Ecliptic

Ekliptikus; ekliptika, azaz nappálya. Nos, valójában a Nap látszólagos útja, amit akkor tenne meg, ha a Föld körül keringene.

E. W. Bullinger The Witness of the Stars...

...című könyvéből való egyszerű értelmezéssel kezdjük:

To an observer on the earth the whole firmament, together with the sun, appears to revolve in a circle once in twenty-four hours. But the time occupied by the stars in going round, differs from the time occupied by the sun. This difference amounts to about one-twelfth part of the whole circle in each month, so that when the circle of the heavens is divided up into twelve parts, the sun appears to move each month through one of them. This path which the sun thus makes amongst the stars is called the Ecliptic.
—
Egy földi megfigyelő számára az egész égbolt a Nappal együtt úgy tűnik, hogy huszonnégy óránként egyszer körbefordul. De a csillagok által a keringés során eltöltött idő különbözik a Nap által eltöltött időtől. Ez a különbség minden hónapban az egész körnek körülbelül egy tizenketted részét teszi ki, így ha az égbolt körét tizenkét részre osztjuk, úgy tűnik, hogy a Nap minden hónapban az egyik részen keresztül mozog. Ezt az utat, amelyet a Nap ily módon a csillagok között megtesz, ekliptikának nevezzük.

Angol magyarázat (internetről):

The ecliptic is the circular path of Earth's orbit around the Sun. During this movement classically 12 (actually 13) constellations that are in the background beyond the Sun are sequentially hidden from view by the Sun.
If we were able to stand at the centre of the Sun(!) and observe the Earth orbiting around us, we would see that, throughout the course of its orbit, the Earth described a path against the background zodiac constellations – the same path that we see the Sun describe, but viewed from the opposite direction. Therefore, as well as being the Sun's apparent path against the background stars, the ecliptic can also be considered as the plane of the Earth's orbit projected out into space.
—
Az ekliptika a Föld Nap körüli pályájának körpályája. E mozgás során klasszikusan 12 (valójában 13) csillagképet, amelyek a Napon túl a háttérben vannak, a Nap egymás után eltakar a látóteréből.
Ha a Nap középpontjában(!) állhatnánk, és megfigyelhetnénk a Föld keringését, akkor azt látnánk, hogy a Föld a keringése során a háttérben lévő állatövi csillagképekkel szemben egy pályát ír le – ugyanazt a pályát, amit mi a Napot látjuk leírni, de az ellenkező irányból nézve. Ezért az ekliptika, amellett, hogy a Nap látszólagos útja a háttércsillagok előtt, a Föld pályájának a térbe vetített síkjának is tekinthető.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében található egy jó bevezető:

A Napnak főleg olyan csillagokkal, csillagképekkel akad dolga, melyek az "útjában állnak". Az ember igen régóta tudja, hogy a Napnak és a többi planétának nagyjából azonos és állandó az útvonala. Ehhez viszonyításul az ekliptika mögötti csillagok sora kínálkozott, melyekből már csak a könnyebb megjegyezhetőség végett is csillagképeket alkotott az ember, így keletkezett az Állatöv (amelyből szerte a világon többféle is van).
Az Állatövvel rokon szerepe volt az ókori Egyiptomban a vele párhuzamos ún. dekáncsillag-képsornak. Egyiptomban az évet 36 10 napos hétre, dekádra osztották, ennek megfelelően az égen is 36 dekáncsillagzat, dekánisten sorakozott egymás után. Az egyes dékánok 10 napon át jelezték az éj egy-egy órájának a kezdetét, 10 nap eltelte után "az urak egyet jobbra léptek", minden óra más jelződekánt kapott, aszerint, ahogy a Nap csillagok előtti elmozdulásától függően más-más csillagcsoport tűnt föl napnyugtakor a keleti horizonton.
A nappálya menti csillag(zat)ok között vannak feltűnőbbek, ráadásul olyanok, amelyek egy adott időszakban különösen fontos viszonyítási pontnak számítottak, mivel eltűnésük (Nappal való együttállásuk) vagy heliakus kelésük (amikor a Nap eltávolodásával ismét láthatóvá lesznek a hajnali égen) valamilyen jelentős, évről évre ismétlődő földi eseményt vagy naptári fordulatot jelezhet előre.
Egyiptomban a Szíriusz heliakus kelése a Nílus áradásának kezdetét jelezte. A várva várt eseményt méltó módon ünnepelték meg. Ez volt Egyiptomban az újév napja (júl. 19.), amelyen Szíriusz és a Nap a nászát ülte. (Egyesülésük a Földről nézve a valóságban is végbemegy; a hajnali égen fölragyogó csillag fénye beleolvad a kelő Nap vakító sugaraiba.) Az eseményt elbeszélő mítoszt az ünnepen el is játszották. A denderai Hathor templomban Szíriuszt Hathor-Ízisz, a Napot Hórusz személyesítette meg. (A Nap és csillag vagy csillagzat együttállása nemcsak egyesülést, hanem azonosulást is jelenthetett, így lesz a Kos csillagkép a rajta áthaladó Nap fényében aranygyapjas kos, az Orion a feje fölé érkező Napnak köszönhetően naphérosz, a Tejutat keresztező Nap a világfán termő aranyalma.)

