Chador
Muszlim nők fekete mindent eltakaró ruhája, mely a perzsa čādar = fátyol szóból ered. E szó olyannyira sátor szavunkból ered, hogy a perzsa szó valódi jelentése is sátor és a ruha/fátyol jelentés csak később rakódott rá.
Ha megnézzük a ruhát, tökéletes égjelkép (sok más viselethez hasonlóan): csak a csillagok hiányoznak róla. Szinte megegyező a kereszténység nővéreinek ruházatával.
Könnyen lehet, hogy mindkét szokás egy tőről ered és papnők szertartásos viselete lehetett.
A női haj, mint ősi szexuális szimbólum (ahogy a Talmud mondja, széár beisá ervá, vagyis "a nő haja erogén") eltakarásának magyar eredete lehet, hogy a szüzességét elvesztő lányok haját levágták illetve a férjezett asszonyok fejét bekötötték. Lásd erről Magyar Adorján adatát hair és párta.
Lásd ezen oldalon képekkel.
Kandra Kabos Magyar Mythologia...
...című könyvének végén is szerepel adat róla:
A Naptisztelettel áll kapcsolkozásban azon néphit is, hogy az asszonynak nem lehet hajadon fővel a Nap előtt, ki a házasság jó szelleme, - megjelenni. "Ha egyszer az asszonyt felkontyolták, asszony lett belőle, többet nem szabad, hogy a nap megsüsse a fejét. Künn a fejrevalót mindig fenn kell tartani."
Az eltakarásról csak annyit, hogy épp ellentétes reakciót is kiválthat. Nemcsak naturisták, nudisták véleménye, hogy a lemeztelenítéshez képest a ruha erotikusabban is hathat, mert a szemlélő képzeletére van bízva, hogy mi lehet alatta. Azaz a vágyat akár nemhogy csökkentheti, növelheti is, az agresszió irányába.
Meztelen címnél (is) volt szó kalaplevételről. Azon sorok után következő passzust...
Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban...
...című könyvéből lásd kendő. Onnan térünk vissza:
A fejbefedésnek ez az imával kapcsolatos módja is természetesen a Keletről szivárgott be Európába: Gondoljunk csak a zsidó imádkozásra, amelynél a hívő kendővel fedi be a fejét, vagy újabb időkben kalapot tesz a fejére, ha az Istenével beszél. Keresztény templomban viszont ugyanilyen magatartásból a legnagyobb botrány lenne; mint ahogy a katolikusok nyilvános körmeneteinél, sőt néha a temetési meneteknél is megkívánja a közvélemény a kalapemelést.
A fejnek lepellel, illetőleg halottas lepedővel való beborítása nem csupán zsidó, hanem általában sémita szokás. Így került ez a mozlimokhoz is, akik a maguk halottas leplét, hogy állandóan kezük ügyében legyen (mivelhogy soha senki sem tudhatja, mikor kerül a másvilágra), a fejükre csavarták. Ebből lett a turbánviselet. A turbánt pedig, ezt az egyszerű halottas leplet, aztán nyomban újra bekapcsolta az ember a maga hatalmi ideológiájába: karó tetejére húzta, hogy így fejezze ki az iszlám Gessler-kalapját.
Itt még jó alkalma lett volna elmondani, hogy a fekete burka és más nevű viselet a halál szimbóluma mellett az ég sötétjére is utal a nők esetében és fekete istennő címnél írottak alapján vizsgálható.
Ahogy (a más Supka Géza féle adattal is ellátott) fátyol címnél is írja Molnár V. József Bak – Karácsony hava, Boldogasszony hava című Ősi Gyökér 2006/4. sz. megjelenő cikkében Árpád-házi Szent Margitról (1242-1271). Ikonográfiájának jellemzője, hogy fekete fátylát és köpenyét csillagok díszítik [helyben vagyunk], kezében liliomot, olykor könyvet is tart.
Supka Géza könyvében ugye a hatalmi szimbolika kapcsán taglalja a dolgokat:
A hatalomszomj persze a fátyolt is belevonta a maga szimbolikája körébe. A legnagyobb, mert örök osztályharcnak, a férfi és a nő között folyó örökös hatalmi háborúságnak mindenkori áldozata, a nő, kénytelen volt a férfi hatalmi akarata következtében fátyolt ölteni, mert még az arca is a férfi magántulajdona, elrejtheti idegen szemek elől. Így lett a "fátyolöltés" az apácarendek jelképévé is. Az azután már csak a modern nő önkéntes megalázkodási vágyából fakad, hogy ezt a keleti fátyoldivatot átvette. Igaz, hogy az "arcbőrvédelem" szépítő címét adta ennek a divatnak, amely azonban voltaképpen inkább árt a bőrnek, mintsem használna.