Analogikus gondolkodásmód

Pitlu János Ősnyelvünk titkai...

...című az Ősi Gyökér 2011/1. sz. megjelent cikkében (mely egy előadás szövege) a mai analitikus felfogást hasonlítja össze a régi analógiással (ezen passzusa rész és egész, valamint mathematics címnél is szerepelt):

[...] követve az ősi módszert: "amint fent, úgy lent...", amint a mennyben úgy a földön is. A nap útját szemlélni és annak biológiai hatásait a Földön követni. Az egyetemes látásmód az egészet a részeken felüli Egységet és Egészséget szervesen, egységben látja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy koherens és konzekvens világegyetemet ír le. Az Egy a számokban a Tő, mint a teremtettség, első alanya a teremtő, mindennek Töve. A Több a centrum felé mutat, nem a szétforgácsolódás felé.
Az egyetemes, generális szemléletet a görög-római gondolkodással felváltotta az analitika ellentétvető, mindent lebontó specializációjával. A vagy-vagy erő(szak) elve így húz határt definiálva, determinálva, a magasabb és alacsonyabb rendűt részrehajlóan (rendszerint önigazolóan) megállapítva a saját igazát. Nem érti, hogy minden rész és alacsonyabb rendű működés az egészből, az átfogóból ered. A filosofus dicti, a klerikális dogmarendszer így válik kerékkötőjévé az életnek. Amit nem ismer a dogma hirdetője, arra rábélyegzi a 'délibábos', a 'tudománytalan' jelzőt. A nyelv és őstörténet tekintetében ezzel a helyzettel állunk szemben.
Az egyetemes ősi szemléletmódról Hamvas Béla és Várkonyi Nándor komoly összefoglaló munkát készített. Az Ő szemléletük a keleti és az ősgörög doktrina-rendszer szemléletében szintetizálja az analógia és az analitika szemlélet rendszerét.
Az analitika, a ráció, rasszokra, részekre szakító kripto-igazsága, a matematikai szám és mennyiségi szemlélet alapja, míg az analógia az intuitív, érzelmi rokonító szemlélete a form a mérhetőségén túli szimbolikus képi világába kalauzol.

A megszokott tudományos gondolkodásmód mindig lineáris és kauzális (ok-okozati) a formális látható valóság meghatározott szintjein mozog. Ezért nevezhetjük vízszintes gondolkodásmódnak.
A másik gondolkodásmód az analógiák törvényén alapul. Az analogikus gondolkodásmód függőlegesen fűzi össze a hasonlót a hasonlóval. Az analógia nem ok – okozati összefüggést ír le, hanem mindig, amikor kérdésre ad választ.

A bal agyfélteke értelmen alapuló gondolkodás, ami racionális az vízszintes gondolkodásmód, férfias jellegű (tudományos). A jobb agyféltekés gondolkodás, amely intuitív, az függőleges gondolkodásmód, nőies princípium (művészi). A bal agyfélteke beszél a logikus nyelven (amit a jobb oldali teremtett) így nehéz leírnia a jobb oldali tartalmakat.
Egy példával illusztrálom a két gondolkodásmód közötti különbséget: "Azért fogyott ki a víz a tartályból, mert a vízszintjelző nullára állt (vízszintes gondolkodásmód) vagy "Amíg a víz elfogyott a vízszintjelző nullára állt." (függőleges gondolkodásmód).
Összefoglalva a világ megismerésének módszertani különbségeit a tudomány analizál (szétválaszt, keresi a különbséget), - az ezoteria, a művészet szintetizál (egységet teremt, keresi a hasonlóságot). A vízszintes gondolkodásmód ok-okozati láncolattal keres, - a függőleges analógiákkal (a hasonlók egybefűzésével).

Bognár Ferenc A Szűzanya (Fekete Madonna) fattyú népei...

...című az Ősi Gyökér 2009/3. sz. megjelent cikkének bevezetőjében is hasonlóan írja (más cikkeiben volt szó már hasonlókról, a féltekék kapcsán is):

