Ágas-bogas

Oak címnél már tettük említést róla (a tölgy ágainak és a szarvas agancsának hasonlóságáról).

Magyar Adorján írja:

Sebestyén Gyula "Regős énekek" című könyvében közli a népünknél még fönnmaradott összes csodaszarvasének-töredékeket, valamint a népköltésünkben meglévő és a csodaszarvas-mondával összefüggő maradványokat, amelyen például a "Júlia szép leány"-ról szóló székely nép ének is. Ezen regős énekekben a Csodaszarvas külsejét illetőleg még azon következetesen ismétlődő szavakat is találjuk, hogy "ezer ága-boga" van.
Ez tehát mindenesetre azt jelenti, hogy itt nem holmi fiatal, fejletlen, kevés ágú szarvakkal bíró állatra, hanem teljesen kifejlett, hatalmas agancsúra kell gondolnunk. Hogypedig szarvasbikáról és nem ünőről van szó, azt alább látni fogjuk, de csupán az, hogy vannak szarvai, holott a mai közönséges szarvas ünőjének nincsenek, ez még semmit sem jelent, mert tudjuk, hogy vannak, és bizonyára az őskorban is voltak szarvasfajok, amelyek ünője is agancsos volt. Ilyenképen a ma is háziállatul is szolgáló iramszarvas [= rénszarvas; lásd reindeer], valamint tudjuk hogy több kecske és juhféle nőstényének, valamint a tehénnek is vannak, habár a hímekénél gyengébb szarvaik.

Az "ágas-bogas" jelző azonban a mai szarvasok agancsaira már nem illik teljesen, mert ezek ágasak ugyan, de nem bogosak is, vagyis e jelző szerintem még egy olyan ősszarvasfajról származott le egészen a mai nyelvhasználatig, amely fajnak szarvai valóban bogosak is voltak, vagyis rajtuk gömbölyded dudorok is voltak. Ez "ágas-bogas" jelzőt népünk még különösen a cserfára, tölgyfára, vagy ahogy még nevezi, a makkfára, használja, amely fa sajátsága pedig, hogy magasabb korában valóban minden szabály nélkül erre-arra hajló, ágazó számtalan ágan kívül még, különösen törzse alsóbb részein, de itt-ott felsőbb részei vastagabb ágain is, gömbölyded, kisebb-nagyobb dudorai vannak.

Ezeket szokta népünk régebben levágni és kérgüktől megtisztítva, belsejüket kivájva, belőlük félgömbalakú csészéket készíteni. Vagyis tehát az "ágas-bogas" jelző a cserfára valóban talál.
Ismerjük a szarvasbogár nevű rovart, amelynek nagy állkapcsai a szarvas agancsaira valóban meglepően hasonlítanak. Ezeket is, ha több águk volna, joggal nevezhetnők ágasbogasoknak, mert ágaikon kívül tényleg egész sor bogocskájuk is van; mégis, mivel águk kevés, úgy érezzük, hogy rájuk az ágas-bogas jelző túlzott. Ugyanebből azonban az is következik, hogy az "ezer ága-boga" szavak, habár az "ezer" kétségtelenül költői túlzás, mégis csak olyan állatra vonatkozhattak amelynek igen sok ága volt, helyesebben: sok ágú-bogú agancsai voltak.

