Csordásfarkas

Morkoláb vezetett ide.

A Magyar Néprajzi Lexikon adatsora:

Általános hit volt a magyar nyelvterület egészén hogy nap- és holdfogyatkozás idején ezeket az égitesteket valamilyen állat vagy természetfeletti lény eszi. Néhol napfogyatkozáskor a szabadban fehér tálba vagy tányérba tiszta kútvizet öntöttek, s látni vélték, hogy kutya vagy farkas kapkod a nap után. A Balaton vidékén azt tartották, hogy a napot kakas eszi; más vidéken azt, hogy kereszteletlenül elhalt gyermekek nyelik el a holdat holdfogyatkozáskor. A máramarosi magyarok szerint a holdat a virkolák (→ csordásfarkas) falja fel. A palócok úgy tudják, hogy az égitestek fogyatkozását a markoláb, markalab okozza. E szó elterjedési képéből megállapítható, hogy mely alföldi községekbe települt palóc lakosság. - Irod. Szily Kálmán: Morkoláb (Nyelvőr, 1890); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Diószegi Vilmos: A palóc etnokulturális csoport határa és kirajzásai. (Az égitest evő mitikus lény, a markoláb elterjedtségének tanulságai) (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1968).

Csordásfarkas

A magyar → népi hitvilág csordásfarkasa (e néven Göcsejben és a nyelvterület K-i részén; farkaskoldus Hontban; szakállas farkas a Tiszántúlon és ÉK-en; küldött farkas a Dunántúlon, Szatmárban, Hontban; prikulics több, a románsággal szomszédos területen) a farkassá változni tudó pásztor, ritkábban bárki, aki farkassá tud változni, vagy véletlen következtében azzá változik. Általában valamilyen közösséggel szemben álló lény: tarthatták a szegény, mások nyájait megrabló csordást éppúgy csordásfarkasnak, mint a faluközösségből félig-meddig kirekesztett kuruzslókat, tolvajlási kísérleten rajtakapott szegénypásztorokat, a falu ellenszenves földesurát vagy idegen nemzetiségű lakóját. A különösen vérengző farkasokat gyakran vélték farkasalakot öltött embernek. A hitet addig táplálta eleven talaj, amíg a farkasok valóban megkárosították a nyájakat vagy a falusi gazdaságokat. A hozzá fűződő legjellemzőbb – részint általánosan elterjedt, részint helyi – hiedelmek a következők: A metamorfózis képessége már csecsemőkorban elnyerhető, például a bába vigyázatlansága vagy rosszindulata következtében: ha a bába az újszülöttet nyírfaabroncson háromszor keresztülbújtatja, abból hétéves korában csordásfarkas lesz, kedve szerint öltve farkas- vagy emberalakot. Mások felnőttkorban szerzik meg a képességet. A farkassá változás és visszaváltozás általában hasonló módon történik; például ugyanazon a nyírfaabroncson kell háromszor vagy hétszer átbújni. Félig állati, félig emberi formájú is lehet. A csordásfarkasnak tartott farkast bizonyos tulajdonságok megkülönböztetik az "igazi" farkastól: jobb szaglása van, hasa fölül, háta alul helyezkedik el stb. A farkassá változást meg lehet akadályozni: például ember alakjában háromszor keresztet sütnek tüzes vassal a hátára. - A csordásfarkasról szóló hiedelemmondák legnagyobb része az átváltozással kapcsolatos áruló balesetekről szól: a farkason vigyázatlanságból rajta marad emberként viselt öve; a feleségét farkas képében megmaró pásztor fogai között visszaváltozása után is láthatók az asszony kötényének, kendőjének darabjai stb. Irodalmi feldolgozását lásd Tompa Mihály Szakállas farkas című költeményében. Egyéb mondaszüzsék: a csordásfarkas feleségével együtt változik farkassá. Az asszony viselős, gyermekét farkasként szüli meg, aki farkas formájú lesz. A pap nem kereszteli meg. A csordásfarkas felesége tudtával űzi tolvajlásait. Az asszony véletlenül eltöri az abroncsot, amelyen átbújva csordásfarkassá változott. A férfi nem változhat vissza, farkasként él felesége mellett. A tudós pásztor hatalma nagyobb, mint a csordára támadó két csordásfarkasé. Varázseszközével elveszi hatalmukat. A két farkas sírva könyörög, ő megkegyelmez, nyírfaágon átbújtatva visszaváltoztatja őket. A csordásfarkas farkas alakjában kapott sérüléseit (vakság stb.) egész életében viseli. Külön típuscsoportot alkotnak a leányból lett farkasok mondái – egy részük a csordásfarkas küldött farkas nevét