Folyó
Az interneten szerepel egy PDF a folyik szó etimológiájáról. Arról is szól a szerző, vajon mióta vagy miért ikes ige. A helyzet az, hogy az etimológiai vizsgálat szempontjából mindegy, mert valójában – a latin és görög szavakhoz hasonlóan – itt sem az (utólag kialkotott) igét kell vizsgálat alá vonni[1], hanem a folyó főnevet.
A Folyó pedig nem más mint Fo-Lyó, Fo-Jó, Fő-Jó. A magyar nyelv szavaiban a hangrendi igazodás figyelhető meg: *Főlyó rosszul hangzik, így a Jó szóhoz igazodva lesz Folyó.
Péterfai János írja:
A Folyó magyar név valójában Fő-Jó értelmű. A Pa-Jo, vagyis Fő-Jó forma az ókorban is élt, Hérodotosz Haxampaiosz folyóneve valójában Égszem Pa-Jo volt eredetileg. A Folyó névben azonban Ly betűt használunk, nem pedig J betűt, aminek oka lehet a tudatlanság is.
- Furcsa, hogy Péterfai ezt írja, ugyanis Stamler Imre ősi magyar vaskohókról szóló Ősi Gyökér 2004/4. sz. megjelent cikkében azt olvassuk (azon kívül, hogy ezek szerint még az MTA-s etimológusok is tudják, hogy a folyó szóban a második elem jó), hogy régen a jót lyó-nak írták volna. Ekképpen a Lyó a LU = fény szóból ered. Stamler adatsora jó címhez is bekerült.
De a latin
Fluiduma Folyadék magyar szó romlása. Ha a két szót egymás mellé tesszük, teljesen világos, hogy a Folyad a Fluid eredeti szava, csak a latin előre löki a mássalhangzót a szavaiban. Ez a Folyad rokona a Folyó szónak (Fő-Jó, Fo-Jó), amiből ered a latin összes megfelelő, mint a Fluidum is. A Fúl magyar ige is a Folyó névből ered. Mivel a magyar Fo-Lyó összetétel, pontosan érthető a két elem jelentése, teljesen kizárt, hogy ne a magyar szó legyen a latin szó eredete.
És miért Fő-Jó értelmű a folyó? Mert a legfőbb jó, a leginkább fontos az ember számára a víz. De nemcsak a víz. A víznél, folyónál maradva a folyó a vízellátás mellett halászat szempontjából is fontos és védelmi szempontokból is (lásd a rómaiak sem lépték át a Dunát). Mindenki tudja, hogy minden ősi kultúra népe folyók mellett telepedett le[2]. De (lásd Atilla esetét is) folyók mellé temetkeztek is. Itt, ezen a ponton kell látni, hogy a folyó melletti temetkezés mögöttes vallási tartalma, hagyománya az égi Tejút földre való tükrözése nyomán ered.
Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja című könyvében is írja, hogy az írott források tanúsítják, hogy az óegyiptomiak a Tejutat és a Nílust megfeleltették egymásnak. (Másutt írja Jankovics Marcell, hogy az egyiptomiak a Tejutat a Nílus másának tekintették – a XVIII.-XIX. dinasztia (Kr. e. XVI-XIV. sz.) idején Ozirisz egyik címe: "az égi Nílus mindkét partján lévő földek ura." )
Ugyanott szól a kolumbiai Vaupés terület indiánjainak világképe kapcsán, Reichel-Dolmatoff 1982. nyomán arról, hogy:
A Vaupés folyót, amely mentén laknak, szintén a Tejút földi megfelelőjének tartják és arról, hogy ez a szemléletmód korántsem egyedülálló, az észak-amerikai kogi indiánok vagy az Ob folyó mentén élő obi-ugorok hasonlóképpen rendezték be saját kis világukat.
A folyó, legyen az Duna/Iszter[3], Tisza, Szeret, Rába, Maros, Szamos, Dráva, Szinva, Galga, Ob, Oka, Don, Volga, Amazonas, Temze/Temise, Avon, Nílus [lásd főleg nyíl], Habur/Habiru, Hapi (Nílus megszemélyesítve), Gangesz [lásd Ganga], Angara, Jordán, Eufrátesz, Tigris, Rajna (Rhine), Szajna, a spanyol Tejo [Isteni-Jó] folyó, a MISZ címnél taglalt Missouri és Mississippi, stb.), mitológiai Ladón, stb. minden esetben a Tejutat jelképezi a Földön.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...
