Alvilág

Csillagászati szempontból az égi egyenlítő helyezkedik el. Így az antik csillaghitben például a Skorpió is [égi] egyenlítő alatti, alvilági csillagzat. Ahogy az ecliptic és sine címnél szereplő képen látjuk, hat hónapig jár a Nap a felvilágban, hat hónapig az alvilágban. Lásd legutóbb pokol címnél írottakat erről is és másról is.
Ahogy John G. Jackson Christianity before Christ című könyvének 54. oldalán James Frazer Adonis, Attis, Osiris című könyvének adatai nyomán bemutatja, hogy a görög Adonisz, Aphrodité és Persephone története egy babiloni eredeti átirata. A görög mítoszban a döntőbíró Zeusz úgy "rendelkezik," hogy a szépséges Adonisz (a Nap) az év egyik felében a felvilágban, másik felében az alvilágban kell tartózkodjon. Frazer rámutat, hogy Ishtar és Allatu felelnek meg Aphroditének és Persephonének, míg Adonisznak Attisz illetve Tammuz.

Legutóbb gemination és Yama címnél is szerepelt, hogy annak bizonyítéka, hogy miért Yama azért az alvilág ura, megtalálható az aveszta jamestan = tél névben. Bizony, ez Jáma országát jelenti, az alvilágot, ahol a Nap jár (télen, a Skorpióban-Nyilasban igen sötétek is a körülmények). Az más kérdés, hogy a tél hivatalosan december 21-től március 21-ig tart és a téli napforduló után valójában a Nap ereje nőni kezd és magasabban kezd delelni is, de mivel a természet igazán tavasszal indul be, ezért onnan számították és számítják ma is Iránban az újévet (és a Bibliában is ezért hal és támad fel Jézus Pészahkor, a tavaszi napéjegyenlőségkor a téli napforduló helyett).

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvében Giorgio de Santillana és Kerényi Károly a világ hármas horizontális felosztásával kapcsolatos észrevételei illetve értelmezései alapján írja:

A felső világ az északi égbolttal, a középső a planéták látszólagos pályájával vagy annak síkjával, az alsó a déli égbolttal azonos.
Érdemes összevetni az ókori csillagképneveket a három világot benépesítő fantázialényekkel. A tőlünk is látható jelentősebb déli csillagképek az alvilági vizeket és azok lakóit idézik (Eridanus, Hydra, Scorpius, Cetus), vagy az alvilág őrzőivel hozhatók kapcsolatba (Canis Maior, Lupus); még az Orion csk. névadója sem idegen itt. Az állatövi csillagképek zöme a középső világhoz illően két- vagy négylábú lény (Aries, Taurus, Gemini, Leo, Virgo, Sagittarius, Capricornus, Aquarius). Az északi égbolton pedig a felső világba való szárnyas vagy uralkodó lények, tárgyak vannak többségben (Cygnus, Aquila, Apis, Pleiades, Pegasus, a szárnyas sarujú Perseus, ill. Cepheus, Cassiopeia, Corona Borealis).
A mondottak szerint a mesék és mítoszok lapos, korong alakú földje nem az emberlakta Föld, hősei sem emberek, hanem antropomorfizált planéták. Ez a föld az állatövi sík, az "aranytányér", melynek szélén a Napot megszemélyesítő mesehős, az "aranyhajú kertészbojtár", a lovát táncoltatja.
E képzet jelentéstartalma is tágul az idők során. "Az Apokalipszis Mennyei Jeruzsáleme egy olyan ideális város, melynek alaprajza a mandala formáját követi: négy sarokpontja a zodiákus körén található." A négy sarokpont mellé sorolódik keleten ötödik irányként az állatövi sík tengelye, azaz a világtojásé, "melynek négysarkú teste a világ négy sarkának a színeiben tündököl".
A három világ megjelenítésének módja szerint az uráli (és mandzsu-tunguz) illetőleg az altaji dobok jól elkülöníthetők.

• Mindenféle sámándobokkal kapcsolatos infóit lásd a könyvben, képekkel is.

