Epiphany

A dolgok mibenléte felfedezésének pillanata.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 114-115. oldalán oldalán taglalja, de másképp, mint várnánk:

Kerényi Károlynak feltűnt, hogy a görög évkezdő fény-ünnepnap mögött Zeusz Ida-hegyi barlangcsodája van. (Január 6.: Epiphania – "kiáradás", amit az első évszázadokban a keresztény egyház Krisztus születési napjaként ünnepelt.) Ehhez a tüneményhez kezdetben szigorúan titkos rítus tartozott, csak nagyon kevesek vehettek rajta részt. Zeuszt ugyanis Kronosz bosszúja elől ebbe a barlangba mentette Héra (egyik változatban). Itt Melisszusz király lányai Amalthea és Melissza táplálták a gyermeket. Melissza mézzel, mert a neve méhet jelent. Olyan történet is volt, melyben méhek voltak Zeusz dajkái. Sőt, meséltek Krétán egy szent "méhbarlangról" is, amelyben Rhea Zeuszt szülte.

A későbbiek során engedett fel a barlang körül lévő titkolódzás. Ez ott a (a feltehetően korábbi aranyló méhsör folyam után) a "borcsoda" volt; a barlangból (a pincéből) ezen a napon fénylő vérszínű borfolyam indult el – a vörösbor erjedés tisztulási folyamata ekkor fejeződött be –, s ez az esemény egyúttal az újév első napjának ünnepe is volt. Innen a neve: "epiphania". A letisztult, csillogó vörös színű bor a természet erőinek (vérének) isteni kiáradását testesítette meg. A bor mámorító (átváltoztató) ital, a mámor mennyei (nem emberi, hanem isteni) állapotát idézi elő (vö. a keresztény mise kenyér-, és bor-áldozatát, ami Krisztus megszentelt áldozata, emléke következtében a hívek bűnös állapotát átváltoztatja).

A helyzet az, hogy a szó semmiképpen sem jelent kiáradást. A görög epiphainein = kb. "ráfényel" jelentésű[1]. Éppen a január 6-i dátum és az újév az, mely felkelti érdeklődésünket a Szíriusz megjelenése kapcsán. FK folytatásában szó is esik róla:

Kerényi ismerte a borkészítés korábbi: mézsör erjesztési előzményét is, s az ezzel összefüggő egyiptomi történetet a "négy méztolvaj"-ról. E történet fényösszefüggéseinek kalendáriumi párhuzama után kutatva ismerte föl a korábbi egyiptomi mézsör és Kisázsiában, majd a görögöknél is a mézet felváltó borerjesztés kalendáriumi kapcsolatát. (A mézital készítés Egyiptomban eredetileg a Szíriusz csillag felkelésével volt összefüggésben.)

"A kalendáriumok vallási figyelembe vétele miatt jegyezték fel, hogy az új mézital elkészítéséhez esővizet – aqua caelestis-t (égi vizet) kellett használni háromszor felfőzve azt, így az ital négy évig eltarthatóvá vált. Plinius – erről szóló leírásában[2] – értelmezte az éjszakai éggel kapcsolatos párhuzamokat, a körbeforgó csillagok helyét, de különösebben nem vette figyelembe az "égi víz" jelentőségét. Csak gyakorlatiasságában írta le a folyamatot, mindenféle kultikus jelentőség nélkül. A különös aranyló méz-fény viszony kapcsolatáról, Egyiptomban a legnagyobb forróság idejéről, a "kánikuláról" (a kutyák tüzeléséről) – amikor ott az új év kezdete volt – nem volt megjegyzése.

Lásd még Vízkereszt.

Lábjegyzetek

  1. Lábjegyzet:
    Szó szerint lehetne "fényépítés," fényt derítés, ugyanis az ógörög, csángó επι- (épi-) prefix – Varga Csaba adata szerint – épít szavunkat takarná (de a szótár hivatalosan rá, fölé, fölötte jelentésekkel azonosítja), míg a ϕαεινóς (faeinósz) fényes jelentésű. A hivatalos levezetés a görög epiphainein igét adja meg eredetként, ami szó szerint így "ráfényel" jelentésű.
    Utótagját lásd még fancy és fantasy szavakban; hasonló euphemism, prophet és blasphemy utótagjához is. ↩︎

  2. Lábjegyzet:
    MISZ és honey címnél is szerepelt (Plinius Szíriusz mézzel való kapcsolatba hozatala):
    Oddly enough, Pliny also associated Sirius at the times of its rising with the origin of honey:
    This substance is engendered from the air, mostly at the rising of the constellations, and more especially when Sirius is shining... (The Natural History Book XI 12)
    And also with its quality and sweetness!
    If the honey is taken at the rising of the Sirius, and if the ascent of Venus, Jupiter or Mercury should happen to fall on the same day, as often is the case, the sweetness of the substance and the virtue which it possesses of restoring men to life, are not inferior to those attributed to the nectar of the gods. (The Natural History Book XI 14)
    —
    Furcsa módon Plinius a Szíriuszt is a méz eredetével hozta összefüggésbe a felemelkedése idején:
    Ez az anyag a levegőből keletkezik, főleg a csillagképek kelésekor, és különösen akkor, amikor a Szíriusz ragyog... (A természetrajz XI. könyv 12.)
    És minőségével és édességével is!
    Ha a mézet a Szíriusz felkelésekor vesszük, és ha a Vénusz, a Jupiter vagy a Merkúr felemelkedése történetesen ugyanarra a napra esik, ahogy ez gyakran előfordul, az anyag édessége és az az erénye, amellyel rendelkezik, hogy az embereket életre kelti, nem marad el azoktól, amelyeket az istenek nektárjának tulajdonítanak. (A természetrajz XI. könyve 14.) ↩︎