Csillagászat – tropikus kontra sziderikus

A régi felfogást tükrözi a csillagok állásához számítás (sziderikus).
Apocatastasis címnél Cicero, Somnium Scipionis, de Rep. VI,24-ből olvassuk (persze itt nem egyetlen évről van szó, de régi gyakorlat fontosságát igazolja):

"Az emberek általában csak a Nap visszatérésével, tehát egyetlen csillaggal mérnek 1 évet; ha azonban minden csillag ugyanoda tér vissza, ahonnan elindult, és hosszú időközönként megismétli a teljes égbolt ugyanazon alakját, akkor ezt valóban 'évfordulónak' nevezik."

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 82. oldalán taglalja a tropikus-sziderikus különbségeket.

Az általam más adatok alapján (talán túl nagy ugrással) kikövetkeztetett lényeg az, hogy keleten a precesszió hatása alatt álló állócsillagokhoz, nyugaton viszont a precesszió naptárkorrekciókkal kiiktatott kalendáriumának napfordulati pontjaihoz igazodtak. – Az indiai asztrológiát is már így a nyugathoz kell sorolni.
Tulajdonképpen így valamennyire érthető az alant még taglalásra kerülő Uwe Homann számítása, hogy a kettő egy és ugyanaz, de UH nem fejti ki azt, amit mi Gergely-naptár címnél is megtettünk (mármint hogy a nyugati kalendárium már igazított).

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvében írja:

Meg kell tanulnunk különbséget tenni a tropikus és a sziderikus zodiákusok között. Attól függően, hogy milyen kezdőpontot adunk meg, többféle megközelítési módja van a zodiákus határainak megállapítására. A nyugati asztrológia közismerten a nap éves pályáját veszi alapul a zodiákus meghatározásánál. Tömören szólva, a Nap éves forgási ciklusának négy nevezetes állomása van, melyek a tavaszi (március 21) és az őszi napéjegyenlőség (szeptember 23), valamint a nyári (június 21) és a téli napforduló (december 22). E négy pont közötti időbeli távolság azonos, vagyis a Nap pályájának mintegy a "négy sarkát" jelzik. A nyugati asztrológiában használt ún. tropikus zodiákus meghatározása ezekre a pontokra támaszkodik. Az ekliptikának azt a pontját, ahol a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap áll, a Kos zodiákus jegy kezdőpontjának tekintik. Ennek megfelelően, a Nap a nyári napforduló napján lép a Rák jegyébe, az őszi napéjegyenlőség idején a Mérleg jegybe, s a téli napfordulókor pedig a Bak jegybe.
A csillagászati vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a Földtő (s a Naptól) távol lévő csillagképek, amelyek egymáshoz képest mozdulatlanok (ezért is nevezik őket álló csillagoknak), lassú, előrehaladó mozgást végeznek az előbb említett négy sarokponthoz képest. A Nap tehát nem ugyanoda érkezik vissza évről évre a tavaszi napéjegyenlőség idején, mert a tavaszpont az állócsillagokhoz lépest mindig egy kicsit hátrébb kerül. A tropikus zodiákus és az állócsillagok elmozdulása viszonyított, vagyis attól függ, hogy melyikhez rögzítjük megfigyelési pontunkat.
Az óind védikus asztrológia ezzel szemben az ún. sziderikus zodiákust használja, amely a mozdulatlan állócsillagokhoz van rögzítve.
Így a kezdőpont, vagyis a Kos 0. foka is egy bizonyos csillaghoz rögzül, ami annak idején a Zeta Piscum volt. Jelenleg ez a csillag nem igazán látható, ezért a vele pontosan szemben álló Spicát jelölték ki vonatkoztatási pontul, amely a Mérleg zodiákus jel 0. foka.
A két zodiákus kör tehát egymáshoz képest folyamatos, lassú forgó mozgást végez, melynek éves mértéke kb. 50-53 ívmásodperc, amit a lassúság miatt nehéz pontosan megállapítani. Ezt az értéket precessziós állandónak nevezik, melynek nagyságát Indiában is többféleképpen határozták meg. Annak a ciklusnak az időtartamát, amely alatta két zodiákus egymáshoz képest teljesen körbefordul, szintén csak hozzávetőlegesen tudjuk meghatározni, de kb. 24-25 ezer évre tehető. Az utolsó zodiákus egybeesés nagy valószínűséggel Krisztus születése körül, kb. 2000 évvel ezelőttre tehető. Azóta a tavaszpont folyamatosan halad hátrafelé, és a precessziós érték jelenleg 23°50'. Ezt az értéket a védikus asztrológiában lahiriajanámsa-nak nevezik. Például 2000 tavaszán a Nap a sziderikus zodiákusban, a napéjegyenlőség idején, valójában nem a Kos 0. fokán, hanem a Halak 6. fokán állt.

