Boglár

Két tagja BOG és LÁR; mindkét címnél említésre is került. Az alábbi adatok alapján kiderül, hogy a díszként, ékszerként alkalmazott boglár a Nap Sugárzó Fényét jelenti:

A Czuczor-Fogarasi szótár adata:

BOGLÁR (1), (bog-la-ár vagy bog-ol-ár) fn. tt. boglár-t, tb. ~ok. Általán valamely ékesség, mely bog alakúra van hímezve, kötve, verve, szőve vagy öntve. Különösen 1) Befoglalt gyöngy, drágakő, melylyel ruhákat ékesítenek.
"A pánczéljoknak is csillagok módjára Készíttetett s müvelt igen szép formára Vagyon sok aranynyal tündöklő boglára, Kik a napot híják fényekkel csatára."
Gyöngyösi István.
2) Hímzett, szövött, varrott gömbölyü, gyűrü formáju ékesség, csillagocska, milyennel a lovak szerszámait, lótakarókat kiczifrázzák.
"Szkófiomos nyergét bársony szépítette, A melynek környékét arany kerítette, Annak is szép művét kék zománcz szinlette, Van boglárinak is rubint közepette."
Gyöngyösi István.
3) Boglárnak mondatik a könyveket öszvetartó gombalakú kapocs. 4) Némely növények virágai, honnan a boglárvirágok, boglárfák elnevezése.
BOGLÁRFA (boglár-fa) ösz. fn. Fanem az egylakiak és sokhímesek seregéből. Fajai: juharlevelű, virginiai boglárfa. Nevét bogláralaku virágfürtjeitől kapta. (Platanus).
BOGLÁRKA (1), (bogla-ár-ka) kics. fn. tt. boglárkát. 1) Kis boglárnemű díszmű, csillagocska. 2) Növényfaj az éplevelű szironták neméből; szára czérnaforma, levelei szálasak, virágai aprók; terjedő szironták. (Ranunculus reptans).

Gomb, knob, button és navel címnél már volt szó kerek, gombszerű dudorokról, melyek szintén Nap jelentésű etimonokból állnak.

Magyar Adorján Csodaszarvasában korongféle dolognak is írja boglárt. Maradjunk inkább a gombnál, mely egyébként a BOG megfordítása is.