Anyakultusz – apakultusz

Péterfai János...

...Anu heta-sumér isten címnél álló adatával vezessük elő:

[A heta] Alalu fia Anu. A szumir égisten neve An, azután Anu. Ez a név kétségtelenül magyar eredetű. An formában is gyakori a magyar nyelvben, de az Anu változat is magyar nyelvű. Nem vitatható, hogy az An-U és az A-Nu is értelmes magyar nyelven. Az előbbi Égi-Magasságos, Örökkévaló, Végtelen, az utóbbi Isteni-Nő értelmű. Valahol itt kapcsolódik egybe a matriarchátus és patriarchátus, ami a magyaroknál mindenkor egyenlő volt. A magyarok nem éltek sem patriarchátusban, sem matriarchátusban, mert társadalmukban a nemek egyenlőek voltak. Az igaz, hogy az amazonoknál nőuralom volt, de nagy valószínűséggel seregeikben férfiak is szolgáltak.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 200. oldalán úgy indít, hogy ez emberiség első vallása az ős-tantra volt. Aztán a meglepettségemen oldva azzal folytatja, hogy a régi ember mindent az anyától származónak tartott.
Nem tartom kizártnak, hogy a tantra név is a tündér szavunkból ered. Főleg azok alapján, amit másutt ír, miszerint a férfiasság, a hímelvűség útja a jóga, a nőelvűség, az asszonyiság útja pedig a tantra. Mintha a Jehova-féle hímelvet látnám a jóga névben is, a Trójában is áldozat tantrában pedig a betört tündért (kiből szajha lett). Megint azt látjuk, hogy a csillagmitológiai háttér alapot szolgáltat a vallások degenerált képéhez dogmatizálás folytán.

Győriné Luca Ágnes Ősiség, tudatfosztás és a darwini származáselmélet...

...című Ősi Gyökér 2004/3. sz. megjelent cikkében írja:

Ma már tudjuk, hogy a mitokondriális DNS kódja csak az anyától másolódik át az utódba, ráadásul 100%-ban, hibátlanul évezredeken, akár évszázezreken keresztül. Ismeretes a Hold-istenanya, Holdistennő, Nagyboldogaszszony, Kisboldogasszony, Szűzanya tisztelete. Felfigyeltem arra a tényre, hogy a sumér Istenasszony jele megegyezik a kínai hold írásjegyével, ami természetes is, hiszen a nőnek egy holdciklusban egyszer, vagyis 28 naponként van peteérése; a kozmikus információ az asszony testében többek közt így jelenik meg.

Bognár Ferenc A magyarok istene...

...című cikkében is írja:

A nagybetűs Történelem, csalfa módon megtagadta elsőszülöttjét, a minden kezdet előtti matriarchátusi őskultúrát. Hatalmi érdekek szolgálatába szegődve szemérmesen hallgat az ismereti ellenpólusul szolgáló Ősanyák koráról, mert beszámítása teljes mértékben átírná a fejlődés menetét. Persze, hogy ide, a minden civilizáció alapját jelentő Ősanyák korába érnek vissza történelmi szálaink. Ezért lettünk számkivetett nép!
[...]
E napot, holdat, meg a csillagokat tisztelő időszakban, a jobb-félteke egyeztető-elve alapján, keresték a csillagos ég törvényeinek földi analógiáit. Társadalmaik is az egység és egyenlőség gondolatán lettek berendezve. Mindenki egyenlőként szerepelt, és ezért nem találni felsőbbrendűek, sem arisztokraták nyomát. (Innen ered a székelyek kollektív nemessége.) Az analógiás szemléletet kifejlesztve, - Isten megragadhatatlanságán, - kerülték a konkrét meghatározást, és a közlésben is a szimbolikus képi megjelenítésre került a hangsúlyt. A célirányos közlésre használt díszítőművészet terén, behozták a jelző értékű stilizált utalásokat. A kor kőbe vésett mondandói azonban, a bibliai "festett és faragott képek tilalma" okán, jórészt mind megsemmisültek. A tisztán látni vágyók számára, csak az utalások összeszedésének útja maradt.

Folytassuk azzal, ami nő és férfi címnél is szerepelt.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében írja:

Az, hogy ősi pantheonokban férfi-istenségeknek nemigen jut hely, olyan időkre emlékeztet, amikor még az ember nem ismerte föl a férfi valóságos szerepét a gyermeknemzésben^[1], ezért csak az anyákat tisztelte (leányágon tartotta számon származását, mint az újabb kori természeti népek anyajogú társadalmaiban). Ebben az időben férfiú csak alsó mitológia hőse, földre szállott isten lehetett csupán, és mint anyja fia személyesült meg – hasonlóan a mesehősökhöz (l. Nap szavunk Munkácsy Bernát szerinti értelmezését: ugor Naj pi = "Nap fia", "Nő fia"). A férfiak térfoglalása az égben a férfiúi nemzőfunkció felismerésével, az apajog eluralkodásával kezdődik csak meg igazán.

Kenneth Grant The Magical Revival...

...című A. Crowley anyagát feldolgozó könyvében is szó van erről:

The Draconians, or Typhonians, oblivious of the role of the male in the biological mysteries of procreation, had worshipped the whore and her bastard who were ages later typified as the Virgin and Child.
—
A drakóniaiak vagy tifóniak, akik nem ismerték a férfi szerepét a nemzés biológiai misztériumában, a szajhát és fattyát imádták, akiket évszázadokkal később Szűzként és Gyermekként tipizáltak.