Kenneth Grant The Magical Revival című A. Crowley anyagát feldolgozó könyvében volt arról szó, hogy eleinte a csillagok, bolygók használtattak időmérésre, mely után álltak át (luni)szoláris mérésre. Talán ezen infó mintha Hyperborea-Atlantisz átállás címnél is szerepelt volna.
KG ugye folyamatosan Széth-ről szolgáltat adatokat.

Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus...

...című könyvének (a PDF) 179. oldalán is ilyen kontextusban jön elő az egyiptomi Széth:

Salamon bosrai metropolita "Méh" című iratában olvassuk. A prófécia szerzőjeként Zoroastert [Zarathustrát] egyenesen megnevezve találjuk és hogy az első hagyomány Seth-jén pseudepigr. V.T. (Hamburg,1713) I. 147-152,309, a köv. lapjain összeállított bizonyítékokból tudjuk meg, ahol Seth a tipikus iráni csillagimádás alapítójaként jelenik meg.

• Széth valóban azon napvallások ideje előtt időben tisztelt, amikor még a sziderikus alapú volt a naptárszámítás is. A lentebb említett latin sidus = csillag is azonosnak tekinthető a nevével, ha nagyon akarjuk.

Idézem a legfőbb bizonyítékot. Ez a Seth találta ki először héber betűket, a bölcseletet, az égi jeleket, az évforduló, a hónapot, hetet, adott neveket a csillagoknak és az öt bolygónak. És valamivel alább ugyanazon az oldalon: Az özönvíz után Arphaxad [lásd Arpakshad és említve káld] fia írta meg a csillagászatot, miután megtalálta Sethnek és fiainak, amint mondják, kőtáblára vésett csillagjegyzékét. Ennek az utóbbi helynek, amely valamelyest bővített fogalmazása a már (Flavius) Josephus által ismertetett mondának, azért van külön jelentősége, mert Arphaxad Zurwan mellett különben is, mint az Iránság képviselője jelenik meg.

Eredetileg Z. Tóth Csaba Tropikus vagy sziderikus című cikke vezetett ide, hogy ilyen címmel írás készüljön. Véleményem szerint Z. Tóth keresett (érzett) valami disznóságot, de nem találta meg amit keresett, mert félrevezették (azok, akiknek semmi fogalmuk nincs arról, hogy egykoron tökéletes csillagászati rendszerek léteztek és a maiak akár szándékosan megmásítottak, vagy hogy régen, akik teljességében vizsgálták az univerzumot, olyat is tudtak, amit ma nem tudunk vagy nem hozzák tudtunkra; minden elmélet a tudomány jelenlegi állása szerint állja csak meg a helyét és veszélyes ebből az álláspontból kiindulva a múltra vonatkozóan extrapolálva kiterjeszteni az ismereteinket úgy, abszolutizálunk).
Lényegében arról van illetve lesz szó, hogy a keleti (csillagászatban-asztrológiában megőrzött) sziderikus alapú számoláshoz képest nyugaton miért a tropikust (Napot és évszakokat figyelembe vevő számítást) használják és ennek milyen (akár rosszindulatú) oka lehet.

Kezdjük ott, ami régebben még sidereal cíimnél állt és ide átkerült:
A sziderikus nap egy tetszőleges csillag [ami, mint alant is kiderül, tetszőlegesként a Szíriusz volt] két kulminációja között eltelt idő. A sziderikus nap kb. 4 perccel rövidebb a szoláris napnál.
Azaz a sziderikus nap 23 óra 56 perc: ennyi ideig tart, míg az egyes csillagképek, például a Nagy Göncöl az óramutató járásával ellentétes irányban körbeforog a Polaris sarkcsillag körül (a Föld forog természetesen, ehhez képest látjuk az elmozdulást).
Ez a négy perces eltérés az, ami azt okozza, hogy az egyes csillagképek és csillagok ne legyenek ugyanazon helyen az év egyes napjain^[1]: minden csillag minden egyes nap négy perccel hamarabb kel. Ez havonta két órás csúszást jelent, míg egy évben ez már éppen 24 óra, azaz egy nap: ezért egy év elteltével minden ugyanúgy folytatódik, ahogy rendesen.

