Etymon

Péterfai János írja:

Alaptézisünk szerint az ősnyelv az egyszerű, két hangból álló szavakat használó magyar nyelv. Erre a nagyon fontos alapszabályra rengeteg nyelvész ráismert, és közülük sokan elismerték a szabályt, ők az emberiség legnagyobb nyelvészei, de sokan igyekeztek meghamisítani a szabályt, különböző érdekek elképzelései szerint, ők az emberiségnek ártó ügynökök hada. A magyar nyelv, az írásos bizonyítékok alapján, már 200.000 éve létezett, az írásunkkal együtt, az utód nyelveink megjelenése általában 4-5.000 évnél nem régebbiek.
A magyar nyelv két hangból álló szavakból, vagyis etimonokból áll. Ez a tény abszolút bizonyítékot szolgáltat rendkívüli ősiségére. A Da a Földanya, duplázva Da-Da. Ma szintén a Földanya, duplázva Ma-Ma. De Da-Ma (Dáma) már a két Földanya szót keveri, de a jelentés még megmarad. Másik változata a Ma-Da, ami már Anyaföldek-Anyaföldje, vagy egyszerűbben Földek-Földje (Ország, Nagy Föld?), őshaza értelmű.
A két hangból álló szavak összevonódnak, négy hangból álló szavakká válnak. Pa a Fő, Pa-Pa a Fők-Fője, vagyis Papa. Rövidülve Pap lesz belőle, mivel kezdetben minden család minden férfitagja egyben papi teendőket is ellátott. A papi osztály csak néhány ezer éve jött létre. Hasonló eljárással, mint a Papa – Pap esetében ezt látjuk, még sok ezer más szavunk is képződött.

Mivel a két hangból álló szavak különfélék is lehetnek, mint a Ma és a Da, a Dáma és Mada rövidülhet Dám és Mád formára is.

A két hangból álló szavak lehetnek hátul nyitottak, mint a Da, a Ma, a Pa, és lehetnek elöl nyitottak, mint az Ad, az Am, az Ap. A magánhangzó lekopás ezért elöl és hátul is bekövetkezhet. Így jönnek létre a három hangból álló szavak. A Pa-Pa a Pap őse. Van még más mód is a három hangból álló szavak létrejöttéhez. Amikor egy alapszóhoz valamilyen egy hangból álló szó kapcsolódik, akkor is képződhet három hangból álló szó. Az A és Pa összevonódhat, és Apa lehet belőle.

A három hangból álló szavak már nem alapszavak, hanem összetételekben.
Innentől, a három hangból álló szavaktól kezdve, bonyolódik a helyzet, de a matematika nem engedi el kezünket. Ha egy két hangból és egy három hangból álló szó összetapad és egy öt hangból álló szót hoz létre, akkor már egy bonyolultabb szót láthatunk magunk előtt. Valójában egy ilyen szóban három alapszó, vagyis két hangból álló szó (etimon) rejtőzködik.

Ha azonban három alapszó, mint a Pa, a Lo, és a Ta fonódik össze, akkor tisztán láthatjuk mind a három elemet a mai szóban: a Palota három magyar alapszóból épül fel. Aki pedig a Palace (angol), Palatinum (latin), Palatyin (orosz) szavakkal jön elő, hajtson térdet a szent magyar nyelv előtt. Mert bizony az indoeurópainak nevezett nyelvek mind a magyar nyelvből származnak. Ahogy a Palotából a rengeteg származék, úgy a többi százezernyi magyar szóból sok százezernyi származék is a magyar – indoeurópai leszármazást igazolja.

A Süt rokonsága nagyon jelentős. A német Süd – Dél szó a magyar Süt egyszerű változata. A Sütő, a Nap neve, abból a korból származik, amikor németek, de bizonyára indoeurópaiak sem léteztek. Mint magyarok élték napjaikat akkor még az indoeurópaiak. Az angol South nevében még Utu isten neve is kirajzolódik. A svéd Syd – Dél is a Sütből alakult ki.
Az etimonok rendje már elhalványult az indoeurópai nyelvekben, sőt!, minden nyelvben, csakis a magyar nyelvből lehet kihámozni az eredeti etimonokból felépült szavak alakját és jelentését.

Végvári József munkásságával kapcsolatosan annyit, hogy sajnos az etimon-rendszerig nem jutott el, csak szócsaládokban (béke – béka, stb.) gondolkodik. Azt jól látja, hogy a CzF szótárban is alkalmazott, az indogermán módszert követő gyöknyelvészettel sokra nem megy az ember.
Péterfai János jól látta meg, hogy a magyar nyelv szótagnyelv. Ezen szótagok pedig egy, két vagy három hangból (nála a három hangos már nem etimon, de én ilyen "teoretikus/ideiglenes" etimonokkal tűzdelem tele a könyvet) álló alapszavak, idegen szóval etimonok.

Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 190.oldalán írja:

A nyelvészet megállapítása, de a 4-5000 éves szumér nyelvemlékek tanúsága szerint is, a nyelvek legősibb tőszavai egyszótagúak voltak.

Itt még leírja, hogy a két szótagból, három mássalhangzóból álló egységek neve "triszonancia”.

Magyar Adorján...

...elmélete szerint a főisten neve egymássalhangzós, a Napistené már kétmássalhangzós. Magyar Adorján írását lásd magyar két-, három- és négy hangból álló istenségnevek címnél. A kő alapszóról is volt szó ott. Ide is tegyük be:

Az igazi ősszavak ugyanis mindig egytagúak, mivel egyszerű hangadásokból keletkeztek, és természetesen mindig olyan dolgokat neveznek meg, amelyeket már az ősember is ismert, vagyis olyanokat, amelyek a természetben fordulnak elő, mint például kő, főld, víz, fa, fú stb., stb. Mihelyt tehát valamely szó többtagú, akkor az csakis valamely egytagú ős-szó származéka lehet. Eszerint kétségtelen, hogy nemcsak a szláv kamen, hanem a finn kive = kő szó is a mi kő szavunk származéka.

Amikor ezen Quorás John Comper féle válaszra adott David Mandic féle kommentre válaszoltam, nagyon érdekes dolog ötlött fel. Igazságtartalmát fenntartom:

Archaic words are made up of one vowel, or a vowel+consonant (usually an extra 'a' or 'u' put at the end of a word for balance: Magyar ana, utu, uru, etc.). Magyar is an archaic language.
—
Az archaikus szavak egy magánhangzóból vagy egy magánhangzóból és mássalhangzóból állnak (általában egy plusz "a" vagy "u" a szó végére az egyensúly érdekében: magyar ana, utu, uru stb.). A magyar archaikus nyelv.