...című könyvének Szent Orsolyáról szóló fejezetében is jól írja:
Ezen a jelképi síkon a Rajna a Tejúttal azonosítható – a régi Argó Hajó nevű Tejút-csillagkép mutatja, hogy az égi folyam "hajózható", erre vallanak a Tejút különböző népek által adott folyamnevei; az obi-ugor Ob, az egyiptomi Nílus, a hindu Gangesz név az adott helyen, adott összefüggésben a Tejutat jelenti –, annak miriád csillagával pedig a 11000 szűz, párhuzamként l. a Tejút magyar Tündérút és a Kis Medve Tündérasszony csillaga, neveit. Ami a hunok (magyarok) legendabéli szereplését illeti, továbbgondolásra érdemes, hogy az eurázsiai hagyománykörben a Kis Medve mint az égisten fára (Sarkcsillagra) akasztott, nyíllal teli tegze is megjelenik (finn és lapp csillagmondákban), s hogy a Tejút körül és a Tejúton mennyi íjas, nyilas csillagzat látható. Az Orion és az archaikus Íj csillagzat a nyári, a Hercules, Nyilas, Nyíl csillagzat a téli "folyószakaszon".
Jankovics Marcell A fa mitológiája c. könyvének adata szerint az ausztrál picsentarák nyelvén a Csukal a Tejút neve. Csu-Kal felbontásban Nagy Víz (Folyó) ill. Nagy Csillag értelemben is magyarítható.
Honnan tudjuk mindezt? Onnan, hogy a folyók mellé piramisokat építettek, melyek az Orion övcsillagait formázzák meg. Ahogy fent, úgy lent.
Csak egy indián példa: a csinuk indiánok hagyománya szerint a Nagy Folyó a Tejút:
To the Chinook Tribe, the stars forming the belt and dagger are two canoes vying to be the first to catch a salmon in the Big River, which is the Milky Way.
—
A csinuk törzs számára az övet és a tőrt alkotó csillagok két kenut jelképeznek, amelyek azért versengenek, hogy elsőként fogjanak lazacot a Nagy Folyóban, ami a Tejút.
- A hal a Szíriusz.
Mivel a Tejút neve sem véletlenül Tej-Út, ezért a Fo-Lyó sem csak vízre, hanem isteni (Tej) folyamra utal. Ennek az (égi) tejfolyamnak nevét MISZ és Kut/Göd címnél elemeztük.
Ennek bizonyítéka Egyiptomból való: a Nílus a Tejútfolyam, de Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének (első kötetének) 279. oldalán lévő adata szerint az egyiptomi Halottak Könyvében is a "Nagy Folyamnak" nevezték a Tejutat.
Ami a Fo/Fő és Jó szavak etimológiai vizsgálatát illeti, Fő szavunkat lásd BU, VA, Fa és más (lásd még például Fo-kutya vagy a kínai Fo-Xi) címnél, míg az A, EA, IA, JA mind vizet illetve vízzel körülzárt területet (lásd erről -ia) jelentenek.
Még Varga Zsigmondnak is feltűnik Az ősmagyar mitológia című könyvében, hogy az olyan magyar folyónevekben, mint Sajó, Heyő, Tápió, Berettyó, a jó nem lehet más mint folyó (a vogulban is ia = JA).
A folyók illetve maga a víz szabályozása központi jelentőségű volt is őseinknél, meg ma is az.
Fáy Elek A magyarok őshona című könyvének 246. oldalán szereplő adata szerint először Munkácsi Bernát határozta meg a jó = folyó értelmét. Viszont nem jutott el odáig, mint Péterfai János, hogy a Tejút-folyóval azonosítsa (minden folyó a Tejút földre képezett mása). A kínai ho = folyó után sem volt túl nehéz erre a megállapításra jutni, de MB először nyilván finnugor szavakkal egyeztetett (lásd példákat Fáy Elek könyvében).
Jó szavunk (de a kanta is értelmes) látszik meg a kelet-virginai powhatan nyelvű yeokanta = folyó szóban.
Itt még nem végeztünk, ugyanis az égi Folyó egyúttal, Fehérlófia anyjaként Fő-Ló (extra) értelmet is vihet, sőt, Fu-Lu értelemben Forgó Fény is kiolvasható belőle, hiszen, mint tudjuk, a Tejút forog.
Czeglédi Katalin Földrajzi nevek és a magyar őstörténet – a Kárpát-medence földrajzi neveinek keleti kapcsolatai című Ősi Gyökér 2005/1. sz. megjelent cikkében bőven szerepelnek ilyen-olyan infók, jellemzők folyókról. Iszter címnél folyóneveket közöl.
Álló- és mozgásban levő víz (folyó, eső, örökítőanyag) cím/alcímnél írottakat is lásd. Amit onnan ide is beteszek:
Czeglédi Katalin A földrajzi nevek és a magyar őstörténet az Iszter folyó kapcsán...
