Csillag

Péterfai János írja:

A csillagok mindig a helyükön vannak, de csak éjjel látjuk őket. Nappal a Nap fénye elhomályosítja a csillagok fényét, ezért nem lehet látni az éji égboltot. Azonban az emberi lelkek, nappal vagy éjszaka, mindig eljutnak a csillagok honába. Ebből a tényből az is következik, hogy őseink tudták, a csillagok mindig a helyükön vannak, akár éjszaka van, akár nappal.

A csillaghoz több fogalom is tartozik, mint gyerek, pici, tűz, hegy, magas, és hasonlók. Erősen képekben gondolkodó őseink elvonatkoztató képessége is jelentős volt.

Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink II. rész...

...című, Csudaszarvasról és Turulról szóló Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében írja:

Őseink hittek a csillagok élet és sorsalakító szerepében: feljön csillaga, csillaga van, szerencsés csillag alatt született – s ezek ellentéte: gyászba borul csillaga, leszalad a csillaga, rossz csillag alatt született kifejezések máig őrzött őshitünk töredékei. A csillagok – miként az angyalok – tanítanak is: "Ment, mint a csillag" = biztosan, habozás nélkül halad útján, s József Attila szerint:
Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag jár az égen, úgy érdemes..."

Péterfai János írja:

A TIL, DIL önmagában is Csillag. Til-Lak nem más, mint a Csil-Lag régi alakja. De a Csillag magyar szó lehet Csill-Ág is, ebben az esetben a Lak/Lag nem szerepelne a névben. De őseink több értelmű szavakat hoztak létre nagyon sokszor, ezért az összes értelmezésnek létjogosultsága van.

Amit Péterfai János így külön nem említ, hogy a Lag/Lak gyakorlatilag olyan hely, ahol a láng honol. Csillag szavunkat Nagy Sándor ugyan CSI = kicsi, LAG = láng alakokra bontja fel, de a LÁG valóban úgy tűnik, hogy láng szavunk orrhang nélküli variánsa, mely meglehetett ősnyelvünkben.

Orrhang nélküli lág szót érteni bele inkább a görög logosz-ba is, mint a Varga Csaba által promotált lógós-t.

Ha nem a csillag elemezendő, akkor elemezhető csillog. Igaz, általán a főnév jön előbb. Viszont Csill-Og mintájára illetve értelmezését követve Csill-Ag-ra is kihozhatjuk a Fény-Ég(en) jelentést.

Mindenütt azzal találkozunk, hogy a Vénusz egyik másik neve Csillag (és még Szél). Viszont Vénusz címnél írottak alapján a Csillag elnevezés, ahogy star – Istár is, Szíriuszra kell utaljon.
Lám, Szkülla és Karübdisz címnél is előjön egy görög skylax = kutya-cápa, kutya elnevezés, mely csillog, csillag szavunkkal azonosítható (azóta lásd még szkílosz). A Csillag elnevezés ez alapján sem a Vénuszra utal.

