Ape

Emberszabású majom.

Magyar Adorján írja:

Az egyiptomi mehi szó tehát nem a méhállatot jelentette, hanem az anyaméhet, míg az egyiptomi apisz szó ugyanúgy, mint a latin-olasz apes, ape valóban méhet jelent, de eredetileg csakis a hím méhet jelentette, és tehát a mi apa szavunkból származott, amelynek kicsinyítő api alakja is létezhetett.

Az összefüggések itt nem érnek véget, ugyanis...

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében írja:

A Bika vállán "kotló" Fiastyúkot (Pleiadok) eleink kaptár-huggyának, vagyis Méhkaptár csillagzatnak is hívták. A Kaptár szomszédságában, a Bika mögött és a Kos felett kering egy parányi csillagcsoport, amelyet Andreas Cellarius 1661. évi égatlasza Méheknek (Apes) nevez, eltérően a kortárs Heveliustól, aki viszont Légynek hívta (latinul Muscának). Az Apes elnevezés is szerepel régi csillagtérképeken egyes számban (Apis), amely ugyanúgy hangzik és latinul ugyanúgy is van írva, mint az egyiptomi Ápisz bika neve. Hát nem elgondolkoztató? Akár Méh, akár Légy, mindkét csillagzatnév mitológiailag jól megalapozott. Antik görög mitográfusok szerint a Bika csillagképnek egy tehén, a tehénné változtatott Ió [lásd róla Io és Jó] istennő volt a névadója [megmagyarázhatja a bika címnél taglalt bikaistennő kérdését is], akit egy bögöly kergetett szó szerint a halálba, és aki az egyiptomiak első királyát, a bika-Ápiszt, görögül Epaphoszt szülte. Cellarius és Hevelius névadását Vergilius Georgicája és e görög mítosz egyaránt ihlethette.

Api szkíta istennőt lásd helyén. Az egyiptomi Apap, Apep (lásd még őt Széth) inkább kígyó, mintsem majom.
A baboon címnél is előjövő Hapi (Péterfai János írja, hogy Hapi a Nílus [istenének] neve is, páviánfejjel is ábrázolták) viszont egy a pávián-istennevek közül és éppen az ape név eredetét adhatná, vagy, ami valószínűbb, közös ősre vihetők vissza. Hapi helyett ide teszem még a Götz László Keleten kél a Nap című könyvében szereplő indo-európai párokat: német affe, ófelnémet affo, óskandináv és óangol api, ószláv opica, görög kepos és óind kapi.

A majom gyakori jelképállat az egyiptomi és hindu mitológiában/ábrázolásokon. Thomas Inman Ancient Pagan and Modern Christian Symbolism című könyvében az alábbi magyarázó szöveget teszi a melléklet kép mellé:

This small Hindoo statuette (from the Mayer Collection in the Free Museum, Liverpool) probably represents Parvati, the Hindu virgin, and her child. The right hand of the figure makes the symbol of the yoni with the forefinger and thumb, the rest of the fingers typifying the triad. In the palm and on the navel is a lozenge, emblematic of woman. The child, perhaps Krishna, equivalent to the Egyptian Horus and the Christian Jesus, bears in its hand one of the many emblems of the linga, and stands upon a lotus. The monkey introduced into the group plays the same part as the cat, cow, lioness, and ape in the Egyptian mythology, being emblematic of that desire which eventuates in the production of offspring.
—
Ez a kis hindu szobrocska (a liverpooli Szabadmúzeum Mayer-gyűjteményéből) valószínűleg Parvatit, a hindu szűzlányt és gyermekét ábrázolja. A figura jobb keze a mutatóujjával és hüvelykujjával a yoni szimbólumát formázza, a többi ujj a triádot tipizálja. A tenyérben és a köldökön egy, a nőt jelképező rozettát látunk. A gyermek, talán Krisna, aki az egyiptomi Hórusznak és a keresztény Jézusnak felel meg, a kezében a linga számos jelképe közül egyet visel, és egy lótuszon áll. A csoportba bevezetett majom ugyanazt a szerepet játssza, mint a macska, a tehén, az oroszlán és a majom az egyiptomi mitológiában, és annak a vágynak a jelképe, amely utódok létrehozásában nyilvánul meg.

