Földevők

Várkonyi Nándor – Az Elveszett Paradicsom...

...című könyvében a termeszeknél írja:

A bolyon kívüli expedícióik és teljesítményeik célja az élelemszerzés. Táplálékuk: fapor, cellulóze, gumi, azaz szénhidrátok. Minden anyagban megtalálják, hacsak a legkisebb mennyiséget tartalmazza is. A zoológusok ezt a képességet egyszerűen, de semmitmondóan kemotaxisnak nevezik, Maeterlinck, az író, egybevetve egyéb tudományaikkal, transzcendentális vegyészeknek mondja őket. De ha továbbvizsgáljuk táplálkozásukat, újabb fedőszavakra lesz szükségünk. Mint minden állatnak, a termesznek emésztését is a belekben élő baktériumok segítik elő. Táplálékuk, a fapor, a gumi erős emésztő munkát kíván, ezért a termesz megteszi, amire más földi lény még nem gondolt: tenyészti az infuzóriumokat a saját testében, időnként televény földet eszik. L. R. Cleveland, a Harvard Egyetem vegyésze, több mint százezer egyeden kísérletezett, és megállapította, hogy az eddig vizsgált állatok közt a faevő termesznek van a legnagyobb bél-faunája, tehát a legtökéletesebb emésztő berendezése.

Úgy tűnik, az a nép éli túl a Földet, amely a termeszeket, hangyákat és méheket utánozza. Az emberek hierarchikus rendszere is hasonló. Sőt, van olyan gondolkodó, aki szerint a demokratizmus és egyenlőség káros: talán éppen azért, mert ellentmond a fentebb felsorolt rovarok társadalmi berendezkedésével?
A helyzet az, hogy minden nép a maga tehetsége, gondolkodása, nyelve és kultúrája, emberi ökoszisztémája szerint találja meg a legmegfelelőbb megoldást. A csillagkori hyperboreai magyarok nem arról álmondtak, hogy rovarok legyenek.