Ugyanezen könyvének alábbi passzusa téridő címnél is szerepelt:

Az ég gömbjét a mese is 3 szeletre osztja a láthatóság, illetve az égitestek tartózkodási helye szerint. Felső világa az északi égbolt, ami a fejünk felett van, ahol planéta nem jár (a mesehős is csak lélekben képes rá). Ez a világ a soha le nem nyugvó csillagoké, a mesebeli gyémántrét, tündérország, az égig érő fa teteje. Középső világában a planéták és a felkelő meg lenyugvó csillagok közlekednek. A mesék "földje" ez, az a helyszín, ahol hősei élik életüket. Alsó világa pedig a soha fel nem kelő csillagoké, a déli égboltnak az a része, ahol planéta szintén nem jár, és ami rejtve marad a szemünk elől, hacsak nem utazunk a déli féltekére. A mesében ez a "setét ország", a rengeteg erdő (a dzsungel káosza szemben áll a tündérkert rendezettségével), a föld mélye, a "fekete tengeren" túli világ.
Persze a világok tágabban értelmezendők. A felső világ nemcsak az északi égboltot, hanem az azon túl elképzelt mennyországot is jelenti; a mesék földje magában foglalja a mi Földünk felszínét; az alsó világ pedig minden, ami a látóhatár alá esik, és ami a földfelszín alatt van. Így értelemszerűen a Föld túloldala, de a sír is, amibe temetkezünk, és a pokol, a sírnak és a déli égboltnak ez az összevont, ördögi absztrakciója. Csángó néphitben: "Apám úgy mesélte, hogy alattunk még van egy rend világ, hogy mikor a Nap leszentül, akkor nekik van napval." (Pusztina.) A mesebeli alvilág nemcsak föld, hanem víz alatti világ is: például fekete tengeri kastély (A két királyfi). A testvéri átok című mese megátkozott hőse "alsó Indiába" megy le, ahol este 10-kor a veres tenger megnyílik, és kilép belőle az elkárhozott Világszépasszonya, aki – miután szeretkeznek – visszatér oda ahonnét jött. Ez a víz – az Óperenciás-tenger – nem földi, hanem (alsó) égi víz, hiszen a "főd vízen áll, úgy forog a vízen". (Lábnik, Bosnyák Sándor gyűjtései.) Az alvilág az ördög és a boszorkány birodalma, a boszorkány "vízen túl lévő" háza (Jankó).

Anu útja címnél is szerepelt Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének passzusa:

Poszeidón az ógörög istenháromság középső személye. Zeusz felső ég atya (a felvilág, azaz az északi égbolt megtestesítője) és Hádész alsó ég atya (az alvilág, azaz a déli égbolt megtestesítője) között neki a "középső ég" vagy "középső világ" jutott: az állatövi és egyenlítői csillagképsor. Nemcsak tenger-, hanem égisten is tehát, s ő is, mint Zeusz és Hádész, a földistennő férje volt (ezt jelenti a neve is). Hádész (Plutón) a görög istenháromság harmadik tagja, aki a hatalomban való osztozkodáskor az alvilágot, azaz a kozmosz alsó harmadát, a déli égboltot és a föld mélyét kapta.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének egyéb idevonatkozó adatait lásd még duat. Illetve ami ott is szerepelt és ide is tehető:

A farkas a kutyához, sakálhoz hasonlatosan alvilági lény^[1], a halál kísérője Eurázsia sámánhitű népeinek hiedelemvilágában. A sámándobokon a kutya, farkas képe mindig az "alsó világot" jelképező térfélen látható. A germán mitológia Fenrir farkasa – és Garm(ur), a pokol kapuját őrző vadászeb – az ászoknak, a felső ég isteneinek fő ellensége. Ugyanakkor, vagy tán éppen ezért, idomított farkasok kísérik a csatában az északi germánok halál- és hadistenét, Odint (Wodent), s az isten harcosainak, a gombaméregtől őrjöngő berszerkeknek törvénye a csatában a farkasfalka törvénye volt. Ez a kép talán nem is annyira a farkas vélt vérengző hajlama miatt alakult ki, inkább az táplálhatta, hogy a csataterek temetetlen halottait elsősorban a Canis-nem, a kutyafélék vadon élő képviselői temették el a gyomrukba (ezt támasztja alá, hogy Odin szent madara a hasonló köztisztasági teendőket ellátó holló volt). Civilizált ember szemében ezért nem a farkasnak, hanem a háborúzó embernek kellene szégyenkeznie, hiszen ő – hogy ismét egy igaztalan hasonlattal éljünk – "az embernek farkasa". A keresztény korban a farkas már általában a gonosz, az ördög jelképe a neki tulajdonított vadság, ravaszság és mohóság miatt; közelebbről pedig az eretnekségeké. A XIV. századi domonkosok ihlette festményeken az Úr kutyái (Domini canes) harcolnak a farkasokkal (heretici). Ezzel ellentétes a közismert népmesei eredetű példázat "üzenete": ebben a farkas a szabadság, a kutya a szolgaság jelképe.)
A farkast a mondottak szellemében már az antik csillaghit a helyére tette. Mars égisze és a Skorpió csillagkép alatt, a Tejúton – az alvilág bejáratánál tehát – látható a Farkas csillagkép, pontosan átellenben a másik alvilági átkelőhelynél lévő Nagy Kutya csillagképpel (emlékezzünk az egyiptomi Anubisz és Khenti Amenti, az ógermán Garm és Fenrir kettősére).