Nos, a vak is látja, hogy a majom kutyafejűként ábrázolt. Már másutt láttuk, hogy a kutyák családjába tartozónak vélték régen a nagymacskákat^[1] és a vízikutyának a fókát, vidrát, stb.
Úgy tűnik, hogy a majom is efféle kutyának veendő jelképállat.
Nem ez lenne az első eset. Astennu (másnevén Asten és Isten!) egyiptomi isten is kutyafejű majom^[2]! Lásd még Babi istent is.
Edward Topsell The History of Four-footed Beasts című 1607-es kiadású könyvében (lásd az onnan való csatolt képet is) is ezzel egyezően írja:

Cynocephales, are a kind of Apes, whose heads are like Dogs, and their other parts like a man's; wherefore Gaza translateth them Canicipites, (to wit) dog-heads.
—
Cynocephales, a majmok egy fajtája, amelyek feje olyan, mint a kutyáké, és a többi részük olyan, mint az emberé; ezért Gaza Canicipites-nek, azaz kutyafejűnek fordítja őket.

Különösen hangsúlyos a hasonlításnál a farkuk. Várkonyi Nándor is említi a kutyafarkat (majom címnél is megvolt):

A tlascalák, quichék, guatemalai, costaricai, továbbá a zsidó, tibeti, kínai és a Fidzsi-szigeti mondákban az ember testalkatának (habitusának) változása is említtetik: majommá lesz, vagy kutyafarkat kap, megcsúful stb.; ez aránylag ritka motívum, s legérthetőbb magyarázatát Szuchisz, az egyiptomi pap adja meg Szolónnak: visszasüllyedés primitív körülmények, állati életformák közé a nagy pusztulás után. Hasonló értelemben ír Platón.

Na mármost, az ape név egyezőnek vehető EB szavunkkal. A kutyát és farkast több nép eredetmondájában szerepeltetve ősének tette meg. Az ős lehet ugye anya és apa. Azaz az apa és EB szavunk között kell legyen jelentésbeli átfedés. Ez kalb és más címnél írottak alapján igazolt is. (A nagy kutya mindig a vezető, ahogy az apa a felső/felette álló.)
A vitatható adatokat szolgáltató, de Huszárik László által többet idézett E. W. Bullinger The Witness of the Stars című könyvében írja, hogy a Nagy Kutya csillagkép denderai-zodiákusbeli dekanátus-neve Apes (ezzel az Orion környéki ilyen nevű csillagképek száma bővül):

In the Denderah Zodiac he is called Apes, which means the head. He is pictured as a hawk (Naz). The hawk is the natural enemy of the serpent, and here it has on its head a pestle and mortar, indicating the fact that he shall crush the head of the enemy. In the Persian planisphere it is pictured as a wolf, and is called Zeeb, which in Hebrew means the same thing. "Plutarch translates it Προόπτης, Leader.
—
A Denderah Zodiákusban Apes-nek hívják, ami a fejet jelenti. Sólyomként (Naz) van ábrázolva. A sólyom a kígyó természetes ellensége, és itt a fején egy mozsár és egy mozsártörő van, ami arra utal, hogy szét fogja zúzni az ellenség fejét. A perzsa planisszférában farkasként van ábrázolva, és Zeebnek nevezik, ami héberül ugyanazt jelenti. "Plutarkhosz úgy fordítja, hogy Προόπτης, Vezér.

Egy Helena Lehman nevű írónő Bullinger (feledésbe merült?) könyvét dolgozta fel több könyvben. Nála a (másért) ismerősebb Apis név jön elő:

