Árnyék

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 487. oldalától tallózik olyan Budenz József által finnugornak meghatározott szavakból melyeket Vámbéry Ármin elemzett, majd a TeSz féle származtatásokat is megadja:

Árnyék: vog. tarom "ég, lég, időjárás”; oszt. tōrim "ég, lég”.
V.: tör.-tat. aran "fészer, istálló, előudvar"; eren "védelmébe ajánlani magát".
TeSz: ismereten eredetű; finnugor egyeztetése nem fogadható el.

Borbola János Magor című cikkében úgy fogalmaz, hogy az árnyék elhatárolt bekerített terület, ahová az ár nem juthatott be, ártól védett terület és hogy manapság jobbára a nappal, széllel kapcsolatban használjuk ezt a kifejezést.

Péterfai János írja:

Felfedezhető a Nyék szó több közszóban is, amelyeket szükséges megtekinteni, hogy eredményre juthassunk. Ezek a szavak a Környék, Árnyék, Szárnyék. Lehet, hogy további szavak is léteznek, de azokat még nem sikerült felderíteni.
Az Ár-Nyék bonyolult szó, ebben a formában nem teljesen érthető. Az Ár több jelentésű, de egy tőről eredő szó. Az árnyék esetében a fényárra gondolhatunk, de akkor mi a Nyék jelentése? Az Ár a fényár [mely Nyáron a legtöbb], a Nyék meg a Nék helye, akik hűsölnek az intenzív napfényben? Lehet ez is az igazi jelentés.

A nőhöz tartozik az észak, az éj, a sötét és a tudatalatti.

Inkább a fény negatívját, hiányát jelenti. A fény-árnyék rendben az árnyék a sötét oldal, melyhez a nő tartozik. A Nyék gyakorlatilag a nyugat és nyugszik szavak nyug gyökével azonosítható.
Van olyan szavunk is, hogy árny, mely inkább afféle szellemként értelmezhető. Nehéz másra gondolni, mint a fény és a fene páros analógiájára, ahol az árnyék "gyöke," árny az arany telluris változata lenne. Sőt, árnyék -ék végződése lehet olyan szó, mint -ok az átokban. Ar-An-Ég vagy efféle összetételben lehetne gondolkodni még. Az árnyékos, sötét oldal tartozik az (Éji) Ég Sát-Án (Sátán) fogalmához is.
Árny-Ég az Ég Árnya lenne, de akkor mi az Árny? Ár-Nu? Úrnő? Mi a nyár értelme? Előző megfordítása, Nu-Ár? A Nyár, a Rákkal az istennő uralma alatt van, talán azért mert, Szíriusszal együttállás van.
Hát az ernyő szavunk? Nyilván a napernyő a nap sugarainak és erejének ernyesztésére szolgál.
(Másképpen, az ernyő, ahogy a sombrero címnél taglalt kalap, árnyékot ad, ami sötétre/fényhiányra utal. Esernyőként eső ellen véd.)

Aztán lehet beszélni a világ (a teremtett világ elképzelt, szakrális geometrikus összetételére gondolok) négy sarkáról. Nock, nog és nook címnél volt arról szó, hogy a négy vagy a nyug szavunk jelenik meg ezen szavakban. A nyug a halál helye. A nyug szóhoz hasonló a zug, melyhez hasonló a sut. Abrosz és főként angel, valamint a Világ négy oszlopa (mely valójában négy sarok) címnél írottak alapján kellene írni egy összefoglaló írást, de nem itt.
Egyelőre innen menj tovább angel szóhoz.

Igen, valóban lehet úgy értelmezni az egészet, hogy a Tejútanya faalakjának árnyékos oldaláról van szó.
Ár-Nyék tehát afféle név, mint a korona címnél taglalt Kör-Anya, melynek sötét oldala a banya (crone).
A szótagok megfordításával egyébiránt Nyug-Úr, és így necro- és negro formákat kapnánk. Az Ár tehát lehet fényár, de akár utalhat az UR címnél is taglalt őrállat Kuyára is.

De ha már fáról, istenfáról van szó, és a Keremet, tanórok, Nemetona és haram címnél is taglalt szent helyekről, figyeljük meg, hogy Várkonyi Nándor említi a nyék nevet (tanórok címnél a teljesebb passzus szerepelt):
Kétségkívül a régi szenthely, áldozótér maradványa a magyar faluvégi elkerített "tanórok" (nem többes számi alak) Székelyföldön és Vas megyében, s a folklórban fennmaradt társai, a "hajnalkert" és a "nyék".
Na most, ezen Nyék elnevezés az árnyék fogalmának tisztázásához szükséges lehet. A Nyék azaz a nők helye nyugat nyug gyökével egyeztethetően tehát nyugat, illetve "rendesen" észak.
Márpedig minden szent helynek és azok sarkainak, ahogy a kutyaáldozás címnél taglalt lóáldozatnak is pontosan ki voltak jelölve az irányai.