A megjegyzésem mindehhez az, hogy aligha hiszem el, hogy egy több százezer vagy több millió évvel ezelőtt élő "proto-táltos" ne tudta volna, hogy nem a gólya hozza a gyereket.
Itt nem arról van szó, hogy a férfi szerepét nem ismerték volna fel, inkább arról, hogy az első civilizációk hitrendszere tudatosan nőközpontú volt, mert egyrészt csak az anya a biztos, másrészt tudatosan így is alkották meg a mitológiájukat. Ennek még az is állt a háttérében, hogy az első ember is a hermafroditák és a kétéltűek előtt, ami/aki önmagából létre tudta hozni, afféle szűznemzéssel az életet a nő volt. Ennek a tudásnak a fenntartását kell még itt látni. Beszélhetnénk itt még sok mindenről, például az ösztön és Isten kapcsolatáról is.
Ezt a gondolatot Robert Graves The White Goddess című könyvének 389. oldaláról vette JM. Ez hasonlóan téves következtetés, mint azt mondani, hogy Kopernikuszig sehol Európában nem volt ismert a Föld-Nap relációja vagy azt, hogy a magyar paraszt a zsidó Tízparancsolat alapján értesült arról, hogy ölni vagy a szomszédasszonyt elszeretni nem szabad. Graves (és ezek szerint JM) nem ismerte a magyar szupercivilizációt és ősvallását. Hyperborea-Atlantisz átállás és Isten címnél szerepeltek adatok arra vonatkozólag, miként váltotta fel a Csillagvallást a Napvallás, majd a modern politikai vallások. Itt nem arról van szó, hogy az apa nemző szerepe nem volt ismert (hisz komplex Nimrud-mitológiát is költöttek), hanem arról, hogy akkor még az anyáknak nagyobb tisztelet járt ki (ezért is mondom, hogy a hunoknak illetve hun-származék népeknek "köszönhetjük" a magyarságot elnyomó irányzatok elterjedését).

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvében is jelentőségteljesen írja:

Az a fordulat, ami a kései bronzkorban, mintegy 4-5000 évvel ezelőtt (Péterfai János ugye akár 8000 évesnek mondja a Napvallás kialakulását, nem tudom mi alapján) megbontotta a két emberi nem szerepköri egyensúlyát, mára mélypontját érte el. A figyelem a ciklikusan megszülető és meghaló "fénygyermek" (férfi) felé fordult, míg korábban az "örökkévalóságot" ténylegesen képviselő szülőanya volt a központ.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 213-214. oldalán Öregistenről szóló irományát lásd ott. Némi kiritikai vizsgálat alá kellett venni írását, mert a nála korábban ős-tantrikusnak, anya-központúnak nevezett ősvallásról hirtelen átevezett a hímelvű felfogásra (ezer éveket átugorva) és magyar szavakkal való játszadozással próbálta bizonyítani, hogy az Úristen azt jelenti Örökisten és ez volna az ősforrás csodálatos és logikus bizonyítéka (egyszerre jelenti az uralmat és a végtelent). Nem beszél a nőiségi űrről, az űr-isten fogalmáról, vagy arról, hogy az úr és isten szavak milyen előjelűek lehetnek. Aztán BA váratlanul úgy folytatja, hogy azzal helyreteszi magát egy kicsit. Ami fény és anyag címnél is megvolt:

Ez a filozófiai megközelítés már az elején két egymást elfogadó, bár szelíden vitató vallási ágra szakadt. Az egyik ág, a magyar [helyett hun; lásd Magyar Adorján Ősműveltségét] férfi elvűség a Napisten kultuszát fogadta el, míg a másik a [magyar] nőelvűség, a Földanya híve lett [ez egy leegyszerűsítése csak: a Földanya a Menny [An/Ana] letükrözése]. A nőelvűek felfogása szerint az anyag szüli az erőt, ez a parthenogenesisnek, a Szűzanyaságnak eredendő kultusza. Az, hogy Jézus születése folytán ez ismét fölmerült, azt feltételezi, hogy Jézus olyan szemere-sumér népcsoportban látta meg a világot, ahol a Boldogasszony-imádat még teljes intenzitással létezett. Ez már magába véve is ellentmond a zsidó vallás közismert nőgyűlöletének és merev patriarchátusának. A férfi elvű felfogás napjainkban is azt taglalja (non-dualizmus), hogy az anyag csupán illúzió s az energia ideiglenes terméke. (Később ezt részletesen bemutatjuk, az indiai ősnépeink sorsát taglaló fejezetben [kerestem ilyet, de nem találtam]. Ott meglátjuk, hogy a férfiasság, a hímelvűség útja a jóga, a nőelvűség, az asszonyiság útja pedig a tantra.)

• Ezen passzus közben Jahve címhez is betéve.

Tehát őseink ezt a csupán kozmikus, szakrális szerelemben föloldható ellentmondást, dualitást imádták. A szerelem, a szeretet harmóniáját. A fő törekvés tehát az isteni egység elérése volt. Később, más kezdetlegesebb szinten álló népeknél fanatikus monoteizmusok, egyistenhitek alakultak ki. Ezek a hívő elképzelése szerint vagy Istenek, vagy Istennők voltak, de sohasem mind a kettő. E felfogás eredményezte később a jó és a rossz fogalmát, természetesen mindig a hímelvűség és a nőiség összefüggésében, ami persze azóta is nézőpont kérdése.
Őseink kiinduló kultusza tehát az volt, hogy az erő az élet atyja és az anyag az élet anyja. A férfi élet lényege a Napistentől kapott hihetetlen energiával és mozgékonysággal, szellemiséggel termékenyíteni meg a világot, és életre hívni az anyában egy új magzatot. A nőiség lényege és küldetése, átlényegülni a szellem erejével és befogadni a magot, s egy új életet útnak indítani. Ezek nem alá s fölé rendelt dolgok, hanem mellérendelt lehetőségek.
A Napisten a magot adó atya, ezért a magyar népnél a Mag, Magor, Mager, Megyer, Magyar nevet kapta, benne a Magyarság teremtésmítoszi ősatyját tisztelték. A Föld, mint Földistennő, hajadonként Tündér (archaikus jelentése szűz, szűzies) Ilonaként, nagyszerű férje oldalán Magyar Ilonaként tiszteltetett.
Később ez a hiteles és nagyszerű istenimádati mód kiegészült egy új erkölcsi fogalommal, a lelkiismerettel. Ez egy fokozódó belső tudatosodást jelentett, egy rendszeres és mindenre kiterjedő mély önvizsgálatot. Azt is mondhatnánk, hogy a nép életcélja nem az anyagi siker, vagy érzékkielégítés volt, hanem a tisztaság, a feddhetetlenség kultusza. A teremtésmítosz inspiráló formai elemeit kiegészítette egy benső tartalmi változás, melynek lényege, hogy a földi ember is olyan tiszta és tökéletes szeretett volna lenni, mint Magyar Napisten és Tündér Ilona. Ezzel az ember világba lépése óta először a költői forma és az erkölcsi tartalom, a lelkiismeret harmonikusan egymásra talált.