In the Dendera Zodiac, Canis Major is represented very differently. There, this decan is called "Apis," meaning "the Head Commanding," or "Swiftly Coming Down in Victory," and is pictured as a double-crowned hawk, or eagle standing triumphantly atop what appears to be the fanned out head of a papyrus stalk capping a papyrus bundle.
...
In the Dendera Zodiac, the hawk shown for Canis Major is labeled separately as "Naz Seir" and represents the star Sirius in Canis Major. In Egyptian, "Naz" means "Caused to Come Forth," or "Sent," while "Seir" means "Prince," or "Chief." Therefore, the title "Naz Seir" can mean "Sent Prince." Since "Naz" and "Zar" both mean "Prince" in Hebrew, Naz Seir could also mean "Prince of princes," a fitting epithet for Yahshua as King of kings!
...
The star name "Sirius" is derived from the Egyptian word "Seir" and the Hebrew word "Zar," and both "Seir" and "Zar" mean "Prince."
—
A Dendera Zodiákusban a Canis Major egészen másképp van ábrázolva. Ott ezt a dekanátust "Apis "-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy "a parancsolgató fej", vagy "a győzelemre gyorsan leereszkedő", és egy kettős koronájú sólyomként vagy sasként ábrázolják, amely diadalmasan áll egy papiruszköteg tetején, ami úgy tűnik, mintha egy papiruszszár széthajtott feje lenne, amely egy papiruszköteget takar.
...
A Dendera Zodiákusban a Canis Majorhoz ábrázolt sólyom külön "Naz Seir" felirattal van ellátva, és a Sirius csillagot jelképezi a Canis Majorban. Egyiptomiul a "Naz" azt jelenti, hogy "Elindult" vagy "Elküldve", míg a "Seir" azt jelenti, hogy "Herceg" vagy "Főnök". Ezért a "Naz Seir" cím azt jelentheti, hogy "küldött herceg". Mivel a "Naz" és a "Zar" egyaránt "Herceget" jelent héberül, a Naz Seir azt is jelentheti, hogy "Hercegek Hercege", ami a királyok Királyának, Jahsuának megfelelő jelzője!
...
A "Szíriusz" csillagnév az egyiptomi "Seir" és a héber "Zar" szóból származik, és mind a "Seir", mind a "Zar" jelentése "fejedelem".

• Persze mivel a denderai zodiákus már lehet görög hatású, ezért az egyiptominak tartott szó lehet görög.

Az Ápisz-bika anyja ugye Hathor istennő, az Ég Tehene, akit az egész égbolt megtestesüléseként tiszteltek, ahogy Jankovics Marcell írja. A fenti méh, a majom-kutya és bika összefüggéseket még taglalni kell.

Bullingernél és Lehmannál majomról nem esik szó, viszont a majom és kutya nemcsak elnevezési, hanem jelképi szinten is lehet egy és ugyanazt: őst jelentő. Az ős pedig nem más, mint a Tejútanya, Éganya, vagyis Isten. Ezért is lehet, hogy az egyiptomi Mut istennő előképének tartott Kenemet istennő/csillagkép, bármennyire is szintén a Nagy Kutya csillagkép helyén ábrázolták, szimbolikus állata nem kutya, hanem majom; talán itt is arra történik utalás, hogy mindkettő ős, ahogy az anya is lehet ATA, azaz ős. Azaz a Magyar Adorján által felvetett apa fogalommal való egyeztetés leegyszerűsítése a dolgoknak.

Elképzelhető, hogy a majom ősnek való megjelölése is onnan ered részint, hogy a majomban kutyát kell látni? (Lehet, de erről Darwin ugye aligha tudhatott.)
Elgondolkodtató ezek után, hogy vajon majom szavunknak mi a jelentése. CzF fejtegetése latin és német nyelvek/szavak alapján (gyakorlatilag egyik gondolatával sem értek egyet; a más az Eb-Úr/Éber téridőbeli helye, ahogy héber címhez, a kutyás részhez is került):

A fentebb frissen írottak alapján a majom inkább a Tejútanya állatalakjai közül lehet egy újabb. Így nem a majszolásból kell kiindulni. Maj-Om valójában Maja-Om, Maia/Maja istennő a Földön, ha igaz.

Az interneten szó esik még a majom és a kutya hibridizációjáról. Az alábbi animált képen egy majommal közösülő kutyát látunk (a kutya rámegy mondjuk akármire, madárra, csirkére is). Egy Taif-ban, Szaúd-Arábiában készült videón hím páviánok rabolnak el kutyakölyköket és nevelik őket/együtt élnek. Ezek alapján nem meglepő, hogy a sárga páviánok hivatalos neve Papio cynocephalus.