Carl Jung írt még az árnyék-énről (lásd sötét oldal). Ha már Carl Jung és árnyék...

Antalfai Márta Lelki fejlődésünk dimenziói "Az égig érő fa" című Benedek Elek mesében...

...című írásából:

Az égig érő fák egy varázslatos, paradicsomi kert közepében nőnek, amely a világ közepe, lelkünk középpontja. A kert közepére nőtt "égig érő fa" a világ tengelyének, személyiségünk állandóságának, folytonosságának, s egyben fejlődésének szimbóluma.
Lélektani megközelítésből a fa a személyiség tükörképe, fejlődésének szimbóluma (C. G. Jung). Az égig érő fát "lélekfának" is nevezik a folklórban. Az alvilágban, a tudattalanban, az ősmúltban gyökeredzik, törzse a személyes életút, lombkoronája a tudat területét idézi meg. Ágai legtöbbször az ég hét rétegén mennek át. A hős feladata a három, hét, vagy kilenc réteg megmászása, vagy a tetejükre ugratás.
Ezek a rétegek a személyiség, ill. tudat fejlődésének lehetséges szintjeire is utalnak.
A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi minőség, a föld és az ég, a horizontális és a vertikális dimenzió között. Ezért, mint pszichopomposz, a lélek szimbóluma is. A fa tetején élő királylányhoz vezető út voltaképpen egy olyan belső utazás, amely által a hős saját lelki mélységeit ismerheti meg. Mesénk hőse János, a kiskondás, az égig érő fát "ugyanúgy járja be, mint a sámán, aki lépcsőkkel bevagdalt szent fáján egyre feljebb haladva képzeletében az égbe jut" (Berze Nagy, 2004.105. old.), a szellemi, spirituális világba.
A hős személyiségének fejlődéséhez kapcsolódóan a fa, apa és anya szimbólum is, hiszen a fában ősidők óta az anyát és apát tisztelték, így a fa az isteni szülőpár archetípusa. A világfa tetején legtöbbször sas alakjában a főisten, ill. annak árnyékrésze, az alsó és felső világ között közlekedő sárkány található, magában a világfában pedig az anyaistennők laknak. A hős útja ezen szülőarchetípusok között vezet felfelé egy magasabb szinten lévő világba, ahol – a destruktív erőket legyőzve – az aranyszőrű paripában önmaga lényegére lel...

Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz...

...című tanulmányának alábbi sorai észak és dél címnél is szerepeltek:

Ha földbe tűzünk egy pálcát, megfigyelhetjük, hogy akkor legrövidebb az árnyéka, amikor a nap épp delelőn áll. Ilyenkor az árnyék hajszálpontosan észak felé mutat, a nap pedig mindig déli irányban látható. A zeniten álló nap az északi félteke bármely pontján déli irányba esik tőlünk. A nap útja, "nyomvonala" kétfelé osztja a világot. Az "aranykapun" túl Dél birodalma látszik, az ellenkező irányban pedig az éj szaka található. Az éj szakasza együtt mozog az árnyékkal, mindig átellenben a nappal. Amikor a nap az égen jár, az éj szaka a föld alatt van.
[...]
Ahová a nap nem tud besütni, ott azonnal előtűnik az alapvető valóság, az éj egy darabkája, az árnyék. Az ember – régi ember tehát nem a nappalt tekintette a mindenség kiinduló állapotának – negatívabb világszemléletű volt nálunk. Ez mutatkozik meg a mitológiákban is általánosságban, a sötétség a kezdet [Sátánnak éppen ilyen két jelentése is van], ő az anya, amelyből megszületik a fény. És ez a magyarázata annak is, hogy az ősi kultúrákban miért kap olyan jelentős szerepet az árnyék. Az árnyék a dolgokban és az emberben lévő éj; amelynek szakába visszalép amikor alszik, elájul, megrémül vagy révületbe esik; ilyenkor abba a világba kerül, ahol a halála előtt élt, és ahová majd a halála után jut.

