Bálvány

A Czuczor-Fogarasi szótár adata:

Általán bizonyos alakot képező szobor, vagy czobor, például kapubálvány, mely a kapuszárnyát ragasztókép tartja, s teteje fejet ábrázol; bálvány a borsajtóban, felálló rovátkos henger; szárazmalmi bálvány, a kerék tengelye. Ezekből látszik, hogy gyöke eredetileg áll, melyből lett: állvány, előtéttel bálvány, s megfelel neki alapfogalomban a latin statua s stando. Lóth felesége sóbálványnyá vált. Innen átv. ért. hamis isteni alakot képező faragvány, öntvény. Bálványokat imádni. Bálvány előtt térdepelni. Arany, kő bálvány. Úgy áll, mint bálvány. A képet nem arany, hanem az imádás teszi bálvánnyá. "Isteni kéz maradványa! Égő szivemnek bálványa." (Népdal.)
Némelyek szerint a bibliai (ba'ál) szótól, mely latinosan Belus, pogány isten neve, vette volna e második értelmét, valamint a szláv balvan, bolvan, román bolovan is.

Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása...

...című könyvében írja:

Hogy a bálvány szó csak kölcsönözés az orosz nyelvben is, azt Schafárik sem tagadja, ki a kelta peulwani-ra figyelmeztet (Slav. alterth. I. 400), ugyanezt tanitja Reiffis "bolvan idole, bloc, celtique peulwan blocde pierre". (Lásd 212. old.)

Bullet kelta szótárában peulwan = pierre longve elevée perpendiculariement en guise de pilier, une colonne brute sans être travaille, brittül peulwanon, szerinte pel szóból = hosszú és maen = kő, de hogy Bullet a szók leszármaztatásaiban igen sokszor megtévedt, rég megismert dolog. (Lásd 213. old.)

Folytatás pehlivan címtől átemelve:

Maga már a bálvány szó alakja is felette régi, mint a persa pehlivan, vagy pehlvan névszó mutatja, mely kezdetben hihetőleg Bál tisztelőt, bálványozót jelentett, a mit az is mutat, hogy a pehlvi nyelv (Quatremere szerint = parthus, s Benfey s Ritter szerint medo persa) chaldaeai s persa szók keveréke, s hogy pedig a persáknak nap bálványai voltak, mikor köztök is a bálványozási időszak beállott, a persa vallás történetéből eléggé világos. (Lásd 213. old.)

A persa pehluván szó eredetileg Baal v. Bél bálványozására visszavitethető, s a Zend pehlo = erő, honnan pehlvan = heros, hős vitéz, örményül pahlav s pahlu csak későbbi mellékes jelentések, ámbár Quatremére a pehlu és pehlev szókat elkülönözi is, mely utólsó azonban szinte hős vitézt is jelentett saját hivatkozásai szerint (l. Journal des Sevants Juni 1840.). (Lásd 216. old.)

A lengyel Dorothea információja szerint bálvány a lengyel nyelvben is megvan:

When I was reading it made me think in Polish the word balwan is a snowman but also a dumb person, an idiot (in a light sense if you don't want to offend someone too much) and another derivative is the adjective balwochwalczy = idol-worshipper.

Amikor olvastam, eszembe jutott, hogy a lengyel nyelvben a balwan szó hóembert jelent, de egyben buta embert, idiótát is (enyhébb értelemben, ha nem akarsz valakit túlságosan megbántani), és egy másik származéka a balwochwalczy melléknév = bálványimádó.

Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvének 563. oldalán szól róla.

Az alábbi Szergej Tokarevtől származó sorokból az tűnik ki, hogy a magyar-rokon etruszkoknál nem volt kimondott bálványimádat és ennek bejövetele egyrészt a görögökhöz kapcsolható és a dekadencia jeleként fogható fel:

In the early period the Romans did not have portrayals of gods, statues or idols. This was also a manifestation of the purely rational, unemotional and unpoetic nature of the Roman religion. Various objects, probably simple fetishes of the past, served as the material symbols of individual deities. Mars was symbolised by a spear, and Jupiter by a rock. The symbol of Vesta was, as already mentioned, a sacred eternal flame. The Romans began building statues of the gods only later, imitating the Greeks. At the same time, the peasants continued worshipping their customary symbols of the gods – old tree stumps and big rocks.