Magyar Adorján...

...adatsora cata- prefixumnál is megvolt:

Az Alvilág [Istenének] neve a görögöknél Hádész is volt, amely szó pedig azonosul a görög katadlinai, kadienai, katalora = leesés, süllyedés, hullás (vessed össze: katakombák), továbbá a katasztein, kataulein = meghalás szavakkal, de ugyanígy a latin cado, caducus, cadere leesést, hullást, hanyatlást jelentő szavakkal is.

Ezek szavak pedig egyezést mutatnak az etruszk lenyugvó Nap istenének, Cautha-nak nevével, melyet szintén hasonlítottunk a perzsa Khuda névhez. Kezd kirajzolódni a kép.

Lásd még Jankovics Marcell adatsorát Anubiszról is Hádész. Lásd még legutóbb gate címnél írottakat.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének folyatása:

Példaszerű eset Oziriszé, aki Alsó-Egyiptom ura, gabona- és szőlőisten volt, de a Nílusé is, mivel újjászületése jelképezte a Nílus áradását, halála pedig a folyó leapadását. Mint a halottak fejedelme az égi egyenlítő alatti déli égbolton (duat: alvilág; lásd szinusz-görbén is) is ő uralkodott, aki az Orion csillagképben testesült meg, s ő volt az éjszakai (téli) halott Nap (és a Hold!) egyik megszemélyesítője Egyiptomban.

Orion a téli napfordulókor, karácsonykor tényleg a "fölkelő Napot hozza" tejútágain. Az Orion csillagkép, melyet a Tejút köt össze valóságosan a túlnan születő Nappal, a napvallásokban jelképesen is a Naphoz kapcsolódik. Vagy úgy mint "holt" azaz állócsillagzattá vált Ősnap, Nap atya, a halott Nap csillaglelke (ilyen volt Ozirisz), vagy – együttállásban a Nappal – mint napisteni attribútumokkal felruházott csillaghérosz (maga Orion, a bibliai Mózes és Sámson) és -isten (Mithras), vagy annak hordozója (Anubisz, Szent Kristóf).

Szintén Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében írja (az, hogy az alvilág északon van, értelmezés kérdése; a hinduknál William F. Warren könyvében délen):

Az analógiás észjárás a télhez az észak égtájat és a napszakok közül az éjt kapcsolta. Az elemek közül többnyire a vizet, a színek közül rendszerint a feketét (lásd még színkódok). (Később a fekete helyett olykor a kéket. A két színt az égbolt színeváltozásainak okán feleltették meg egymásnak. Az éj feketesége a hajnali szürkületben fokozatosan kikékül, a nappali ég kékje pedig a naplementei bíbor közjáték után sötétül ismét feketébe.) A fekete víz – költői szövegekben olaj – az alvilági vizeket jelképezi; rejtett értelme szerint a Nagy Istennő magzatvize ez, melyben a hamarosan újjászülető Nap éli magzati életét. Egyetemes képzet szerint az alvilág északon van – észak régen azonos volt a "lent" fogalmával –, s ott Örökös éjszaka honol. (Az alvilági lejáratot viszont sok rege nyugatra helyezi. Ennek oka, hogy a Nap nyugaton nyugszik, s a "lejárat" égi helye, a Nyilas és a Skorpió csillagkép időszámításunk előtt még "nyugati", azaz őszi csillagkép volt.)

