Balsam

Balzsam. A görög balsamon szóból eredeztetik.

Kolumbán Sándor írja:

Némely forró égövi növénynek illatos olajat tartalmazó gyantás nedve. [vándorszó: sémi] A szó az lzs páros jelenlétével igazolja ősnyelvi eredetét. Nem olyan páros ez, mely sok kifejezésben lenne jelen. A ba gyök a nagy fogalmi körébe sorolja a szót. Hatása nagyon elzsongító, kellemes. Az am, em érzelmi gyökök, de az am sokasodásra is utaló, tehát a balzsam hatása hosszasan kellemes. A szó az ősmag(yar)-nyelven keletkezett és onnan jutott a sémi nyelvekbe. A CzF Szótár megállapítása: "Ha szabad a magyarból elemezni és értelmezni, bal vagy bol vagy bil, az ill gyökhöz hasonlítható, melyből lett illó, illat, a zam pedig zamat szó gyöke, miszerint az egész annyi volna, mint illó, illatozó zamat, öszvehúzva illzam, előtéttel bilzam." Az lzs páros hangjaiból alkotható a lazsál. Ha balzam lenne, akkor az lz lazít, vagyis kellemes hatást vált ki.

Etimonokra bontva a balm szóban is előjövő Bál istenség neve és Szem szavunk (szemerék Napistensége) bújhat meg benne. (Utódnyelveinkben igen gyakori a pleonazmus.) Ezen olvasat szerint a napfény balzsamozza testünket.

Pézsma szónál írja CzF:

A sémi nyelvekben bászám, bészem, basám, bosem, erős illatot, zamatot jelent, honnan némelyek a latin-hellen balsamum-ot hozzák vele párhuzamba.

Lásd még pézsmáról musk.