A pávián nevét lásd baboon címnél elemezve, ahol ismét egyiptomi téma jön elő.
A cikk írója folytatja és bár először nem volt túl meggyőző (a képek ugye hamisítványok is lehetnek illetve a kutyák testtartása és alakisága nem bizonyíték hibrid lényekre), a folytatásban kifejti, hogy tudósok már régen megfigyelték a jelenséget:

Various older (pre-1800) accounts of dog-monkey hybrids exist. In his De generis humani varietate nativa (Blumenbach 1776, p. 11. Vol. 2, Tiguri, apud Orell, Gessner, Fuessli, et Socc., p. 707), Johann Friedrich Blumenbach (1752-1840), the German physician, naturalist and physiologist, mentions two instances of a dog mating with a primate, and he claims that progeny resulted.
In the first of these cases, he does not specifically identify the primate involved, but his brief description of the alleged hybrid suggests a Golden Lion Tamarin (Leontopithecus rosalia). The animal in the second case, however, was a Diana monkey (Simia diana, the name used by Blumenbach, is a synonym of Cercopithecus diana). (Note that these next cases, involving monkeys, differ from most of the other reports about dog-primate hybrids quoted on this webpage, which involve humans, in that the primate parents alleged here are both males.) The passage in question reads as follows: "Regarding the question of monkeys and dogs mating and producing hybrid offspring, I hesitate. These animals do seem extremely different. However, two examples have come to my attention where dogs were impregnated by monkeys, cases which no one believes, and that I myself consider a violation of the natural order. The first occurred in Schwarzburg [a municipality in Thuringia]. His Excellency [Christoph Gottlieb] Büttner [(1708-1776), one of Blumenbach's professors at Göttingen] was kind enough to send me a carefully drawn depiction of this hybrid. It was like a small domestic dog of a golden-yellow color, but in its eyes, ears, and shaggy mane, it differed from ordinary dogs and indeed in these respects resembled the father.
The second, reported by an eyewitness of the highest reliability, happened about ten years ago in Frankfurt: A dog, after mating with a Diana monkey, gave birth to a puppy that in its ferocity, its disposition, its humped back and long tail, was exactly like its father.
But I leave these issues to be investigated by those who, perhaps, may have a better opportunity of making accurate observations, for the difficulties are well known that occur in experiments of this sort. It is very hard to isolate from other animals the individuals upon whom the experiment is to be performed, and at the same time not to interfere with their desire to mate. And there is always the tendency, whenever abnormal offspring are produced, at once to attribute the peculiarity to hybridization. And, especially, what makes me suspicious about this matter is that I have seen many monkeys of both sexes and various species constantly living for many years with dogs, also of both sexes, and yet I have never seen anything of the sort myself. [Translated by E. M. McCarthy. Original Latin.]
Also, in his Journey through Wales (12th century, Bk. II, Ch. 11) Gerald of Wales (c. 1146 – c. 1223) relates that in Chester, England, "during our time, a dog was impregnated by a monkey, and eventually produced a litter of whelps resembling a monkey in their foreparts, but a dog toward the rear. At once, however, they were all killed by one of the peasant keepers of the inn where they were born, who was shocked at the strangeness of the prodigy and by their hideous bi-formed nature. He dispatched them with a staff he happened to have in his hand, but not without incurring the anger of his lord, who was indignant at this damage to his property. [Translated by E. M. McCarthy. Original Latin.]
The source of the following excerpt has been lost. It's from an article by an Australian reporter attending the 1901 Sydney Exposition and describes one of the animals exhibited as a wonderful "freak" in the way of dogs. He seemed to me to be half dog and half baboon, he having the forequarters of the former and the hind of the latter. A black white and tan, he had a good deal of the show head of a collie, and he is taller on his fore legs than his hind ones. He tapers off behind, and his short dock certainly gives him the appearance of the simian. [The showman in charge] M'Gregor told me he came from Johannesburg [South Africa], and was brought here by Major or Mr. Cooper. It might be mentioned here that baboons are sometimes kept almost as watchdogs in South Africa. Anyway the dog that was to be found in that very unpretentious side-show in the ground was certainly not the least interesting.
