Ajtó

A Szimbólumtár adataival kezdjük:

A külvilág és a belső tér közötti határvonal, ezért sok hiedelem és mágikus eljárás kötődött hozzá a legrégebbi időktől fogva. A rontás elhárítása és a gonosz távol tartása volt a legfontosabb feladata. Az ajtó részként az egészre is utalhat, az egész házat jelképezheti. A két világ, a két állapot közti átjáró szimbóluma.
Beavatási jelképként a tudatlanságból a tudás állapotába való átlépést jelenti.
• Női szimbólumként a fal mint férfiszimbólum ellentéte, kinyitása a szüzesség elvesztésére is utalhat.
• Rómában a misztériumokba való beavatásnak és az átkelésnek egyaránt a kétarcú Janus volt az istene. A Janus-ajtó vagy -kapu is kettős: átvezet az emberiből az isteni világba; az óévből az új esztendőbe: "Én a világmindenség rendjét egymagam őrzöm, / és a jog – ajtókat tárni, bezárni – enyém" (Ovid. Fasti, I. 119-120).
• Apotropaikus szerepe az Ószövetségben is megjelenik: a zsidók az ajtófélfára kent áldozati bárány vérével tartották távol az elsőszülötteket pusztító halált Egyiptomban (Kiv 12,7).
• A keresztény szimbolikában a nyitott ajtó a legfőbb keresztény erényeket szimbolizálhatja: a Hit esetében a krisztusi tanokra való nyitottságra utal, Reményként az új életbe történő belépés lehetőségét fejezi ki; a Szeretet jelképeként a híveket befogadó, oltalmazó isteni jóság kifejezője. A zárt ajtó Szűz Mária csodás, szűzi foganására utal (Angyali üdvözlet). A példabeszéd szerint az okos szüzek bevonulhattak az égi menyegzőre, az elkéső balga szüzek előtt viszont bezárult az ajtó (Mt 25,10). A gótikus kapuk ajtófélfáinak gyakori díszítése ez a téma (Párizs, Notre-Dame, nyugati kapu, főportál, 1163-1260 között).
• A hermetikus hagyományban a zárt ajtó a megszerzendő tudást, a nyitott ajtó a megfejtett titkot jelképezi. Az alkimisták számára az ajtó a titkos kapcsolatok eszköze.
• A szabadkőművesek a templom ajtaját két oszlop közé helyezték, s az ajtó feletti háromszögű oromzat csúcsán egy iránytű állt, amely az ég felé mutatott (háromszög). Az ajtó alacsony szemöldökgerendája meghajlásra késztetett, s ez a profán világból a szent helyre való belépés misztériumát fejezte ki.
• Népmesék gyakori motívumaként több ajtó között a tiltott, zárt ajtó a titok, a veszély jelképe. A csukott ajtó az emberi lélek belső titkaira utal, s a megismerést az ajtók feltárásának mint a kitárulkozásnak a folyamata jelképezi.
• Bartók Balázs Béla szövegére komponált A Kékszakállú herceg vára c. operájában a cselekményt Judit követelése irányítja: "Nem akarom, hogy előttem csukott ajtóid legyenek!" A hét ajtó kitárásával a lélek és a jellem legkülönbözőbb: félelmetes, megható, ijesztő és lenyűgöző részei tárulnak fel.

Péterfai János írja:

A görög énekes neve Aoidos, ami az AOI hangok éneklésére utal. Az Aojdosz olvasat azt igazolja, hogy a görög szó valóban a szájával Ajtós, kiabáló, harsogó ember neve. A magyar AJ alapvetően Száj és Nyílás. Az Ajak változata az Ajok, többes szám, vagyis Két Ajak. Az Aj-Tu egyiptomi országrész, Ázsia és Afrika közötti Ajtó neve, pontosabban Hirus Ajtu, a Híres Ajtó, ahol Ázsia és Afrika között száraz lábon lehetett közlekedni (Baráth Tibor). Mivel a nyelvészet azt merészeli állítani, hogy az Aj indoeurópai szó, ezért kellett ide hozni az egyiptomi magyar Ajtu nevét. De a japánban, és az arabban is ismert az Aj szó, ami megdönti az indoeurópai eredetet. Nekünk fontos, hogy Ajax nevét megérthessük, és Ajász formában magyar eredetűnek minősíthessük. Még sok bizonyítékot lehet hozni az Aj szó jelentését elemezve, köztük a király fogalmát, mert a király joga volt a megszólalás. Az Aoidosz tehát Szájas, Aojdosz.

Door szónál legutóbb arról volt szó, hogy az ajtók, átjárók, kapuk (lásd például Tejút-kapuk vagy a gyerekmondókában "nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta") is égi eredetűek, azaz ott kell keresni őket.

Jankovics Marcell írja:

A csillaghit nemcsak az évszakok és az év fordulóit tekinti kapuknak, hanem azt az időpontot is, amikor a Nap precessziójának következtében átlépünk az egyik "világhónapból" a másikba, például a Kos-korszakból a Halakéba.

Legutóbb Jankovics Marcell adataival kiegészített tölgy címnél írottak alapján kimondhatjuk, hogy egyre inkább úgy látszik, hogy a forest szónál taglalt latin fores = ajtó (lásd még angol ford) a téli és nyári napfordulók for-dul szavának előtagjából ered, ahogy a tölgy jelentésű utódnyelvi szavak is összefüggeni látszanak az ajtó jelentésű utódnyelvi szavakkal.
Az ajtó tehát nemcsak átjáró, de fordulópont jelentésű is. Erről legutóbb hostile és köldök címnél is volt szó.

A magyar szóval szinten azonos baszk atea azt feltételezi, hogy ajtóban inkább az AT = atya, ÁT = át a túlvilágra, a tűzbe (Atar: At-Ar = Tűz-Ár) értelem van meg.
Ami Péterfai János száj, nyílás értelmezését illeti, láttuk, hogy a lyukak, üregek, száj jelentésű szavaknak mindig megvolt a hímségi párhuzama: lásd száj (továbbá fény jelentésű latin és görög lux, lykos szavakat).

Padányi Viktor szerint szabir-magyar őseink a bejáratot "kapunak" nevezték.
Ajtónak csak vermeik ásott lejáratát hívták, meg a földbe süllyesztett szláv kunyhók lejáratát. Nem ismert mióta vált általánossá a házak, helyiségek, épületek bejáratait ajtónak nevezni. Az viszont szembetűnő, hogy a kapuhoz hasonlatos szimbolikus jelentése az "ajtó"-nak nincsen.
A mai értelemben használva viszont, jelentősége meghaladja a kapuét, hiszen az ember közvetlen környezetébe – intim szférájába – a házba, lakásba, szobába enged belépést, míg a kapu a tágabb környezetbe, házaknál a telekre, lakásoknál az épületbe.
Átjárókról lásd még kapu és küszöb. Lásd még legutóbb gate címnél írottakat.

Ajtó – hajtó

A hajtókutyának mondott kopót és agarat is az égen is megtaláljuk és téridőbeli helye az égi kapunak megfelel. Az ajtó átjáró is, de a liminális/határmenti psychopomp kutya szintén átjár, ahogy héber címnél sémi igék kapcsán is szóltunk erről.