Tomory Zsuzsa Szerves magyar nyelvtudomány...

...című az Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelenő cikkének alábbi passzusa ang címnél is megvolt:

Amint látjuk, a hang terjedésének előfeltétele az anyag jelenléte. Ezen anyaghoz kötött előfeltétel miatt a hangot is a jelképek birodalmába sorolom éppen úgy, mint a későbbi, már az anyag szilárdabb halmazállapotát hordozó anyagi jelképeket: edényeket, szobrokat, írásjegyeket, melyek egyúttal a gondolatközlés eszközei. Mindezek a jelképek magukban hordozzák az anyag fő tulajdonságait: alakítható, befogad, emlékezik és terem. Ezen tulajdonságok avatták az anyagot az anyaság kifejezőjévé is, amint ezt anya és anyag szavunk közeli rokonsága is kifejezi.
Társadalmi vonalra terelve e gondolatsort, valóban az asszonyok munkája őrizte mindig a múltat, a hagyományt, s dalaikon, meséiken, imáikon, hímzéseiken át adják tovább az őstudást gyermekeiknek.

Bognár Ferenc Nimrudi hagyományunk Boldogasszony-tisztelete, és Fekete Madonnái...

...című cikkében nagyszerűen elővezeti, miről van szó:

Történelmünk korai szakáról, írásbeli emlékek hiányában alig tudunk valami keveset. Egy-egy név, monda segít a kutatásban, avagy homályos utalásokból kell kihámozni a tényeket. Nimródi hagyományunkról sem tartott fenn jelentősebb adatokat, a későbbi történetírás, és ha népemlékezet rendelkezhetett is e tárgyról átfogó ismeretekkel, akkor azok sajnos, az idők folyamán, bizonyos okokból elveszett.
A törlés okául, főleg a hatalmi törekvéseket palástoló, vallási rivalizálások tehetők meg, és e mentalitás, még napjainkban is szedi kulturális áldozatait, lásd a tálibok szoborrombolásait, avagy az iraki régészeti lelőhelyek amerikai bombázását.
A párhuzamos jelenségek összegyűjtése támpontokat ad a teljes folyamatok rekonstruálásához. Amikor elénk kerül Hérodotosz tollából, hogy:
"Most ugyan mind már a Ionesek, mind az Athénbeliek, nem akarván ioneseknek hivatni, elszégyenülni látszanak ezen nevezetre." – akkor felvetődik a kérdés, hogy mit jelenthetett a ion avagy jón név, és miért volt szégyenletes környezetükben is?
A Jonok esetével, előre kívánunk vetíteni egy történelemformáló gondolati alapsémát, mert őstörténeti kutatásaink során, újra meg újra elénk kerül, ez a bűnösséget érző "elszégyenülő" népi mentalitás. Mivel e miatt veszett el az emberiség másik féltekés ismeretvilága, a nőelvű ősműveltség tudáskincse, ezért ennek okát már az elején fel kell tárnunk.
Robert Graves angol történész[?] szerint, a görög mitológiából, és fennmaradt ábrázolásaiból kihámozható, hogy kb. 3000 évvel ezelőtt, gyökeres szemléletváltozással egybekötött szellemi forradalom zajlott le a vallások terén. Ez volt a nő-központúságot felváltó "hím-elv" uralomra jutásának ideje, melyben a titánok és a gigászok, mint Gaia Földanya gyermekei és kultúrájának hordozói elbuktak, a jövevény villámisten, Zeusszal szemben. Tehát szerinte, az olymposzi istenek színrelépésével kezdődött folyamat, valójában a korábbi nőelvű kultúrák háttérbe szorításáról szólt, a hímelvű gondolkodás hím istenképzeteinek vezetésével.

Más cikkében így írja:

Graves szerint kb. 3000 évvel ezelőtt, az olymposzi istenek élre törésével egy időben kezdődött el az a teljes szemléletváltással végződő folyamat, melyben a nő-központú műveltséget felváltotta a "hím-elv" uralma, és lassan eltűntek az emberi boldogság eléréséhez szükséges ismeretek belső érzelmi folyamatainkról. A klasszikus műveltség alapjául szolgáló RÁCIÓ születésével párhuzamosan született meg az értelmi félteke gyermeke a félelem, és ennek zászlója alatt hódító útjukra indultak az újdonsült értelmi ideológiák harcos képviselői, hogy a földi hatalom megszerzéséért, ha kell, eltiporják az előd műveltség vívmányait és képviselőit. Mára a nőelvű, békés földművelő kultúra lelki örököseit vagy ádáz szellemi és fizikai harc folytán kiirtották, vagy vallási agymosás által, ősi gyökereik emlékét is kilúgozták.
Keletebbre tekintve, ezzel egy időben zajlott a méd Zarathustra vallásreformja is.
Történeti iratok elmesélik, hogy az akkoriban itt élt keleti szkíta, (chusita-hun) népek körében, ekkor új vallási irányok kerültek felszínre, amit egyes törzsek elfogadtak, más törzsek viszont ragaszkodtak a régi hagyományokhoz, amiből sajnos komoly és elkeseredett vallási testvérháború alakult ki.

• A legutóbb magyar és hun utódnépek vallásszakadása címnél Oláh Imre által írottakat is lásd e kapcsán.

