins of Aquarius can be traced back to a figure often called the Lahmu or 'nude hero'. He first appears in the artwork of the early 3rd millennium where he sometimes appears in depictions of the 'Lion-bull conflict' (see the Bison-man for more details). These images typically portray him as a benevolent figure, protecting the herds from the attack of savage lions. From 2500 BCE the nude hero starts to appear in new contexts. First, he is seen as a gatekeeper holding open stylised doors. But it is only in the Akkadian period, a couple of centuries later, that he becomes associated with the water god Enki and makes his first appearance as a water-bearer. By the start of the 2nd millennium his iconography has settled down into the familiar form of a standing man holding an overflowing vase (right). To emphasize his celestial character stars are sometimes arrayed about him.

Alongside the masculine water-bearer we also find a feminine version. Even though the symbol of the overflowing vase can be held by a wide variety of divine and semi-divine figures (see the Star of Abundance) we can be sure that the feminine form does indeed represent the Great One as her throne is sometimes placed above the Goatfish (right), and at least one entitlement stone kudurru] actually labels an enthroned goddess as 'the Great One'. There has got to be a suspicion that this feminine form is older as the ancient divine name 'Gula' was originally applied to goddesses. Like other ecliptic constellations that rise over the winter, the Great One has very few omens explicitly associated with it. However, the commentaries reveal that the 'Kidney-star' can be used as an alternative name for the Great One. Omens for the Kidney typically make predictions concerning the harvests and the nature of the coming floods, which is entirely consistent with the symbolic meaning of the Great One. As I argue in the section on the Star of Eridu, this identification probably depends on the common appearance of the two constellations as human figures holding overflowing vases.

"A NAGY Ő"

A Vízöntő babiloni előfutára Gula, a "Nagy Ő" néven ismert. A csillagképet általában egy álló, néha óriási méretű férfi alaknak ábrázolják, aki egy vagy több vázát tart, amelyekből vízfolyások áradnak. Gula gigantikus alakja szilárdan a földön állva a hegycsúcsok fölé magasodik (jobbra). A magasban tartott, túlcsorduló vázák az égből hulló termékeny esőt jelképezik, a lábai körül elhelyezett vázák pedig a föld alatti vizes mélységet, amelyből az édesvíz a folyók és tavak táplálására tör.
assets/GulaTwo_image3.png|invert_dark
assets/GulaTwo_image4.png|invert_dark
assets/GulaTwo_image5.png|invert_dark
Szezonális csillagként a Nagy a folyók vízszintjének és a csapadékmennyiségnek a téli hónapokban bekövetkező emelkedését jelképezi. Mezőgazdasági kontextusban úgy is felfogható, mint az "öntöző", akinek vize a tél végén a virágzó árpaföldeket öntözi. Az árpaföldeket természetesen a csillagok között a szomszédos Mező csillagkép képviseli. A vázáiból kifolyó vízfolyások vizes jellegének hangsúlyozása érdekében gyakran apró halak képeivel díszítettek (lásd a 2. ábrát). Valójában az egyik ilyen hal a babiloni csillagtérképen a Halak néven ismert csillagképként szerepel - ez is átkerült a görög égboltra, mint a Déli Halak (Pisces Austrinus), ahol a Vízöntő váza kifolyása mentén úszkál.
A babiloni művészetben a vízi utakat, például folyókat és patakokat hagyományosan hullámos vonalpárként ábrázolják, amelyekről úgy gondolják, hogy a folyó párhuzamos partjait jelképezik. Felismerhetően ugyanez a kép az ékírásos írásrendszerben A jelként (jobbra) fordul elő. Ez a jel önmagában egyszerűen a "vizet" jelenti, de számos vizes fogalmat kifejező összetételben is használatos, mint például folyó, árvíz, tenger és tó. Ennek a jelnek az alapformája alakult ki a Vízöntő modern jeleként használt, jól ismert cikk-cakkos szimbólummá. A vízi szimbolikát megtestesítő csillagképek közül sok máshoz hasonlóan a Nagy Vízöntő is szorosan kapcsolódik a bölcsesség és a víz istenéhez, akit sumérul Enki, akkádul pedig Ea néven ismertek. Egy asztrológiai szöveg egyszerűen azt állítja, hogy "a Nagy Egy a források ura, Ea". Az ősi művészetben Enkit általában túlcsorduló vázákkal a kezében vagy a trónja köré állítva ábrázolják, és néha egy négyzet alakú kerítésen belül ülve látható, amelyről úgy gondolják, hogy a mélységet jelképezi (lásd az 54. ábrát).
assets/GulaTwo_image6.png|invert_dark

A Vízöntő végső eredete egy olyan alakra vezethető vissza, akit gyakran Lahmu vagy "meztelen hős" néven emlegetnek. Először a 3. évezred eleji művészeti alkotásokban jelenik meg, ahol néha az "oroszlán-bika konfliktus" ábrázolásaiban tűnik fel (további részletekért lásd a Bözön-embert). Ezek a képek általában jóindulatú alaknak ábrázolják, aki megvédi a csordákat a vad oroszlánok támadásától. Kr. e. 2500-tól kezdődően a meztelen hős új kontextusokban kezd megjelenni. Először kapuőrként jelenik meg, aki stilizált ajtókat tart nyitva. De csak néhány évszázaddal később, az akkád korban kapcsolódik a víz istenéhez, Enkihez, és először vízhordozóként jelenik meg. A 2. évezred elejére az ikonográfiája a jól ismert, álló, túlcsorduló vázát tartó férfi alakjává vált (jobbra). Égi jellegének hangsúlyozására néha csillagok sorakoznak körülötte.