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvének ezen passzusa chaos és sárkány címnél is szerepelt:

A Káoszt a mítoszokban sötét és iszamos testű sárkányok, nőstény víziszörnyek testesítik meg, egyszerre idézve föl az ember születés előtti "ősállapotának" nedves, örvénylő belek közé zárt színterét, az anyaméhet és az ősvizeket, illetve a fény nem járta távoli terek, az elképzelt, világosság előtti korszak sötét kavargását. Kínában a világosság meleg, száraz férfias elve (jang) áll szemben a sötétség hideg, nedves női elvével (jin). A Bibliában Téhom, Ráháb, Leviatán a Káosz ("Mélység") neve, amit Isten kettéválaszt. A Téhom név az "üresség", "zűrzavar" jelentésű tohuvabohu szóval rokon, a Ráháb név a hasonló szerepkörű hindu Ráhu és finn Rakkoi (Rahko) szörny nevére emlékeztet, Leviatáné pedig az ugariti Lótan és a görög mitológia Ládón nevű sárkányéra, aminek csillagképe, a Sárkány S alakban tekereg a Sarkcsillag körül, a Tejút mentén az örök körforgás megtestesítőjeként (a héb. leviatán [nyilván utólag hozzákapcsolt] jelentése: "megforduló", "tekergő", "kanyargós"). Leviatán szelíd mása Létó, Léda, Lat, Latona istennő, a pálmafa-alakban is elképzelt, Napot szülő tejútanya (gör. elaté "pálmahajtás"). Téhóm neve a babiloni Tiamat istennőnek, a vizek anyjának a nevére vezethető vissza, akit fia, Marduk párviadalban győz le, s vág ketté; így teremt a világban rendet. Anya és fia küzdelme az anya vajúdásaként, a fiú világrajöveteleként fogható fel. A "kettéválasztás" azt is jelenti, hogy amikor a gyermek a világra jön, szétrepeszti anyja ölét. A fiú születése pedig a világosság győzelmeként értelmezhető; Marduk napgyermekként jön a világra, és a tavaszi napéjegyénlőségkor kerekedik anyja fölébe.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében alábbi (első) passzusában – mely labyrinth és maze címnél is szerepelt – kitér még a Nap téli tartózkodási helyére:

Szintén Jankovics Marcelltől való:

A mítoszokban, mesékben kétszer találkoznak az ellenfelek; előbb ősszel, ekkor a gonosz kerekedik felül, másodízben tavasszal, amikor a feltámadt hős derekasan visszafizet. Mindkét alkalommal az alvilág valamelyik jelképes ki- vagy bejáratánál található a helyszín, azaz a Tejút és az Állatöv megfelelő kereszteződésének a szomszédságában. Ősszel a Skorpió-béli "kapu" előtere a viadal "szérűje". A mítoszok és mesék egy csoportjában a hős sárkánykígyó-ellenfele nő. A kétmenetes küzdelem eredetileg fogamzás-újraszülés értelmű volt, mint Nut mítoszában: a tejútanya ősszel megeszi mihaszna öreg napfiát, hogy tavasszal ifjúként újraszülhesse. Ennek sajátos formája, amikor a naphéroszt a kígyó vagy más szörny elnyeli, s három napba telik, míg az kivágja magát a hüllő gyomrából (Héraklész, lászón, Jónás és mások).

Ég és föld címnél is szerepelt Péterfai János írása:

Ipolyi Arnold, a legnagyobb mitológiai kutatónk, még megemlíti a Dör-Ög szót, így, kettéválasztva. A Dörög az égbolt neve, ahová a lelkek távoznak a Földről, tehát nem idegen az ördög fogalmától. Az égbolt is fekete, az Alvilág szintén fekete és tüzes, ahonnan a láva tör elő. A Felvilág és Alvilág szoros összeköttetésben van.

• Melyre jó példa Falvay Károly Nagyboldogasszony c. könyvének 68. oldalán szereplő sámános rajz is.

A gödör (kút^[2]; lásd diagramot kut) is meglehet felül is (lásd PIT), nemcsak alul.

Jankovics Marcell írja:

Animista felfogás szerint a föld közepe (köldöke) üst alakú gödör, az ég "megfordított" alakja. A nyílást el lehet zárni, hogy az ártó "szellemek" ne jöhessenek ki belőle.

Berze Nagy János Égigérő fájában írja:

A föld köldökét jelentő kutak, gödrök, lyukak népmeséinkben az Alvilág lejáratát jelentik, s az ázsiai népek hitvilágának jellemzői.

• Lásd még Kutha címnél írottakat.

Még az alvilág/másvilág kapcsán ide tehető...