Bővebben a Ghaznavi, X. sz-i szeldzsuk fejedelem által íratott Shahnameh című őstörténeti műből értesülhetünk. E szerint, a zoroaszteri Ormuzd (Ahura Mazda) Isten új parancsainak engedelmeskedő Iránnal szemben, a testvéri Turán a maga ősiségét félti és védi, így lett azután az iráni árják és későbbi perzsák szemében is a turáni nép, az ellentét Ahriman, (Sátán) híve. (Mintha csak a későbbi korok keresztény-pogány ellentéte állna elénk, az elmaradhatatlan lenéző, a másikat bűnösnek tartó mentalitással.)
Az emberiség tragédiájának, ez volt a turáni átok című felvonása, az ősi, lelki meghasonlás kezdete. A létet korábban egységesnek tekintő ősfelfogás ekkor megváltozott, a belső lélek-út elágazott lelki, és világi irányokba. A kettőssé vált lelki áramlat szakosodott ágai, a viselkedési hajlamok két, hím, és női alapmintája szerint különültek el egymástól. A valójában szorosan összetartozó lélektartalmak különválásával, az emberiség kiesve a harmóniából, elindult a vétett úton. (Erről szólnak húsvéti tojásaink hímjei.)
A hatalmi struktúra kettéhasadt, érdekellentétbe került a pap, és a király, és vele a lélek és az ész útja is. Testvér a testvérrel került halálos ellentétbe a valóság történelmi színpadán, ahogy a lélekvezető eszmék hím-, és női-jellegre hasadtak az emberiség belső oldalában.
A modern kori viselkedés kutatás tudományos eredményeinek tükrében, e társadalmi átalakulásokat generáló és kísérő lélektani folyamatok domináns jellemzői, jól felismerhetően egybecsengenek féltekéin nemi jellegekhez köthető működési dominanciáival. Más szavakkal mondva, a régi, női kultúra, a nőiesnek titulált féltekénk érzelmi jellemzői szerint szemlélte és modellezte a világot, ellentétben a hímelvű idők értelmi megközelítésével.
E belső elválás során rivalizálás kezdődött, és a nappali értelemhez kötődött, "hím," én-tudatosság, szinte feloldhatatlan ellentétbe került a "női," érzelmi-alapú mélytudat tartalmaival. Lassan, az értelem szemében ellenségessé vált mélytudat átlátatlan és uralhatatlan lelki világából Pokol lett, és a nőelvű nimrudi utat folytatók pedig gonosz Sátán-imádóknak minősültek.
Mindez szükségszerűen kivetült az élet és társadalmi folyamatok minden területére, és ma már csak a végeredményt látjuk. Bár a Shahnameh-ban nincs említve a régi vallás, - mert az érzelmi alapú anya-tiszteletnek, bizonyos okokból még az emléke is törlendővé vált értelmi világunkban, - de szinte biztosak lehetünk benne, hogy ami hellén területen zajlott Zeusz előretörésével, azaz a hím elv harca az anya-vallások ellen, az indult el vele kb. egy időben közép-Ázsiában, a zoroaszteri vallásreformációval is, és az indiai hősköltemény, a Mahabharata is erről szól.
A nimrudi női hit főszereplői is mind, gonosz, kerülendő alakokká váltak a hímfelfogás szemében, és lassan az alvilág népes táborát sokasították. Az eredetileg napminőséget hordozó Bál istenből is, ördögi Belzebub és Belfegor lett. (Bált, Nimruddal azonosítja Chorenei Mózes, örmény történetíró.)

• Bognár Ferenc nimrudi női hit összefüggése kissé furcsa, de értjük, mire gondol.

Sajnos vallási kutatásainknál, tudós korszakunk teljesen belefelejtkezve leragadt, a kereszténység előtti naptisztelet és napvallások világánál, holott a még távolabbra mutató nyomok, a feledett, és elhanyagolt nő-elvű hitvilág csillagtiszteletéhez, mint vallási gyökerekhez vezetnek minket vissza. Valójában, ismereteinkkel szöges ellentétben, a hímelvű naptiszteletet megelőző nem is távoli múltban, egyetemesen elterjedve volt nőelvű földművelő és csillagtisztelő kultúra alapozta meg, az emberi fejlődést és műveltséget. A matematika ága is, csak földmérő nagyapja nyomdokain juthatott később a tudomány csúcsára.
Csakis innen eredő szkíta-gyökereink kínálnak magyarázatot nép-, és díszítőművészetünk ősi, keleti motívumaira, földműves hagyományaink gazdag termékenységi rítus-maradványaira, nyelvünk ragozó szerkezetére, írásos kultúránknak ősi, székely-hun rovásjeleire, és legfőképpen a kereszténység előtti időkből származó, Boldogasszony-tiszteletünk szívós életben tartására. Műveltségünk nőelvű elemei, mind a mai napig fellelhetőek, annak ellenére, hogy a kutatók nem is igen foglalkoztak még az összegyűjtésükkel és rendszerezésükkel.
Az egész kérdéskört még homály takarja. Anahita Istennő történeti jelentőségéről már nem tudunk, a vele való ősi kapcsolatunk emléke teljesen elveszett. Többségében felvettük a zsidó-kereszténység hímelvű tanításait, melyből kiszorultak a női minőségek, és képviselőik. Ugyanis [Zajti Ferenc megfogalmazásában] a zsidó gondolatvilágból, eleve hiányzik az Isten közelébe helyezett női ideál. Ezért lett a Bibliában is, a régi NŐISTEN-ből, gonosz NŐSTÉNY, és a kereszténység Szentháromságból is, (mint Isten lényegiségéből,) kimaradt a női minőség.

Grandpierre Atilla A királyi mágusok...

...című dolgozatának alábbi sorai Douglas Price címnél is szerepeltek:

Az Antiquity című régészeti szaklapban a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5700 körül, mégpedig úgy, hogy nem egyszerűen a kultúra adódott át, hanem kiemelkedő tudású vándorok vitték szerteszét. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére éppúgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére.

A Bognár Ferenc nyomán is a több helyen beígért,...

Robert Graves...

...hosszú lére eresztett passzusa következzen:

In Europe there were at first no male gods contemporary with the Goddess to challenge her prestige or power, but she had a lover who was alternatively the beneficent Serpent of Wisdom, and the beneficent Star of Life, her son. The Son was incarnate in the male demons of the various totem societies ruled by her, who assisted in the erotic dances held in her honour. The Serpent, incarnate in the sacred serpents which were the ghosts of the dead, sent the winds. The Son, who was also called Lucifer or Phosphorus ('bringer of light') because as evening-star he led in the light of the Moon, was reborn every year, grew up as the year advanced, destroyed the Serpent, and won the Goddess's love. Her love destroyed him, but from his ashes was born another Serpent which, at Easter, laid the glain or red egg which she ate; so that the Son was reborn to her as a child once more. Osiris was a Star-son, and though after his death he looped himself around the world like a serpent, yet when his fifty-yard long phallus was carried in procession it was topped with a golden star; this stood for himself renewed as the Child Horus, son of Isis, who had been both his bride and his layer-out and was now his mother once again. Her absolute power was proved by a yearly holocaust in her honour as 'Lady of the Wild Things', in which the totem bird or beast of each society was burned alive.
The most familiar icon of Aegean religion is therefore a Moon-woman, a Star-son and a wise spotted Serpent grouped under a fruit-tree: Artemis, Hercules and Erechtheus. Star-son and Serpent are at war; one succeeds the other in the Moon-woman's favour, as summer succeeds winter, and winter succeeds summer; as death succeeds birth and birth succeeds death. The Sun grows weaker or stronger as the year takes its course, the branches of the tree are now loaded and now bare, but the light of the Moon is invariable. She is impartial: she destroys or creates with equal passion.
The conflict between the twins is given an ingenious turn in the Romance of Kilhwych and Olwen: Gwyn ('White') and his rival Gwythur ap Greidawl ('Victor, son of Scorcher') waged perpetual war for Creiddylad (alias Cordelia), daughter of Lludd (alias Llyr, alias Lear, alias Nudd, alias Nuada, alias Nodens), each in turn stealing her from the other, until the matter was referred to King Arthur. He gave the ironical decision that Creiddylad should be returned to her father and that the twins should 'fight for her every first of May, until the day of doom', and that whichever of them should then be conqueror should keep her.
There are as yet no fathers, for the Serpent is no more the father of the Star-son than the Star-son is of the Serpent. They are twins, and here we are returned to the single poetic theme. The poet identifies himself with the Star-son, his hated rival is the Serpent; only if he is writing as a satirist, does he play the Serpent. The Triple Muse is woman in her divine character: the poet's enchantress, the only theme of his songs. It must not be forgotten that Apollo himself was once a yearly victim of the Serpent: for Pythagoras carved an inscription on his tomb at Delphi, recording his death in a fight with the local python-the python which he was usually supposed to have killed outright.
—
Európában eleinte nem voltak az Istennővel kortárs férfi istenek, akik megkérdőjelezhették volna tekintélyét vagy hatalmát, de volt egy szeretője, aki felváltva volt a Bölcsesség jótékony kígyója és az Élet jótékony csillaga, a fia. A Fiú az általa uralt különböző totemtársadalmak férfi démonaiban testesült meg, akik segédkeztek a tiszteletére rendezett erotikus táncokban. A Kígyó a szent kígyókban testesült meg, amelyek a halottak szellemei voltak, és a szeleket küldték. A Fiú, akit Lucifernek vagy Phosphorusnak ("fényhozónak") is neveztek, mert esti csillagként a Hold fényét vezette, minden évben újjászületett, az év előrehaladtával felnőtt, elpusztította a Kígyót, és elnyerte az Istennő szeretetét. Szerelme elpusztította őt, de hamvaiból egy másik Kígyó született, amely húsvétkor lerakta a glain vagy piros tojást, amelyet az Istennő megevett; így a Fiú ismét gyermekként született újjá számára. Ozirisz csillag-fiú volt, és bár halála után kígyóként hurkolta körbe a világot, mégis, amikor ötven méter hosszú falloszát körmenetben vitték, egy aranycsillaggal [ezen rész Íj csillagkép címnél is szerepelt] volt a tetején; ez jelentette önmagát megújulva, mint a Gyermek Hórusz, Ízisz fia, aki egyszerre volt a menyasszonya és a kivetett rétege, és most újra az anyja volt. Abszolút hatalmát a tiszteletére évente megrendezett holokauszt bizonyította, amelynek során minden egyes társadalom totemmadarát vagy -állatát élve elégették, mint "a vadak úrnőjét".
Az égei-tengeri vallás legismertebb ikonja tehát egy gyümölcsfa alatt csoportosuló Hold-asszony, egy csillag-fiú és egy bölcs, pettyes kígyó: Artemisz, Herkules és Erechtheusz. A Csillag-fiú és a Kígyó harcban állnak egymással; a Hold-asszony kegyében egyik a másikat követi, ahogy a nyár a telet, a tél a nyarat; ahogy a halál a születést, a születés a halált. A Nap gyengül vagy erősödik, ahogy az év halad, a fa ágai hol megrakottak, hol csupaszok, de a Hold fénye változatlan. Pártatlan: egyforma szenvedéllyel pusztít vagy teremt.
Az ikrek közötti konfliktus zseniális fordulatot vesz a Kilhwych és Olwen románcában: Gwyn ("Fehér") és riválisa, Gwythur ap Greidawl ("Victor, Scorcher fia") örökös háborút vívtak Creiddyladért (más néven Cordelia), Lludd (más néven Llyr, más néven Lear, más néven Nudd, más néven Nuada, más néven Nodens) lányáért, és mindketten sorra ellopták őt a másiktól, amíg az ügyet Arthur király elé nem vitték. Ő azt az ironikus döntést hozta, hogy Creiddyladot vissza kell adni az apjának, és hogy az ikrek "harcoljanak érte minden május elsején, a végzet napjáig", és hogy amelyikük akkor győzedelmeskedik, az tartsa meg őt.
Még nincsenek atyák, mert a Kígyó éppúgy nem atyja a Csillag-fiúnak, mint ahogy a Csillag-fiú nem atyja a Kígyónak. Ők ikrek, és itt visszatérünk az egyetlen költői témához. A költő azonosítja magát a Csillag-fiúval, gyűlölt riválisa a Kígyó; csak ha szatirikusnak ír, akkor játssza el a Kígyót. A hármas múzsa a nő a maga isteni mivoltában: a költő varázslónője, dalainak egyetlen témája. Nem szabad elfelejteni, hogy egykor maga Apollón is a Kígyó áldozata volt: Püthagorasz ugyanis Delphoi sírjára feliratot vésetett, amely a helyi pitonnal vívott harcban bekövetkezett halálát örökíti meg - azzal a pitonnal, amelyet általában úgy véltek, hogy egyenesen megölt.

• Ezen rész sárkány címnél is szerepelt.