—
Számos régebbi (1800 előtti) beszámoló létezik kutya-majom hibridekről. A De generis humani varietate nativa című művében (Blumenbach 1776, 11. old. Vol. 2, Tiguri, apud Orell, Gessner, Fuessli, et Socc., 707. o.) Johann Friedrich Blumenbach (1752-1840) német orvos, természettudós és fiziológus két esetet említ, amikor kutyát párosítottak főemlősökkel, és állítása szerint utódok születtek.
Az első esetben nem azonosítja konkrétan az érintett főemlősöket, de az állítólagos hibrid rövid leírása alapján egy arany oroszlántamarinra (Leontopithecus rosalia) utal. A második esetben azonban az állat egy Diana majom volt (a Blumenbach által használt Simia diana név a Cercopithecus diana szinonimája). (Megjegyzendő, hogy ezek a következő, majmokkal kapcsolatos esetek abban különböznek az ezen a honlapon idézett, emberekkel kapcsolatos, kutya-plébános hibridekről szóló beszámolók többségétől, hogy az itt állítólagosan szereplő főemlős szülők mindketten hímek.) A kérdéses passzus a következőképpen hangzik: "Ami a majmok és kutyák párosodásának és hibrid utódok létrehozásának kérdését illeti, habozom. Ezek az állatok valóban rendkívül különbözőnek tűnnek. Azonban két olyan példa jutott a tudomásomra, amikor kutyákat termékenyítettek meg majmok, olyan esetek, amelyeket senki sem hisz el, és amelyeket én magam a természet rendje megsértésének tartok. Az első eset Schwarzburgban történt [egy thüringiai településen]. Őexcellenciája [Christoph Gottlieb] Büttner [(1708-1776), Blumenbach egyik göttingeni professzora] volt olyan kedves, hogy elküldte nekem ennek a hibridnek egy gondosan megrajzolt ábráját. Olyan volt, mint egy aranysárga színű kis házikutya, de a szemében, a fülében és a bozontos sörényében különbözött a közönséges kutyáktól, és ezekben a tulajdonságaiban valóban hasonlított az apjára.
A második, amelyről egy rendkívül megbízható szemtanú számolt be, körülbelül tíz évvel ezelőtt történt Frankfurtban: Egy kutya, miután párosodott egy Diana majommal, egy kölyökkutyának adott életet, amely vadságában, kedélyében, púpos hátában és hosszú farkában pontosan olyan volt, mint az apja.
De ezeket a kérdéseket meghagyom azoknak a vizsgálatára, akiknek talán jobb lehetőségük van a pontos megfigyelések elvégzésére, mert jól ismertek azok a nehézségek, amelyek az ilyen jellegű kísérleteknél előfordulnak. Nagyon nehéz elszigetelni a többi állattól azokat az egyedeket, amelyeken a kísérletet el akarják végezni, és ugyanakkor nem szabad zavarni a párzási vágyukat. És mindig fennáll a tendencia, hogy ha rendellenes utódok születnek, a sajátosságot azonnal a hibridizációnak tulajdonítják. És ami különösen gyanússá tesz engem ebben a kérdésben, az az, hogy sok majmot láttam, mindkét nemből és különböző fajokból, amelyek hosszú évek óta folyamatosan együtt éltek kutyákkal, szintén mindkét nemből, és mégsem láttam soha semmi ilyesmit magam. [Fordította E. M. McCarthy. Eredeti latin.]
Az Utazás Walesben (12. század, II. kötet, 11. fejezet) című művében Gerald of Wales (1146 körül - 1223 körül) azt is elmeséli, hogy az angliai Chesterben "a mi időnkben egy kutyát megtermékenyített egy majom, és végül egy alomnyi kölyköt hozott világra, amelyek elülső részükben hasonlítottak egy majomra, de hátulról egy kutyára. Azonnal megölte azonban mindegyiket annak a fogadónak az egyik parasztgazda, ahol születtek, aki megdöbbent a csodabogár furcsaságán és förtelmes kétalakúságukon. Egy véletlenül a kezében lévő bottal végzett velük, de nem anélkül, hogy kivívta volna ura haragját, aki felháborodott a tulajdonában okozott kár miatt. [Fordította E. M. McCarthy. Eredeti latin.]
Az alábbi részlet forrása elveszett. Egy ausztrál riporter cikkéből származik, aki részt vett az 1901-es sydneyi kiállításon, és az egyik kiállított állatot csodálatos "csodabogárként" írja le a kutyákról. Nekem úgy tűnt, hogy félig kutya, félig pávián, az előbbi elülső végtagjaival, az utóbbi hátsójával rendelkezett. Fekete-fehér-barna színű volt, és a collie show-feje volt, és a mellső lábain magasabb, mint a hátsóin. Hátul elvékonyodik, és rövid dokkja minden bizonnyal a majom benyomását kelti. \M'Gregor elmondta nekem, hogy Johannesburgból [Dél-Afrikából] származik, és Major vagy Mr. Cooper hozta ide. Itt megemlíthetjük, hogy Dél-Afrikában a páviánokat néha szinte házőrzőként tartják. Mindenesetre az a kutya, amelyik abban a nagyon szerény földi mellékvágányban volt, bizonyára nem volt a legkevésbé sem érdekes.