Precesszió és Szíriusz és a naprendszer címnél viszont arról volt szó, hogy ez csak a hivatalos nézet a sziderikus és tropikus napév (látszólagos) diszkrepanciájáról^[2], minthogy Uwe és Karl-Heinz Homann szerint a sziderikus és tropikus napév valójában ugyanannyi időbe telik:

The scientific arguments presented here^[3] have conclusively proven that the time intervals of the tropical year and the sidereal year are indeed equivalent. It is has been mathematically verified that the mean time interval of 31,556,925.97474s is Earth's true 360° orbit period, implying that the equinoctial points do NOT retrograde around the sun. Hence, we can no longer subscribe to the erroneous conclusion that the 'precession of Earth' is a scientific fact.
However, the gradual displacement of the equinoctial points relative to inertial space does require a scientific explanation. The observations and the research done by Karl-Heinz Homann suggest that our entire solar system is orbiting the Sirius system.
—
Az itt bemutatott tudományos érvek^[3:1] meggyőzően bizonyították, hogy a trópusi év és a sziderikus év időintervalluma valóban egyenértékű. Matematikailag igazolták, hogy a 31 556 925,97474s átlagos időintervallum a Föld valódi 360°-os keringési ideje, ami azt jelenti, hogy a napéjegyenlőségi pontok NEM retrográd módon keringenek a Nap körül. Ennélfogva többé nem csatlakozhatunk ahhoz a téves következtetéshez, hogy a "Föld precessziója" tudományos tény.
Az ekvinoktiális pontok fokozatos elmozdulása az inerciatérhez képest azonban tudományos magyarázatot igényel. A Karl-Heinz Homann által végzett megfigyelések és kutatások arra utalnak, hogy az egész Naprendszerünk a Szíriusz-rendszer körül kering.

Lényegében arról lehet szó, hogy csak a Földről nézve látszik úgy, hogy eltérés van. Mert mi a Földről kikandikálva (jó "geocentrikus világképesen," mert azok maradtunk) számolgatunk és nem számolunk azzal a ténnyel, hogy nem csak a Föld, hanem az egész Naprendszer mozog.

Nap címnél, Napba öltözött asszony alcímnél, valamint Boldogasszony, Sothis, Sothic, Szűz csillagkép, precesszió és Gergely-naptár címnél álló, onnan kiemelt témák alapján próbálunk tovább okoskodni:
A Napba öltözött asszonyról Z. Tóth Csaba imént említett Tropikus vagy sziderikus című cikkében futólag azt mondja, hogy a Szűz csillagképpel lenne azonos. Ez azért érdekes, mert ott pedig (a zodiac név eredetét is adó) Sothis-ról és a Kutyával kezdődő évről volt szó. Közben precesszió és Gergely-naptár címnél afelől értetlenkedünk, hogy hogyan vethetők azon infók össze, hogy 1) Szíriuszra (de akkor Orionra ill. Orion övcsillagaira) sem/nem vonatkozik a precesszió[?] 2) egy világhónappal ezelőtt is július közepe táján volt a Szíriusz heliakus kelése, meg most is.
Nyilvánvaló, hogy a Julián- és Gergely-naptárak célja az volt, hogy a precessziót kivegye a képből: ezért kel ugyanakkor (értsd: a naptári nap szerint évenként ugyanakkor) a Szíriusz a Nappal. Na most a kérdés az, hogy a Szíriuszra (plusz Orionra) egyébként (sem? vagy éppen csak ezen rendelkezések óta) nem(?) vonatkozó precesszió ellenére a többi háttércsillagok/csillagképek helyzete hogy állt és áll (például a Szűz vagy Oroszlán; régen a Szűzzel állt együtt, mert a Sothis-szűz nevek összefüggése erre mutatna) és lehet-e azonos oka annak (amit Z. Tóth Csaba Tropikus vagy sziderikus című cikkében végül is nem tudott megfogalmazni: nem tudta, hogy mit keres, bár jó helyen keresett), hogy miért állt át a nyugat a tropikus zodiákusra/asztrológiára, amikor a kelet megmaradt a sziderikusnál?