A férfi vízhordó mellett találunk egy női változatot is. Bár a túlcsorduló váza szimbólumát sokféle isteni és félisteni alak tarthatja (lásd a bőség csillaga), biztosak lehetünk benne, hogy a női forma valóban a Nagyot képviseli, mivel trónját néha a Kecskehal (jobbra) fölött helyezik el, és legalább egy feljogosító kő kudurru] valóban egy trónoló istennőt jelöl "a Nagynak". Fennáll a gyanú, hogy ez a nőnemű forma régebbi, mivel az ősi 'Gula' istennév eredetileg istennőkre vonatkozott. A tél folyamán felemelkedő többi ekliptikus csillagképhez hasonlóan a Nagy Egyhez is nagyon kevés előjel kapcsolódik kifejezetten. A kommentárokból azonban kiderül, hogy a 'Vese-csillag' a Nagy Egy alternatív neveként is használható. A Vese-csillagra vonatkozó ómenek általában a termésre és a közelgő árvizek természetére vonatkozó jóslatokat tartalmaznak, ami teljes mértékben összhangban van a Nagy Egyes szimbolikus jelentésével. Amint azt az Eridu csillagáról szóló fejezetben kifejtem, ez az azonosítás valószínűleg a két csillagkép közös megjelenésén múlik, amely szerint a két csillagkép emberi alakokat ábrázol, akik túlcsorduló vázákat tartanak a kezükben.

Gavin White könyvének interneten elérhető kivonataiban tallózva az előző jegy a Bak (Kecskehal) Suhurmasku, következő jegy pedig a Halak Kunmes.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    Sumér zodiákus címnél láttuk, hogy PA.BIL.SAG a Nyilas jegy neve volt. Azóta születetett Pabilsag címszó. ↩︎ ↩︎

  2. Lábjegyzet:
    In Western astronomy, Monoceros is a relatively modern constellation, not one of Ptolemy's 48 in the Almagest. Its first certain appearance was on a globe created by the Dutch cartographer Petrus Plancius in 1612 or 1613 and it was later charted by German astronomer Jakob Bartsch as Unicornu on his star chart of 1624.
    German astronomers Heinrich Wilhelm Olbers and Ludwig Ideler indicate (according to Richard Hinkley Allen's allegations) that the constellation may be older, quoting an astrological work from 1564 that mentioned "the second horse between the Twins and the Crab has many stars, but not very bright"; these references may ultimately be due to the 13th century Scotsman Michael Scot, but refer to a horse and not a unicorn, and its position does not quite match. Joseph Scaliger is reported to have found Monoceros on an ancient Persian sphere. French astronomer Camille Flammarion believed that a former constellation, Neper (the "Auger"), occupied the area of the sky now home to Monoceros and Microscopium, but this is disputed.
    Chinese asterisms Sze Fūh, the Four Great Canals; Kwan Kew; and Wae Choo, the Outer Kitchen, all lay within the boundaries of Monoceros.

    A nyugati csillagászatban a Monoceros egy viszonylag modern csillagkép, nem tartozik Ptolemaiosz Almagestjében szereplő 48 csillagkép közé. Első biztos megjelenése a holland térképész, Petrus Plancius 1612-ben vagy 1613-ban készített földgömbjén volt, később pedig Jakob Bartsch német csillagász 1624-es csillagtérképén Unicornu néven tüntette fel.
    Heinrich Wilhelm Olbers és Ludwig Ideler német csillagászok jelzik (Richard Hinkley Allen állításai szerint), hogy a csillagkép régebbi lehet, egy 1564-es asztrológiai művet idézve, amely megemlíti, hogy "az Ikrek és a Rák közötti második lónak sok csillaga van, de nem túl fényes"; ezek az utalások végső soron a 13. századi skót Michael Scotnak köszönhetők, de egy lóra és nem egyszarvúra vonatkoznak, és a helyzete sem teljesen egyezik. Joseph Scaliger állítólag Monocerost talált egy ősi perzsa gömbön. Camille Flammarion francia csillagász úgy vélte, hogy egy korábbi csillagkép, a Neper ("Auger") foglalta el az égboltnak azt a területét, ahol most a Monoceros és a Microscopium áll, de ez vitatott.
    A kínai csillagképek, a Sze Fūh, a Négy Nagy Csatorna; a Kwan Kew; és a Wae Choo, a Külső Konyha, mind a Monoceros határain belül helyezkedtek el. ↩︎

  3. Lábjegyzet:
    Cola címnél szerepeltek keleti szavak folyás, folyó, tó értelemmel:
    A mongol gol = folyó, a kalmikban hol = folyó, kazahban köl = tó, míg a törökben göl = tó, a tádzsikban pedig kūl = tó.
    A görög kúlosz = lé szóról lásd még cataclysm. ↩︎