The Star-son and the Serpent are still mere demons, and in Crete the Goddess is not even pictured with a divine child in her arm? She is the mother of all things; her sons and lovers partake of the sacred essence only by her grace.
The revolutionary institution of fatherhood, imported into Europe from the East, brought with it the institution of individual marriage. Hitherto there had been only group marriages of all female members of a particular totem society with all members of another; every child's maternity was certain, but its paternity debatable and irrelevant.
—
A Csillag-fiú és a Kígyó még mindig csak démonok, és Krétán az Istennőt még csak nem is isteni gyermekkel a karján ábrázolják? Ő mindennek az anyja; fiai és szeretői csak az ő kegyelméből részesülnek a szent lényegből.
Az apaság forradalmi intézménye, amelyet keletről hoztak be Európába, magával hozta az egyéni házasság intézményét is. Eddig csak csoportos házasságok léteztek egy adott totemtársadalom összes női tagjának egy másik totemtársadalom összes tagjával; minden gyermek anyasága biztos volt, de apasága vitatható és lényegtelen.

• A késői-vaskori matriarchális viszonyokból illetve felfogásból nem lehet kiindulni. A késői anyajogúság sok szempontból olyan elvetélt kezdeményezés, mint a mai feminizmus. Nem szabad csak az elmúlt 2-3000 év anyagát/adatait felhasználni.

Once this revolution had occurred, the social status of woman altered: man took over many of the sacred practices from which his sex had debarred him, and finally declared himself head of the household, though much property still passed from mother to daughter. This second stage, the Olympian stage, necessitated a change in mythology. It was not enough to introduce the concept of fatherhood into the ordinary myth, as in the Orphic formula quoted by Clement of Alexandria, 'The Bull that is the Serpent's father, the Serpent that is the Bull's.' A new child was needed who should supersede both the Star-son and the Serpent. He was celebrated by poets as the Thunder-child, or the Axe-child, or the Hammer-child. There are different legends as to how he removed his enemies. Either he borrowed the golden sickle of the Moon-woman, his mother, and castrated the Star-son; or he flung him down from a mountain top; or he stunned him with his axe so that he fell into perpetual sleep. The Serpent he usually killed outright. Then he became the Father-god, or Thunder-god, married his mother and begot his divine sons and daughters on her. The daughters were really limited versions of herself-herself in various young-moon and full-moon aspects. In her old-moon aspect she became her own mother, or grandmother, or sister, and the sons were limited revivals of the destroyed Star-son and Serpent. Among these sons was a God of poetry, music, the arts and the sciences: he was eventually recognized as the Sun-god and acted in many countries as active regent for his senescent father, the Thunder-god. In some cases he even displaced him. The Greeks and the Romans had reached this religious stage by the time that Christianity began.
The third stage of cultural development-the purely patriarchal, in which there are no Goddesses at all-is that of later Judaism, Judaic Christianity, Mohammedanism and Protestant Christianity. This stage was not reached in England until the Commonwealth, since in mediaeval Catholicism the Virgin and Son-who took over the rites and honours of the Moon-woman and her Star-son-were of greater religious importance than God the Father. (The Serpent had become the Devil; which was appropriate because Jesus had opposed fish to serpent in Matthew, VII, io, and was himself symbolized as a fish by his followers.) The Welsh worshipped Virgin and Son for fifty years longer than the English; the Irish of Eire still do so. This stage is unfavourable to poetry. Hymns addressed to the Thunder-god, however lavishly they may gild him in Sun-god style-even Skelton's magnificent Hymn to God the Father-fail as poems, because to credit him with illimitable and unrestrained power denies the poet's inalienable allegiance to the Muse; and because though the Thunder-god has been a jurist, logician, declamator and prose-stylist, he has never been a poet or had the least understanding of true poems since he escaped from his Mother's tutelage.
—
Amint ez a forradalom bekövetkezett, a nő társadalmi helyzete megváltozott: a férfi átvett sok olyan szent gyakorlatot, amelytől neme korábban eltiltotta, és végül a háztartás vezetőjének nyilvánította magát, bár a vagyon nagy része még mindig az anyáról a lányára szállt. Ez a második, az olümposzi szakasz a mitológiában is változást tett szükségessé. Nem volt elég az apaság fogalmát bevezetni a közönséges mítoszba, mint az alexandriai Kelemen által idézett orfikus formulában: "A Bika, aki a Kígyó apja, a Kígyó, aki a Bika apja". Szükség volt egy új gyermekre, akinek mind a Csillag-fiút, mind a Kígyót felül kellett váltania. A költők úgy ünnepelték őt, mint a Mennydörgés-gyermeket, vagy a Fejsze-gyermeket, vagy a Kalapács-gyermeket. Különböző legendák szólnak arról, hogyan távolította el ellenségeit. Vagy kölcsönkérte a Hold-asszony [miért nem Tejút Istennő?], az anyja arany sarlóját, és kiherélte a Csillag-fiút [mint ahogy Kronosz tette Uránosszal?]; vagy levetette egy hegytetőről; vagy baltájával úgy elkábította, hogy örök álomba merült. A Kígyót rendszerint egyenesen megölte. Ezután Atya-isten vagy Mennydörgés-isten lett, feleségül vette az anyját, és nemzette rajta isteni fiait és leányait. A leányok valójában saját maguk korlátozott változatai voltak, különböző ifjúholdas és teliholdas aspektusokban. Öregholdas aspektusában saját anyjává, vagy nagyanyjává, vagy nővérévé vált, a fiak pedig a megsemmisült Csillag-fiú és Kígyó korlátozott újjáéledései voltak. E fiak között volt a költészet, a zene, a művészetek és a tudományok istene: őt végül Nap-istenként ismerték el, és sok országban aktív régensként tevékenykedett öregedő apja, a Mennydörgés-isten helyett. Egyes esetekben még ki is váltotta őt. A görögök és a rómaiak a kereszténység kezdetére már elérték ezt a vallási stádiumot.
A kulturális fejlődés harmadik szakasza - a tisztán patriarchális, amelyben egyáltalán nincsenek istennők - a későbbi judaizmus, a zsidó kereszténység, a mohamedánizmus és a protestáns kereszténység. Angliában ez a szakasz a Commonwealthig nem ért el, mivel a középkori katolicizmusban a Szűz és a Fiú - aki átvette a Hold-asszony és a Csillag-fiú szertartásait és tiszteletét - nagyobb vallási jelentőséggel bírt, mint az Atyaisten. (A kígyóból lett az ördög; ami azért volt helyénvaló, mert Jézus a Máté VII. fejezetének io. részében a halat állította szembe a kígyóval, és követői őt magát is halként szimbolizálták). A walesiek ötven évvel tovább imádták a Szüzet és a Fiút, mint az angolok; az eirei írek még mindig így tesznek. Ez a szakasz kedvezőtlen a költészet számára. A Mennydörgés-istennek címzett himnuszok, bármennyire is pazarlóan aranyozzák be őt a Napisten stílusában - még Skelton csodálatos Himnusza az Atyaistenhez is -, versként megbuknak, mert ha korlátlan és korlátlan hatalmat tulajdonítanak neki, azzal megtagadják a költő elidegeníthetetlen hűségét a Múzsához; és mert bár a Mennydörgés-isten jogász, logikus, deklamátor és prózastiliszta volt, soha nem volt költő, és a legkevésbé sem értett az igazi versekhez, mióta megszökött anyja gyámsága alól.