A korai időszakban a rómaiak nem rendelkeztek istenábrázolásokkal, szobrokkal vagy bálványokkal. Ez is a római vallás tisztán racionális, érzelem- és költészetmentes jellegének megnyilvánulása volt. Az egyes istenségek anyagi szimbólumaiként különböző tárgyak, valószínűleg a múltból származó egyszerű fétisek szolgáltak. Marsot egy lándzsa, Jupitert pedig egy szikla jelképezte. Vesta szimbóluma, mint már említettük, egy szent örök láng volt. A rómaiak csak később kezdtek szobrokat építeni az istenekről, a görögöket utánozva. Ugyanakkor a parasztok továbbra is imádták az istenek megszokott szimbólumait – öreg fatörzseket és nagy köveket.

Amennyiben az etruszkok emeltek is volna szobrokat Isteneiknek, az is a hanyatlás jele volt.

Hérodotosz írja, hogy a szkítáknál [nyilván értsd: bizonyos szkítáknál] sem voltak bálványok:

Scythians made no idols (Herodotus 4:59).

A szkíták nem készítettek bálványokat (Hérodotosz 4:59).

Schmidt Irén A magyarok és elődeik istenképe, találkozásuk a kereszténységgel a római térítés előtt 1-2....

...című az Ősi Gyökér 2011/2. és 3. sz. megjelent dolgozatában írja:

A Kárpát-medencébe betelepült sztyeppei népek közül legkésőbb a kunok tértek meg, ők hozták magukkal a halott őseik tiszteletére szolgáló kőszobor állítási szokást (kunbabák), de a magyarok maguk soha nem voltak bálványimádók!

Magyar Adorján is írja:

Tény, hogy a Dionizia- vagyis Baccus-ünnepeken "ünnepélyes menetben, Dionizosz oltáráig a phalloszt és az áldozati bakot vitték, lányok korsókkal és az áldozati kosarakkal haladtak; ez alkalommal Dionizioszra és Phalesre, a megszemélyesített phalloszra, a nemzőerő eme simbolumára dalokat énekeltek" (Pallas nyomán idézve). De azt is írja még Pallas, hogy a Dionizosz (Baccus)-szobrok legrégibb alakja a cölöp, amelynek később fejet is faragtak. A fejes cölöpökből fejlődött utóbb a teljesen phalloszt majd teljesen emberalakot is ábrázoló szobor: idolus, azaz: bálvány. (Föntebb láttuk, hogy népünk nyelvében szobor szavunknak cölöp értelme is van (besenyő szócsoport).) Megjegyezem itt is, hogy ilyen durva, szemérmetlen szertartások fajunkbeli népeknél sohasem jöttek létre.

Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia...

...című könyvének 132. oldalán szól a bálvány névről. Továbbá írja:

Négy műszavunk, illetőleg szólásmondásunk igazolja, hogy őseink is fából készítették bálványképeiket, ú.m. a fejfa, vasorrú bába, a faszent és a faképnél hagyni. A fejfáról Budenz tisztázta, hogy nem azért fejfa, mert a halott fejéhez volt állítva, hanem mert felül durva fejformára ki volt faragva.
A Vasorrú bábáról Solymossy megállapította, hogy török és ugor örökségből ered, és közelebbről az ugor eljárás szolgál alapjául, hogy ott pléhvel vagy bádoglemezzel bevonták a bálványkép orra körüli részt, hogy a vér, mint az áldozati állat lelkes része, könnyebben lemosható legyen róla. ''Úgy álsz itt, mint egy faszent", hangzik a népi szólásmondás. E kifejezésben nem a szent jelző a fontos, mely a latin sanctus átvétele [nem az], hanem a fa előrésze. Végül a faképnél hagyni szólásmondásnak, ha a Solymossy-féle értelmezést fogadjuk el (és nem a Bárcziét), szintén vallási értelme van és bálványképekre vonatkozik.