Ugye arról Hyperborea-Atlantisz átállás címnél is volt szó, hogy a régi, Hold- és Naphoz mért számításokat megelőzi a csillagokhoz mért számítás. Éppen annak is van vagy lenne Szíriusszal kapcsolatosan jelentősége, hogy egy fix pontot kell találni az égen, amely (nagymértékben) nem változtatja a helyét. Sothic címnél, William Cruttenden résznél is erről volt szó.

Gergely-naptár^[4] címnél szerepelt legutóbb:
Szűz csillagkép címnél azt próbáltuk helyretenni, hogy hogy lehet, hogy egy nép a Kutyacsillaggal is akarja indítani az évet, de a (Sothic névvel való megfelelés miatt és Thot hónap idejével való megfelelés miatt) a Szűzzel is (egybe kell essen ez az időpont)? Nyilván csak úgy lehet, hogy a Szíriusz nem változtatta meg a helyét és ami most júliusra esik – a Szíriusz heliakus kelése – az egy-másfél világhónappal korábban a Szűz jegybe esett volna. És ez stimmel is (augusztus végén indul a Szűz).
Más kérdés, hogy milyen egyiptomi adatok (akár egyiptomi naptár szerint kifejezett adatok) léteznek a Szíriusz heliákus kelésének időpontjára megadva és azok hogyan, milyen (már hamisított?) római-nyugati naptári formába konvertálva kerültek a könyvekben tálalásra.

Például Az egyiptomi naptárrendszer (Szóthisz-periódus [Sothic cycle]) keletideje – az alexandriai Theon szerint – csillagászati pontossággal i.e. 4241. július 19. Azaz (a maják időszámításával való szinkronizáláshoz hasonlóan) úgy számolnak, hogy több mint 6000 éve is július 19.-én volt a Szíriusz heliákus kelése. Priskin Gyula a Dendera zodiacs című tanulmányában is ilyen adattal (A reliable source for its timing in Dendera in the 1st century BCE is the foundation date of the temple, 16 July 54 BCE) jön elő és végül kimondja, hogy a Julián-év majdnem teljesen megegyetik a Sothis-évvel (amely M. F. Ingham The Length of the Sothic Cycle c. cikkének adata szerint is mindig kb. 365 1/4 nap).

Sothic címnél állnak a különböző dátumok az egyiptomi Szíriusz heliákus kelésekre (mind hasonló, július 16. körüli dátum). Ezen dátumoknak viszont megfelelnek egy másik naptárral számoló, kínai és koreai kutyaünneppel (Pan-Hu) vagy kutyaevéssel (lásd friss NY Times cikket kutya) magukra figyelmet felhívó távol-keleti népek dátumai is. Természetesen ezek is a nyugati rendszerre átszámítottak, ezért felelnek meg egymásnak. (A nyugati ember nem értené meg, mint jelent Thot 1, vagy mittudomén "Xiang Lu." Ezért van lefordítva. Csak ha ugye a nyelvet is hamisítom, akkor a fordítás is más lesz...Ha naptárt hamisítom, akkor az időpont lesz más.)

Nem az áll a Julian- és Gergely-naptár hátterében, hogy le akarták fagyasztani az időt a Vaskorban?

Lehet, hogy csak a Szíriusz-tisztelet elfeledtetése állna a Julián- és Gergely-naptárak létrejöttének hátterében? Vagy arról van szó, hogy Róma tulajdonképp Egyiptomból vette át a számításait, de azokat közben ott meg akarták változtani?
Ezeknek a dolgoknak pontos kiderítése várat még magára, egész egyszerűen azért (is), mert sok a fehér folt.

Az alábbi okfejtés vajon mit ér:
Sidereal (és side) címnél szerepelt legutóbb, hogy a latin sidus = csillag a Szíriuszra utaló név (az elképzelést támogatja, hogy az ainu és mundari nyelvben seta = kutya; Széth neve valóban ilyen még) és arról is szóltunk, hogy Egyiptomban is vele kezdték az évet. Mennyivel könnyebb is egy csillaghoz mérni a számítást, mint a Tejútközponthoz, melyen való Napáthaladás sokkal nehezebben mérhető (a kis éves évszámítást tekintve is). Aztán arról persze lehet szó, hogy a Szíriuszhoz képest be tudták mérni majd a másik, innenső (déli) oldalt is, csakhogy a Szíriusz úgy tudom, nem pontosan méri ki a felet. (Galactic centre címnél lábjegyzetben szerepelt.)
Galactic centre címnél az is előjött egyébként, hogy csak a sziderikus számítás szerint van a Tejútközpont a Nyilas 6. fokán.
Sagittarius Wiki oldalán álló adatsor:

As of 2002, the Sun appears in the constellation Sagittarius from 18 December to 18 January. In tropical astrology, the Sun is considered to be in the sign Sagittarius from 22 November to 21 December, and in sidereal astrology, from 16 December to 14 January.
—
2002-től a Nap december 18-tól január 18-ig a Nyilas csillagképben áll. A tropikus asztrológiában a Napot november 22-től december 21-ig, a sziderikus asztrológiában pedig december 16-tól január 14-ig tartják a Nyilas jegyében.