Robert Graves később a fentiek lényegét összefoglalja (a múzsákra hegyezi ki, de tulajdonképpen a fehér istennővel behelyettesíthető):

Érdemes ide emlékeztetőül venni Péterfai János passzusát nyelvtani nemek kapcsán és kiegészíteni a legutóbb András cím alján írottakkal. A görög és germán (és a mongol és hun?) nyelvben is az ember = férfi. Hát a nő nem ember? Egyébként ez a felfogás átszüremlett a magyar nyelvezetbe is: mik ezek a kifejezések, hogy asszony-állat, némber, asszony verve jó, stb? Mondhatnánk, hogy a germán-zsidó felfogás térnyerése lehet. Illetve az előbbi azt jelenti, hogy az Istenasszonynak állatalakjai vannak. Tehát ennek is asztrális eredete van. Ádám és Éva történetére (lásd még asszony teremtése) emlékezzünk az oldalbordával, és annak valós értelmére. Jellemző, hogy az utódnépek mindent kiforgattak és félreértelmeztek és túlzásokba estek, ahogy erről magyar népművészet címnél is volt szó.

Péterfai János...

...nők jogai címnél szereplő sorai:

Szumerban a patriarchális rend megerősödése kb. a IV/III. évezred fordulóján mehetett végbe. Kr.e. 3.000 előtt a területet magyar népek uralták. A magyar társadalmakban a nők és férfiak mindig egyenlőek voltak, sok tízezer év óta, a mai napig. Ekkor Mezopotámia déli részén idegen bevándorlók jelentek meg, belőlük lettek a szumerok. A nők ebben a társadalomban még szabadok voltak, örökölhettek szüleik után, de enyhén már háttérbe szorultak, a magyar teljes férfi-női egyenlőséghez képest. Az akkád uralom idején aztán rabszolgák lettek a nők, és ma is rabszolgák az összes iszlám területen.
[...]
Azt biztosra vehetjük, hogy a magyar rokonságú népeknél a nők szabadok voltak. A szemitáknál viszont nem. Az asszírok, amint hatalomra kerültek, rögtön olyan törvényeket hoztak, amelyek a nőket megfosztották egyenlőségüktől, jogaik jelentős részétől és kötelezték őket arcuk eltakarására, mintha rabszolgák lennének. Ezért a szabad nőknek nincs köze a szemita népekhez. Ez azért megdöbbentő, mert a sumer korban a nők szabadok voltak, az asszírok meg azonnal elvették jogaikat, amikor megtehették. Nem az iszlám vette el a nők jogait először, hanem négyezer éve, az asszírok.

Tibold Szabina Asszonyi Erő, Világmegváltó Feladat...

...című az Ősi Gyökér 2015/1-2. sz. megjelent cikkéből sok passzust ide lehetett volna tenni, de egyet mondjuk tegyünk ide:

Hamurabi első írott törvényei a nőkkel kapcsolatban döbbenetesek. Írásba foglalja a nők és gyermekek tulajdon jogban tartását. A nők elveszítik jogukat a szabad párválasztáshoz, írástudáshoz és bármilyen irányítói, tanári, papnői hivatáshoz. Bábaság az egyetlen hivatás, amit nem tudnak megtiltani számukra (ahhoz még pár ezer évnek kell leperegnie korunkig), mert a szülő nőknek szükségük volt a bábákra, s a betegeknek azok ismereteire. A szüléssel és egyéb 'női intimitásokkal' kapcsolatos bábai területek megmaradtak a nők doméniumában még jó darabig, ahová a férfiak őszintén nem kívánkoztak behatolni, egészen a római császárság idejéig, ahol Cézár szórakoztatására látványos és kegyetlen császármetszések voltak (szó szerint) porondon.

Magyar Adorján...

...Ősműveltségében ír a kap, fog, tár, nyit szavak aktív és passzív értelmeiről. Véleménye szerint a nemző aktus mikéntje áll a dolog mögött (száj címnél hasonlóról volt szó és pina címnél is arról, hogy a hímségi és nőiségi fogalmak között hangalaki és logikai átfedés van). A bővebb passzus kap címnél található. Itt csak ennyit:

Eszünkbe juthatnak a nőelvi őstörzsek, melyeknél aktív nőiség is létezhetett, amelyeknél a nő volt a kezdeményező, avagy a közösülést kieszközlő. Számos népmesénkben meg is van azon sajátságos indíték, amely szerint a szerelmes nő ébresztgeti, költögeti, eleintén hiába, az alvó szeretett férfit, aki azonban csak harmadik éjszaka is ismétlődő költögetésre ébred föl, mikor azután kettejük szerelmi boldogsága beteljesül. Ennek eredete szerintem tehát az, hogy ősidőkben az embernél is, miként számos állatfajnál ma is, a nemi ösztön csak tavasszal jelentkezett, de a férfinál az erectio ekkor is csak bizonyos előjátékok, izgató táncok stb., valamint szerelmeskedések segítségével következett be.
Láttuk, hogy volt olyan abszolút nőelvűség is, amelyben még a Nap is nőként volt megszemélyesítve, aminek maradványa a német die Sonne. Vagyis eszünkbe kell jussanak az amazonok, továbbá az, hogy a régi görögök is följegyezték, miszerint némely népnél közösüléskor is csakis a nő volt fölül, mivel náluk is, mint az amazonoknál, a nők uralkodtak a férfiak fölött. Tény pedig hogy ma is él némely szalamandra-féle, amelynél a nőstények oly aktívak, hogy ezek teperik le a hímet és szívják ki nemi részükkel, amely még ki is dudorodik, az ondót. Miután pedig a szalamandrák kétéltűek, vagyis békafélék, ezek pedig az emlősök ősei, ebből az következik, hogy ezekben is egykori ősállapot maradott fönn. És íme, tehát a magyar nyelv kap, fog, tár, nyit igéinek kettős, azaz aktív és passzív, vagyis hímségi és nőiségi jelentésében, a természet e jelensége, vagyis az aktív nőiség létezése, vagy létezettsége, is kifejeződik. Vagyis azt kell következtetnünk hogy a magyar nyelv ezek szerint is, a Természetnek valósággal hangokbani kifejeződése, más szóval, hogy tehát ősidőkön át egyrészt a Természet törvényei szerint képződött, de másrészt, szerintem egy valamikor létezett magas szellemi műveltségünkben, a természeti jelenségek szerint tudatosan alakíttatott is.

