Erikapeosz

Erikepaios Wiki oldalán áll:

In the Orphic religion, Erikepaios (Ancient Greek: Ἠρικεπαῖος; Latin: Ericepaeus) was a title for the god Phanes, mentioned in Orphic poetry and the associated Bacchic mysteries, a non-Greek name for which no certain interpretation has been found.
Scholars have long been perplexed by the name Erikepaios, and naturally, most of them have attempted to derive it from Greek etymology, however this seems questionable linguistically. The name has also been thought to have Hebrew origins because of its resemblance to erekh appayim. It has been argued, even in antiquity, that the name Erikepaios was an Oriental import. Thus, John Malalas, the 6th century AD Antiotian historian, derives the name from the language spoken in his region. The name is first mentioned with certainty in the Orphic papyrus from Gurôb, a Dionysian mysteries text of the late 3rd century BC.
The mythographer Otto Gruppe suggested the Phanes-myth appeared in its original form in Babylonia. Thence it spread over the Near East, and took root particularly in Syria and Asia Minor. The gods of Babylon themselves were not imported, but the myth was attached to the local deities of the districts to which it spread.
Erikepaios became important in various Neoplatonic writings of the so-called "Rhapsodic Theogony", now lost, it was composed in the Hellenistic period, incorporating earlier works. It is known through summaries in later neo-Platonist authors.
—
Az orfikus vallásban Erikepaiosz (ógörögül: Ἠρικεπαῖος; latinul: Ericepaeus) az orfikus költészetben és a hozzá kapcsolódó bakkhikus misztériumokban említett Phanész isten egyik nem görög neve volt, amelynek nem találtak biztos értelmezését.
A tudósok régóta értetlenül állnak az Erikepaiosz név előtt, és természetesen a legtöbben megpróbálták görög etimológiából levezetni, ez azonban nyelvészetileg megkérdőjelezhetőnek tűnik. A névről azt is gondolták, hogy héber eredetű, mert hasonlít az erekh appayim-ra. Már az ókorban is azt állították, hogy az Erikepaiosz név keleti import volt. Így Malalas János, a Kr. u. 6. századi antiótiai történetíró a nevet a térségében beszélt nyelvből származtatja. A nevet először a Gurôbból származó orfikus papiruszon, egy i. e. 3. század végi dionüszoszi misztériumszövegben említik biztosan.
Otto Gruppe mitográfus szerint a Phanes-mítosz eredeti formájában Babilóniában jelent meg. Onnan terjedt el a Közel-Keleten, és különösen Szíriában és Kis-Ázsiában vert gyökeret. Magukat a babiloni isteneket nem importálták, hanem a mítosz azon körzetek helyi istenségeihez kapcsolódott, amelyekben elterjedt.
Erikepaiosz a különböző neoplatonikus írásokban vált fontossá az úgynevezett "rapszodikus teogóniában", amely mára elveszett, a hellenisztikus korban keletkezett, korábbi műveket is magába foglalva. Későbbi neoplatonista szerzők összefoglalói révén ismert.

Magyar Adorján írja:

De a görögöknek Uránuszon kívül még egy ősistenségük volt, ha a kettő egymássali azonosságával már nem is voltak tisztában. E más ősistenséget Erikapeosz néven nevezték. Fáy Elek pedig Brugsch Heinrich nyomán már 1910-ben megírta volt (lásd Fáy Elek A magyarok őshona című könyvének 235. oldalán), hogy e név értelme Időapa, holott Brugsch sem tudott magyarul. Mégis a névmagyarázatban téves csak annyi, hogy az időt a vele eszmeileg összefüggő örökkévalósággal téveszti össze, mivel hiszen világos, hogy az Erik névrész a magyar örök szó, valamint szintén eszmetársuló és azonos alakú öreg szó származéka. Ami hogy valóban így van, ezt viszont Lenormant francia tudós, aki szintén nem tudott magyarul, mutatja ki (Histoire ancienne de l'Orient Paris, 1885. II. kötet, 260. oldal) azzal, hogy a szumer alapítású babilóniai Uruk, másként Erek, város nevét Örök városnak értelmezi. Fáy Elek tehát igen helyesen jegyezte meg, hogy az Erikapeosz név tulajdonképpeni értelme: Örök-Apa [illetve Öreg-Apa].

Ezek alapján a Jankovics Marcell könyveiben előjövő erikafa jelentése is tulajdonképpen hosszútűrő kell legyen (az ilyen jelentésű FE által megadott héber Erekapaim nyomán).
Apa szavunkat több névben felfedezi Fáy Elek A magyarok őshona című könyvének 250-251. oldalán, de például az erikafával bakot lőni látszik.
Lásd még Isten és Isten másképpen.