teszi érthetővé: tudós ember udvarára három farkas tör be, abroncson átbújtatva három lánnyá változtatja őket. A szomszéd faluból "küldték" a lányokat. Csordás lányai válnak farkassá, hogy a fonómulatságra ennivalót raboljanak. Állandósult → vándormonda: fonóbeli lányokat egy → boszorkány saját kérésükre farkassá változtatja, hogy a legényeket megijesszék. Abroncson bújtatja át őket, majd maga is átbújik. A legények védekeznek a farkashad ellen. A boszorkányt lelövik (leütik). Tudós embert hívnak a szülők, aki visszaváltoztatja a lányokat. A változatok egy részében ez nem sikerül, a farkasok nyaklánccal a nyakukon kóborolnak, éhen vesznek ("galárizsos farkasok"). Ehhez áll közel az a monda, amelyben egy asszony (valószínűleg boszorkány) a fonóbeli asszonyokat abroncson átbújtatva medvévé változtatja. A téma mesei előfordulását → Tóth János története c. varázsmesében. Putnokon és Héten (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) helyi monda alakjaként is ismert a szakállas farkas: az ő sírjának vélik a határban található kőhalmot. - A csordásfarkasra vonatkozó történeti adatokkal is rendelkezünk néhány évszázadra visszamenőleg: például egy 18. sz.-i boszorkányperben egy férfit mint lópásztorból lett küldött farkast fognak perbe. Az 1653-as per adata szerint a csordás, aki Szombathelynél őrzött, "ott a Farkassokkal megh szaggatta az Marhakat, az Eördegh segitségevel". 18. sz.-i peradatok már egyértelműbben mutatják a csordásfarkas hiedelmének ismeretét: gyakran kérik számon a vádlottól, hogy változott-e farkassá vagy sem. Egy 1734-es nyíregyházi per farkasok képében állatokra támadó 3 boszorkányról tesz említést. Alakjának köztudatban maradását elősegítette, hogy a róla szóló ponyvanyomtatványok még a 20. sz. elején is forgalomban voltak; a vele kapcsolatos hit ennek ellenére e század elején már csak néhány területen intenzív (elsősorban a Ny-Dunántúlon és Ék-Mo.-on, Erdélyben). - Az ember-állat metamorfózisba vetett hit régi: a középkoron át az ókorig bizonyossággal visszakövethetők az adatok. Speciálisan az "emberfarkas" egész Európában és É-Ázsiában is ismert; a hozzá fűződő hiedelemmotívumok e területen nagyfokú hasonlóságot mutatnak (német Werwolf, Mannwolf, szláv vlkodlak, francia loup garow stb.). Egyes német kutatók szerint a képzetkör részben az indo-európai, maszkot viselő férfiszövetségek emlékét őrzi. A hiedelemkör a középkorban virágzott, például a német Werwolf 16. sz.-i üldözésének a boszorkányüldözés elterjedése vetett véget. A csordásfarkas kapcsolatban van a holdbeli, ill. holdat faló farkassal is (→ égitestek fogyatkozása), szlovák, délszláv, román hit szerint pedig – többek között – a kereszteletlenül meghaltak lelkéből lesz (→ kereszteletlen gyerek). - Irod. Gönczi Ferenc: A csordás farkas (Ethn., 1905); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Müller, K.: Die Werwolfsage (Marburg, 1937); Dégh Linda: Az AaTh 449/A mesetípus magyar redakciója (Ethn., 1960); Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi népi hiedelmekben (Nyíregyházi Jósa A. Múz. Évkve, 1968).

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének Szent Ferencről szóló részéből való az alábbi magyarázat:

A farkas – a Skorpió cikkelyében van egy Farkas csillagkép – a néphit szerint a nap- és holdfogyatkozás okozója (a Nap a Mérleg, a Hold a Skorpió jegyében "veszíti el erejét"), a mitológiában Mars állatjelképe volt. A [Szent Ferenc történetében] megszelídített bestia magát a legyőzött Marsot jelképezi. A csillaghit szerint ugyanis Vénusz a Mérleg havában "száműzetésbe kényszeríti" Marsot.

Jankovics írja másutt:

A Farkas csillagkép egykori őszi eltűnése, Napba-öltözése a farkasok idejének közeledtét jelezte, amikor a fagyos pusztaságban felharsant a Holdra vonító négylábúak kórusa (a csillaghit szerint a Skorpió a Holdra romlást hoz; elterjedt hiedelem szerint a Hold azért fogy, mert egy mitikus farkasszörny élősködik rajta; és fordítva; a telihold változtatja farkassá a "farkasembereket").

Jankovics egyéb idevonatkozó írásait lásd Piroska és a farkas.