A fentebb beígért csillagászati téma következzen. Magyar ősvallás és magyar istencsalád címnél is szerepelt, hogy az ősvallás csillagászati hátterű. A család szükségszerűen áll apából, anyából és gyerek(ek)ből. Hogy a gyerek mag = Nap, erről másutt volt szó (még a keltában is mag, mac = fiú) illetve arról is, hogy a fiú régen gyerek, sarj értelmű volt. Viszont a csillagmitológiában a lány az anya fiatalabb szűz-énjére utal (lásd daughter és tündér), míg a fiú az anya fia, Napgyermeke, kiből felnővén (amikor a Nap a Szíriusszal, Orionnal együtt áll és Hunor-Széth lesz belőle) a szerelmese is lesz (incest címnél erről volt szó), ami alatt azt kell érteni, hogy a Nap a Tejút körén mozog, semmi mást (anya nem hálhat fiával a valóságban). A Nap és Orion cím/alcímnél álló Nap = Orionná válás így érthető meg.
De ki vagy mi is az az Orion? Nevének értelmezése szerint az Ég Ura. Anu címnél is volt arról szó (Isten címnél is, ahol sok másról is szó volt), hogy hogyan alakulhatott ki hímségiként kezelése. Azóta legutóbb Ninsubur címnél írottak alapján pontosítunk:
Ninsubur neve úgy jött elő Papsukkal címnél, minthogy állítólag az Orion alakja nőiség lett volna? Aligha. Nyilván félreértésről van szó. Orion nem lehet nőiség, ahogy a Nap sem [nincs olyan, hogy Napistennő]. A félreértést az okozza, hogy Orion (Úr-Isten) mellett ott van az Istenanya (An, Ana, Anu; Szíriusz mint istenanya), el nem választhatóan.
Tehát egyrészt Orion és Szíriusz egymástól el nem választhatósága adja meg a választ, másrészt az, hogy maga Szíriusz is kettős, egyszerre nőiségi és hímségi természetű (hisz ott zajlik a nemzés). Orion az Ég Ura (Uri-An, Uru-An; az An, Án = ég jelentése eredetileg az éj sötétjére, a tágabban értelmezhető istenanyára utal), míg Szíriusz az Anya (lásd Szíriusz mint istenanya).

Időanya címnél is volt arról szó, hogy az istennőkből istenek lettek. Kronosz is hímségi lett. Egyiptomban Thot szintén hímségi lett. Indiában Brahma, Visnu. Sumerben Anu (mely szintén lehet Évanya értelmű; lásd annual) is hímségi lett.
Van amikor az egyik névből egy másik nemű taghoz ez előző nevéből hasonlót gyártanak: pl. Széth párja Satet. Amphictyonis címnél Robert Graves írja még pótalakról:

Amphiktyon Amphiktyonisz férfi pótalakja volt, ahogyan Don Dublin and Lochlin királya az ír Danu istennőjé.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvében sok helyen már a patriarchátus rendjét veszi kiindulónak. Ilyet is le mert írni egy helyen: a "Csodaszarvas felesége!" A Csudaszarvas ünő; a hím egyed pedig a fia.

Robert Graves könyvének 400. oldalán a nők szexuális prédáiról szól röviden, majd a 401. oldalon kitér arra, hogy a patriarchalizmus térnyerésével a férfi kezdi űzni a nőt. Nos, a helyzet az, hogy (ezt Péterfai János is megírta) régen nem volt patriarchalizmus és matriarchalizmus. Fentebb már kitértem ennek csillagászati vonatkozásaira is (Orion és Szíriusz kapcsán).

Legutóbb déli- vagy fekete magyarok/hunok, arabok, kabarok, héberek évköri nevei cím/alcímnél arra mutattunk rá, hogy az arab/héber hogyan vált apa-figurává (a mostanában – nemcsak az afrocentrista propagandával – nagyon nyomott négereket is ide vehetjük).

Könnyen lehet, hogy a hegyen, állattartással foglalkozók körében terjedt el az isten Atya kultusz és a sík területeken, völgyekben/medencékben élő, elsődlegesen növénytermesztéssel foglalkozó népek voltak az istent Anyaként felfogó népek.
Egyébiránt ezen oldalon a Why was the Hungarian language spoken almost exclusively in the flat areas of the Kingdom of Hungary? kérdés ide tartozhat, persze nem mindegy melyik idősíkban gondolkodunk (így a válaszokat sem tartom sokra). Az tény, hogy a matriarchális(abb) magyarok inkább voltak növénytermesztők, és azok fogyasztása is aranykori szokás.

A matriarchátus és a patriarchátus intézményrendszeréről Antal István Tündéres, derengő című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében ír nép és nemzet cím/alcímnél.

Gyárfás Ágnes Három óriás és az öreg király – a nyári égbolt híres férfi-csillagképei című Ősi Gyökér 2006/2. sz. megjelent cikkéből való a mellékelt kép (ha jobb minőségben kellene máskor).

Kaptár és kalács címnél példákkal mutattuk be, hogy a napvallások kialakulása előtt Tejútanya-tisztelet volt.
Lásd még hímség és nőiség.

Lábjegyzetek