Ezen oldalon az ayanamsa kapcsán írják (Paksi Zoltán adatával is egyetértően):

A precessziós mozgás teljes, 25920 éves periódusát nevezzük Világévnek, a Világév 1/12-ed részét, 2160 évet, Világhónapnak. A Világhónapokat nevezzük más néven Világkorszakoknak is. Ahogy a precesszió 25920 éve 360 foknak, úgy egy Világkorszak 2160 éve 30 foknak, azaz egy-egy ekliptikai jelnek felel meg; a precessziós mozgás hátráló voltából adódóan fordított sorrendben, azaz a Kos korszak után nem a Bika, hanem a Halak jön, azután a Vízöntő, és így tovább.
Felvetődik a kérdés, hogy mit tekinthetünk az első Világhónap, azaz a teljes Világév kezdetének; vagyis, hogy amikor a Világév elkezdődik, az Ekliptika 0. foka az Éggömb mely pontján áll. Kézenfekvő, hogy ez a pont ugyanaz legyen, amelyen akkor állt a Tavaszpont, amikor az Ekliptikát legelőször osztották fel jegyekre. Hogy ez pontosan mikor történt, arról sem írásos emlékeink nem maradtak fenn, sem a hagyomány nem tájékoztat, ám segítségünkre van, hogy léteznek az itt tárgyalandótól eltérő asztrológiai rendszerek is, amelyek nem veszik figyelembe a Tavaszpontnak a precesszióból adódó elmozdulását, és az Ekliptika kezdetének mindig a csillagos ég ugyanazon pontját tekintik. A kettőt megkülönböztetendő, az Ekliptika és az Égi Egyenlítő metszéspontján alapuló felosztást tropikus, az utóbbit pedig sziderikus Zodiákusnak nevezzük. Így minden egyes Világhónap kezdete az a pillanat, amikor a tropikus Zodiákus 0. foka a sziderikus Zodiákus újabb 30 fokát – újabb 2160 évet – hagyja maga mögött.
Sziderikus Zodiákust használ például az indiai asztrológia, a djotis is. Ebből a rendszerből vett kölcsönszavunk az "ayanamsa", ami a sziderikus és a tropikus Zodiákus közti, fokokban mért eltérést adja meg. Az ayanamsa jelenleg (2007. márciusában) 24°50´30˝, azaz, a tropikus Zodiákus kezdőpontja a sziderikus Zodiákus Halak jelének 5°9´30˝-én áll. Ez két dolog miatt is meghökkentő lehet.
Az egyik az, hogy ezek szerint az Ekliptika felosztása mintegy 1789 évvel ezelőtt történt volna, márpedig ennél mind az Európában ismert, mind az indiai asztrológia sokkal régebbi múltra tekint vissza. Az ezt megelőző első lehetséges időpont viszont ennél 25920 évvel korábbi, azaz az asztrológiának több, mint 27 és fél ezer éves múltja van, vagyis régebbi, mint az írott történelem...
Egyes asztrológiai művek szerint az Ekliptika felosztása mintegy 6000 évvel ezelőtt történt volna meg. Ugyanezen művek ugyanakkor nem tagadják, sőt, maguk is állítják, hogy az egyes ekliptikai jelek a nevüket az első felosztáskor mögöttük látszódó csillagképekről kapták, amivel máris önmaguknak mondanak ellen; ekkor a Tavaszpont nem a Kos, hanem a Bika csillagképben állt, annak is a vége felé, így az első ekliptikai jel sem a Kos, hanem a Bika vagy az Ikrek lenne, de semmiféle arra utaló ismeretünk nincs (sem írásbeli, sem más egyéb), hogy ez valaha is így lett volna.