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvéből (menny és ég címnél is szerepelt):

A menny tehát térben felső fogalom, mint a mennyboltozat fölötti világ, ami valahol a sötétség fölött, a "föld fölött", a csillagok boltozata fölötti térben vagy éppen az alvilágban van. A kiskert ugyanis félreérthetedenül az Éden, a gyönyörök kertje, ahol a Boldogasszony méze, az istenek eledele "terem" a "kiskertjében". A menny és a föld fogalom közös egységében más nézetben az ismeretlen "más-világ" és az ismert világ egysége is megmutatkozik. Ez az egység a más-világban működő ősök, és az élők világának egysége.

Az alvilág, felvilág, másvilág (és másik/párhuzamos) világ kapcsán kellene írni egy összefoglalót, vagy ha már megtette más, megtalálni. Annwfn és duat címnél már volt hasonlókról szó.
Sheol véleményem szerint nem sehol, mert ha az lenne, nem az alvilág lenne.

Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének 113. oldalán ír az ősi alvilágképzetekről.

Asphodel címnél láttuk a Szimbólumtár adatát a görög alvilág hármas felosztásáról:

A mitológiai alvilág hármas beosztásában, amelyben a Tartarosz és az Elízium a két véglet, az aszphodéloszmezőkre a földi életben a jó és rossz között ingadozó lelkek kerülnek.

Kutya Európában címnél szerepelt Kátay-Barba Rafael Péter Kynologia című írásának adata:

Svintorog mitológiai és történelmi legendák kultúrhőse, herceg, aki az orosz évkönyvek és M. Stryjkowski krónikája szerint a XIII. században uralkodott a Litván Nagyhercegségben, Žemaitijában és az Orosz Fejedelemségben. Halála előtt, a hagyomány úgy tartja, maga rendelkezett, hogy a Vilnia (Vilna) és a Vilija folyók összefolyásánál kiemelkedő szirten égessék el fegyvereivel, lovával, sólymával, vadászkutyáival és kedvenc szolgájával együtt. Ezzel olyan különleges temetkezési hagyományt teremtett, mely lényegében kapcsolódik a pogány római szokásokhoz. Az elégetett sólyom, ló, kutya a kozmosz három szférájának meghatározója: ég, föld, alvilág.

Ugyanezt (sólyom helyett sas szerepel) megtaláljuk egy angol népi versikében...

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvének 268. oldaláról:

The lives of three wattles, the life of a hound; The lives of three hounds, the life of a steed; The lives of three steeds, the life of a man; The lives of three men, the life of an eagle; The lives of three eagles, the life of a yew; The life of a yew, the length of a ridge; Seven ridges from Creation to Doom.
—
Három lovag élete, egy vadászkutya élete; Három vadászkutya élete, egy ló élete; Három paripa élete, egy ember élete; Három ember élete, egy sas élete; Három sas élete, egy tiszafa élete; A tiszafa élete, a gerinc hossza; Hét gerinc a teremtéstől a végzetig.

Bognár Ferenc Az Életfa csillag-gyökerei...

...című cikkében írja (Sátán címhez is tehető lett volna):

A világrend váltása óta különös kulturális folyamatok zajlottak le. Az ősi műveltség háttérbe szorulásával, kicserélődött minden, az új hit új rendező elveket hozott, és felfogásában kettévált a korábban egységesnek tartott Lét. Önigazoló módon, az új győztes hit képviselői, a korábbi főszereplőket és a velük kapcsolatos eszményeket is mind, az Alvilág régióiba utalták. Az éjszakai belső (érzelmi) élet, és értelmileg megragadhatatlan entitásai, az értelmi hím-félteke oldalából nézve, félelmetes, gonosz Alvilági szörnyeknek látszottak, és így lettek Fekete Madonnává, a régi Életanyák mind.

A különféle alvilágképzetekről lásd Ipolyi Arnold írását Hádész és Tartarosz cím/alcímnél.

Alvilág és a Halak-korszak

Az alvilág szakrális-geometrikusan értendő és innen fogva természetes, hogy a jelen Halak korszakban jelenleg itt vagyunk és a Kali Yuga címnél taglaltak szerint is a parazita alvilág (maffia kartell csoportok) irányítják a világot úgy, hogy magukat fölébünk helyezik és istent (inkább: sátánt) játszanak. A materializmus átka, hogy ezt a mi hallgatólagos beleegyezésünkkel teszik.

Lábjegyzetek