Varsa Mátyás tanulmányának lélek – lélekmadár cím/alcímnél álló sorai közül ide tehető, hogy a vogul nyelvben "árnyék"- vagy ha úgy tetszik "álomlélek" ulum isz (ahol isz megfelel íz-nek) alakú. Ez azért lehet fontos, mert az árnyék és az álom között is jelentésbeli átfedést kell látni. Épp a fentebbi Varsa féle sorok bizonyítják ezt.

Ha már fentebb a fa is szóba került, az sem lehet mellékes, és erről fa címnél is volt szó, hogy egyes régi hiedelmek szerint az embernek két lelke van (az egyik a testében, a másik a fáéban, amit születésekor ültetnek). A fa úgy tűnik, az árnyékot (árnyéklelket) adhatná. A fa és a fa árnyéka összetartozóságára lehet bizonyíték az angol nyelv, mely külön szavakkal jelöli a shadow = árny(ék) és shade = (fa) árnyék(a) szavakat.

Arról is lehet beszélni, hogy az árnyék olyan, mint a mása lenne az embernek: árnyékként követi. A más valójában lehetne éppen árnyék értelmű is, illetve vegyük észre, alaki változata, a MES megvolt már fontos szent fa (tölgy) jelentéssel.
A musen címnél is említett szibériai evenki musun = szellem is nyilván árnyéklélek értelmű lehet.
Ezen a ponton, ebben az összefüggés-rendszerben nagyon is értékes lehet...

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvében szereplő (más és kép szavak használata kapcsán korábban is meg-meg említett) meglátása, mely azt mondja, hogy az égi-isteni dolgok mása, árnyéka van meg a földön.
Bakos könyvének 279. oldalán írott sorai sarābistān (árnyékvilág) címnél is szerepeltek:

Predinasztikus időkben (Kr. e. 5500 előtt) az egyiptomi tanok azt tartották, hogy létezik egy világ, a Fény Birodalma (fizikai univerzumok fölött), ahol fényből van az élelem, ruházat és testünk is, és hogy az örökkévalóságig fénylényként fogunk létezni a többi fénylény társaságában. A fény eme birodalma talán a modern ezoterikus asztrális sík, vagy a még finomabb kauzális létezési sík fogalmaihoz hasonlítható. A fizikai világ (föld) pedig ezen asztrális valóság visszatükröződése vagy árnyéka.

A Nap árnyéka is lehet a Kutyacsillag, Szíriusz. Hiszen a kutya is psychopomp, azaz lélekvezető. Nem lennék meglepve, ha a DOG címnél (és kutya és szív címnél) talált összefüggésekhez hasonlót találnék árnyék kérdésben. Nos, valójában a ghost jelentésében van meg az árnykép, árnyalak jelentés.
Érdekességek: a lett ēna = árnyék ÉN szavunkkal látszik azonosnak, bár a lengyel cień is hasonló, előtéttel (szín szavunk megvolt syn = üres jelentéssel a walesiben ugye) (de a szlovákban t-előtéttel inkább tün alakú). A latin umbra szóról volt már szó ott.

A ghost szóra visszatérve, az eredete vélhetően kezd, azaz Kus-D, az Életfára utalva. A KUS párja a MES, mely a Más(világra is utal).

Maga az árnyék szó egy kicsit hasonló az ármány (lásd Ahriman) szóhoz is.

Gnomon és obeliszk címnél volt már szó a Nap által vetett árnyékról.

Molnár V. József Világ-Virág...

...című könyvének 18-19. oldalán írja:

A természetben élő ember lakóhelyét, ezen belül önmagát a Föld, illetve a mindenség középpontjának tekinti. Észlelését "modellezi" (17. ábra). A modell, illetve annak középpontja és a Nap, a legfontosabb égi jelző segítségével megkülönböztet: keletet-nyugatot, északot-délt és a közbülső égtájakat. Kapcsolatot teremt a fönt és lent között, életét a Nap járáshoz, a fönthöz igazítja. A megfelelő irányokat az árnyék rajzolja ki számára. (A somogyi kanászokat egyebek között a kútágas árnyéka igazította el mind a napszakot és évszakot, mind az égtájat illetően. Éjszaka az irányt adó, időt jelző Hold, csillag vagy csillagkép jelent meg a kútágas csúcsán, annak koronájaként.)

A mellékelt képen egy észak-olaszországi, Brixen környékéről való, helyreállított kőkori modellt látunk. A tájékozódás egyik alapeszköze. Az árnyék olvassa le (rajzolja ki) a kőbe vésett négyzetek osztásrendjét.