Geszt

Magyar Adorján írja:

Hogy viszont a gesztenye szó nyelvünknek valóban ősi szava, bizonyítja már az is hogy geszt szavunkkal azonos. Ezen geszt szavunk ugyanis valaminek keményebb közepét nevezi, aminthogy a gesztenye is a gesztenyesün kemény közepe, vagyis magja, magva (amiből az is következik, hogy jász szócsoport szerint geszt illetve jeszt avagy jezd magot jelentett).
Mondjuk is hogy gesztes az olyasmire aminek belsejében, közepében valamely keményebb egy avagy több rész van. A gesztenyesün közepében is egy, kettő vagy három gesztenye van. Hogy a j vagy akár a h hang is, mily könnyen változik g hanggá, a g pedig k-vá, minden nyelvész előtt ismeretes. Eszerint bizonyos tehát hogy gesztenye szavunk is megvolt *jesztenye kiejtéssel is, majd g-vel is ejtődött, amely g hang itt az árja nyelvekben k-vá alakult.

Geszt szavunkhoz hasonló az angol ghost szó is (hiszen a lényegi rész a lélek, nem a test).

Péterfai János írja:

A Vadgesztenye díszfa, a Geszt-Enje név van a Kasztanyetta ütő hangszerben. A kasztanyetta két fél gesztenye burokja valójában. Az egyiptomi Geszt – Oldal, ami megfelel a Gesztenye nevének első részével. A Vadgesztenye faj a jégkorszakban egész Európa lakója volt, de aztán kipusztult, csak a Balkánon maradt fenn. A törökök 1557-ben vitték be Konstantinápolyba, ahonnan aztán újra elterjedt sok országban.

Geszt-tel azonos a kezd szavunk is. Ezek a szavak, kiegészülve sok más, például gáz, gőz, góc, stb. nevekkel, egy hatalmas szócsoportba tartoznak, ahol a kiinduló AT>HAT és KU>kut lehet.
Egyelőre az látszik biztosnak, hogy mivel Magyar Adorján adata szerint a jász szócsoportban geszt illetve jeszt avagy jezd magot jelentett, a (kozmikus ős)mag hasadásával indult el minden (gondoljunk a Big Bang-re). De a maghasadást is magyar találta fel.

Mivel a Fáy Elek A magyarok őshona című könyvének 216. oldalán említett (geszthez hasonlítható) lényeg jelentését adja meg a szintén eredetileg Nap/Istennév Bélnek (a mai bél egyik jelentése ugye növény belső lágyrésze; például dióbél), láthatjuk, hogy a többféle Napnév állhat az élettel bíró növény- és állatnevekben (egy felsorolást lásd Fáy könyvének 210. oldalán B-R, P-L, stb. szóvázú szavakról) és maga az ember (ahol a BAR = Nap; tűz) nevében.