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvében írja:

Az uráli népek északi lakhelyüknél fogva, ahol a Sarkcsillag a zenithez közel ragyog, az ekliptika pedig alig válik el a horizonttól, az eget alulnézetben ábrázolták. Dobjaik olyan egyszerűsített égtérképként írhatók le, melyek az északi égboltot a látvány, a délit az ellentétpárokra épülő gondolkodásmódnak megfelelően annak tükörképeként jelenítik meg. (Ezzel szemben, a tőlük délebbre lakó altaji népek az eget oldalnézetben ábrázolták.)

Lásd még öt csatolt képet.

Jankovics Marcell írja:

Az éves napjárás számos monda, mítosz, történet alapja, naphéroszok egész sora az égben vagy a földön folytatja csodás tevékenységét, de a napvallások, a Napisten kultusz, mint a csillagvallás kiteljesedett formája, a világvallások kialakulásának alapja. (Lásd Jézus napisteni vonásait.) A megszemélyesített Nap általában férfi, fiú isten, az Égistenapa, és a Földanya gyermeke, míg testvére, vagy párja a Hold. A Nap éves pályája a termékenységistenek, a Napistenek sorsa, a halál és újjászületés (feltámadás). A Napistenek hét ágba fonva viselik hajzatukat, mint ahogy a magyar szólás szerint is hét ágra süt a nap, a világ hét sarkára (a négy égtájra, alulra, középre és felülre, mint a "lakhely tájolása" oldalon már kifejtettem). A nap az Oroszlánban van otthon, és a Szűzben indul vándorútjára, a Mérlegben, az őszi napéjegyenlőségkor kezdi hanyatlását, melynek mélypontja a téli napforduló a Nyilasban. Innen emelkedő pályán jut el a Kosba, a tavaszi napéjegyenlőségig, és tovább erősödve érkezik a csúcsra az Oroszlánban a nyári napfordulón.

Péterfai János írja:

A Világegyetem négy tartóoszlopa a két pánt rögzülésének a helye az abroncshoz, vagyis a Horizonthoz. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21.), a nyári napforduló (június 22.), az őszi napéjegyenlőség (szeptember 23.) és a téli napforduló (december 22.). Mivel a Föld forgása enyhén imbolygó, ezért a négy nap kicsit néha elcsúszhat, például december 22-e akár december 24-re is átcsúszhat.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében az abroncsot az ekliptikával veti egybe:

Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: "Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a "maga abrontsának felső pontyára felhágott s meg is fordult." Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet "négy szögre rakálták" (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap "abrontsának", az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.

A Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének Alexandriai Katalinról szóló fejezetében szereplő passzus Ixion, Ezékiel és kerék (valamint abroncs és colure) címnél is szerepelt:

Ezékiel próféta látomásában (Ez 1,4-19) Isten tűzben és villámlásban jelenik meg, együtt a négy világtájat és a "szilárd" állatövi jegyeket jelképező fenevadakkal. Isten kék zafírtrónusát egy négy kerékből egybeszerkesztett forgó alkalmatosság tartja, amely együtt mozog a "lelkes állatokkal", mivel azok "lelke vala a kerekekben". A leírás szerint a szerkezet éppúgy néz ki, mint egy asztrolábium: négy abroncsa alighanem az ekliptikát és az égi egyenlítőt meg a két főkört jelképezi. A kerekek anyaga "tarsiskő", azaz topáz, mely szintén illik az ég királyához (van kékes, zöldes és sárgás változata, és leggyakrabban ónkővel együtt fordul elő). Abroncsukon drágakőszemek ragyognak (vö. a Katalin-kerék vaskarmaival), ezek a csillagokat és a bolygókat jelképezhetik. "Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet" (Zak 4,10).
A kerék ősidők óta kozmikus jelkép. A világ kerekének agya Földünket jelképezte, tengelye a Föld és a világegyetem forgástengelyét, abroncsa a nappályát vagy az égi egyenlítőt, illetve a főkörök valamelyikét (a Tejutat), küllői pedig a világtájakat, illetve azokat a képzeletbeli sugarakat, amelyekkel a csillagászok az eget ma is cikkelyekre osztják. Ez volt az a tüzes kerék, melyhez a görög istenek büntetésül Ixiont kötözték. Ixión, aki nevét a tölgyfán(!) élősködő sárga fagyöngyről nyerte (ixiasz, ixiosz = "fagyöngy"), az Állatöv "Tüzes kerekén" keringő Napot személyesítette meg. Az égitest-szabadító hős meséiben a hős és a sárkány tüzes kerekek képében is megküzd egymással. Ezek a mesebeli kerekek a szemben álló planéta-ellenfelek, és/vagy az Állatöv meg az égi egyenlítő egymást keresztező pályáit jelképezik. A kozmikus kerékjelkép régebbi, mint maga a kerék. Kerék formájú ábrákat ismerünk ugyanis olyan kultúrákból is – például az amerikai indiánokéból vagy az eurázsiai középső kőkorból –, amelyek nem ismerték még a kocsikerekeket. Ez a forma, a körbe írt kereszt természetesen csak hasonlít a majdani küllős kerékre; a korong alakú földi világot és a négy égtájat jelképezte.

• Ennek cáfolatát lásd LU, kereszt és mandala.

Az európai műveltségben a kerék ma a szerencse, a sors forgandóságát jelképezi. E képzet gyökerei viszont megint csak az égkerékhez és a Nyilas Jupiteréhez nyúlnak vissza. A szerencse és a sors latin istennője, Fortuna volt, akit keréken egyensúlyozó nőalakként ábrázoltak. Görög megfelelője Nemeszisz tejútistennő, ővele nemzette Zeusz az Ikreket. Nemesziszt szárnyakkal ábrázolták, hiszen Zeusz hattyúalakban közösült vele a Nyilas cikkelyében, és a kezében almafaágat tartott, mintha csak Héra almafáját (a Tejutat) őrző heszperisz volna. Katalin-napkor [november 25.] frissen metszett gyümölcsfa gallyat tesznek vízzel telt üvegbe ("katalinág"), hogy karácsonyra kivirágozhassék. Ezt a szokást más adventi, Nyilas-hónapbeli jeles nőnapokon (Borbála- és Luca-napkor) is gyakorolták.

A fentiekhez némi kiegészítéseket kell tenni. Egyrészt a körbe írt kereszt Föld-jelképnek való megfeleltetéséről – és ennek cáfolatáról – szóltunk LU, kereszt és mandala címnél. Ez a nézet a geocentrikus világkép alapján alakult ki.
Másrészt a kerékagy világkerék (nevezhetjük Hamlet malmának is) kerékagyának is a Földet tartják, holott (a navel címnél taglalt) szanszkrit nabhi = kerékagy, köldök szó rámutat, hogy Napról lehet szó^[1] (csillagról, mint amilyen a Sarkcsillag is végső soron). A Földdel való azonosítás tehát másodlagos, hisz a Föld – ahogy táltosaink tudták is – a Naprendszer része, és ez a Naprendszer kerül végső soron keresztrefeszítésre (lásd crucifixion, CSÁR, stb.) a Nagy Évben.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében írja:

Ugyancsak a Rend igézetéről árulkodik, hogy az ókori kínaiak, noha tudták, hogy az ekliptika szöget zár be az égi egyenlítővel, ezt a rendetlenséget oly nehezen vették tudomásul, hogy az égről alkotott képük, csillagászati mérőrendszerük alapvetően "egyenlítői" maradt, miközben a "Rend őrének" a Napot tekintették. (Hogy a csillagászatban kevésséj áratos olvasó is értse, min problémáztak, az ideális az lett volna a szemükben, ha a Nap pályája, az ekliptika egybeesik az egyenlítővel, azaz a Föld forgástengelyére merőlegesen kering. Ilyen körülmények között egyszer s mindenkorra megállt volna az idő, a Föld minden pontján örök tavasz uralkodott volna – persze a helyi éghajlat szerint: ez a csillagászati helyzet ugyanis egész évben a tavaszpontnak megfelelő, azaz márc. 21-i állapotot eredményezett volna. Nem kétséges, hogy erről álmodoztak; az aranykorról, a paradicsomi állapotokról szóló ókori elbeszélések ilyen csillagászati viszonyokat festenek le.)

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvének passzusa a gyűrűről mint ekliptika jelképről azon címnél is szerepelt:

A Nap éves útja a valóságban, de a mitopoétikus felfogás szerint is, két félkörre, félévre szakad. A napéjegyenlőségi pontok szerint egy téli és egy nyári fél évre, a napfordulók szerint az emelkedő és a hanyatló Nap fél esztendejére. E két fél év közül valójában csak az egyik a Napé, mégpedig az, amelyikben "nyeregben van"; az egyik felállásban ez a nyári fél év, a másikban az emelkedő fél esztendő. A másik fél év az a fél gyűrű, amelyik [a mesékben] mindig a vízbe vész; ez a nappályának a téli fele, mely az égi Egyenlítő – a "vízvonal"! – alá merül, a "vizes" csillagképek közé. Jelképes értelemben persze a mesehős ezt a fél gyűrűt is felhozza a víz alól, a hal, a nagy béka szájából – ez a béka ugyanaz a ktonikus varangy, amelyik a napostyát a nyelve alatt tartja –, hiszen a Nap, miután megteszi az Egyenlítő alatti sötét, téli félutat, visszatér aranyos, nyári félútjára.
A fél gyűrű felhozatala a víz alól a precessziónak is alkalmas metaforája lehetne éppen; a földtengely billegése következtében ugyanis a téli félút, ami jelenleg "víz alatt" van, kereken 13000 év múlva szárazra kerül, és nyári félút lesz, míg a jelenlegi nyári félút a vízbe merül, téli félút lesz.

• Jankovics Marcell nem is gondolná, mennyire helyénvaló egyes mesék és mítoszok Nagy Évben való vizsgálata, Szíriuszostul-mindenestül.

John M. Jenkins egyik fontosnak tekinthető észrevétele, hogy a Tejút rávetíthető a földi hegyvonulatok vonalára. Szikla és szümplegádok címnél volt arról még szó, hogy a Tejút nemcsak folyó, de hegyvonulat is lehet.
Érdekes, hogy a berajzolás alapján az ekliptika az Oroszlán-Vízöntő tengelyre kerül. Lásd a csatolt képen.

Az Analemma-görbe a nap éves járása, de nyilván nem csillagászati, hanem fotós kifejezés lehet.

Ekliptika etimológiai vizsgálata

Ami az etimológiai vizsgálatot illeti, ekliptik lehetne ég(i)-lépték, mely ellentmond eclipse szó hivatalos etimológiájával. Már maga a két szó is különbözőt jelent, hiszen ecliptic nem tekinthető eclipse melléknévi alakjának. Ha kihagyásnak, fogyatkozásnak fordítják ekleipsis-t, ugyanezen szó hogy jelentheti a Nap látszólagos mozgását is egyúttal?
Baktay Ervin A csillagfejtés könyvében írja, hogy az eklipszisz görögül fogyatkozást jelent, s ebből a szóból ered a nappálya körének, az ekliptikának elnevezése is, minthogy a Nap- és Holdfogyatkozások csak ezen a körön következhetnek be.

Tejút és az ekliptika

Lásd Tejút és az ekliptika címnél arról, hogy azonosnak mondhatók vagy sem.

Lábjegyzetek