Másutt (vajon mennyire megbízható forrású?) orvosi jelentéseket sorol, ahol furcsa kutyafejű lényeket szült ember anya. Kutyafejű és kutyanemzés címnél már pedzegettük a témát: a kérdés ugye az, hogy DNS-szintű kompabilitás fennáll-e kutyák és ember/emberszabású majom között. A helyzet az, hogy nem tudjuk, és csak(?) azét, mert etikai akadályai vannak a kísérleteknek (az etikátlan Sztálin-féle kísérletek pedig kudarcot vallottak):

Could we mate with other animals today?

Probably not. Ethical considerations preclude definitive research on the subject, but itʼs safe to say that human DNA has become so different from that of other animals that interbreeding would likely be impossible. Groups of organisms tend to drift apart genetically when they get separated by geographical barriers-one might leave to find new food sources, or an earthquake could force them apart. When the two groups come back into contact with each other many, many years later, they may each have evolved to the point where they can no longer mate.

In general, two types of changes prevent animals from interbreeding. The first includes all those factors-called "pre-zygotic reproductive isolating mechanisms"-that would make fertilization impossible. After so many generations apart, a pair of animals might look so different from one another that theyʼre not inclined to have sex. (If weʼre not even trying to mate with ape, weʼll never have half-human, half-ape babies.) If the animals do try to get it on despite changed appearances, incompatible genitalia or sperm motility could pose another problem: A human spermatozoon may not be equipped to navigate the reproductive tract of a chimpanzee, for example.
The second type of barrier includes "post-zygotic reproductive isolating mechanisms," or those factors that would make it impossible for a hybrid animal fetus to grow into a reproductive adult. If a human were indeed inclined and able to impregnate a monkey, post-zygotic mechanisms might result in a miscarriage or sterile offspring. The further apart two animals are in genetic terms, the less likely they are to produce viable offspring. At this point, humans seem to have been separate from other animals for far too long to interbreed. We diverged from our closest extant relative, the chimpanzee, as many as 7 million years ago. (For comparison, our apparent tryst with the Neanderthals occurred less than 700,000 years after we split off from them.)
Researchers havenʼt pinned down exactly which mechanisms prevent interbreeding under most circumstances. Some closely related species can mate even if they have different numbers of chromosomes. Przewalskiʼs horse, for example, has 33 pairs of chromosomes instead of the 32 most horses have, but it can interbreed with regular equines anyway-the offspring takes the average and ends up with 65 chromosomes.
Neanderthals werenʼt our ancestorsʼ only dalliance with other primates. "Pre-humans" and "pre-chimpanzees" interbred and gave birth to hybrids millions of years ago. In the 1920s, Soviet dictator Joseph Stalin sent an animal-breeding expert to Africa in hopes of creating an army of half-man, half-monkey soldiers. Attempts both to inseminate women with monkey sperm and impregnate female chimpanzees with human sperm failed.
That doesnʼt mean that tales of humans interbreeding with other animals havenʼt endured. Rumored animal-human crosses from the past few hundred years have included a man-pig, a monkey-girl, and a porcupine man.