Úgy tűnik, sikerült megtalálni csillag szavunk szláv párhuzamát is. Ez az ezen oldalon taglalt, az önazonosítás címnél is említett szláv cselovek = ember; emberiség szó. Csillag-Ég vagy Csillagok lehet a konkrét olvasata, ugyanakkor lehetséges, hogy a v a szóban hiátuspótló és a szóvégen g = k azonosság van, azaz nem G>V váltásról van szó, ahogy először gondoltam.
Önazonosítás címnél arról is volt szó, hogy a szláv név is igen hasonló és akkor már a görög sylph név is, melyhez azt a self szót hasonlítottuk, mely a seele/soul szavakra mehet vissza, de egyelőre maradjunk a szláv szavaknál és névnél, valamint a csillag szavunknál.
Nagyon is lehetséges, hogy a bizánci szklábosz nem a székelyre utaló arab saqal-ab nevére megy vissza, hanem a csillag szóra vagy ahhoz hasonlítható névre.
Az imént említett lélek jelentésű szavak és fogalmak és a mennybéli leszármazás kapcsán ugye az jut eszünkbe, hogy minden embernek megvolt a maga csillaga (ahová a halála után visszatér; a látható csillagok az égen a Tejúthoz tartoznak), csillaglelke. Ezek után nem is meglepő, hogy csillag szavunk párhuzama/származéka lehet a szláv cselovek = ember; emberiség szó, de a szláv párok közül például a szlovén človek = ember amolyan szláv névalakú is.
A szláv név esetleges eredetije, a görög-latin szklábosz-szklávusz lehetne csillag szavunkból eredő ugyanígy G>V váltással. Az ember jelentés nagyon is lehetséges, szláv jelentésére nézve, de már mint szolga, akár napvallásban, akár kereszténységben. Még ezen utóbbira térjünk ki.
Hogy hívják a sémi nyelvekben ugyanis a keresztet? A héber tzlav/tzeláv (celáv) szó az ezen Wiktionary oldalon található adatok alapján az arab ṣalīb = kereszt szóval egyetemben az arámi ṣəlīḇā = kereszt és egy akkád ṣalāpu = keresztül/áthúz, elferdít szavakra menne vissza. Ezen utóbbi igei értelem és ferdeség kapcsán jegyezzük meg a nyilván a Nap útjára vonatkozó slope = lejtő, emelkedő, kaptató és (a lejtőre vonatkozó; szláv címnél már csillapodik fogalma kapcsán pedzegetett) sleep (német schlafen) = alszik szavakat, másrészt a szarvas és Krisztus címnél is említett héber celáv kéres = svasztika (fordított szórendben kereszt horog szó szerint) összetételt, melyben az előtag (ahogy a fentebbi szavak mögött is) csillag szavunk lehet, míg az utótag a görög vagy egy turáni nyelvből eredő kereszt szavunk lenne.
1. Kirajzolódik tehát egy kép, melyben a csillagot (mely a keresztrefeszített Nap is lehet) kereszttel ábrázolják és a bizánciak szerint ezen emberek neve szklábosz, mely név aztán (később?) a slave mellékértelmet is felveszi. Viszont ha – akár a szerbek nevén keresztül – a szolga(ság)ra vonatkozó serf és servus szavak cervus = szarvas szóval való kapcsolatát nézzük, visszatérünk az iménti szarvas fogalmához is.
Ahhoz a szarvashoz, mely a slope szóval azonos szóvázú és logikailag hasonlóan értelmezhető slough címnél is előjött: szarvas elhullajtott agancsát, kígyó levedlett bőrét is jelenti.
Nyilvánvalóan valahogy megőrződött a szkíta-hun származék szlávoknál/szlávokról, hogy a Csudaszarvas népe és a csillagokból származnak; az önelnevezésre használt szavuk és a csillag szóból eredni látszó cselovek (melyhez képest a szláv -ek végződés nélküli, talán azt hívén, hogy az többesszámi alak?) közötti erős hasonlóság keresése azzal is indokolt hogy más népeknél is saját népnevük embert jelent (például ainu népnél).
2. a) A görög sztaurósz = kereszt, áldozati karó/oszlop fogalma kapcsán jegyezzük meg, hogy a cölöp szavunk teljesen megfelel a sémi szavak eredetének. (Itt még nem zárnám ki azt sem, hogy a Kal-Eb Nagy Kutya (arab kalb) névnek szatemes változata is létezhetett és mivel a kutyát fel is négyelték, a kereszt fogalmát is lehet így keresni. A kereszt = áldozati fa = Tejútfa összefüggésén keresztül lehetséges, hogy fa jelentésű szó is lesz hasonló, illetve a sylph = falakó tündér szóalakját is így értjük meg.)
2. b) A cölöp mint kereszt lehetett akár, főleg oszlopként bálvány is? (Ugye ösztörű és travail és talán más címnél is volt arról szó, hogy Jézus keresztje nem volt olyan, amilyennek lefestik.)

Ehhez a mennybéli leszármazáshoz hasonló az, hogy minden embernek megvolt a maga csillaga (ahová a halála után visszatér; a látható csillagok az égen a Tejúthoz tartoznak), csillaglelke. Ezek után nem is meglepő, hogy csillag szavunk párhuzama/származéka lehet a szláv cselovek = ember; emberiség szó (amely szó egyes változatai még a szláv szóra is rímelnek).

Czeglédi Katalin A földrajzi nevek és a magyar őstörténet az Iszter folyó kapcsán című az Ősi Gyökér 2016/3. sz. megjelent cikkében írja az Eszter név kapcsán, hogy a 'csillag' jelentés úgy rokonítható vele, hogy a csillagot sokágú fényes keresztnek fogjuk fel. Lejjebb ismét: 'csillag' jelentése a fényelágazásokon alapul. A csillag úgy néz ki, mintha sok keresztet tennénk egymásra.
Ez ösztörű és sztaurosz témája kapcsán is érdekes, Anu jele is ilyen, de az itt említett cselovek = ember sem más, mint Krisztus: keresztes, akinek a megváltását a judeo-keresztény teológia szerint Jézus végzi, de valójában mindenkinek Istennel saját kapcsolata lévén magának kell intéznie. Mindezek szláv témában azért érdekesek, mert a szlávoknak nevezett hunok térítését Csaba-Kürillosz-Cirill végezte (lásd Cirill és Metód).