A tudomány által megvetett útra térek, amikor a mesék világát igyekszem a realitás köntösébe bújtatni. Azért merek még is nekivágni a lehetetlennek, mert tanulmányaim oda vezettek, hogy a modern világ megítélése a mesék valótlanságáról, pusztán egy korszakos értelmezési zavar következménye. A mesék valóságtartalma, szimbólumokba kódolt, ősi élettudást hordoz. Ezért igazsága, csupán a mára idegenné vált megközelítéssel, a rég elveszett analógiás látásmód képi olvasatával hüvelyezhető ki. Természetesen az ekkor elénk táruló irracionális világ képe eltér a megszokottól, de ma már tudjuk, hogy a ráció csupán egyik agyfelünk terméke, és a másik agyfélteke absztrakt, irracionális képei, mint az alkotó folyamatok részei, a valóság egy mélyebb, elvonatkoztatott körébe tartoznak. Kimondhatjuk, hogy az életünket tekintve, van egy szokványos hétköznapi valóság, de mellette van egy nem-szokványos elemekből és észleletekből összeálló valóságoldal is, amely mára a tudattalan működések látens körébe került át. Legyen elég itt a két agyfél eltérő működésére utalni, hogy az egyik oldal ért és szavakba tudja önteni az észleleteket, míg a másik erre képtelen ugyan, de a látás mezejét uralva, a vizuális és érzelmi észlelés elemeinek összerendezését, racionalitás nélkül is kiválóan elvégzi. A tudattalanba merült érző-látó folyamatokkal együtt, egy varázslatos ismeretvilág is elveszett.
Robert Graves angol történész Az aranygyapjú című könyvében erre utalva megjegyzi: - A rómaiak általában unalmas, betû szerint gondolkodó népség voltak, a képi ábrázolás zavarba hozta, sőt többnyire felbosszantotta őket. Horatius is maró gúnnyal beszélt a kentaurokról. "Ugyan ki látott, - kérdi – félig ember, félig ló szörnyszülöttet?" Nem fogta fel, hogy a kentaurok, szilénoszok, szatírok és más hasonlók egyszerűen pelaszgok, (őslakosok) akik e képszerű jelzés szerint a lovak, kecskék vagy más totemállat testvériségéhez tartoztak."
Így veszett el a meg nem értés által lassanként, a képekbe és utalásokba ágyazott mitikus tartalom, az ősi ismeretvilág. Ma, kizárólag egyetlen megközelítésről tudva fordulunk a környező világ felé, holott már a prehisztorikus korban élt elődeink tudtak az ember kettős észlelőrendszeréről, és ezek párhuzamában alkották meg a Világ létének elméletét.
[...]
Nagy előnyünk, szent örökségünk az egyeztető, analógiás képi megfeleltetésre berendezkedő nyelvi kifejezésmódunk, azaz a szóképeink, melyek éppen az eddig emlegetett érző-látó féltekét ingerlik, aktiválják, és innen ered a magyar alkotó tehetség. Népi díszítőízlésünk formagazdagsága szintén az ősi nő-vallásunk hagyatéka.

Már volt arról valahol szó, hogy a beduinok vagy kik voltak(?) a sejk lábában elefánt agyarát látták. Indiános filmben vaslónak hívtak valamilyen gépet, afrikaiak pedig a vonatsínt hívták vaskígyónak.

Bárány Péterről, Carl Jung előfutáráról szólva írja a témával kapcsolatban Gyárfás Ágnes:

"Bárány Péter az asszociációs lélektan első kidolgozói közé tartozik. Ennek lényege, hogy az ember egymáshoz csatolt képekben gondolkozik. A csatlakozás általában helyes, de lehet hibás vagy hiányos. Ebből adódnak a gondolkodási problémák, sőt, a lelki betegségek is. A csatlakozó képek lehetnek világosok, vagy homályosak. A homályos képek elmerülnek, mert a friss világos képek elnyomják őket. Bárány Péter ezzel a leírásával nemcsak korát előzte meg, hanem Sigmund Freud mély lélektanának is elébe ment több mint 100 esztendővel." (Dr. Gyárfás Ágnes 2020, december 3.)

Logikai gondolattársítás, gondolatfűzés címnél is szerepelt:

Több helyen, YouTube kommentfelületén és egy cikkemben Quorán is rámutattam, hogy nagyon fontos, hogy a megfelelő logika mentén kapcsoljunk össze két dolgot és még többet (kivált olyan dolgokról, melyek több ezer éves múltját kutatva innen nézve nehezen értelmezhetők).

Antal István Tündéres, derengő...

...című Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében is írja:

A cél ugyanis sosem a modell, hanem a teljesség. Azt hiszem, ha akarok, bármilyen elméletet felállíthatok, tetszés szerint, s ha elég szorgalmasan gyűjtöm hozzá az adatokat analógiákat, előbb-utóbb be is bizonyítom azt. [...]
Nagy felelősséggel, önuralommal, önmérséklettel kell mozogni az analógiás gondolkodás világában, hisz bármily két valóságelem között lehet találni átvezető, összekapcsoló, köztes állapotot.

Képies kontra gépies beszéd és gondolkodás

Szarvas Gábor Latin fordításaink és a latinosságok...

...című ezen weboldalon elérhető tanulmányában írja (az analitikus gondolkodású embereket feljebbvalónak beállítva):

A második tényező, melynek a latin nyelv sajátságainak jó halmazát köszöni, az objectiv eléadásban fekszik; míg az újabb[?] nyelvek annyira saturálva vannak abstract kifejezésekkel, hogy már alig vágyunk képesek öt-hat sort leírni képek nélkül. Íme egy rövid példa:
"Konyecz jó taktikának tartotta Gierig urat tolni maga elé, gondolva, hogy az megszentelt fejű ember; s szava többet ér Bécsben, mint száz lovaskapitányé; az már egyszer leszállította Föhnwald urat a nyeregből, majd most is elbánik vele; csak annak menjen neki." [Jók. Szer. bol. IV.]
E momentum nem kevésbé sok eltérést szül nyelvünk és a latin közt s tetemesen nehezíti a fordítást akár latinból magyarra, akár megfordítva. [Itt példákat sorol.]
Egyáltalában fordítóinknak nem volna szabad szem elől téveszteni, hogy a valódi római szemléleti mód s a tárgyilagosság nagyobbára karöltve járnak; e körülménynek figyelembe vétele s a magyar kifejezésnek helyénvaló módosítása bizonyára igen sokat csiszolna le azon darabosságból, mely nagy részöket élvezhetetlenné teszi.