Déd

Előjön ősként, felmenőként dad és esetleg dzsed szónál.
CzF adata:

DÉD (1)
fn. tt. déd-ět. A fölmenő nemzedéki ágban negyed ízigleni ős, t. i. nagyapámnak vagy nagyanyámnak nagyapja vagy nagyanyja, ezen fokozat szerént: apa, nagy apa, ős- vagy szépapa, dédapa. Dédős, dédük. Némely régi iróknál csak nagyapa is értetik alatta. Dédapa (avus), dédanya (avia).
Rokonainak tekinthetők a szláv ded, dede, dedo, a török dede (nagyapa), arab, perzsa, dsedd, dsed, a szanszkrit tátasz vagy tétesz, (apa), továbbá a hellen tetta (apa), thJh (nagyanya), thJiV (nagynéne), héber (nagybátya), czigány dáde (apa). Általán rokonítható azon árja és altaji szókkal, melyekben d vagy t mássalhangzó rejlik, s atyát jelentenek. V. ö. ATYA.

Az alábbi oldal szerint a grúz deday = anya, nő, apáca a proto-kartvéliai *ded- anya jelentésű lenne. Nem lehet ez sem más, mint déd szavunk. Emlékezzünk még itt az Edda címnél írottakra is.