A másik – valójában egyáltalán nem meghökkentő, de sokak számára esetleg kényelmetlenül hangzó – dolog pedig az, hogy az emberiségnek bizony le kell számolnia azzal az önámítással, hogy máris belépett volna a Vízöntő korszakába. Ezt olyan örömmel hangoztatják ezoterikus körökben, mintha azt adnák tudtul, hogy az emberiség "magasabb osztályba" léphetett volna, maga mögött hagyva a káosz korát, "felvételt nyerve" egy szebb, újabb, jobb korba. Ez azonban teljesen alaptalan, egyike a tetszetős, ezért szélsebesen terjedő ezoterikus álinformációknak, ami – sajnos, vagy nem sajnos – valójában megalapozatlan és alaptalan. Ahhoz, hogy a Tavaszpont megtegye a sziderikus Zodiákus Halak jelének hátralevő fokait, még több mint 360 évnek kell eltelnie. Vehetnénk egy-egy világkorszak kezdetének – egyáltalán nem alap nélkül – azt az időpontot, amikor a Tavaszpont egy új csillagképbe lép be, de ha ezt tesszük, még elkeserítőbb a helyzet; a Vízöntő csillagkép legelső csillaga még alig valamivel kevesebb, mint 10 fokra áll tőle, vagyis mintegy 720 évre... Való igaz, hogy egy korszakváltás sem történik egyik napról a másikra, hanem, mint minden más jellegű változás is, ez is bizonyára átfedésekkel történik meg, de – mondják a korszakváltás hívei – ennek máris itt van az előszele! Ez azonban olyan, mintha valaki 1983-ban akarta volna a XXI. század elérkeztét ünnepelni; emlékezetem szerint ez akkoriban még senkinek nem jutott az eszébe... Szoktak még érvelni az Uránusz felfedezésével, (az Uránusz a Vízöntő jeléhez tartozó bolygó) ezzel azonban azt állíthatjuk szembe, hogy akkor 1846-ban, a Neptunusz felfedezésével a Halak, 1930-ban, a Plútóéval a Skorpió korszaknak kellett volna elkezdődnie. Nyilvánvaló képtelenség. Adjunk csak lejjebb a nagyképűségünkből, és törődjünk bele, hogy alaposan benne vagyunk még a Halak korszakban – mindenféle szempontból. Minden olyan társadalmi, asztrológiai, technikai vagy más egyéb jelenség, amely analógiáiban a Vízöntő jeléhez és jelentőségéhez köthető, csakis ezen belül, azaz a Halak korszak jelentőségének alárendelve értékelhető; kicsik vagyunk még ahhoz, hogy átírjuk a csillagos eget...
(Az már csak a hab a tortán, hogy még az Ayanamsa értékére is több változat létezik, a fent említett csak a legáltalánosabban használt, legszélesebb körben elfogadott. A többinek közös jellemzője, hogy azokkal számolva sem "jön ki", hogy a Vízöntő korában élnénk... Azonban, ha kijönne is valamelyikkel, végképp nevetséges volna egy olyan értékre hivatkozni, amit egyébként a gyakorlatban nem vagy csak szűk körben használunk, egy bizonyos elmélet esetén azonban rögtön általános érvényűnek mondunk. Ez már valóban az áltudományok szintjére degradálná az asztrológiát...
Mindemellett mégsem tagadható, hogy a világban az utóbbi időkben végbementek olyan változások – s nem kis számmal –, amelyek a Vízöntő jelével látszanak analógiában állni. Ugyanez azonban elmondható a Halak és a Skorpió jeléről is, sőt: utóbbi esetében, a saját véleményem szerint, sokkal indokoltabban, mint a Vízöntőében; az eltelt száz év történelmében az emberbaráti-közösség eszmék és a technikai fejlődés (Vízöntő) térhódításánaál is meghatározóbb elem volt a tömegpusztítás (Skorpió). Azonban az összes "új" jelenség megjelenésének kezdete észrevehetően az Uránusz, Neptunusz, és Plútó bolygók felfedezésétől datálható – amelyeket, analógiáik alapján, az asztrológia a megfelelő jelekhez sorolt be – és nem jelentenek korszakváltást. Ha pedig arra gondolunk, hogy a Vízöntő korszak kezdetének tartott jelenségek az emberiség összességét vajon az emberbaráti-közösségi eszmék megvalósításához vitték-e közelebb, vagy a káoszhoz és önmaguk elvesztéséhez, akkor, azt hiszem, nem csak az általam adott válasz válik egyértelművé.)

Lábjegyzetek