...című az Ősi Gyökér 2016/3. sz. megjelent cikkében a több helyen szereplő nézetet osztja meg az orosz stroj 'felépítés, forma, rendszer szer, sor' szó nyomán:
A folyó nem más, mint egy felépítmény, rendszer, sor, a görög forrásokból is tudjuk, hogy a folyó a víz hengeredésével épül, tehát a folyó nem más, mint vízhengerek sora.
Folyó szavunk (gyöke) idegen nyelvekben
A flow, fluid, follow szavakon kívül lásd a Balaton címnél szereplő Quorára tett szövegben, Volga neven kívül a Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 148. oldaláról vett latin bullio = pezseg, forró, hullámzik, balneo = fürdik, palus = mocsár, tó és fluo = folyik, pluo = esik az eső szavakat.
Tej-, méz- és borfolyók
Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében néhány oldalon belül két különböző (sémi és árja) kultúra hasonló tejjel, mézzel és borral csörgezedő folyókról ad leírást, így ezek eredete közös magyar lehet. Mivel háromról van szó és nekünk (Ardvisura Anahita és Apam Napat címnél írottak szerint) négy kell, lehetne a negyedik víz (bár a borban már az is meglehet). Akár még színkódok szerint is ki lehetne deríteni az irányait is.
A két forrás közül az első az arab Paradicsom-képzet:
Az arab
dzsanna("Paradicsom, kert") részletes leírása megtalálható a Korán különböző szúráiban (47:15; 55:46-78; 56:12-40; 76:12-22). "A szent életűek a "sötétzöld" kertben tartózkodnak, ahol a vízfolyók nem romlanak meg, a tejfolyók íze nem változik, a borfolyók kellemesek azoknak, akik isszák, a mézfolyók tiszták."A másik Homérosz Odüsszeiájának tizedik énekében jön elő (Kirke a varázserejű istennő Odüsszeuszt hazatérési gondjaiban a halott Teiresziászhoz utasítja, akit azonban csak a mély vizű Okeanosz mellett, a kimmerek városa környékén tud megidézni; Kirke elmondja neki, hogyan kell a varázslatra felkészülnie, s ehhez megjelöli a pontos helyet, ahol az áldozatot bemutathatja):
"Ott Acheron árad, s a Pyriphlegetón beleömlik, s Kókytos, mely a Styx folyamából ágazik arrébb, és az a két zúgózajú víz szirtnél szakad egybe; innen menj csak előbbre, te hős, ahogy intelek, ássál árkot, légyen a hossza és szélessége könyöknyi, áldozatul hints körbe italt valamennyi halottnak, tejjel mézet előbb, azután édes boritalt is, a harmadszorra vizet, fölibé a fehérszínű lisztet.
És az erőtlen elhunytakhoz hosszan esengve, mondd, hogy amint hazaérsz, gyönyörű meddő tehenet vágsz áldozatul számukra s a máglyán kincseket égetsz; s külön áldozatul juhot ígérj Teirésziasznak, éjfeketét, mely egész nyájadból messze a legszebb.
És ha kiengeszteled a holtak híres népét, akkor egy éjszínű kost áldozz, meg egy éjszínű nőstényt, és fejüket fordítsd Erebos felé, ámde te fordulj visszafelé, s a folyóra tekints: majd jönnek az elhunyt holtak lelkei rengetegen hozzád s a gödörhöz.
Folyó két partja
Volt már erről szó, például Martu címnél (Göd címnél nyugati partról is volt szó). A folyó a Tejút ott is.
Fehér és fekete címnél szerepelt Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányának adata a fehér és fekete ugorokról azaz magyarokról, ráadásul folyót (az Ugor-folyót beazonosítani nem tudtam) is szóba hoz és talán a színkódok címnél szereplő adatoknak megfelelő égtájmegjelöléseket:
Korabeli leírások szerint az ugorok: az Ugor-hegyek (Kárpátok), és a Don-Oka vonal között éltek. Ahonnan, kényszerből nyugatra (Kárpát-medencébe, Ugor-földre), északabbra (Jugriába), keletre (Volgán túlra, Nagy-Magyarba) és délre (Azovi-tengerhez) költöztek. Az ószláv krónikák fehér és fekete (Ugra-folyótól nyugatra és keletre élő) ugorokról tudósítanak. Adatok szerint, a 14. században még éltek magyar nyelvű népek a Don-forrásvidékén és a Káma folyómentén.
Madarak és kutyák cím/alcímnél is láttuk ezt a megosztást.
Kutya folyó
A Szíriusz a Tejút mellett helyezkedik el, erről sok helyen volt szó. ANA címnél norvég geográfiai példát is láttunk (Åna-Sira település nevére keress rá).