Viszont a Varga Zsigmond könyvének még 127. oldalán említett lapp seite = kőből készült idelum, bálvány szó kapcsán arról lehet beszélni, hogy valójában arról van szó, hogy az ősök lelkének megformázása régen ugyan vallásos indíttatású is volt, de minden szobrászat és képi ábrázolás is ilyen vallási indítékú, ahogy minden más művészet (tánc, zene, stb.) is. Érdekes például a Columbo sorozat egyik epizódjában a Halott Kutya Szelleme szobor.

Az alábbi A mindenséggel mérd magad 16/2. című Szántai Lajos előadásban 1:23:17-től beszél a bálványimádás és totemizmus fogalmainak abszurditásáról. Azt mondja, hogy ennyi erővel Agnus Dei, Isten báránya is lehetne totemállat...
(Azóta a noahita törvények kapcsán Jézus bálvány cím/alcímnél az abszurditásról volt még szó.)

Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása c. könyvének 30. oldalától bőven foglakozik a magyar, kun, finnugor és más népek bálványimádására vonatkozó adatokkal, de talán többször elhangzik, hogy a teremtő tisztelete elsődleges.

A bálványnak van egy másik jelentése is.

Bognár Ferenc Nimrudi hagyományunk Boldogasszony-tisztelete, és Fekete Madonnái...

...című cikkében írja (összekötve a két jelentést):

A régi palóc ház boldoganya nevű, mestergerendát tartó oszlopát, hagyománytiszteletből, minden újonnan épült házba beállítottak. Igen ám, de két ilyen oszlop is volt, a másikat már csak simán bálványnak[1] hívták. Rejtett kultikus összetartozásukat mutatva, együtt jelent meg a Boldoganya és a bálvány. A női isten-fél, a Boldogasszony, lényegtelensége miatt tovább élt a keresztény jegyek alatt rejtve és rangvesztve, de a pogány hím riválisnak, Boldog Istennek mindenképpen el kellett tűnnie, s maradt helyette a "nevesincs" azaz csak utaló, bálvány szó.

Kubínyi Tamás mondja egy ÁKTV műsorában, hogy a televízió felváltotta a házioltár szerepét. Másutt továbbmegy és úgy fogalmaz, hogy bálványimádó (az imádat tárgya a házioltár szerepét átvevő készülék).

Bálványimádó Jahve-imádó zsidók

Amikor a Kabbalah címnél említett, ausztráliai magyar nyelv cím/alcímnél is előjövő ausztrál, magyar nyelvet ősnyelvnek tanító Goz nevű illető a kabbalisták által elferdített istenképről beszél, elszalasztott egy jó lehetőséget annak kimondására, hogy ha a szerinte az ige címnél is említett magyar nyelv maga az isten, ami a tudatunkon és lelkünkön keresztül létezik, akkor az egyénen kívül helyezett istenkép, mint amilyen a zsidóké, az bálványimádásnak tekinthető. Tehát pont azok a zsidók beszélnek Jézus kapcsán bálványimádásról, akik maguk is bálványimádók. Klasszikus esete a projekciónak.

Megtévesztés címhez is betéve.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    A palóc építészet jellegzetes eleme a mestergerenda s a rajta nyugvó padlás biztosítására szolgáló boldoganya (bódoganya), egy tölgyfából készült hasábos vagy hengeres oszlop, mely a szoba közepén áll a mestergerenda alatt. Nem csak teherhordó szerepe volt, úgy tűnik, pusztán babonás félelemből is alkalmazták. Van aki két ilyen mestergerendát tartó oszlopot említ, az egyik, melyen a szoba (ház) közepe táján a mestergerenda pihen: a bálvány; a másik a bejárat mellett: a boldoganya, (vagy: a bódoganya, amelyik az asztalhoz állott közel, a másik pedig a bálvány a kemencénél) telefaragva "cifra emblémákkal," talán régi rovás jelekkel. A gyermekek este imádkozás után, lefekvés előtt a bódoganyát (más forrás szerint a rajta lévő jeleket) megcsókolták, és ugyanezt tették büntetésből, ha csínyt követtek el. A bódoganya szerepel a palóc mondásokban is. A gazdasszony gondosan elzárta a kamarát, mert "a gyerekek megennék még a bódoganyát is, ha szalonnából volna." ↩︎