—

Párosodhatnánk-e ma más állatokkal?
Valószínűleg nem. Etikai megfontolások kizárják a témával kapcsolatos végleges kutatást, de az biztos, hogy az emberi DNS annyira különbözik más állatok DNS-étől, hogy a kereszteződés valószínűleg lehetetlen lenne. Az élőlénycsoportok hajlamosak genetikailag eltávolodni egymástól, ha földrajzi akadályok választják el őket egymástól - az egyikük elmehet, hogy új táplálékforrásokat találjon, vagy egy földrengés szétválasztja őket. Amikor a két csoport sok-sok évvel később újra kapcsolatba kerül egymással, előfordulhat, hogy mindkettő olyan szintre fejlődött, hogy már nem tudnak párosodni.

Általában kétféle változás akadályozza meg az állatok kereszteződését. Az elsőbe tartoznak mindazok a tényezők, az úgynevezett "pre-zygotikus reprodukciós izolációs izolációs mechanizmusok", amelyek lehetetlenné teszik a megtermékenyülést. Annyi generációnyi különbség után egy állatpár annyira különbözhet egymástól, hogy nem hajlandóak szexelni. (Ha nem is próbálunk majommal párosodni, akkor soha nem lesznek félig ember, félig majom babáink.) Ha az állatok a megváltozott külsőségek ellenére mégis megpróbálkoznak, az összeférhetetlen nemi szervek vagy a spermiumok mozgékonysága újabb problémát jelenthet: az emberi spermium nem biztos, hogy képes lesz például egy csimpánz szaporodási traktusában eligazodni.
A második típusú akadályok közé tartoznak a "poszt-zygotikus reproduktív izolációs mechanizmusok", vagyis azok a tényezők, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a hibrid állat magzata szaporodóképes felnőtté váljon. Ha egy ember valóban hajlandó és képes lenne teherbe ejteni egy majmot, a poszt-zygotikus mechanizmusok vetélést vagy steril utódot eredményeznének. Minél távolabb van egymástól két állat genetikai szempontból, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy életképes utódokat hozzanak létre. Ezen a ponton úgy tűnik, hogy az emberek túl régóta különváltak más állatoktól ahhoz, hogy kereszteződhessenek. Legközelebbi élő rokonunktól, a csimpánztól 7 millió évvel ezelőtt váltunk el. (Összehasonlításképpen: a neandervölgyiekkel való látszólagos randevúnk kevesebb mint 700 000 évvel azután történt, hogy elszakadtunk tőlük).
A kutatók nem tudták pontosan meghatározni, hogy a legtöbb esetben milyen mechanizmusok akadályozzák meg a kereszteződést. Egyes közeli rokon fajok akkor is párosodhatnak, ha különböző kromoszómaszámmal rendelkeznek. A Przewalski-lónak például 33 kromoszómapárja van a legtöbb ló 32 helyett, de ennek ellenére kereszteződhet a közönséges lófélékkel - az utódok az átlagot veszik át, és végül 65 kromoszómával rendelkeznek.
A neandervölgyiek nem voltak őseink egyetlen kalandozása más főemlősökkel. Az "előemberek" és az "elő-csimpánzok" évmilliókkal ezelőtt kereszteződtek és hibrideket hoztak létre. Az 1920-as években Joszif Sztálin szovjet diktátor egy állattenyésztési szakértőt küldött Afrikába, hogy félig ember, félig majom katonákból álló hadsereget hozzon létre. A nők majomsperma segítségével történő megtermékenyítésére és a nőstény csimpánzok emberi spermával történő megtermékenyítésére tett kísérletek egyaránt kudarcot vallottak.
Ez nem jelenti azt, hogy az emberek más állatokkal való kereszteződéséről szóló történetek nem maradtak fenn. Az elmúlt néhány száz év állat-ember keresztezéséről szóló pletykák között szerepelt egy ember-sertés, egy majom-lány és egy sündisznóember is.

Az Ancient-Origins oldalról szedett adatokat a kutya őséről lásd kutya elődje.

Lábjegyzetek