Libanonban van egy Kutya folyó, mely az ottani adat szerint a római korban (egy kissé a görög farkas szóra hasonlító) Lycus folyó nevét viselte. Érdekes, hogy emlékműveket is emeltek itt:
The Nahr al-Kalb (Arabic: نهر الكلب, meaning Dog River) is a river in Lebanon. It runs for 31 km (19 mi) from a spring in Jeita near the Jeita Grotto to the Mediterranean Sea.
Nahr al-Kalb is the ancient Lycus River. Past generals and conquerors have traditionally built monuments at the mouth of the Nahr al-Kalb, known as the Commemorative stelae of Nahr el-Kalb.
—
A Nahr al-Kalb (arabul: نهر الكلب, azaz Kutya-folyó) egy folyó Libanonban. A Jeita-barlang közelében lévő Jeita-forrásból 31 km hosszan fut a Földközi-tengerig.
Nahr al-Kalb az ősi Lycus folyó. A múltbeli hadvezérek és hódítók hagyományosan emlékműveket építettek a Nahr al-Kalb torkolatánál, amelyek a Nahr el-Kalb emléksztélé néven ismertek.
Folyók mint a Földanya erei
A patakok, csermelyek, folyók a Földanya érhálózata. Életfa és talán méhlepény címnél is szerepelt egy kép, mely erről tanúskodik.
Lásd még folyóistennő.
A folyó szavunkkal egyező follow ige német folgen = folytatni jelentésű párja a Volga címnél Magyar Adorján által említett formákkal azonos még, ahol szintén folyó szavunkról is volt szó.
Az alábbi oldalon író Nagyernyei Szabó Zoltán misszionárius pap (aki azzal kezdi a bevezetőjét, hogy biz. Wange Sumerian the Sanskrit of N'tu könyve címe alapján a bantu nyelv ősibb rétegű, mint a sumérnek mondott nyelv és ezzel nem is vitatkozhatunk; kiváló a címadás) adata szerint a bantu fula = fal, folyó éppen olyan alakú, mint amilyet várunk.
Lásd még fal (ami szintén a Tejút lehet).
Sumér nyelvi kapcsolatok
Balaton címnél már említésre került a folyó szavunkhoz köthető görög és latin ige mellett egy sumér ige, melyet...
Götz László Keleten kél a Nap...
...című könyvének 552. oldalától található az iráninak megállapított jövevényszavainkat és Harmatta János felé szóló kritikáját (kiemelendő, hogy a valódi ékírásos szumér szavakkal szemben az ősiráni és finnugor alakok csak becsillagozott hipotetikus alakok) tartalmazó szószedetében ismét előjön:
Ősir. pe'y; fgr. peδ' fej" (melken).
Szum.bal= "ausgiessen, entleeren" (kiönt, kiürít) és "graben" (ás); vö. folyik, fej, fejt (követ és bort), váj.
Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 872-873. oldalán található szumér és etruszk szavakat hasonlító szószedetében hozza a szumér bal = áldozni, italáldozatot kiönteni és etruszk fler = felajánlás, áldozat szavakat.
Lábjegyzetek
Lábjegyzet:
Számtalan helyen volt arról szó, hogy a nyelvek a főneveket veszik át inkább és az igék is utólag képzettek. Lám, Varga Zsigmond könyvében is írja:
Az egész ural-altáji nyelvcsaládnak jellemző vonása a névi és igei gyökök hiányos megkülönböztetése. Nevezetesen az összes igealakok névi formákra vihetők vissza. Grunzel ezt írja az altáji nyelvekről: "névi és igei gyökök között nem vonható éles határ, tiszta ige, mint az indogermán nyelvekben, e népcsoportra nézve nem létezik." Frd. Müller e kérdésről így nyilatkozik: "Az igét többé-kevésbé még a nominális felfogás uralja". ↩︎Lábjegyzet:
Ősi szokás, talán inkább törvény volt, hogy a sumér-magyaros népek mindig nagy folyók torkolatvidékén, vagy két /-esetleg több/ folyó között telepedtek meg. [PI] ↩︎Lábjegyzet:
A bretonstêr= folyó is rámutat, hogy az Iszter (nevű Tejfolyam)ról van szó.
—
Az Iszter és Eszter címnél is említett Kemestaródfánál jobb oldal felől a Pinkába torkolló patak romlott (nem mellékesen az angol stream szóval azonos) Strém nevének Ösztörmen és Eszturmen magyar eredetijeinek nevében a -men nyilván menny (men). Ezzel megint igazoltuk, hogy az égi folyam kerül a földre leképezésre. ↩︎