Az elmondottak alapján tehát én azt következtetem, hogy a Csodaszarvas oly ős-szarvasfaj volt, amelynek ágain kívül még bogai is voltak. A mai szarvasok szarvain is vannak ugyan "gyöngyök"-nek nevezett apró dudorok de ezek oly kicsinyek, hogy a "bogas" jelzőt nem idézhették elő, vagyis a Csodaszarvas agancsai olyanok kellett legyenek amilyeneknek azt a föntebbi rajzon b.) alatt tüntettük föl. Ha a rajz szarvasagancsait, kecske- és zergeszarvait megfigyeljük és egymással összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy a szarvasagancsok ágai tulajdonképen a kecske- és zergeszarvak fölső szélén lévő dudorok nagyobbfokú kifejlődései. De meg kell még állapítanunk azon érdekes tényt is, hogy a szarvas agancsai, a cserfa ágai és a szarvasbogár állkapcsai, azaz "szarvai", formaritmusa egymással csodálatosan egyező. Tény pedig, hogy a szarvasbogár a cserfákon él. Tápláléka főkép az ezek sérüléseiből kiméllő édes mézga, míg az állat pajorja az idősebb cserfák korhadó faanyagát eszi és abban él. Ugyszintén a szarvasok is főkép a cserfaerdőket kedvelik mivel ezek lombja a legkedvesebb eledelük.
A dunántúli magyarság népi művészetében faragásokon, mindenféle díszítményeken pedig a szarvast többnyire cserfalomb-díszek között ábrázolva látjuk.

Az egymással ilyen összefüggésben lévő állatok, növények és természeti tárgyak formaritmusának egyezése a természetnek ma nem ismert törvényein alapszik, amelyeket azonban őseink, illetve ezek táltosai, ismertek és ez volt egyik legfontosabb tudományuk, amelynek igen sok gyakorlati hasznát vették, valamint részben ezen, de főkép a formák és hangok egymásnak való megfelelésén alapultak őseink ható varázsigéi és énekei is. E tudomány kulcsára tanulmányaim rávezettek és tudom hogy ha az ebbeli tanulmányokat a megfelelő szükséges eszközökkel tovább folytathatnók, úgy ezen egész megbecsülhetetlen tudománynak ismét birtokába juthatnánk.
A ma, csontmaradványokból, legismertebb ős-szarvasfajnak azonban lapátos szarvai voltak, mint a mai jávorszarvasnak és részben a dámszarvasnak is; itt azonban megjegyezem, bár e dolog kimutatása nem tartozik ide s ennek kifejtésére is igen sok mindent kellene megírnom, hogy a lapátos-szarvú szarvasfélék főkép jász őstörzseink szent állatai voltak, bár szerepeltek a palócoknál is, de hogy a magyar törzsek szarvasa egy valóban ágas és bogas agancsú szarvas kellett hogy legyen. Hogy az őskorban egymástól menyire eltérő alakú szarvakkal bíró szarvasfajok léteztek, erre nézve összehasonlításul álljon itt e rajz.

• Ezen utóbbi rajzok kapcsán írhatta volna Magyar Adorján, hogy tűz-, illetve lángnyalábokra hasonlítanak.
  
  A szarvasság^[1] (bundája pettyein kívül: lásd új Magyar Adorján féle adatokkal sika) egyik lényege ugyanis az agancs-koronája. A Napfogyatkozásoknál vizsgált Napkitörések illetve a Napkorona igen hasonlók az alábbi rajzokhoz (már ami a kicsapódásokat illeti).
  Őseinek gondolkodásában mindig ilyen analógiákat kell keresni. Ezt Magyar Adorján is jól tudta.

Érdekes analógiát sikerült felfedezni a lengyel nyelvben. A mai lengyelben ugyan a wół = ökör többese woły, de ezen oldalon a lengyel Wołki z Bytynia szókapcsolatban az előrész egy k-t is tartalmaz, mely szó egyezik a lengyel wołki = zsizsi szóval is, mely rovaroknak szintén van szarva, ahogy a szarvasmarhának is.
A lengyel wilk = farkas is hasonló alakú szó, mely persze inkább falka és farkas szavunkkal azonosul.

A lengyel wielka = nagy melléknév is nyilván Bél nevéből ered.

A (néggyel és csavarással is kapcsolatba hozott, star-ral is szinte azonos CSÁR címnél is taglalt görög sztaurósz = áldozati karó, kereszt szóval azonosított) ösztörű szónál szerepelt biz. Szabó D. adata, miszerint eredeti értelme szerint (többek közt) ágas-bogas fa. Eszter címnél Tejúttal kapcsolatos fejtegetés is szerepelt.

Lábjegyzetek