Cerberus

A Kerberosz a görög mitológia kígyóbőrű, pikkelyes állata, ahogy...

Várkonyi Nándor...

...is ír róla (bekerült kutya és sárkány címhez is):

Mexikóban kutya az alvilági vezető. A görögöknél a háromfejű kígyó [kutya^[1]], Kerberosz őrizte az alvilág, a Hádész bejáratát, és senkit sem engedett ki; ennek párja, az azték Xolotl isten, kutya alakban vezette a halottakat s a lenyugvó Napot az Alvilágba. Emezt a Chicunauh-mictlán nevű folyó folyta körül kilencszer^[2], mint a Sztüx [Tejút] a Hadészt; az elhunytak egy vörös kutya segítségével juthattak át rajta.
Nem véletlen, hogy Kerberosz kígyóbőrű, pikkelyes állat. Ahogyan az indiánoknál a kutya, a Hold-vallás, vagyis az éjszakai kultusz fontos szereplője, mert éji állat s a Holdra vonít, azaz tiszteli – ugyanúgy az éjszakával és a Holddal van kapcsolatban a kígyó és a sárkány is. A Hold ti. a sötétség és a víz istensége egyszerre, az ő megtestesítői tehát a kígyó és a sárkány (e kettő persze egy), s ez a két mozzanat egyesül a kígyóbőrű kutyában. Természetes lakóhelyük pedig az alvilág. A sárkány-kígyó tisztelet ősi, egyetemes és kettős értelmű, másutt kell foglalkoznunk vele.

David Gordon White írja:

Indo-European dogs of the dead generally moved around in pairs, however: when they were not twin brothers, they could be represented as two dogs in one, as in the well-known case of Cerberus. Most often, one of these dogs was black and the other white, symbols of a path that led not only from a past life to a present death, but also from death to a future life. Among such canine twins may be counted the Indian Syâma and Sabala^[3], the Germanic Gifr and Geri (or Frekr), the Armenian Spitak and Siaw, the two "devil dogs" of Celtic mythology, and an Iranian pair that is perhaps identified with Sraosa and Rasnu. The grey-red canine psychopomp of Welsh mythology may also be an instance of such pairing.
—
Az indoeurópai holtak kutyái azonban általában párban mozogtak: ha nem voltak ikertestvérek, akkor két kutyaként is ábrázolhatták őket, mint a jól ismert Kerberosz esetében. Leggyakrabban az egyik kutya fekete, a másik fehér volt, egy olyan út szimbólumaként, amely nemcsak a múltbeli életből a jelenbeli halálba, hanem a halálból a jövőbeli életbe is vezetett. Az ilyen kutyakettősök közé sorolható az indiai Syâma és Sabala, a germán Gifr és Geri (vagy Frekr), az örmény Spitak és Siaw, a kelta mitológia két "ördögi kutyája", valamint egy iráni pár, amelyet talán Sraosával és Rasnuval azonosítanak. A walesi mitológia szürkésvörös kutya-pszükhopomposza szintén ilyen párosítás lehet.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvének Héraklész 10. munkájáról, Gérüón gulyájának elrablásának kapcsán írja, hogy a kutyák többfejűsége Janus többfejűségéhez hasonlatos:

Ami a "kapukat" illeti, két helyen is találhatók. Egyrészt kapunak hívták az Ikrek és a Bika cikkelyén átfolyó Tejút kereszteződését az Állatövvel, másrészt – láttuk – annak nevezték azt a másikat, mely a Bikával és az Ikrekkel szemben található. Az Ikrek jele egy alul és felül összekötött, kapunyílásra emlékeztető oszloppár. Az ókori Spártában így ábrázolták az Ikreknek nevet adó Dioszkurokat. Ezt a jelet értelmezhetjük Hercules oszlopai szimbólumának.
Orth(r)osz kutya – a Nagy Kutya csillagzat – az Ikrek kapuját őrzi; két feje, mint a római lanusé, a kapuból az ég két térfelét vigyázza. (Időszámításunk kezdetétől a nyári napforduló az Ikrek csillagképbe esett, ettől kezdve ez a kapu rnár nemcsak térelválasztó, hanem az esztendőt is felezi.)

Az ötven is előjön Cerberus fejeinek száma kapcsán, mely ugye kozmikus szám:

Cerberus is generally figured as bicephalic on Attic pottery and tricephalic in Greek tragedy and in Roman sources; he is fifty-headed in Hesiod Theogonia 311-12.
—
Cerberus az attikai kerámiákon általában kétfejű, a görög tragédiákban és a római forrásokban pedig háromfejű; Hésziodosz Theogonia 311-12-es művében ötvenfejű.

Ami a szófejtést illeti, EP írja:

A Gr mythical hound: L Cerberus: Gr Kerberos, akin to Skt Karbarás, one of Yama the Lord of the Netherworld's two dogs^[4]: prob echoic.

• Az, hogy valószínűleg hangutánzó szó...ilyen nincs, ezt Péterfai János is megírta.

A KAR és BAR etimonok a szanszkrit szóban ezúttal is egy körforgást idéznek, mint ahogy a Samsara és a karma is. Lásd még Péterfai János gondolataiért is ceramics.
De ha már Janus szóba került, azon címnél szarvasról is volt szó és a fenti nevek alakilag a szarvasnak is megfelelnek.

Igen érdekes, hogy hasonló név (de milyen altáji nyelven) előjön Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvében altaji sámándobok elemzésénél:

Az átjárókra utal az alsó térfelen (sór, teleut, kumandin dobokon) látható varsaszerű szörny, a kerbosz vagy ker balik, akiben a kumandin sámán az alvilág elzáróját látta, és a teleut dobok alsó térfelének jellegzetes alakja a "küszöb öregembere" (távolabbi analógiái hasonló értelműek).

Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja című könyvének 95-96. oldalán tovább vizsgálódik a nevek hasonlóságán felbuzdulva.

Lábjegyzetek