Erre a szláv névre és akkor már a sylph névre is rímel a self, mely a bevezetőben írottak szerint a seele/soul szavakra megy vissza.

A türk párhuzamait csillag szavunknak lásd Vámbéry Ármin Égitestek a török-tatár nép kultúrájában című dolgozatában a 6. oldalon.

"Más az Isten, más a csillag"

Dr. Gyárfás Ágnes A képjelekről – Tenger – Szabir ország c. könyvének 17. oldalán azt írja, hogy más az Isten és más a csillag:

A csillagos ég a tájékozódás terepe, az ember számára olyan fontos, mint a lélekismeret. A Világmindenség a Tejút közepétől a lélek legmélyebb zugáig terjed. A csillagok egy hatalmas világkép szereplői, akiket mint valami nagy égi színjáték főszereplőit nagy szeretettel emlegettek, és lelkükbe fogadták a régiek. A Szíriusz és az Orion égi pályája az esztendő és a lélek dolgainak mutatója lett. Együtt éltek velük, írtak róluk és a pecséthengerek rajzolatában örökítették meg sorsukat. Égi eredetüket csillaggal jelölték. De istenük AN, ÁN és ANNA volt és a későbbi istenfiak, akikről már szóltam [így alakultak ki a Napvallások]. Itt szó sem lehet többistenhitről. A tökéletes pályát befutó csillagok példát adtak életvitelről, erkölcsről, önismeretről. Az Isten pedig az Ős, az Us, a teremtő volt, akit soha nem ábrázoltak. Ebben az egész ősi olvasati hálóban ez a legfontosabb szem, amit nem szabad elengedni. Más az Isten és más a csillag.

Pálfi Károly A magyar nemzet ősvallása...

...című könyvében írja:

A zendavesta mint dogmát hirdeti, hogy a csillagok nem élő lények, sem nem istenek, hanem az űrben lebegő élettelen testek, amelyek egyensúlyát az Élő Bölcs tartja fenn. (Lásd 31. old.)

Baktay Ervin csillagfejtés könyve...

...című művének adatsora:

Az asztrológus, ugyanúgy, mint az élet egyetemességének minden hirdetője, a világot lelkesnek tudja és lépten-nyomon igazolva is látja, hogy szellem, öntudat és céltlátó értelem uralkodik az egész mindenségen s azon belül minden folyamaton és jelenségen. Ezt az egész mindenségre kiterjedő öntudatot és értelmet a hívő Istennek nevezi és ismerjük el, hogy minden más körülírás csak halvány árnyékát adhatja az egyetemesség és teljesség emberfölötti fogalmának.
A csillagok – ahogy már a régi bölcsek tanították – Isten központi és egységes erejének közvetítői. Modern hasonlattal úgy foghatjuk fel ezt, hogy Isten a mindenséget éltető és fenntartó Erő áramforrása. Belőle sugárzik ki az a végtelenség térein keresztül; a csillagok pedig úgyszólván transzformátorokként és áramelosztó központokként működnek. Az erök, amelyeket sugároznak, nem belőlük magukból erednek, hanem a Lét egyetlen forrásából; a csillagokban azután az egyetemes Erő szétoszlik, külön sajátosságokat ölt magára, s a kisebb, mondjuk lokális erőközpontokból már módosulva, de mindig a nagy, egyetemes célnak megfelelően, árad tovább. A világegyetem tehát voltaképen az erők örök sugárzásának, áradásának határtalan színtere. Ma már ezt tudományosan is megérthetjük, hiszen tudjuk, hogy minden, ami van, erők sugárzásából jön létre. Maga az anyag, amelyet azelőtt valami szilárd, megfogható dolognak tartottunk, nem egyéb, mint elektronok sugárzása, s minden egyes atom-mag magában is egész kis Naprendszer, amelyben a pozitív töltésű mag körül a negatív töltésű parányok keringenek. A világ valóban csak sugárzás, erők áradása. a kozmikus sugárzásokban áradó erők bonyolult kapcsolódása, s ezekből állnak elő a hoszszabb-rövidebb élettartamú erőörvénylések, amelyek azután mint egyedek: Naprendszerek, Napok és bolygók, élőlények vagy dolgok jelennek meg.